Új Szó, 1974. április (27. évfolyam, 77-101. szám)

1974-04-30 / 101. szám, kedd

A HALADÁS ÚTJÁN A Períni (Perényi) Győzel­mes Út Efsz a košice-vidéki já­rás déli részén terül el. Összte­rülete 2997 hektár, ebből 2718 ha a mezőgazdasági földterü­let, a többi halastó, erdő és beépített telek. A talaj összeté­tele közepesen, van ahol erő­sen nyirkos és kavicsos. A je­lenlegi egyesült efsz három kisebb szövetkezetből alakult. A Períni és a Chymi Efsz 1963- ban egyesült, a Vyšný Slanec-i (Felsőlánci) Efsz 1970-ben csatlakozott hozzájuk. így a szövetkezeti tagok teljes lét­száma 460 ra növekedett. A szö­vetkezet termelési és főleg be­ruházási tevékenységét az utób­bi három évben a szakosításra irányuló törekvés jellemezte. Kiskendy Ferenccel, az efsz elnökével a szövetkezet szépen berendezett, új irodaházában beszélgettünk. Megkértem, hogy foglalja össze, melyek voltak azok a főbb tényezők, amelyek a szövetkezet fejlődé­sét az egyesülés utáni időszak­ban jelentősen befolyásolták. — A tudomány és technika rendkívül gyors fejlődése egész gazdasági életünket meghatá­rozza, s ez alól a mezőguzda- ság sem kivétel — válaszolta. — Az ötvenes években meg­alakult 300—1200 hektáros szövetkezetek kinőtték már a kereteiket, s az akkor épített istállók, sertéshizlaldák, vala­mint a 15—50 lóerős traktorok 15—20 év alatt elavultak. A fejlődés és a társadalom meg­növekedett szükségletei a me­zőgazdasági termelés sürgős átszervezését követelik. Egyesí­tett szövetkezetünkben például lehetőség nyílott a pénzügyileg igényesebb, nagy kapacitású, jól gépesített objektumok, sza­kosított telepek létrehozására. A földalap összpontosítása alapján 100, sőt 200 hektáros parcellákat létesítettünk, ahol lehetővé vált a nagy teljesít­ményű gépek és gépsorok tel­jes kihasználása. A növényter­mesztés és az állattenyésztés üzemen belüli szakosítása, a magas fokú gépesítés a munka tninőségét is kedvezően befo­lyásolta. Az egyesülés után lé­nyegesen megjavultak a dolgo­zók munkafeltételei, jobban ki­elégíthettük a tagok szociális és kulturális igényeit, jelentős eredményeket értünk el a ta­gok lakásproblémáinak megol­dásában. — És hol szorít még a ci­pő? —- Az említett eredmények ellenére a mezőgazdasági ter­melés gyors növeléséhez szük­séges anyagi alap természete­sen még nem teljes. Elsősor­ban a nagy teljesítményű gé­pekre, a komplex gépsorokra, az önműködő gépi berendezé­sekre gondolok. Tény, hogy a tudomány nagyon sokat tett a termelés fejlesztése és meg­könnyítése érdekében, de még napjainkban is vannak sürgő­sen megoldásra váró problé mák. Ilyen például az étkezési hüvelyesek termesztése, ame­lyekből még nincsenek kineme­sítve a gépi begyűjtésre alkal­mas fajták, ugyanakkor megfe­lelő gépekkel sém rendelke­zünk a betakarításhoz, pedig ezek kellő mennyiségű ter­mesztését kézi erővel nehéz bebiztosítani. További problé­mánk az, hogy nincs építkezési vállalat, amely az igényesebb beruházásokat vállalná. Kényte­lenek vagyunk saját magunk, gépek és szakemberek nélkül, nagy nehézségek árán elvégez­ni ezeket a munkákat. Nincs elegendő, kellő gyakorlattal rendelkező műszaki rajzoló, a tervek is nagy késéssel és gyenge minőségben készülnek el. Hasonló problémáink van­nak még a gépjavítás, az al­katrészellátás terén. Mindez azt jelenti, hogy az egyesült szövetkezetekben éppúgy meg kell küzdeni a kezdeti nehéz­ségekkel. mint