Új Szó, 1974. április (27. évfolyam, 77-101. szám)
1974-04-29 / 100. szám, hétfő
A vuugbu/nukságra készülődő brazil válogatott. Álló sor balról: Ze Maria, Leao, Lius Pereira, Al- fredo, Carbuno, Marco Antonio, guggolnak, ugyancsak balfelöl: Americó gyúró, Jairzinho, Paulo Cesar, Carpegiani, Mirandinha, de Guia, Rivellino és Nocaute gyúró. A cél érdekében Štvrtok na Ostrove (Csalló- kőzcsütörtök) Felső-Csallóköz egyik központi községe. A hatvanas években a falu sportja hosszú évekig nem hallatott magáról, s egy időben már vészharangot kongattak fölötte. 1967-ben azonban a község lelkes fiatal és öreg sportembereinek közreműködésével újjáalakult a TJ Štátny Majetok Štvrtok na 09trove sportegyesület. Szinte hihetetlen, hogy ebben a 2000 lakosú községben sokáig nem volt szervezett sportélet. A sportszerető lakosságnak még emlékezetében él a felszabadulás utáni élénk sportélet, amikor a községben megalakult gép és traktorállomás vette védnökség alá a sportolókat. Így az ötvenes években, de különösen az 1960—61-es idényben működött itt egy ütőképes labdarúgócsapat, mely a dunaszerdahelyi járás III. osztályában nyert bajnokságot. A közsógbeli sportrajongók öröme azonban nem tartott sokáig, mivel a II. osztályban csupán egy éven át szerepeltek. A tehetséges fiatalok javarésze ekkor tényleges katonai szolgálatra vonult be, s a csapat a sikertelenségek sorozata után szétesett. A kiesés után ötéves .tétlemségi időszak következett, s a labdarúgó-pálya libalegelövé változott. Pedig abban az időben is voltak lehetséges labdarúgók, amit az ís bizonyít, hogy ők a szomszédos községekben szerepellek. 1967-ben, nyomban az újjáalakulás után beneveztek a járási labdarúgó-bajnokságba. Mint minden kezdő együttest, őket is a IV. osztályba sorolták. Az 1969—70-es bajnoki idényben bajnokságot nyertek és bekerültek a III. osztályba. A sportegyesület élére akkor került Nagy Mihály, aki egykor Inaga is tevékeny résztvevője Yolt a nagy találkozóknak. A kezdeti nehézségek leküzdése Után a fegyelem megszilárdításával a csapat egyre jobb eredményeket ért el. A játékosok és szurkolók közösen társadalmi munkával bekerítették a labdarúgó-pályát, rendbe hozták a pálya gyepszőnyegét. Anyagi Példás kezdeményezés Štúrovo (Párkány) városi nemzeti bizottsága a Dél-szlovákiai Cellulóz és Papírgyár sportegyesületével karöltve villám sakktor- nát rendezett a város felszabadítása évfordulójának alkalmából. A résztvevők a nemzeti bizottság elnökének vándorscrlegéért mérték össze erejüket. A helyi együttesen kívül a komárnói (Komárom), voj- nicei (Bátorkeszi), Kamenné Most-1 és az esztergomi sakkozók, valamint a szovjet hadsereg meghívott tagjai vettek részt. Az első helyen az esztergomi versenyzők végeztek, ők lettek a kupa védői. A torna kellemes környezetben, zökkenőmentesen zajlott le, amelyhez nagyrészben hozzájárultak a Dél-szlovákiai Cellulóz és Papírgyár mellett működő ifjúsági szervezet tagjai is. Miagács Erzsébet támogatást az állami gazdaságtól és hnb-től kapnak. A hetvenes évek elejére egy ütőképes labdarúgócsapat kovácsoló- dott össze, mely jó csapatszellemével és fegyelmezettségével hívta fel magára a figyelmeit. Ezzel magyarázható, hogy a sportszerűségi versenyben az első helyen végeztek. A legnagyobb problémát az edzések hiányos látogatottsága okozta, mely megmutatkozik a csapat