Új Szó, 1974. április (27. évfolyam, 77-101. szám)
1974-04-05 / 81. szám, péntek
KONKRÉTABBAN ÉS HATÉKONYABBAN HASZNÁLJUK KI AZ 1973-as KOMPLEX ELEMZÉSEKET A TARTALÉKOK FELTÁRÁSÁRA A csehszlovák népgazdaság további fejlődésének szükségszerű és elkerülhetetlen útja valamennyi ágazat hatékonyságának növelése, elsősorban a gazdasági növekedés intenzív tényezőinek teljes érvényesítése által, az irányítás színvonalának javítását is beleértve. Csak így hozhatjuk létre a döntő feltételeket nápönk életszínvonalának további növeléséhez. Pártunknak a CSKP XIV. kongresszusán kitűzött gazdaságpolitikája szintén erre a fő feladatra irányul. Az elmúlt évekhez viszonyítva ma ezt a politikát konkrétabban és hatékonyabban valósítjuk meg. űi szó Az ilyen hozzáállás elkerülhetetlenségét Gustáv Husák elvtárs, a CSKP KB főtitkára is hangsúlyozta a XIV. párt- kongresszuson: „Pártunk a hatékonyság növelésének sürgősségére már az ötvenes évek végén rámutatott — mondotta. — Az intenzív fejlesztés szükségességére a XII. és a XIII. kongresszus is felhívta a figyelmet. Űj azonban e kérdések sürgősségének a foka, ezért a feladatok realizálásához is új következetességre és energiára van szökság. El kell érnünk, hogy az egész párt és a dolgozók széles tömegei is magokévá tegyék ezt a feladatot, s hogy társadalmunk minden erejét ennek teljesítésére össz- pontusitsa.“ A Központi Bizottság ezt a fő irányelvet az 1972-es februári plenáris ülésen részletesen megtárgyalta, és kidolgozta a gyakorlati intézkedések programját. Ebben a hatékonyság növelésére irányuló igyekezet nemcsak a mennyiségi, hanem elsősorban a minőségi mutatók szempontjából is ösz- szefonódott az ötödik ötéves terv feladatainak teljesítésével. A CSKP KB februári ülése a hatékonyság növelésének, és egyúttal az ötödik ötéves terv teljesítésének fő forrásaként elsősorban a belső tartalékok mozgósítását jelölte meg, amelyek viszonylag gyorsan és másodlagos ráfordítások nélkül is kihasználhatók. 1973-ban a tervezettnél gyorsabban alakult az anyagi források képzése. Viszonylag magas fokú volt az ipari termelés (6,4 százalékos), az építőipari munkák (6,7 százalékos) és a bruttó mezőgazdasági termelés (4,2 százalékos) növekedési dinamikája. A mezőgazda- sági árutermelés 5 százalékos növekedése lehetővé tette a mezőgazdaság fő kongresszusi feladatának teljesítését, az élelmiszer fogyasztás növekedési többletének saját forrásból való fedezését. A termelés növekedésének döntő tényezője volt a munkatermelékenység, amely az iparban 5,6 százalékkal, az építőiparban 4,5 százalékkal növekedett. A népgazdaság fő ágazataiban tapasztalt fejlődés a társadalmi termék képzését is befolyásolta, amely az előzetes felmérések szerint 1972-höz viszonyítva (összehasonlítható árakban számítva) 5,2 százalékkal növekedett, miközben a nemzeti jövedelem növekedése körülbelül 4,8 százalékos volt. Az a tartós figyelem, amelyben a gazdasági, a párt-, a szakszervezeti, valamint az ifjúsági szervek és szervezetek a gazdasági fejlődés minőségi oldalait részesítették, a dolgozók kezdeményezésének növekedésével együtt a termelési költségek további csökkenéséhez vezetett. Az 1 korona tel- jesílményre eső anyag- és egyéb költségek a leírások nélkül 0,57 százalékkal csökkentek, amivel sikerült elérni a terv célját. A teljesítmények 8,2 százalékos növekedése mellett az anyag- és egyéb költségek csak 5,8 százalékkal, a bérköltségek pedig csak 4,0 százalékkal növekedtek. Ez a jövedelmezőség és a nyereség növekedésében is megnyilvánult, az utóbbi 12,2 százalékkal