két évtizeddel ezelőtt az akkor alapított szö­vetkezetekben. Szilárd meggyő­ződésünk, hogy ez most is si­kerülni fog, s szocialista mező- gazdaságunk fejlődésének má sodik szakaszában az eddigiek­nél még szebb eredményeket érhetünk el. SZÁSZAK GYÖRGY MIELŐTT AZ ELSŐ SZERELVÉNY ELINDUL A prágai metró 6,7 km-es útvo­nalának üzembe helyezésével május 9-én Prága városi közle­kedésének új szakasza kezdő­dik. A Prágai Közlekedési Válla­lat mentesíteni akarja a város központját, mivel a Vencel téren eddig egy óra alatt 384 villa- tnosszerelvény haladt végig. A statisztikai adatok szerint a tnúlt évben a prágai villamoso­kat az utasok 70,2 százaléka, az autóbuszokat pedig 29,8 száza­léka vette igénybe. A közleke­dési vállalat dolgozóinak előre­jelzése szerint a jövőben a villamosokat az utasok 59 szá­zaléka, az autóbuszokat pedig 33 százaléka veszi majd igény­be. A lakosság fennmaradó 8 százaléka a metrón közlekedik. A további években valószínűleg kiegyenlítődnek az arányok mégpedig úgy, hogy a városi közlekedési eszközök mindhá­rom fájtáfa azonosan szolgálja majd az utasokat. A prágai vil­lamosok és autóbuszok egyet­len napon egymillió 600 ezer, égy év alatt pedig 540—580 biillió embert szállítanak. . A metró üzembe helyezésével a villamos- és az autóbuszmegál­lókat a metróállomások szerint módosítják, hogy egyszerűbbé váljon az átszállás és megszűn­jenek a kettős járatok. De május 9-e nemcsak azért jelent nagy ünnepet Prága közlekedésében, mert két hónappal a határidő előtt ezen a napon helyezik üzembe a metrót, hanem azért is, mert Prága utcáiról végre az utolsó öreg villamosok is eltűn­nek. Átadják helyüket a kor­szerű T-típusú kocsiknak. A prágaiak érdeklődésének középpontjában a metró áll. In­dokolt azonban a kérdés, külö­nösen a vidékiek részéről: hogyan tájékozódunk majd a szokatlan környezetben? Az ag- gályoskodók megnyugtatására szolgáljon, hogy a metróval kapcsolatos tájékoztatásokat már a pályaudvarokon, az ut­cákon, sőt a villamosokban és az autóbuszokban is olvashat­juk. A metróállomásokon ki­függesztett tájékoztató-tábláról nyilvánvaló, merre tartsunk, milyen irányban haladjunk, hol találhatók az automata pénzvál­tók és pénztárak. A Nemzeti Front és a SZISZ szervezetei védnökséget vállal­nak egy-egy állomás felett. Társadalmi munkával rendezett parkokká alakítják az állomá­sok környékét. (km — ) Plzeňben a PHSZ gépkocsivezetői iskolája az idei év elejétől kezdve háromfázisos kiképzésben részesíti az új gépkocsiveze­tőket — még mielőtt kifutnának a közutakra, a gép vezetését trenazséron gyakorolják. Felvételünk egy trenazsérosztályban készült. (Felvétel: CSTK +- J. Vlach) Huszonöt éve kezdődött VISSZAPILLANTÁS AZ EFSZ-EK NEGYEDÉVSZÁZADOS FEJLŐDÉSÉRE A szocialista forradalom egyik sajátossága az, hogy a munkásosztály csak a politikai hatalom átvétele után láthat hozzá a szocialista ter­melési viszonyok kiépítéséhez. A proletárdiktatúra állama ezt a feladatot könnyebben valósít­hatja meg az iparban, mert itt a kapitalista termelés 'és tőke magas fokú koncentrálást ho­zott létre. összetettebb és nehezebb a kérdés megoldása a mezőgazda­ságban, ahol bár ugyancsak le­hetséges, sőt szükséges is a nagybirtokok kisajátítása, azon­ban káros lenne ugyanezt a módszert a kis- és a középföld- művesek esetében is alkalmaz­ni. E rétegek túlnyomó része a munkásosztály szövetségese