Új Szó, 1974. április (27. évfolyam, 77-101. szám)
1974-04-28 / 17. szám, Vasárnapi Új Szó
’SZABÓ BÉLA: Ezerkilencszázhúsz május elsején szép napra virradt Komárom városa. Az április 18-án és 25-én lezajlott országos választások után, amelyek a szociáldemokrata párt fölényes győzelmével végződtek, mftjus elsejét az egész ország területén hivatalos ünnepnek nyilvánították. Ebből az ünnepből Komárom dolgozói is méltó módon vették ki részüket. Az egész város ünneplőbe öltözött, az üzletek, műhelyek bezártak, a házakon a nemzeti és a vörös lobogók százai lengtek. Az utcák már kora reggel népesek voltak, és bár az emberek az elmúlt hónapokban sokat nélkülöztek, mert nemcsak kenyérért és lisztért kellett sort állni, de cukrot, sót gyakran még utaSvöitiyra sem lehetett kapni — ezen a fényes ünnepnapon mégis félredobták gondjaikat, hogy felszabadultan ünnepelhessenek. A munkásság előre meghatározott terv szerint reggel kilenc órakor kezdett a Duna sori új munkás- otthon előtt gyülekezni. Tíz órakor felvirágzott lobogókkal és különféle színű jelszavas táblákkal, zárt sorokban vonultak keresztül a városon a Kossuth tér felé. Elöl, vörös krepp-papírral bevont kerékpárokon haladtak az ifjak, őket a Marseillaise-t játszva a munkások fúvószenekara követte, majd néhány lépésnyi távolságra vörös zászlókkal a szervezett munkások fegyelmezett sorai lépegettek, végül pedig transzparensekkel, virágokkal és rengeteg májusfával a dolgozók éneklő tömege menetelt. A napfényes Kossuth téren közel háromezren gyűltek össze, hogy meghallgassák újonnan megválasztott képviselőjüket, dr. Földessy Józsefet, a május elseji ünnepi szónokot. Földessy igen szépen, pallérozottan beszélt a munkások jogairól. Föidessyt Wipkler János váltotta fel a dobogón. Winkler nem beszélt olyan szépen, de ő sem mondott semmi lényegeset. Déltájban, amikor az ünnepi gyűlés véget ért, és a tömeg fegyelmezetten vonult vissza a Jókai, a Városháza, a Nádor, majd a Baross utcán át a munkásotthon felé, Steiner Gábor csalódottan fordult társaihoz. — Gyanúm beigazolódott, ez a Földessy nagy demagóg. Beszélt egy óra hosszal, az ember várakozva hallgatta, talán mond valamit, a végén aztán kiderül, hogy nem mond semmit. Mondd csak — fordult Csevár ácsmunkáshoz —, emlékszel te valamire abból, amit Földessy mondott? Csevár vigasztalta Steinert. — Ne bosszankodj, Gábor, nyugodt lehetsz, leszállítjuk a lóról. De Gábor bosszankodott, arra gondolt, hogy a szélhámos visszaélt a bizalmukkal. Emlékezett, néhány faluban beszélt, agitált is az érdekében, holott az első perctől kezdve ellenszenves volt neki. Nem bírta finom, behízelgő beszédmorlorát, elriasztónak találta benne azt is, hogy állandóan Marxra, Engels- re és Leninre hivatkozott. Mint jámbor ember a szenteket, úgy emlegette őket. Hiába, egészen olyan, mint egy pap, nem véletlen, hogy papnalj tanult. Aki egyszer csuhát hordott, arra mindig ráragad valami a jámbor csalafintaságból. A munkások viszont éppen azért hittek Földessynek, mert a szocializmus kedvéért otthagyta a papi pálvát. És most tessék, kiderült, hogy milyen szocialista! Egy árva szót sem szólt a csatlakozásról. A családja rátalált Steinerre. Jolika, Irénke körülzümmögte, Laci pedig apja egy nyomdászkollégájának feldíszített kerékpárján száguldozott körbe-körbe a Duna-parton. Margit karon fogta Gábort, és elindultak hazafelé. Margit jókedvű volt, mint mindig, ha a férjével karon fogva sétálhatott az utcán. Legszívesebben állandóan így járt volna vele, de sajnos, Gábornak mindig valami dolga akadt, ha neki sétálni támadt kedve. Sokszor azzal gyanúsította, hogy más nő után jár de Gábor ilyenkor nevetett, azt mondta: „Te is sok vagy nekem, nemhogy még más nő után járnék." Margit gyanúja szerte is foszlott, jól tudta, hogy annak semmi alapja nincs, hisz eleget kutatott, kémkedett férje után Pesten is, soha rá nem bukkant más nő nyomára. Viszont Gábor annál többet tartózkodott a munkásotthonban. A választási kampány alatt itt Komáromban is alig lehetett otthon tartani, egész nap dolgozott, este pedig kerékpárjára ült, és vacsora nélkül kikarikázott a környező falvakra. Margit sokszor éjfélig is virrasztóit, várta férjét. Persze, az ilyen virrasztásnak a legtöbbször veszekedés lett a vége. Amíg a vacsorát melegítette, állandóan morgott, Gábor pedig fáradt, kimerült és ideges volt, türelmetlenül visszavágott, és a vége ugyanaz lett, mint Pesten, hogy haragosan, vacsora nélkül feküdt le. De most az utóbbi napokban nagyon rendes. Többnyire otthon van, a barátai keresik fel esténként. És ez a felhőtlen május elseje is szépnek indul. Ha sikerül Gábort rábírni, hogy délután a parkba menjenek a népünnepélyre, akkor legalább mulatnak egy kicsit. Ilyen gondolatok száguldoztak Margit agyában, amikor kissé fáradtan a sok álldogálástól, hazafelé tartottak. Az úton Margit meg is pendítette a délutáni kirándulást, a park gesztenyése igen kellemes hely, és elvégre május elseje van, rájuk fér egy kis * Részlet a szerző Steiner Gáborról írott azonos című életregényéből. vidámság. Gábor nem kérette magái sokáig, megígérte, hogy elmegy, feltéve, ha nyolcra a városban lehet, mert fontos megbeszélnivalója van. Margit örömmel beleegyezett. Miközben nézte a fiatalok táncát, viharos jókedvét a park gesztenyésében, arra gondolt, hogy csodálatos ez a május, ez a park a vidám emberek sokaságával, nincs egyetlen zug sem körülötte, ahová a tavasz be nem hatolna. Amint így magában merengett, hirtelen szégyennel vegyes kínos érzés hatalmasodott el rajta. Eszébe jutott egy mulasztás. Hogy is feledkezhettek meg erről! A vöröskatonák sírját kellett volna megkoszorúzniuk. Valaki ebben a pillanatban feléje kiáltott. Csevár volt az, mellette asszonyok, gyerekek, rajtuk kívül még ott volt Csóka István kőműves és Csengel Kálmán famunkás. Valamennyien egy asztalnál ültek, és borozgattak. Természetesen helvet szorítottak nekik is. Gábor is bort rendelt, noha tudta, hogy jelentkezik majd az az elviselhetetlen gyomorégés. De mit tehetett, május elseje volt, nem lehetett ünneprontó. Gábor nyomban rátért a mulasztásra. Csevár azonban megnyugtatta, hogy részükről semmiféle mulasztás nem történt, ők megtartották az eredeti tervet, kimentek a temetőbe, és élő virágokból font, szép koszorút helyeztek a tömegsírra. — Kerestünk — folytatta Csevár —, de hirtelen eltűntél. — Nem tehetek róla, Jóska — szólt Gábor, mintha barátja megjegyzését nem hallotta volna —, valahogy szégyellem magam az egész miatt. Tudod, úgy éreztem, mintha én volnék felelős azért az ostoba fickóért. Képzeld el, milyen szép lett volna, ha a Kossuth téren annyi munkásember előtt a Harmadik Internacionálé programjáról beszélünk. És hagytuk ... hagytuk ezt a szép ünnepet demagógiával elsikkasztani. — Ugyan hagyd, Földessy úr uralma pünkösdi királyság. Margit karjára vette a kis Irénkét, aki a fáradtságtól sírni kezdett. Csak Joli nem fáradt el, s május elseje tiszteletére vörös szalagot viselt sötét hajában, és májusfát tartott a kezében. A májusfa már hervadt volt, de ő azért csak szorongatta, a világért sem engedte volna ki a kezéből, és a világért sem hagyta volna el apját a játék vagy a gyerekek kedvéért. Este volt, mire hazaértek, Gábor gyorsan megvacsorázott, segített lefektetni a gyerekeket, aztán ment Mező Istvánhoz, arra az összejövetelre, amit két nappal előbb megbeszéltek. Már hárman vártak ott. Baumgartner Lajos nyomdászkollégája, Matics Károly szobafestő, na és természetesen az örökké derűs házigazda, Mező. Azért választották Mező lakását erre a célra, mert Mező egyedül volt otthon, felesége a gyerekekkel morvaországi rokonaikhoz utazott látogatóba, úgyhogy itt senkit sem zavartak. Kicsi egyszobás proletárlakás volt Mezőé is, de elfértek benne. A meghívottak egymás után érkeztek, csendesen kezet szorítottak egymással, és helyet foglaltak. Akinek nem jutott szék, az a pádra ült, amelyet erre a célra az udvarról hoztak be. Együtt voltak már mind a kilencen. Köztük volt Csevár, Molnár Lajos és Varga Pál. Mivel Gábor kezdeményezte az összejövetelt, ő nyitotta meg a gyűlést. — Kedves elvtársak — kezdte ünnepélyesen —, ezennel megnyitom a gyűlést, jobban mondva párt- szervezetünk baloldali frakciójának a gyűlését. Azzal a csalódással kell kezdenem, amit Földessy képviselő beszéde keltett bennem. Többek között azt mondta, hogy a párt minden erejéből harcolni fog a magyar nyelv és kultúra jogaiért... — Hát ezt mi helyesnek tartjuk — szólt közbe Molnár és Csevár, de a többiek is helyeseltek. Gábor mosolygott. — No lám, helyben vagyunk — folytatta higgadtan. — Amit Földessy mondott, az nagyon népszerű, és biztos vagyok benne, azért mondta, hogy hatást gyakoroljon a népre, hogy önmagát népszerűsítse, közben azonban a lényeget elsikkasztotta. Higgyétek el, én sem helyeslem az új rendeleteket, azt például, hogy a cégtáblákat az év végéig mind írják át szlovákra és ez ellen természetesen harcolnunk kell. De hogy a párt csak ilyesmi ellen harcoljon, azt bizony nagyon kevésnek és szegényesnek tarom. Ha csak ilyen apróságok ellen lépünk fel, akkor pártunk ereje felmorzsolódik. Nem, elvtársak, nekünk az elvi kérdésekért kell elsősorban harcolnunk. Ha mi minden erőnkkel azon leszünk, hogy pártunk a Harmadik Internacionáléhoz csatlakozzék, akkor ezeket a kérdéseket, egyszóval az egész nemzetiségi kérdést is megoldjuk. De ha szétforgácsolódunk, ha követni fogjuk Földessy úr politikáját, akkor nemcsak a cégtáblák kérdésében nem érünk el eredményt, de munkásságunk továbbra is éhbérért fog dolgozni, szegényparasztságunk pedig egy talpalatnyi földhöz sem jut. A magyar földbirtokosok birodalma, amely Nagyszombattól Komáromig és Érsek új vérläl Párkányig terjed, továbbra is fennmarad. — Világos — szólt Mező. — Bizony nagy hiba volt, ezt a senkiházit megválasztani — jegyezte meg Csevár. — Közönséges szélhámos! — toldotta meg Mező. — Mindent meg kell tennünk, hogy az urak számításait keresztülhúzzuk — szólt komolyan Varga. — Munkába kell vennünk a tagokat — kiáltott fel Cselleng Kálmán. — Magam is erre gondoltam — folytatta Gábor .— Aktivizálnunk kell a tagságot. Országszerte folyik most a harc a párton belül a jobb- és baloldal között, és nekünk mindent el kell követnünk, hogy az utóbbi győzzön. Nem szabad kímélnünk magunkat. Minden alkalmat ki kell használnunk, hogy erősítsük pozícióinkat. A falvakra is ki kell járnunk, minél gyakrabban, és mindenkit meg kell győznünk arról, hogy az egyedüli helyes út a Harmadik Internacionáléhoz való csatlakozás. Néhány hét múlva új pártvezetőséget választunk, jól meg kell hát gondolnunk, ki kerüljön a vezetőségbe. Ezután a konkrét teendőkről beszéltek. Felosztották egymás között a város üzemeit és műhelyeit.. Megbeszélték, hogy ki melyik falura megy ki, kikkel beszél ott. Elhatározták azt is, hogy a közgyűlésig, amelyet valószínűleg júniusban tartanak meg, többször összejönnek, közös beszámolót állítanak össze a környező falvak pártszervezeteinek. Utána Gábor, Csevár, Molnár a Tanácsköztársaságban szerzett élményeikről beszéltek. Annyira bemelegedtek élményeikbe, hogy késő éjjel volt már, mire elhatározták, hogy hazamennek, mert hiszen reggel munkába kell állniuk. A következő hetek sürgős munkában gyorsan peregtek le. Az