volt maagsabb, 'mint 1972- ben. Az elmúlt időszak eredményei a megkezdett út helyességét bizonyítják, függetlenül attól, hogy nem mindig, és a népgazdaság nem minden ágazatában sikerült kihasználni az 1974. tartalékukat. Máig is előfordulnak olyan problémák, IV. 5 amelyeket csak nagyon nehezen és lassan lehet leküzdeni; 5 egyes vállalatok és szervezetek például nem teljesítik előirányzott feladataikat. Az elmúlt évben 30 ipari vállalat, vagyis a központilag irányított vállalatok több mint 10 százaléka nem teljesítette évi tervét, aminek következtében a tervhez viszonyítva 1,4 milliárd koronával csökkent a termelés. Az évi terv teljesítésében az építőipari vállalatuk közül 38 maradt adós, vagyis csaknem 15 százaléka. Itt a lemaradás 0,25 milliárd koronával egyenlő. Ehhez hasonlóan, amikor a költségek csökkenéséről és a jövedelmezőség növekedéséről beszélünk, azt is látnunk kell, hogy az országos viszonylatban kedvező eredmények mögött számos vállalatban mutatkoznak hiányosságok, amelyek csökkentik a pozitív eredmények értékét. Igaz, hogy az elmúlt évben viszonylag jói gazdálkodtunk, s hogy például a költségek csökkentésében előirányzott feladatokat nemcsak tel jesítettiik, hanem túl is szárnyaltuk. Azonban minden lehetőségünk adva van hozzá, hogy ennél is jobban gazdálkodjunk. A vállalatok múlt évi eredményeit összegezve azt is megállapíthatjuk, liogy az SZSZK- ban a vállalatok a tervvel összhangban gyorsabb ütemű növekedést értek el, mint a CSSZK-bán; a minőségi mutatókban elért fejlődés is arra mutat, hogy csökken a két országrész közötti színvonal- különbség. A teljesítmények (az előzetes számítások szerint) a CSSZK- ban 5,6 százalékkal, az SZSZK- ban 7,9 százalékkal növekedtek, a nyereség a CSSZK-ban 10,6százalékkal, az SZŠZK-ban 19,2 százalékkal nőtt. A teljesítményre fordított költségekben és kiadásokban mért jövedelmezőség 1972-höz viszonyítva a CSSZSZK-ban 0,84 ponttal, az SZSZK-ban 1,16 ponttal növekedett. Emellett azt is figyelembe kell venni, hogy a teljesítmények és a nyereség növekedésére mindkét köztársaságban kedvezően hatott az állami költségvetésből folyósított jelentős mértékű hozzájárulás (főleg a külkereskedelmi helyzet alakulásával kapcsolatban). Ennek ellenére kedvezően kell értékelni az összköltségek csökkenését, amely az SZSZK-ban 1,04 százalékos, a CSSZK-ban pedig 0,7 százalékos volt. Ennek eredményeként az anyagköltségek az SZSZK bán 0,51 százalékkal, a CSSZK-ban 0,36 százalékai, a bérköltségek pedig az SZSZK- ban 2,36 százalékkal, a CSSZK- ban 1,97 százalékkal csökkentek. v Nem szabad azonban megfeledkezni arról, hogy a kedvező átlageredmények mögött olyan vállalatok is vannak, amelyek nem tudtak megbirkózni a hatékonyság növelésének feladataival. Ezt elsősorban a vállalatokban kellene fontolóra venni, mert most kellő alkalom nyílik a tavalyi eredmények értékelése alapján a következtetések levonására. Olyan intézkedésekre van szükség, amelyek nem engedik meg a múlt évi hiányosságok megismétlődését. Arra kell törekednünk, hogy a tavaly rosszul gazdálkodó vállalatok a közepesek színvonalára, a közepesek pedig az élenjárók színvonalára kerüljenek. A hatékonyság szocialista értelmezését néni lehet csupán vállalati .szempontokra, a jüve- ilélmezöség vállalati mutatóira korlátozni, hanem ennél sokkal szélesebben, az egész társadalom érdekei és szükségletei szempontjából kell felfogni. Néhány vállalatban például 1973-ban problémák merültek fel a termékek értékesítésénél. A késztermékek raktárakban halmozódtak fel. Hasonló esetekben