volt a politikai hatalomért ví­vott harcban, s továbbra is szö­vetségesként vesz részt a szo­cialista társadalom építésével összefüggő forradalmi változá­sok megvalósításában. A szocialista országok mar­xista—leninista pártjaik vezeté­sével ezt a feladatot is sikere­sen megoldották, annak ellené­re, hogy ez nem volt könnyű, hiszen a kis- és középföldmü- vesek több nemzedékének meg szokásait, az „önállóság“ pszi­chológiáját kellett leküzdeni, bár ez csak amolyan látszat­önállóság volt, hiszen a föld­művesek állandóan függő vi­szonyban voltak a bankoktól, a kereskedőktől stb. Csehszlovákia Kommunista Pártja a többi szocialista ország marxista—leninista pártjához hasonlóan e hatalmas feladat megvalósításakor a lenini szö­vetkezeti tervből indult ki. Le­nin u szövetkezetesítés megin- doklásánál a termelőerők és a termelési viszonyok feltétlen összhangjának követelményét, mint objektív gazdasági tör vényt vette alapul. A szocia­lista népgazdaság sokáig nem működhet két ellentétes ala­pon, a bővített szocialista újra­termelés törvényét megvalósító nagyüzemei ipari termelés, és a szétaprózott mezőgazdasági kisüzemi termelés alapján, amely lényegében még az egy­szerű újratermelést sem képes biztosítani. Lenin ezl nagyon találóan így jellemezte: „ha megvalósulna a mezőgazdaság teljes szövetkezetesítése, akkor két lábbal állnánk a szocializ­mus talaján“. L enin müveiben leszögezte a mezőgazdaság szocia­lista átépítésének alapelveit. Ezek a következők: — a falu szocialista átépí­tését a munkásosztály vezetésé­vel, a munkásosztály politikai hatalmának, továbbá a munkás­paraszt szövetség, valamint a főbb termelési eszközök állami tulajdonának feltételei között kell megvalósítani; — a szövetkezetekbe való be lépésnél meg kell tartani az ön­kéntesség elvét; — a szövetkezeteknek sokol­dalú támogatást kell biztosítani a szocialista állam részéről; — érvényesíteni kell a foko­zatosság elvét, az egyszerűbb szövetkezeti formákról fokoza­tosan kell áttérni az összetet­tebb formákra; keresni keli azo­kat az utakat, amelyeken a földművesek a legeredménye­sebben bekapcsolódhatnak a szocializmus építésébe; — meg kell valósítani a fal­vakon a szocialista kultúrfor- radalmat. A CSKP 1948 februárja, a győ­zelmes szocialista forradalom megvalósítása után napirendre tűzte a mezőgazdaság szocialis­ta átépítését. Pártunk IX. kong­resszusa meghirdette hazánk szocialista építésének vezérvo­nalát. Gottwald elvtárs beszá­molójában a fő feladatokkal kapcsolatban a következőket mondotta: „Meg kell nyernünk a szocializmusnak a falut, a kis- és középparasztokat, és el kell szigetelnünk a falusi gaz­dagokat.“ Leszögezte továbbá az állami gazdaságok, gépállomá­sok és egyéb intézmények fela­datát, amelyeknek szemlélte­tően kell bemutatniuk a szpcia- lista mezőgazdaság előnyeit. „Egész politikánk és munkánk alapvető módszere a kis- ós középparasztság széles rétegei­nek szemléltető meggyőzése ós megnyerése a tevékeny közre­működésre. A munkásság szö­vetsége a dolgozó parasztság széles tömegeivel elengedhe­tetlen szükségszerűség a falu­nak a szocializmusba való át­menetele idején ... Mert ez a helyzet: nem lesz nálunk szo­cializmus a falu szocialista át­építése nélkül,. ez pedig nem valósulhat meg a munkásosz­tálynak a kis- ós középparaszt­sággal való szövetsége nélkül“ — mondotta Gottwald elvtárs. A CSKP mesteri módon al- kalmazta Lenin szövetke­zeti tervét a mi sajátos feltéte­leink között. Csehszlovákia egyik sajátossága az volt, hogy már a múltban is jelentős me­zőgazdasági szövetkezeti moz­galom létezett. 