erőnlétében, hiszen a legtöbb gólt a mérkőzés második félidejében kapják, amikor már fogytában van erejük. A mérkőzések látogatottsága a csapat -teljesítményétől függ, de gyakran a szurkolók részéről nagyobb megértésre, támogatásra és főleg buzdításra lenne szükség. A tavaszi idényt nem a legjobb helyzetben kezdték, hiszen a táblázat alsó részén teleltek. Ebben az évben jobb teljesítményt várnak tőlük, több fiatal játékos jön haza a katonaságtól, illetve kerül fel az ifjúsági csapatból a felnőtt együttesbe. Az iskolai testnevelés nagyobb méretű fellendülését a tornaterem hiánya okozza. Ha tervük sikerül, akkor rövidesen véget vetnek ennek az áldatlan állapotnak és elkezdődhet a tornaterem építése, melyre az iskolának és községnek egyaránt szüksége van. A községben egy tágas kultúrház és korszerű tekepálya áll a sportrajongók rendelkezéséra A teké- zők a körzeti bajnokságban szerepelnek, de a versenyükön kívül a községben sokan vannak olyanok, akik kedvtelésből hódolnak ennek a szép sportnak. A kultúrházban egy ideig működött az asztaliteniszezők szakosztálya, akik a járási bajnokságban szerepeltek. Jelenleg főleg a SZISZ-tagok használják kedvenc sportjuk űzéséra Ilyen lehetőségek mellett érdemes lenne elgondolkodni egy ütőképes asztalitenisz és sakk-szakosztály megszervezésén. Az évzáró közgyűlés foglalkozott ezekkel a problémákkal és a jubileumi évben az SZNF 30. évfordulója tiszteletére több kötelezettségvállalást tettek a tömegsport kiszélesítésére, valamint a társadalmi munkálatokban való részvételere. A sport- szervezet lelkes vezetősége reméli, hogy fáradozásuk nem lesz hiábavaló és a község sportja elindul a felemelkedés útján.1® SVINGER ISTVÁN Ázsia—Európa esitaliteiöen? Nemrég került ser a jugoszláviai Újvidéken az asztalitenisz Európa-bajnokságra. A győztesek listája régóta ismert, a küzdelmek Javát a tv adásuk jóvoltából láthattuk. Most már nagy érdeklődéssel várjuk, vajon valóban sor kerül-e az ígért Ázsia—Európa kontinens közötti erőpróbára, s ha igen, milyen elgondolás szerint. Lehet, hogy külön a férfi, külön a női csapatok mérkőznek meg ugyanolyan rendszerben, mint a VB-n, vagy az EB-n, vagy pedig esetleg olyan elgondolás szerint, mint annak az Európa Liga küzdelmei során tanúi lehettünk! A férfiak csapatversenye során 3—3 egyéni versenyző áll rendelkezésre, s mindaddig játszik mindenki mindenkivel, míg valamelyik csapat öt pontot nem szerez. A nőknél két-két egyéni és egy-egy páros versenyez addig, míg valamelyik három pontot nem szerez. Az Európa Ligában négy férfi egyes, egy női egyes, egy- egy férfi és vegyespáros küzd mindaddig, míg valamelyik csapat hét pontra nem tesz szert. Akárhogy vesszük is, az Európa-válogatottban föltétlenül helye lesz Oríowskinak, Gergelynek, Magosnak, Rudnovának, s a lebonyolítási rendszertől függően a Jónyer—Klampár párnak, a alighanem' Bengtssonnak is. Későn érkezett hozzánk az EB után sorra került Ázsia- bajnokság híre. Ezt a nagy versenyt Jokohamában rendezték meg, s a döntők a következő eredményeket hozták: Férfi egyes: Hasegava (japán)— Csien-ting (kínai) 3:0 (21:15, 21:14, 21:13). Női egyes: Edano és Ohzeki (mindkettő japán) 3:0 (21:15, 21:14, 21:18). Férfi páros: Kono, Hasegava (japánok)—Won-yan, Csetn- csi (kínaiak) 3:2 (21:16, 13:21, 21:18, 20:22, 21:17). Női páros: Cseng-huai-ying, Csang-li (kínaiak) — Ohezkl