bizony nehéz lenne a nyersanyagok, az anyagok és az energia gazdaságos kihasználásáról beszélni. A késztermékek árukészleteinek mennyisége (a kiszámlá- zatlan szállításokon kívül J az év elején kimutatott állapothoz viszonyítva 10,1 százalékkal (3,5 milliárd koronával) növekedett, s forgalmazási Idejük 1972-höz viszonyítva 1,6 nappal meghosszabbodott. Az árukészletek jelentősen megnövekedtek a fémmegmunkáló gépiparban (7,0 százalékkal), valamint a gumi és az azbesztiparban (82,5 százalékkal). Az értékesítési problémákat részben a kereslet csökkenése, részben pedig a kínálat nem megfeleld választéka okozta, például a régebbi típusú hűtőszekrények, mosógépek, televíziós vevőkészülékek, rádiók, motorkerékpárok esetében, egyes textil rövidáruknál, felsőruházati cikkeknél, azbeszt- cement fedőlemezeknél, valamint egyes építőanyagoknál. Az év elején viszonylag nagy készletek gyűltek össze a személyautókból, valamint egyes gépipari közszükségleti cikkekből, ami nem volt arányban a kereskedelem igényeivel. így a Szövetségi Kohó- és Gépipari Minisztérium nem teljesíthette áruforgalmi tervét, a tervezett 17,92 milliárd koruna helyett csupán 16,57 milliárd korona értékű árut értékesítettek, ami a terv 92,4 százalékos teljesítését jelenti. Az értékesített áruk volumene valamivel az 1972-es eladás terjedelme alatt maradt. A kiskereskedelmi árak 1974. április 1-hez végrehajtott csökkentése mellett a kereskedelmi alapok hiányos feltöltése volt az egyik ok, ami miatt nem sikerült elérni a forgalmi adóból származó állami bevétel tervezett szintjét, pedig ez a társadalmi szükségletek finanszírozásának jelentős forrása. (A Szövetségi Kohó- és Gépipari Minisztérium például a forgalmi adó tervét csak 92,4 százalékra teljesítette, ami 641 millió koronával kisebb állami bevételt jeleni.) A belkereskedelmi alapok ellátásának kötelező feladatait a kötött fehérnemű esetében 97,3 százalékra, a kötött ruhaféléknél 96,7 százalékra, a gu- micipőknél 77,5 százalékra, a cementnél 88,4 százalékra, a fűrészanyagoknál 76,8 százalék ra stb. sikerült teljesíteni. A népgazdaság hatékonysá gának vizsgálatánál és biztosításánál a termékek értékesítése jelenti az egyik alapvető problémát. Ez a kérdés ma sokkal érezhetőbben kerül előtérbe, mint a korábbi években. Saját nyersanyag-alapunk korlátozottsága közismert dolog, ezéri nem fecsérelhetjük el a nyersanyagokat szükségleten termelésre. A helyzetet még bonyolultabbá teszi a kapitalista államokban tapasztalható inflációs áremelkedés, ami részben a ml népgazdaságunkat is kedvezőtlenül érinti. Gazdasági szféránkat nem érintették közvetlenül a kapitalista államokból importált nyersanyagok tetemes áremelkedései. Nem • akarjuk ugyanis, hogy a kapitalista államokra jellemző ösztönösség a mi gazdaságunkban is elterjedjen. Ezért a kapitalista infláció következményeit társadalmi forrásainkból fedeztük, erre a célra az elmúlt évben több milliárd koronát költöttünk az állami költségvetésből. Az importált nyersanyagok növekvő áraiból származó kedvezőtlen hatást a csehszlovák kivitel hatékonyságának növelésével kell kiegyenlíteni. A CSKP Központi ^Bizottsága az elmúlt évi novemberi ülésen feladatul adta .a külkereskedelem hatékonyságának növelését, s a számunkra kedvezőbb árvizsonyok kialakítását a behozatalban és a kivitelben. A társadalom jogosan megköveteli, hogy gazdaságosan és ésszerűen használjuk fel a drágán vásárolt nyersanyagokat, hogy jó minőségű és keresett termékeket készítsünk belőlük. A gazdaságosság és a költségcsökkentés kérdéseivel