1946-ban ha­zánkban 12 000 különböző föld­mű vesszövetkezetnek összesen 2,5 millió tagja volt, ami föld­műveseink 2/3 részét jelentet­te. Ez a sajátos helyzet az egy­séges földművesszövetkezet ék­ről szóló törvény első parag­rafusában is kifejezésre jutott: „A mezőgazdasági szövetkeze­tek kedvező fejlődése érdeké­ben, ós a szövetkezeti tevé­kenységben tapasztalható szét­aprózottság káros örökségének felszámolása céljából az önkén­tesség alapján egységes föld­művesszövetkezeteket alapítunk, amelyek egyesítik az eddigi különböző földművesszövetke­zeteket“ ... A másik jellemző sajátosság az volt, hogy nálunk a föld ma­gántulajdona megmaradt, amíg például a Szovjetunióban a föl­det államosították, más orszá­gokban pedig a földműves belé­pése után szövetkezeti tulajdon­ná vált. A föld magántulajdo­na tehát nálunk jogilag is biz­tosítva van, ez a sajátosság azonban nem jelenti azt, hogy az efsz-ek idegen elemet ké­peznek a szocialista termelési viszonyokban, hiszen kezdettől fogva a szocialista gadálkodás elvei alapján folytatták tevé­kenységüket. Az efsz-ek, annak ellenére, hogy a föld magán- tulajdona alapján működnek, szocialista nagyüzemek, ame­lyek azt bizonyítják, hogy a tulajdonviszony jellemző voná­sait nem a jogi tulajdon adja, hanem az adott gazdálkodási mód. A lenini szövetkezeti terv megvalósítása a mi viszonyaink között nem volt könnyű feladat. A kis- és középföld művesek meggyőzésére irányuló munka elsősorban a kulákság és a kisajátított földbirtokosok el­lenállásába ütközött. A kollek­tivizálás folyamata az osztály­harc feltételei között ment vég­be. Az ellenséges propaganda igyekezett a maga oldalára ál­lítani a földműveseket. A kulák­ság és követőik nem maradtak meg csupán az ellenpropagan­dánál, sok esetben a szövetke­zeti szervezőket és a szövet­kezetek alapító tagjait is meg­félemlítették. Itt-ott kigyullad­tak a szövetkezetekbe lépett földművesek kazlai. A szövet­kezetesítés folyamatát minden erővel igyekeztek fékezni, ám ennek ellenére szövetkezeteink gomba módra szaporodtak, és már 1950 februárjában 3412 efsz és 1316 efsz-előkészítő bi­zottság alakult meg. 1950 februárjában a CSKP KB értékelte a szövetkezetek alapí­tását, és egyidejűleg meghatá­rozta a szövetkezeti gazdálko­dás három típusát. 1950-től kezdve az efsz-ek többsége a föld közös megműveléséről át­tért a közös gazdálkodásra. Az efsz-ek tagjai, funkcionáriusai a legtöbb esetben még tapasz­talatlanok voltak a mezőgazda- sági nagyüzemi termelés szerve­zésében. A szövetkezeti szerve­zők, a pártapparátus és a nem­zeti bizottságok dolgozói, a funkcionáriusok ezrei a szovjet kolhozok tapasztalataiból me­rítve igyekeztek efsz-ekből minél előbb szocialista nagyüze­meket létesíteni. A kollektivizálás folyamata 1960-ig lényegében befe­jeződött, s egyidejűleg a szo­cialista állam támogatásával a mezőgazdasági nagyüzemi ter­melés anyagi alapja is megte­remtődött. A hatvanas évek má­sodik felében jelentősen foko­zódott a termelés, ezzel a falu­si lakosság életszínvonala is na­gyot javult. Földműveseink meggyőződtek a párt mezőgaz­dasági politikájának helyessé­géről. Ennek köszönhető, hogy az 1968-as ellenforradalom