éjjeli kimaradások miatt Margit nemegyszer a szomszédok előtt is veszekedett férjével. Az otthoni kellemetlenségeket még tetézte a munkahelyen támadt feszültség is. Esti propagandaútjai során egyszer Bátorkeszin, egyszer meg Csallóközara- nyoson tartóztatta le Gábort a csendőrség. Mindkét esetben egy napig fogva tartották. Ez ellen Spitzer igen erélyesen kikelt. Azt mondta, hogy nyomdászt vett fel a nyomdájába, nem pedig propagandistát. Gábor persze nem maradt adós, szó szót követett, a végén gorombán összevesztek. Spitzer csak azért nem bocsátotta el, mert félt a segédektől, de talán még jobban az inasoktól, akik annyira ragaszkodtak Gáborhoz, hogy tűzbe mentek volna érte. Spitzer attól tartott, ha Gábort elbocsájtja, mind a négy inasa megszökik. Gábor remekül tudott bánni az inasokkal. Nem szólva arról, hogy mint kiváló szakember szakismeretekre tanította őket, úgy beszélt velük, mint egykor Lakatos igazgató beszélt ővele. Az inasoknak ez szerfölött jólesett, embernek, felnőttnek érezték magukat Steiner Gábor mellett. Az utóbbi napokban már arról tárgyalt velük, hogy meg kell alakítaniuk több üzem ifjúságával együtt az ifjúmunkások szövetségét. Az inasok égtek a vágytól, hogy kívánságát mielőbb teljesíthessék, de Gábor csillapította őket. Azt mondta, hogy várjanak, rövidesen ennek is megjön az ideje. És az idő jött, érlelődött. A húshiány, a tej árának emelkedése, a lakásrekvirálás, mind-mind segítették az érdeklődést. Csendőrök jártak házról házra, és elrekviráltak egy-egy szobát katonatisztek és hivatalnokok részére, s a szobákért napi 70 fillért fizettek. Mindez a városi polgárokat is elkeserítette. Közben érkeztek a hírek mindenfelől, hogy a mező- gazdasági munkások is követelésekkel állnak elő. Nem hajlandók sem tized- sem kilencedrészért aratni, többet, követelnek. A drágulás magával hozta azt is, hogy a város üzemeiben a munkások mindenütt béremelést követeltek. Ebben a feszült légkörben 1920. május 13-ára tűzte ki a komáromi helyi pártszervezet a közgyűlést, amelyen új vezetőséget készült választani. A jobb- és baloldal szervezkedett, készült... Földessy képviselő valamit megsejtett abból, hogy a balszárny támadást készít elő személye ellen, ezért megkérte jó barátját, a város egyik szoedem rendőrtisztjét, intézze el Hegedűssel, a titkárral, hogy meghívót kapjon a közgyűlésre. Jelenléte lehűti majd a forrófejűket. A rendőrtiszt megtette képviselő barátjának ezt a szívességet, és megjelent a közgyűlésen. Nem kellett őt nagyon rábeszélni, mert hiszen ő is értesült a baloldal rendkívüli előkészületeiről, és nem volt számára közömbös, hogyan zajlik le majd a közgyűlés. A közgyűlés azzal kezdődött, hogy Földessy képviselő a zsúfolásig megtelt munkásotthon termében M. Jakab žič: Csend žlet íehér galambbal me gtartott sen, s ' e§ forrongó 1 hogy tudó kednek a hogy ilyer tozásokat tást kért i szerződése talra csap bérlőket é sák magul* tokhoz. E: élelmezés szerzéséne ország mi szenvedi. Ekkor s: — Ki S2 javakat te étnek. Dúl — A f(J — Földi — Mine — Mit I lem? Ezek a hangzottal megjelenéi jelenő Mu gett a z éli a gyűíés ' képviselőt m<ndig hí pártján. i ményeket. és kérje a zetten. EKKor p használta ben válasz te, hogy rr Azzal ki tanújelét « len összefe Ekkor á fel a kép' töretlen ö során, min Földessy a kérdést. — Jó - sabban m hogy meg\ lyik városi tatott meg feladatát r — Hát i nyödve Fö ségem, ho; osztály joj — Köszí Ilyen pro, legényegyl Fergeteg nem leheti el. Földess segítséget, ta, hogy F sítette ' k Mez Isi hogy a ké] nia, ezért választásol tudta, hov< dania. Erre ism És felszí felszólaló tudta, hog nem könnj mindössze 3. pontját, dését levét kolta, hog: tőségének A közgyl csosodott 1 radt. A b& akiket egy tagság. A Gábor is.