együtt a termelés szerkezetére, a termékek választékára és műszaki színvonalára is nagy gondot kell fordítani. Erőteljesebben kell fejleszteni a perspektív termelési programokat, ugyanakkor korlátozni kell, esetleg meg kell szüntetni a nem hatékony termelést. Ezzel szorosan összefügg a gyártmányfejlesztés gyorsítása, a világszínvonalon álló termékek arányának növelése, a minőség javítása. A gyártmány fejlesztés üteme azonban nem kielégítő. A gépipari közszükségleti cikkek területén például a gépipari termelési gazdasági egységek a kereskedelem részéről igényelt 104 új termékből csak 60 ilyen termék gyártását és szállítását vállalták, s még ezt is hiányosan biztosították. 1974-ben 151 új, illetve felújított termék gyártása jöhetne számításba, eddig 137 ilyen termék gyártásában sikerült megegyezni, ezek együttes értéke kiskereskedelmi árakban kifejezve 1,3 milliárd korona. E feladat teljesítése az előző évekhez viszonyítva jelentős előrelépés lenne. A gyártmányfejlesztés és a termelési változások ütemét a kivitelezői megrendelői kapcsolatok is fékezik. Főleg a kellő rugalmasság hiánya okoz problémát. E kapcsolatok gyakran olyan nyersanyagok és anyagok átvételére kényszerítik a megrendelőket, amelyekre az új termékek gyártásához nincs szükség, ugyanakkor nem biztosítják azoknak az anyagoknak a szállítását, amelyek az új termék gyártásához okvetlenül szükségesek. Ennek végső következménye az árukészletek növekedésén (esetleg elértéktelenedésén) kívül a rendszertelen termelés, a termelési kapacitások hiányos kihasználása, s a'gazdasági eredmény csökkenése. Bár ez általában az új termelés bevezetésének egyik kísérő jelensége, amit azonban a kivitelezői-megrendelői kapcsolatok célszerű összhangjával gyorsan ki lehetne küszöbölni. A munkaerő-tartalékok relatív kimerültsége mellett nem lehel megtartani a kevésbé hatékony termelést és ugyanakkor kihasználatlanul hagyni a korszerű termelési kapacitásokat. A műszakszám az iparban évről évre csökken, s ugyancsak csökken az állóeszközük idejében való kihasználása. Ez ulyan fényűzés, amit nem engedhetünk meg magunknak. Nem az akármilyen gépek észszerű kihasználásáról van szú, hanem elsősorban a legnagyobb teljesítményű gépek fokozottabb kihasználásáról, az elavult gépeken történő termelés korlátozása, esetleg azok teljes ki- selejtezése mellett. Azt, hogy a népgazdaság fejlesztésében elsősorban a minőség kérdéseire és a szerkezeti változásokra összpontosítsuk a figyelmet, két fő tényező teszi szükségessé: az egyik a nemzetközi munkamegosztás által kiváltott igényesség (a külföldi megrendelők igényeinek növekedése), a másik pedig a hazai életszínvonal növekedése. Változik a lakosság szükségletének a szerkezete, s ez a belkereskedelmi áruiogyasztásban és a szolgáltatásokra vonatkozó igényekben is megnyilvánul. A készletek szerkezete, főleg az iparcikkek területén nincs, megfelelő összhangban a belkereskedelem igényeivel. A fokozottabb mértékű eladás következtében csökkentek a készletek a gyapjúszövetekből, a bútorokból, a hűtő- és mosógépekből, a varró- és kötőgépekből. Az említett áruk megnövekedett eladása az elmúlt évtől kezdve folyósított újházas-kölcsönökkel függ össze. Ezeket a kölcsönöket főleg a tartós fogyasztási cikkek vásárlására veszik igénybe. Az eladatlan késztermékek növekvő mennyiségével szemben egyes termékek és termék- csoportok készlete a belkereskedelemben mélyen a norma alatt van. A bútorkészletek a normának megfelelő állománynak csupán 33,4 százalékát, vagyis egyharmadát képezik, egyes további