bom­lasztó tevékenysége kudarcot vallott falvainkban. Az ellenfor­radalom teoretikusai igyekeztek lebecsülni a mezőgazdaság szo­cialista átépítésében elért ered­ményeinket. Azt szerették volna bebizonyítani, hogy nálunk a kollektivizálás, az egységes földművesszövetkezetek építése történelmi tévedés volt. A tőlük megszokott szovjetellenes pro­pagandával azt állították, hogy az írástudatlan orosz muzsikok számára a kolhoz haladást je­lentett, azonban nálunk, a fej­lett ipar feltételei között, s a földművelők magas kulturális színvonala alapján más úton kellett volna haladn, A családi farmok útját javasolták, ahogy azt az iparilag fejlett nyugati országok választották. Elhall­gatták viszont azokat a ténye­ket, hogy ez az út a kis- és kö­zépgazdaságok felszámolásához vezet. Az NSZK-ban például a 10 ha-ig terjedő gazdaságok száma 1949-től 1968-ig 1 939 604- ről 1 376 000-ra, az USA-ban pe­dig 1934-től 1967-ig 6 289 000- ről 3 400 000-re csökkeni. A többi fejlett kapitalista ország­ban is hasonló a helyzet, min­denütt a 80—120 hektáros csa­ládi farmok kerülnek előtérbe. A mi „teoretikusaink“ nem vol­tak annyira naivak, hogy ne tudták volna értékelni, mit je­lent a mezőgazdasági termelé­sünkben elért koncentrálás színvonala. A családi farmok propagálásával a volt kuláko- kat és azok gyermekeit, vala­mint a volt középparasztok te­kintélyes rétegét akarták meg­nyerni ellenforradalmi céljaik­nak. A „mezőgazdaság rehabilitá­lásának“ jelszava alatt azt akar­ták bizonyítani, hogy nálunk a kollektivitás erőszakkal tör­tént, s hogy az osztályharc „kegyetlenségével“ a földműve­sek ezreit tettük tönkre. A teoretikusokhoz a kulturális front is felzárkózott, a film­színházakban olyan filmek is megjelentek, mint például a „Kedves földijeim“ (Moji milí rodáci), amelyben szégyenítet- ték a kommunisták munkáját a falvakban, támadták a munkás- osztály és a parasztság szövet­ségét. Kigúnyolták a falusi sze­génységet, amely a szövetkezet élére került, s a gazdálkodás színvonala hanyatlani kezdett. Nem volt ez újdonság, hiszen a magyar ellenforradalomban is folyt bomlasztó harc a ter­melőszövetkezetek ellen, de szerencsére a mi egységes föld­művesszövetkezeteink 1968-ban már gazdaságilag és politikai­lag is erősek voltak. A kollektivizálás eredmé­nyeként nálunk már a hatvanas években kialakult a szövetkezeti földművesek szo­cialista osztálya, napról napra erősödik annak szocialista ön­tudata, s ennek köszönhető, hogy a földművelő lakosság nem vált az ellenforradalom tartalékává, sőt ellenkezőleg, a társadalmi válság leküzdésé­ben, s az ország gazdasági éle­tének helyreállításában komoly tényezőként hatott a munkás- osztály mellett. Ez a tény min­dennél meggyőzőbben bizonyít­ja, hogy a párt IX. kongresz- szusán kitűzött célok reálisak és helyesek voltak. Egységes földművesszövetke­zeteink negyed évszázada óriási változást hozott falvainkban. A mezőgazdasági lakosság élet- színvonala állandóan növekszik, falvaink újjáépültek, megzőgaz- dasági termetesünk világvi­szonylatban is a legjobbak kö­zé tartozik, hőségesen biztosít­ja a lakosság folyamatos élel­miszerellátását. A szövetkezetek alapításának 25. évfordulója al­kalmából hálával és elismerés­sel emlékezünk meg azokról, akik falvaink szocialista átépí­tésének első úttörői voltak. SZLOVÁK GYULA

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents