Új Szó, 1974. április (27. évfolyam, 77-101. szám)

1974-04-28 / 17. szám, Vasárnapi Új Szó

Kulturális HÍREK MZ - y (Folytatás a 3. oldalrólI A NAGY ÖRÖKSÉG dás állt be, hogy a szlovák nemzeti és politikai képviseleti szerv — a Szlovák Nemzeti Tanács — gyakorol­ta a törvényhozó, kormányzó és vég­rehajtó hatalmat, s ezen kívül, hogy a CSKP külföldi vezetőségi és a szov­jet szervek elismerték az SZNT-t — ezek voltak azok a tényezők, ame­lyek Benešt és a londoni kormányt arra kényszerítették, hogy jórészt re­videálja — legalább hivatalosan a maga hamis elképzeléseit arra vonatkozólag is, hogyan rendezik majd a jövőben a csehek és szlovákok egymás közti viszonyát, s egyáltalán milyen lehető­ségek lesznek a szlovák kérdés meg­oldására az új Csehszlovákiában. Egy­szerűen tudomásul kellett venni, hogy a Szlovák Nemzeti Tanács létezik, s hogy nem papíron, hanem a való­ságban a legfőbb és vezető szerve a szlovák területen folyó csehszlovák forradalomnak. Tudomásul kellett venni, hogy Szlovákia felszabadulásá­val párhuzamosan a szlovák nemzeti szervek kezébe kerül Szlovákia igaz­gatása, s ennek óriási jelentősége volt nemcsak Szlovákiában, hanem az egész köztársaság szempontjából. Ez­zel végérvényesen meghiúsult a cseh burzsoáziának az a reménye, hogy az egész állami igazgatást kezébe kapja. A kommunista párt tekintélye ennek eredményeként is jelentősen megnö- vekedett, s ez kétségkívül nagyon po­zitív hatással volt arra a küzdelemre, amely a politikai hatalomért foiyt a Győzelmes Februárt megelőzőleg. Az 1945 áprilisának elején meghir­detett košicei (kassai) kormányprog­ram rögzítette azoknak a szlovák szerveknek a létezését, amelyek a Szlovák Nemzeti Felkelés élén álltak, és szuverénül képviselték a csehszlo­vák államhatalmat az addig felszaba­dított területen. A košicei (kassai) kormányprogramnak a szlovák kér­déssel, valamint a csehek és szlová­kok közti új viszonnyal kapcsolatos rendelkezései óriási haladást jelen­teitek, és a csehszlovákiai nemzeti­ségi kérdés megoldására vonatkozó kommunista koncepció győzelmét je­lentették, annak ellenére, hogy az említett új viszonyok államjogi ren­dezésének megfogalmazása hiányzott. Ha arról akarunk beszélni, mikép­pen valósult meg és fejlődött tovább a Szlovák Nemzeti Felkelés program­ja és öröksége a szlovák nemzeti kér­dés és a cseh—szlovák viszony meg­oldása során, akkor meg kell állapí­tanunk, hogy a felkelés nagy örök­ségének teljes érvényre juttatására és alkotó módon való kiterjesztésére ebben a szférában a szó szoros értel­mében az után került sor, hogy a burzsoáziát félreállítottuk a politikai és gazdasági hatalomtól, vagyis a szocialista átalakulás feltételei közt. Valóra vált ez az örökség a társadal­mi élet minden területének teljes, mindenre kiterjedő fejlesztéséhen. Ab­ban, hogy a felkelésig elképzelhetet­len szociális, politikai és kulturális célok valósultak meg. Azzal, hogy ki­elégítést nyertek a dolgozó nép anya­gi és szellemi szükségletei, igényei. És azzal, hogy végérvényesen megol­dottuk nemzeteink egymás közti vi­szonyát az államjogi szférában a szo­cialista föderáció elvei szerint, amely a csehszlovák állam megalakulása 50. évfordulójának előestéjén került az alkotmányba, s utána 1969-től életbe lépett, s a gyakorlatban teljes mér­tékben beválik. Abban a történelmi időszakban, amelyben élünk, természetesen első­sorban az a cél, hogy alkotó módon tovább fejlesszük a csehek és a szlo­vákok és a köztársaságban élő nem­zetiségek egymás közti viszonya leni­ni rendezésének — a Szlovák Nem­zeti Felkelés által megfogalmazott és államjogi téren a csehszlovák szocia­lista föderációval adott lenini ren­dezésének — alapvető jellemzőit. S te- gyiik ezt egy magasabb fokon és szerves összhangban a fejlett szocia­lista társadalom építésének nagysza­bású céljaival. A