Új Szó, 1974. április (27. évfolyam, 77-101. szám)

1974-04-27 / 99. szám, szombat

Belpoliti kai kom menté

Az igazat, és csak a tiszta igazat

A bratislavai Putravinostav vállalat egyik Štefanovban lakó ügyintézőjének személygépkocsit bocsátott a rendelkezésére azzal, hogy joga volt ezt otthon garázsolni. Egy este az illető ügyintéző a gépkocsival különböző mulatságokat járt végig Gbely, Tvrdušovce, Vieska, Smrdáky, Kovalov és Holíč községben. Eközben jócskán fogyasztott alkoholt, míg végül összetörte a gépkocsit. Már a múltban is megbüntették, mert ittas állapotban vezetett gépkocsit, ezért feltétel nélküli szabadságvesztés-büntetés fenyegette. A vállalat szakszervezeti üzemi bizottságának javaslatára a szak- szervezeti taggyűlés kezességet vállalt az ügyintézőért és vállalta az átnevelését. A kezességre vonatkozó ajánlatban azt írták, hogy az illető magatartása példás, példaképp szolgál a többi dolgozó számára is, ezeknek készségesen segít, munkaidő után sem fogyaszt alkoholt; s egész sereg hasonló, nyilván túlzott dicséret szerepelt az ajánlatban.

A bíróság aztán megállapította, hogy az ügyintézőnek, akit a szakszervezeti taggyűlés a „többi dolgozó példaképeként“ tüntetett fel, a vezetői jogosítványához csatolt betétlapjában már három bejegyzés szerepelt arról, hogy ittas állapotban vezetett gépkocsit, és az is ott állt, hogy hasonló szabálysértésért egy ízben már bevonták a hajtási jogosítványát. Végül is a fellebbezési eljárás folyamán a Bratislavai Kerületi Bíróság a kezességi ajánlatot nem fogadta el és a vádlottat feltétel nélküli szabaúságvesztés- biinletésre ítélte.

Ezt az esetet csak azért mondottuk el, hogy szemléletesen rávilágítsunk az egész problémákörre. A csehszlovák jogrend és szélesebb értelemben véve társadalmunk, amikor arról van szó, hogy értékelni kell valakinek a magatartását, a bíróság, vagy valamely más szerv számára igen fontosnak tartja, hogy milyen véleménnyel vannak az értékelés alá vont személyről legközelebbi munkatársai. Ugyanakkor azonban elvárjuk, hogy a kezesség és átnevelés vállalására vonatkozó ajánlat és bármely más kádervélemény kidolgozásakor az értékelést végzők nagy felelősséggel járnak el és olyan értékelést állítanak ki, amely részleteiben is megfelel az igazságnak.

Az említett esetekben a társadalmi szervezetek felelőtlé- nül éltek azzal a lehetőséggel, amelyet a törvény biztosít nekik a vétkesek átnevelésére vonatkozó kezességgel kapcsolatban. Ahelyett, hogy szigorúan, de igazságosan ítélnék meg őket, nemegyszer megpróbálják csökkenteni a büntetendő cselekmény elkövetésével vádolt személy felelősségét, „kivágni“ őt, ahogy mondani szokás, a bajból. A vonatkozó előírások egyértelműen kimondják, hogy a társadalmi kezességvállalás felajánlásának „nem szabad olyan eszköznek lennie, hogy a súlyos büntetendő cselekményt elkövető személy elkerülje a megérdemelt büntetést. Ezt az elvet tiszteletben kell tartani. Csak olyan személyért szabad kezességet vállalni, aki egyébként mint dolgozó ember rendes életmódot folytat, rendkívüli esetről van szó, és az elkövetett vétségnek nincsenek súlyosabb társadalmi következményei.

Ugyanez érvényes a bíróságuktól vagy más szervektől kért kádervélemények kidolgozására is. Elkendőzni vagy ellenkezőleg, eltúlozni az illető személy fogyatékosságait, társadalmilag káros és büntetendő is. Az értékelést végző, ajánló sorokat kiállító vagy negatív értelemben nyilatkozó szerv teljes mértékben felelős azért, hogy a vélemény, vagy a felajánlott kezességről szóló nyilatkozat minden szava pontos és elfogultságtól mentes legyen. Vagyis minden esetben az igazat, és csak az igazat szabad írni.

JAROSLAV MESKO

Háború a zöld pokolban

A legenda szerint valamikor ©gy ajmara-lndián lefekvés ©lőtt megfeledkezett a rossz szellemeket elűző szertartásról, ezért álmában démonok rohanták meg, és felfalták a gyomrát. Reggel kimerültén ébredt fel, és ettől kezdve képtelen volt táplálkozni, míg végül — a legnagyobb bőség közepette — éhen halt.

A bolíviai legenda ma keserű valóság Latin-Amerika számos országában. A tömegek évszázadok óta sínylik az impe rialista tőke uralmát és országok, népek válnak a monopóliumok áldozatává. A földrész történelmének egyik leggyászosabb fejezete és a kapitalizmus fondorlatos módszereinek egyik iskolapéldája az 1932 tői 1935 ig tartó Chaco- háhnrú vol(

A húszas években a bolíviai kormány — amely az ország gazdaságii életét csődbe juttatta — az Equitable Trust Com- pany of New York céggel kötött egyezményben elzálogosította az államkincstár egész bevételét. Ez a részvénytársaság azonban a Rockefellerér- dekeltséghez tartozott és így nem is csodálható, hogy az első egyezményt egy hat héttel később megkötött második követte: a Standard Oil of New Jersey 57 évre több mÍTit V V millió h&kíui-’ Kiterjedésű terű Jeten kapta meg az olajbányászat jogát. Bolívia szerződéses részesedése 11 százalék lett volna. Csakhogy a társaságnak

— valójában Rockefellereknek

— nem lett volna az a célja, hogy feltárja az olajmezőket. Ellenkezőleg! Éppen ezzel akarta megakadályozni az új lelőhelyek megnyitását. A kőolajat az ország déli részén, Camirl térségében bányászták, ahol a termelési költség nagyon alacsony volt. A rendkívül olcsó olajjal akarták elárasztani az argentínai piacot, hogy kiszorítsák onnan a legnagyobb konkurrenciát, az angol Royal Dutch Shell céget. Waller Teayle, a konszern főnöke pedig azt tervezte, hogy a Paraguay folyón szállít olajat Uruguuyba és Brazíliába is. A terv megvalósításának csupán egyetlen akadálya volt: a folyó a Chaco-síkságot szelte át, ami Paraguay területe volt. A határsáv tulajdonjogát ugyan sokszor vitatták, szórványosan nézeteltérésekre is sor került, de a vért el en összecsapások nem veszélyeztették a békét.

Azonban 1931-ben Henry De- terding, a Royal Dutch feje, elhatározta, hogy leszámol az áttörést tervező amerikai riválissal. Asunciónból expedíció Indult a Chaco-síkságra azt megállapítandó, hogy igazak-e a síkság olajgazdagságáról terjesztett hírek. Az expedíció költségeit természetesen a kol- dússzegény Paraguay fedezte.

A mai napig sem sikerült pontosan megállapítani, hogy melyik oldalon- dördült el a fegyver, ami kirobbantotta a Chaeo-háborúf. La Paz és Asun- ción egymást vádolták és mindkét fél azzal mentegetőzött, hogy a háborút rákény- szerítették. Csak azt nem látták meg, hogy a kor két legnagyobb olajkonszernje kényszerítette a két országot a testvérgyilkos összecsapásra. A háború 1932. június 15-én tört ki. Az első ütközetet a paraguay-i hadsereg egyik jelentéktelen előretolt állásáért vívták. A bolíviai csapatok négy hét alatt elérték a Paraguay- folyót és ezzel a Standard Oil elérte a célját. Az USA külügyminisztériuma nyomatékosan figyelmeztette Paraguayi, hogy minden vonakodás nélkül fogadja el La Paz feltételeit.

Azonban Asunción — pontosabban a Royal Dutch — erre nem volt hajlandó. Argentína — angol nyomásra — kijelentette, hogy felfegyverzi Paraguay hadseregét. 1932. szeptemberében Jósé Estigarri- bia, a paraguayi fegyveres erők főparancsnoka, a francia St. Cvr-i katonai akadémia neveltje, ellentámadásba ment át.

Az ellentámadás meglepte La Pazt, hiszen a bolíviai hadsereget tartották ebben a korban Latin-Amerika legjobban

kiképzett haderejének. A kiképzők — már 1914 előtt is — porosz tisztek voltak. Sőt: 193U-ig még a hírhedt fasiszta Rohm is a katonai tanácsadók közé tartozott!

Az ellentámadás hírére Hans Kundt tábornok, a német katonai misszió főnöke a Munoz- Platanillos vonalra vonta visz- sza a bolíviai erőket, hogy az alakulatok átcsoportosítása után áttörést hajtson végre, *«: felmorzoo’ta ->7 „"enfél alakulatait.

Két ország szerencsétlen népe verekedett egymással — az idegen tőke érdekeiért. Történelmi múltjuk egyformán kegyetlen volt. Paraguay meghódítása 1537-ben kezdődött, majd 1588-tól a jezsuiták itt, a kukorica őshazájáhan, hozták létre a teokratikus államot, amely az úgynevezett redukciókba tömörített. indiánok kizsákmányolásán alapult. Amikor a kreol nagybirtokosok felkelései megdöntötték a jezsuiták uralmát, az őslakosságot a gyarmatosítók pusztították. 1811-ben kiáltották ki az ország függetlenségét és az elkövetkező évtizedekben a gazdasági élet némileg fellendült. Azonban 1864- ben Argentína, Brazília és Uruguay — Nagy-Britanniától és Franciaországtól támogatva — megtámadták Paraguayi és ebben a harcban az ország lakosságának 75 százaléka elpusztult („férfiak nélküli ország“). Ezt a csapást Paraguay mindmáig nem. heverte ki.

Bolíviában is csak ködös emlék volt már a „régi dicsőség“, a tiahuanaco-kultúra fénye, az inkák hatalma, az 1825. augusztus 6-i „Függetlenségi Nyilatkozat“, amiben kinyilvánították, hogy az országot Si- món Bolivár tiszteletére Bolíviának nevezik el. Polgárháború, a perui konfliktus és a híres „sál ét romháború" megpróbáltatásai éreztették hatásukat és hiába rejlő I a föld mélye színesércet, ónércet (Cata- vi a világ legnagyobb ónbányája) és kőolajat, a természet ajándéka nem az ország népét gazdagította, hanem a külföldi tőkések vagyonát növelte.

1933. január 9-én kezdődött az úgynevezett Kundt hadművelet. A tábornok a verduni embermalom mintájára, hat hónapon át hajszolta mindig újabb ütközetre, az egyre több veszteséggel járó csatákba a bolíviai alakulatokat és ez törvényszerűen a teljes és ka- tasztrófális vereséghez vezetett: Alimuata térségében a

paraguay-i hadsereg bekerítette és megadásra kényszerítette őket. Természetesen a „tábornok úr“ nem volt a hadifoglyok között. Idejekorán visz- szarepült La Pazba, ahonnan a német követ csempészte át a határon. Latin-Amerikában ekkor terjedt el a jelszó: „La tactica alemana no sirve!"