Yokola (japánok) 3:1 (23:21, 9:21, 21:17, 21:19). Vegyes páros: Kono, Edano (japánok)—Csen-csi, Csang-li (kínaiak) 3:0 (21:14, 21:16, 21:16). Amit a képernyőn láttunk, arra enged következtetni, hogy Európának nincs oka tartania az ázsiai versenyzőktől. OLASZORSZÁGNAK NEM LESZ BEK-KÉPVISELŐJE Az olasz labdarúgó-bajnokság érdekessége, hogy a Lazio Roma csapata már most csaknem biztosan bajnoknak tekinthető. A Juventus bajosan tudja befogni a rómaiakat. Az UEFA végrehajtó bizottságának elnöke érdekes nyilatkozatot tett közzé. Amennyiben a Lazio olasz bajnoki címet szerez, nem lesz lehetősége arra, hogy a Bajnokcsapatok Európa Kupájában képviselje hazája labdarúgását. Tavaly Rómában a Lazio— Ipswich Town mérkőzésen ugyanis botrányos dolgok történtek és az Európai Labdarúgó Szövetség határozata értelmében a Laziomak egy évem belül nem szabad semmiféle európai kupaküzdelemben szerepelnie. A szóvivő azt is kijelentette, hogy a BEK-ben csak a bajnokcsapat szerepelhet, ezt a jogot nem lehet másik együttesre átruházni. E. Lenzini, a Lazio Roma vezetőségének tagja ezzel kapcsolatban szintén nyilatkozott. Annak a véleményének adott kifejezést, hogy a Skóciában május folyamán ülésező UEFA vezérkar mégis megtalálja annak a módját, hogy a Lazio ott lehessen a Bajnokcsapatok EK- jának új küzdőfelel között. Lenzini ezekkel a szavakkal fejezte be nyilatkozatát: „Országos bajnoki címet szerezni és mégsem szerepelni a Bajnokcsapatok Európa Kupájában, egymilliárd líra veszteséget jelentene nekünk. Ezt a fényűzést nem engedhetjük meg magunknak.“ Ežekután kíváncsiak vagyunk az UEFA végleges véleményére, vezetőségének következetességére. A LABDARÚGÁS FEJLŐDÉSE Pontosan 45 nap múlva a Brazília—Jugoszlávia mérkőzéssel megkezdődnek a X. labdarúgó-világbajnokság küzdelmei. A futball seregszemléjének alkalmából talán nem lesz érdektelen visszapillantani, hogyan fejlődött napjainkig ez a nagyszerűi és csodálatos játék. Erről szól elkövetkező sorozatunk, amelyet hat héten keresztül hétfői lapszámunkban közlünk. A mai formájában játszón, százszor és ezerszer megeső üált, s legalább annyiszor elátkozott futball a XX. század terméke, mely számtalan változáson, fejlődésen ment át. A labdarúgásnak azt a korszakát, amikor a futballt mindennemű kötelező előírás és tervszerűség nélkül játszották, a futball „kőkorszakának“ nevezik. Mindenki saját szakállára próbált gólt rúgni, és a csapat valamiféle „szakosított“ felállásáról szó sem lehetett. Aki megkapta a labdát, igyekezett minél tovább tartani, kapura lőni. Esetleg ha szorongatott helyzetben volt, előre vágta abban a reményben, hogy valamelyik játékostársa majd csak megszerzi. Ezek a „kőkorszakbeli“ futballisták a mai gyerekeket juttatják eszünkbe, akik csoportokban kergetik a labdát és természetesen mind a tízen csatárok, mert hisz a labdarúgás fő célja végeredményben a gól. Alapjában véve tehát támadó labdarúgást játszottak ebben a korszakban; a futballisták egy vonalban helyezkedtek el, s csak a kapusnak, valamint az előtte álló hátvédnek volt kötött posztja. Rúgd és fuss ... Ez a játékstílus, a „kick and rush“ (rúgd és Jussj sokáig uralkodó elem volt a labdarúgásban, még akkor is, amikor már a játékot bizonyos keretek, szabályok közé szorították. A „rúgd és fuss“ alapelv csak bizonyos technikai elemekkel bővült (cselezés, egyszerű