Szlovák Nemzeti Felkelés úgy ke­rült be a történelembe, mint az euró­pai antifasiszta ellenállás nevezetes tette. Megvannak tehát a maga nem­zetközi összefüggései s az ezekhez elválaszthatatlanul kapcsolódó nem­zetközi jelentősege és hatása. Nem­csak a szlovákiai klérofasiszta rend­szer ellen irányult, hanem általában a fasiszta gazság ellen. Célja egy­felől az volt, hogy forradalmi válto­zások valósuljanak meg Szlovákiában, másfelől, hogy teret alakítspn ki a szovjet seregek könnyebb és gyorsabb előnyomulásához nyugat felé. Teljes mértékben összhangban állt a demok­ratikus erők érdekeivel, hogy tudni­illik siettetni kell a hitleri Németor­szág és szövetségesei vereségét. S ezt a fontos célt jórészt sikerült elérni azáltal, hogy a felkelés elvágta a fasiszta seregek hátországát, jelentős katonai erőket kötött le, és mindenek­előtt betetőzte a német fasiszták csat­lósának — Tiso kormányának — er­kölcsi bukását. A Szlovák Nemzeti Felkelésben a szlovák nép ügyéért, a nemzetközi reakciós erők vereségének meggyor­sításáért a szlovákok és csehek ol­dalán huszonhét más nemzet és nem­zetiség fiai is harcoltak. Felbecsülhetetlen értékű volt az az elsősorban katonai, anyagi, politikai és erkölcsi segítség és támogatás, amelyet a Szovjetunió nyújtott a har­coló Szlovákiának. A Szovjetunió par­tizánparancsnokokat és harcosokat küldött, fegyvert, lőszert és egyéb hadianyagot szállított; szállítmányai 1944 szeptemberének elejétől légi úton érkeztek főleg a Tri duby re­pülőtérre; továbbá azzal is segített, hogy az 1. csehszlovák vadászrepülő ezredet és a 2. csehszlovák ejtőer­nyős brigádot a Szovjetunióból átve­zényelte a felkelés, területére. Ezzel kapcsolatosan első helyen kell ki­emelni a nevezetes kárpáti duklai hadműveletet, amelynek fő és igen . fontos célja szintén az volt, hogy segítséget nyújtson a Szlovák Nem­zeti Felkelésnek. A Szlovák Nemzeti Felkelés nem­zetközi jellegét kiemeli annak a nyolcszáz magyar harcosnak a rész­vétele is, akik fegyverrel a kezükben Kelet-Szlovákiában küzdöttek, az I. csehszlovák partizánbrigádban, a Jan Žilka brigádban a Felső-Nyitra vidé­kén, a Rákosi M. és a „Za slobodu Slovanov“ partizánbrigádokban és még további partizánegységekben. A Szlovák Nemzeti Felkelés idején hírnevet szerzett Nógrádi Sándor ka­pitány partizáncsoportja, a Fábry Jó­zsef para’ncsnoksága alatt álló ma­gyar partizánalakulat, a Petőfi cso­port Ádler Károllyal az élén. Magyar antifasiszták még további partizánala­kulatokban is tevékenykedtek. A Szlovák Nemzeti Felkelésnek sok magyar résztvevője átment a magyar fasisztáktól megszállt területre, s ott folytatta a partizánharcot, például Rožňava (Rozsnyó), Lučenec (Lo­sonc). Rimavská Sobota (Rimaszom­bat) környékén, míg a Vörös Hadse­reg fel nem szabadította ezt a vidé­ket. A Szlovákiában folyó antifasiszta és nemzeti felszabadító harc, amely a Szlovák Nemzeti Felkelésben érte el tetőfokát, elválaszthatatlanul ösz- szeforrt a Szovjetuniónak és a szov­jet hadseregnek a második világhá­borúban betöltött felszabadító szere­pével. Ezt a tényezőt — mint a leg­fontosabbak egyikét — számításba vették a szlovákiai felkelési akció optimális változatának előkészületei során. A Szovjetunióba vetett mélysé­ges hittel, bízva a szovjet hadak gyors előretörésében ontották vérü­ket és áldozták életüket a harcosok a felkelés arcvonalán és 1944 októbere végétől a szovjet felszabadítókkal való egyesülésig a partizánok a hóuo- rította szlovák hegyek közt. A parti­zán hadműveleteknek 1944-től kezdő­dő befejező szakasza összekapcsoló­dik Csehszlovákia területének a szov­jet hadsereg által s az annak olda­lán Ludvik Svoboda tábornok vezetése alatt küzdő csehszlovák katonaság által való fokozatos felszabadításával. A Szlovák Nemzeti Felkelés alatt a fasizmus ellen, a csehek és