(A német taktika nem ér semmit! )

Kundt utóda, Enriquu Pe- nanranda, gyorsan kiképzett újoncokkal kísérelte meg a győzelem kivívását. A két ország katonái zöld pokolnak nevezték a Chaeo-síksáqot. A szerencsétlen harcosok nemcsak egymás ellen harcoltak, hanem az éhség, a lűz, a szomjúság, a malária, n tífusz, a hőség, a mérges kígyók és a moszkitók billiói ellen is. Az elképzelhetetlenül nehéz terepen csak nagy kerekű ökrös szekéren lehetett eljuttatni az utánpótlást a harcoló egységekhez, de a szekerek kerekei lépten nyomon eltörtek és a „kerék-raktár“ fontosabb volt, mint a lőszer. 1934. novemberében a bolíviai hadsereg El Carmen térségében ismét súlyos vereséget szenvedett.

A paraguay i erők szorosan a megvert hadsereg nyomában maradtak. Természetesen „tanácsadók“ ezen az oldalon is voltak. A I.a Paz-i német követség jelentette, hogy „az előrenyomuló ellenfél seregében irányító szerepet játszanak a Royal Dutch mérnökei, akik az elfoglalt területeken olajmezőket keresnek. Az ellenséges haderő egyik szárnya elérte Villa Montes■ térségét, a Standard Oil leggazdagabb kő- olajbányáil“.

A hír riasztotta a Standard Oil vezérkarát. Látva a bolíviai hadsereg tehetetlenségét, lemondtak arról, hogy a Pa- raguay-folyón át juttassák ©1 az olajat a konkurrencia uralta piacokra, ugyanis időközben egy jobb módszert találtak: vezetéken szállították az olajat Argentínába, ahol a Royal Dutch ennek következtében rövidesen hátrálni kényszerült.

De jellemző, hogy amíg a Bolíviát harcra ösztönző amerikai konszern zavartalanul szállította a kőolajat Argentínába, a harcoló bolíviai csapatok üzemanyaghiányban szenvedtek és külföldről vásároltak — uzsoraáron — olajat és benzint.

A helyzet reménytelen volt, tehát megkezdődött a „nagy játszma“ második fordulója. Buenos Airesben nyitották meg a titkos béketárgyalásokat, Justo argentínai elnök Paraguayba utazott, hogy személyesen kérje meg Ayola elnököt: mondjon le Villa Mon tes térségéről.

1935. június 14-én írták alá a fegyverszüneti megállapodást. Bolívia elvesztette a Cha- co nagyobb részét, Paraguay gazdaságilag tönkrement. De nem ez volt a legnagyobb trn gédip. 70 000 bolíviai és 30 000 paraguay-i katona maradt holtan a csatatereken! 100 000 ember pusztult el az amerikai és az angol monopóliumok véres sakkjátszmájában, a nemzetközi tőke csillapíthatatlan nyereségvágyáért!

A Standard Oil számára örökre elveszett a Paraguay- folyó, de megmentette Bolívia olajmezőit és sikerült betörnie az argentin piacra, ahol a Royal Dutch vereséget szenvedett. Válaszként H. Deterding

1936-ban Buenos Airesben, találkozott Dr. Rector Ormache bolíviai elnöki titkárral és amikor Ormachél néhány hót múlva pénzügyminiszterré nevezték ki — a Deterdinggel folytatott titkos megbeszélés eredményeként — adócsalás miatt vádat emeltetett az amerikai konszernek ellen. 1937. március 13-án a bolíviai kormány kisajátította a Standard Oil olajbányáit és állami ellenőrzés alá vonta a kőolajtermelést. Ezzel természetesen a Royal Dutch is elvesztette a játszmát, mert a kisajátítási rendelettel egyidejűleg a következő 15 évre kitiltották a külföldi tőkét az országból.

Százezer ártatlan ember pusztult el a zöld pokolban, értelmetlen háborúban, nem saját hazája, saját népe, hanem a nemzetközi nagytőke érdekeiérti (pgy)

A kerék raktár fontosabb volt, mint a lőszer

Imrich Bellus felvétele