termékek közül a normalizált készletmennyiségből ű selyemszövetek 36,4, a lakástextil és padlóburkoló anyagok 37,5, a kötött felsőruhák 84,9, a textil-díszműáru 85,2 százaléka van raktáron. Emellett aránylag nagy összegekről van szó. A bútor ese tében például a tényleges és a normázott készlet közötti különbség értéke 1,5 milliárd koronát tesz ki. Ugyanakkor néhány áru készlete jelentősen meghaladja a normalizált mennyiséget, a bőrcipők esetében például 24,6 százalékkal. E néhány adatból is arra lehet következtetni, hogy a termelés és a kereskedelem közötti kapcsolatok nem etég rugalmasak. Ebben bizonyára a kitartó bürokráciának is jelentős része van. A vázolt problémából adódó következtetéseket elsősorban a termelés szakaszán kell megoldani. Ám a kereskedelem sem lehet csupán a kitermelt javak elosztója, ezért ha sikeresen akarja biztosítani a lakosság anyagi szükségleteinek kielégítését, s elő akarja segíteni népgazdaságunk fejlődését, közvetlenül kell továbbítania a termelés felé a realizálás folyamatában szerzett ismereteket a szükségletek változásairól. A termelés értesültségének fokozásával, s a kereskedelem termeléssel szemben tanúsított igényességének növelésével, a termelési programok rugalmasabb változtatását, s a lakosság szükségleteinek jobb kielégítését kell elérni. Ezek a feladatok a nemzetközi munkamegosztás szempontjából is fontosak, főleg azzal a minőségi változással kap csolatban, amit az árucseréből a szocialista integrációba való fokozatos átmenet jelent. A hatékonyság növelésének igénye, tehát nem csak a nii „helső“- prublémánk. Az egyes országok újratermelési folyamatának hatékonyságát törvényszerűen befolyásolja a KGST-tagállamok nemzetközi munkamegosztásának hatékonysága. Meggyorsítja az integrációs folyamatokat és kedvezően hat az egyes országok népgazdaságának fejlődésére. Az egyes szervezetek és az egész népgazdaság hatékonysága dialektikusán megnyilvánul az egyes természetbeni és értékmutatókban, tehát nem fejezhető ki csupán az elért nyereséggel, vagy jövedelmezőséggel. A hatékonyság gazdasági lényege egyaránt megmutatkozik az anyagok, nyersanyagok, az energia, a gépek és a berendezések kihasználásában, a dolgozók szakmai tudásának és képésségeinek érvényesülésében, a tudományos és technikai kutatás eredményeinek felhasználásában, c legfőbb szempont pedig az, hogy az adott termelés teljesen kielégíti-e a társadalom növekvő szükségleteit. * * # Minden szervezet igényes feladata, hogy saját munkáját az említett szempontok szerint bírálóan értékelje, melynek jelentősége különösen most kerül előtérbe, az évi komplex elemzések befejezése és kiértékelése alkalmával. Az elmúlt évi feladatok teljesítésének értékelése jó alkalom arra, hogy levonjuk a következtetéseket a tapasztalatokból, s elgondolkozzunk a tanulságok felett. Az elemzés nem csupán a vezetők dolga, ebben a vállalat minden dolgozójának részt kell vennie. A gazdaságunkban elért sikerek elsősorban dolgozóink növekvő kezdeményezésének és aktivitásának köszönhetők. Az idei év feladatainak igényessége megköveteli, hogy a dolgozók teljes odaadással vegyenek részt a párt gazdaságpolitikájának realizálásában, ahogy azt a CSKP XIV, kongresszusa célul tűzte, 8 ahogy azt az egyes vállalati tervek konkrétan tartalmazzák. Csak fgy lehet teljesíteni társadalmunk alapvető követelményét: a gazdasági tevékenység hatékonyságának növelését a népgazdaság valamennyi sza- kiíi<í7fl n Ing. JÄN GRÁČ, az SZLKP KB osztályvezetője, Dr. MICHAL PANCÁK, CSc., a CSSZSZK pénzügyminisz^ ter-helyettes©
