Új Szó, 1974. április (27. évfolyam, 77-101. szám)
1974-04-28 / 17. szám, Vasárnapi Új Szó
1974. IV. 28. LL Jig; európai nemzeti felszabadító mozgalom újabb állomása: Korzika # Romantikum és valóság # Napóleon szülőföldjén # A ma- quisk birodalmában 0 Párizs újabb gondjai inuk igazi természetét leplezik — ez pedig rokona a fasizmusnak. Korzika ma Azt tartják, hogy Korzika legnagyobb vállalata az ajaccioi városi, hivatal, amely mintegy 500 tisztviselőt és alkalmazottat is foglalkoztat. Természetesen a nevezett „nagy családok“ kegyéből. Ez mindjárt rávilágít a szigetország fő problémájára — a gazdasági elmaradottságra, az ipar hiányára. Korzika fő termékéből, a különleges arómájú mézből, gyümölcsökből, és természeti szépségeiből nem lehet megélni. Annál inkább, mert a sziget természeti szépségei is veszélyben forognak miután a legutóbbi évtizedben közismert milliomosok vetették meg a lábukat Korzikán és lázas telekvásárlással nagy területeket kaparintottak meg. Csak két nevet említünk: Rotschild és Onassis. A tengerpart mentén felvásárolt több ezer hektáron kiirtják a becses fákat, eléktelení- tik a sziget képét, rablógazdálkodást folytatnak. Érthető a helyi lakosság elégedetlensége, felháborodottan tiltakozik a fennálló viszonyok ellen és orvoslást követel Párizstól. Az utóbbi években egyre gyakoribb bombamerényletek történnek Korzikában, rendszerint magas rangú párizsi politikusok látogatása alkalmából. A merénylők így akarják nyomatékosan figyelmeztetni az illetékeseket, hogy itt az óra, cselekedniük kell. A Bastia, Saint Florent, Porto-Vecchio vidékén erős befolyással rendelkező kommunisták a nemzeti érdekeknek megfelelő politikai rendezést követelnek. Az ellenállási mozgalmat két tömörülés képviseli. Az illegalitásban működő Ojjászüle- tési Mozgalom (ARC) reformokat, elsősorban belső önkormányzatot követel Korzikának. Ezzel szemben az újabban feltűnt, a múltban ismeretlen FPCL mozgalom, a Korzikai Felszabadítási Front célja a teljes elszakadás és önállóság. Követelései között szerepel a korz nyelv {keveréknyelv) bevezetése az iskolákon, főiskola létesítése, a francia tisztviselők leváltása helybeliekkel, a telekspekulánsok földjének elkobzása és felosztása a nincstelen parasztok között, végül pedig az algériai francia telepesek itt meghonosodott és gyarmatosítók módjára viselkedő részének, a „fekete- lábúaknak", megfosztása minden eddigi kiváltságuktól. A szervezet nemcsak követel, hanem cselekszik is A bombamerényietek az ő művei. Januárban Bastiában és Ajaccióban robbantak bombák, márciusban pedig Messmer francia miniszterelnök látogatása alkalmából Bastiában és Cortéban követtek el plasztikbomba-merényleteket. A miniszterelnök — nyilván félelmében — sietve megígért bizonyos szociális reformokat. Korzikában ennek ellenére tovább tart a feszültség. A rendőrség hiába keresi a tetteseket. Az öntudatra ébredő lakosság viszont konkrét tetteket vár és sürget Párizstól. A jelek szerint a nemzeti felszabadító harc, hulláma a szigetre is átcsapott és az úgyis nagy gondokban úszó Párizsnak eggyel több problémát okoz. Világos, hogy nem lehet mindvégig dacolni a társadalmi fejlődéssel; korunkban diadalmaskodnak a szabadságeszmék. Ha Párizs szűkkeblűnek bizonyul, azt kockáztatja, hogy a Korzikán kibontakozó felszabadító mozgalom a maquisard-ok hagyományait folytatva fegyveres ellenállássá terebélyesedik, márpedig Franciaország századunk hetvenes éveinek derekán nem kockáztathat egy algériaihoz hasonló háborút. L. L. 'orTilca térképe H orzika szigete ritkán szerepel külpolitikai hírekben. Nevét is többnyire csak a földrajzból, meg a történelemből ismerik, mert itt született Bonaparte Napóleon, a franciák császára. Pedig az idegenforgalmi irodák prospektusai nagy reklámot csinálnak „a szép- - ség szigetének, a Földközi-tenger 'gyöngyszemének“, ahogyan Korzikát nevezjk. A táj vadregényessége valóban elbűvöli a külföldieket, akik a korzikai élet romantikus idealizálása mellett meg is feledkeznek arról, hogy két szemmel nézzék a valóságot. Persze az utazási irodáknak nem az a céljuk, hogy feltárják a rideg valóságot, hanem inkább ködösítésre használják ki A természet adta romantikus miliőt. A múltból a jelenbe _ A külföldi megcsodálja a vadregényes tájat: az égbe nyúló hegycsúcsokat, az Itteni jellegzetes fekete fenyőt, a jellegzetes korzikai bozótost, a maquis-t, megállapítja, hogy a korzikaiak barátságosak, békeszeretőek, összetartóak, szorgalmasak a természettel való viaskodásban stb. Ezek persze felületes benyomások, a nép lelkét, szívét valójában nehezebb megtalálni. A 8722 négyzetkilométer területű sziget nem Önálló, Franciaország egyik megyéjeként tartják számon. Partjainál a kétezer métert is eléri a víz mélysége, a sziget egyébként nem olyan nagy — leghosszabb pontja 183 kilométer, legszélesebb pontja 84 kilométer. A sziget viharos történelmi múltra tekint visz- sza. Őslakosságát állandóan hódítók zaklatták: megvetették lábukat Róma harcosai és a görögök, hódítottak a barbárok és a gallok, majd Genova lett a sziget ura, de pusztítottak itt a szaracénok és előszeretettel garázdálkodtak Korzikán a kalózok — a „tenger szabad farkasai“. Hogyan védekeztek a korzikaiak, — ez a francia, olasz egyéb keveredésű, heves vérű korz nép? Egyrészt erődvárosok építésével a tengerparton, másrészt azzal, hogy a beláthatatlan, áthatolhatatlan bozótosokba menekültek. Az állandó zaklatások erőssé kovácsolták a lakosság sorsközösségét, erős családi kapcsolatok alakultak ki, domináns lett a klánok szerepe. A szigetlakok megtanulták mindenekfölött becsülni a barátságot, összetartást, szolidaritást és a becsületet. A bozótosokban a maquisard-ok vetették meg a felszabadító partizánomozgalmak alapjait, de az igazság kedvéért azt is meg kell mondanunk, hogy itt verődtek össze a hírhedt korzikai banditák is. A maquis lett egyébként a törvény összes üldözöttéinek, valamint a szigeten tiltott, de még dívó vérbosszú, a vendetta elkövetőinek a menedékhelye is. A korzikaiak a második világháború éveiben is ápolták a maquisard-ok hagyományait. Az ellenállási harcot a hagyományos politikai pártok között legbefolyásosabb kommunista párt szervezte és 1943-ban Korzika önerejéből felszabadította magát a náci megszállás alól, s így Franciaország első felszabadult megyéje lett. Az érem másik oldala Igaz, hogy Korzikának másféle hagyományai is vannak, s ez a kellősség teszi homályossá a szigetország körüli politikai légkört. Korzika hagyományos pártja bonapartistának nevezi magát. A sziget nagy szülöttje, Bonaparte Napóleon, a későbbi francia császár iránti tiszteletből. Napóleon ajaccioi szülőháza és a bastiai kaszárnya, amelyben tüzérkáplárként szolgált, ma idegenforgalmi látványosság. Sok létesítmény viseli az uralkodó nevét. A bonapartisták váltig hangoztatják, hogy cseppet sem hívei a monarchiának, elnevezésük senkit se tévesszen meg, csupán nagy földiük emlékét tisztelik féltve. A valóságban azonban a bonapartisták mozgalma nagyon ls konzervatív. A Párizsi Komműn bukása után elsőkként üdvözölték Thiers katonáinak győzelmét, sőt magával Jerome Bonaparte herceggel is szembefordultak, mert túl liberálisnak a mill. IK II AÜWhflDMI MIM* A iUatl|Mll|| Bastia Korzikaiak tartották. Később, már századunk harmincas éveiben ők adták Párizsnak lean Chiap hírhedt rendőrprefektust, aki a munkássztrájkok letiprásával és a nácikkal kiépített kapcsolataival „tűnt ki“. Korzika vezetői a fasiszta Olaszország vezetőivel is rokonszenveztek. Dominigue Paoli ajaccioi pol gármester 1936-ban táviratban fejezte ki ‘jzeren- csekívánatait Mussolininek abból az alkalomból, hogy „az európai latin civilizáció győzött az etióp barbárságon“. A bonapartisták lapja, az Ifjú Korzika 1940-ben „a legnagyobb árulónak“ merészelte nevezni az ellenállási mozgalom élére állt De Gaulle tábornokot(1). A bonapartisták egyébként igen szoros kapcsolatban állnak az UNR gaulle-ista párttal, továbbá a „függetlenekkel“, a nagybirtokosokkal, az egyházzal, a pénzemberekkel. A korzikai „nagy családok“ — Gavigni, facobi, Rocasera klánok így kívánják biztosítani családi uralmukat. Kegyeiket általában keresik, mert az ő révükön viszonylag könnyebben álláshoz jutnak a munkakeresők. A korzikai bonapartisták kommunista bírálói határozottan állítják, hogy a bonapartisták konzervativizmusként ható bohóckodásukkal mozgat-