trükkök), és azt a játékost tartották eszményi labdarúgónak, aki minél nagyobb távolságot tett meg a labdával. Az ún. csatárok létszámfölényben voltak a védőkkel szemben; eleinte kilenc, később hét, hat és végül öt támadó volt egy csapatban. A különféle trükkökkel és cselekkel manőverező futballisták azonban csak az ellenfél 16-osáig jutottak el, mert a hosszú labdavezetés, a lendület és futás kifárasztotta őket s a pihent hátvédek könnyedén szerelték. A támadójáték fejlődésének korszakalkotó momentuma volt, amikor a labdarúgók „passzol- gatni“ kezdtek egymásnak. Egy- egy átadást a többi követte, s a labdarúgás lassan eljutott az összjáték első szakaszába. Ebben a tekintetben a takarékos skótoké az úttörő szerepe, akik rájöttek, hogy a pálya túl nagy, nem szükséges mindenáron végigfutni rajta, ha a labdát átadhatják játékostársaiknak. A rövid átadásokkal tarkított „fű alatti játékukkal“ a skótok olyan meglepő eredményeket értek el, hogy csakhamar mindenki őket követte a szigetországban és Európában egyaránt. Kontinensünkön Prága, Bécs, Budapest futballistái voltak a legjobb tanítványok. A skót módszer bevezetése azonban bizonyos fokú kényelmességet fejlesztett ki. „Miért futnánk annyit, miért vállalnánk a kemény párharcokat, ha célba érhetünk átgondolt, cseles össz- játékkal is“ — mondogatták magukban a közép-európai labdarúgók. Annuk idején a csehszlovák és az osztrák labdarúgás ezzel a rövidpasszos játékkal érte el kitűnő eredményeit. Munkamegosztás Az összjáték első kísérletezéseitől aztán már csak egy lépésnyire volt a futballisták felállási hadrendje. Következett tehát — ismét skót kiadásban — a feladatok megosztása a pályán. A góllövés ugyan továbbra is az első számú feladat maradt, de már azzal is törődni kezdtek, hogyan akadályozzák meg az ellenfelet a gólszerzésben. A munkamegosztás eredménye: megszületik az első igazi védelem, amely egyelőre csak kéttagú, és a hátvédek egymás mögött állnak. Skóciában azonban ezzel sem voltak teljesen megelégedve. Rájöttek ugyanis, hogy a két védőjátékos mellett az ellenfél csatárainak túl nagy a mozgás- lehetőségük, különösen a széleken. Ezért négyre emelték a védők számát, akik négyzetet alkotnak a kapu előtt. 1880-ban először egyenlítődött ki a csatárok és a védők száma a pályán. Az öt csatár egy vonalban állt, míg a védőjátékosok hár om fedezetre és két védőre oszlottak. Ez a felállási rendszer, amelyet manapság „klasz- szikusnak“ nevezünk', és amelyet az angol Nottingham Fo- rest alkalmazott először, számokban kifejezve így fest: 1—2 —3—5. Érdekesség, hogy majdnem ötven évig fennmaradt. Századunk elején a szigetországiak ismét gondolkodni kezdtek: az egy vonalban elhelyezkedő csatárok megkönnyítik a tapasztalt védők és a fedezetek dolgát, és rádaásul, mikor a csatár elveszíti a labdát, a támadósor holt értékké válik, mivel öt labdarúgó ottragad az ellenfél térfelén, nem segít védelmének; ők csatárok! A másik oldalon viszont ellenszert kellett találni a csatárok össz- játékára, mert a védelem eddigi felállása nem jelentett túlságosan nehéz akadályt a jól cselező, gyors támadóknak. Mindkét probléma tehát megoldásra várt. Nem volt nehéz a „receptet“ megtalálni, mert a labdarúgás olyan fejlődési szakaszban volt, amikor nemcsak „e 1gedélyezték“ az újdonságok bevezetését, hanem a futball fejlődése meg is kívánta. (T. 1&J(