szlová­kok nemzeti felszabadításáért vívott fegyveres harcban a közösen ontott vér tette örökérvényűvé a csehszlo­vák— szovjet barátságot és szövetsé­get. A Szlovák Nemzeti Felkelés és a Szovjetunió felszabadító küldetése reprezentálja azoknak a döntő je­lentőségű belső és külső tényezőknek az egységét, amelyek lehetővé tet­ték a fasiszta gazság ellen vívott harc győzelmes befejezését, szilárdan megvetették Csehszlovákia népe új életének az alapját, s ezzel megnyi­tották a modern csehszlovák törté­nelem új, legjelentősebb fejezetét. MAYER JUDIT fordítása □ Bratislavában a Štúr utcai városi könyvtár idegen nyelvű irodalom osztályának könyvállo­mánya 18 971 kötet. A könyvek magyar, német, orosz és angol nyelvűek. A közelmúltban tataro­zott épületet olvasóteremmel is bővítették, a látogatók számára így lehetővé vált, hogy kellemes környezetben olvashassanak, ta­nulhassanak. □ Csehov halálának 70. évfor­dulója alkalmából a Szovjet Tudo­mányos Akadémia harminc kötet­ben jelenteti meg összes müveit. Q Nemzetközi rajzbiennálé kez­dődik június végén Rijekában. A kiállításon 64 ország 500 művészé­nek alkotását mutatják be. 0 Több ezer éves gazdag te­metkezési helyekre, feltehetően ki­rálysírokra bukkantak Kaukázus vidékén, a grúziai Alazan-völgy- ben. A két kurgán közül a na­gyobbik 11 méter magas és mint­egy 140 méter átmérőjű. Egy víz­hatlan agyagtéglákkal elszigetelt sírkamrában két csontvázat és szá­mos temetkezési tárgyat talállak. Az egyik csontváz feltételezhetően barbár szertartás áldozataként került a sírba, s teljesen díszte­len. A sírbolt feltételezett gazdá­jának toteme mellett azonban va­lóságos kincsestárat — nagy mennyiségű arany és ezüst ék­szert találtak. Q A Moszkvai Művészeti Kiadó gondozásában megjelent A XX. szá­zad progresszív szobrászművésze* te című kiadvány. A több mint 200 képpel illusztrált mű közép­pontjában Vera Muhina szovjet, Fritz Kremer NDK-beli, Dunikow- ski lengyel, Aaltonen finn, Manza olasz és Mestrovic jugoszláv szob­rászok alkotásai állnak. Q Conrefables címmel megje­lent Párizsban Somlyó György vá­logatott verseinek gyűjteménye a Gallimard kiadó gondozásában. * * • Q Uitz Béla festményeit bemu­tató album jelent meg a Kirgiz SZSZK-ban. A magyar festőmű­vész élete egy részét itt töltötte és kirgiz képzőművészeket is ok­tatott. □ Az Amerikai Egyesült Álla­mok 1974. évi kongresszusi költ­ségvetésében az oktatásügy kisebb arányban szerepel, mint a korábbi években. Az 1965-ben elfogadott elemi és középiskolai oktatási tör­vény végrehajtása — különösen ami az iskolai információs köz­pontok kialakítását illeti — illu­zórikussá lett, jelentette ki az Amerikai Iskolai Könyvtárosok Szövetségének elnöke: „Ez az in­tézkedés katasztrofálisan sújtja az i skolákat, tíz évvel visszaveti az információs központok kialakítá-. sát s így az egész oktatást.“ □ Az UNESCO-nak, az ENSZ ok­tatási, tudományos és kulturális szervezetének statisztikai évköny­ve szerint 1960 és 1970 között csaknem 50 millióval nőtt a vi­lágon az írástudatlanok száma. A számszerű növekedés ellenére az analfabéták mind kisebb százalé­kát teszik ki a világ lakosságá­nak. Míg az 1960. évi 735 millió írástudatlan, a világ összlakos­ságának 39,3 százalékát tette ki, az 1970 ben összeszámlált 763 millió analfabéta már csak 34,2 százalékot jelent. Q Az angol zenekritikusok sze- rint Londonban három nagy zene­kar verseng egymással, hangver­senytermékben, stúdiókban: a két Filharmóniai Zenekar mellé fel­zárkózott a London Symphony Or­chestra is André Previn és a wa­lesi Wyn Morris vezetésével. Wyn Morrist elsősorban Mahler-specia- listának tartják. (Az angol közön­ség az utóbbi években újból fel­fedezte magának Mahlert és. Brucknert.) *r rv 05 r~ '"5-O (/> Ö "35 a> <*­< 'E >N _o I TJ C o c Ť3 w* 0} u_

Next

/
Thumbnails
Contents