Új Szó, 1974. április (27. évfolyam, 77-101. szám)

1974-04-25 / 97. szám, csütörtök

S Z ÜL ÖK, N E V E 16 K F Ô R U M A Példát mulatnak a kommunisták Eredményes munka a plášťovcei (palásti) iskolában A plášťovcei (palásti) alapis­kola mellett működő pártalap­szervezet hasznos tevékenysé­get fejt ki. Erről tanúskodik a szervezet közelmúltban megtar­tott tagsági ülése is, melyen iiegbeszélték a pionírszervezet fennállásának 25. évfordulója alkalmából rendezendő ünnep­ségeket, továbbá szó volt a május elsejei és kilencedikéi ünnepségek előkészítéséről, va­lamint a matematikaoktatás kérdéséről. A plášťovcei gyerekek a pio­nírszervezet fennállásának ne­gyedszázados évfordulója alkal mából számos rendezvényen vesznek részt; ennek keretében sor kerül a szlovák és a ma­gyar tanítási nyelvű iskola diákjainak sporttalálkozójára, a kézilabda és a röplabdacsapat mérkőzésére. A rendezvényso­rozat részeként kerül sor az ün­nepélyes pioníravatásra, melyre meghívják a szülőket is. A párt­tagok elhatározták, hogy ebből az alkalomból a gyermekeket meglepik valamilyen ajándék­kal, mely évekig emlékezteti majd a pionírokat az ünnepélyes avatásra. Az ünnepséget az el­esett hősök emlékművénél tart­ják. Május 1-én és 9-én az iskola diákjai Őahyn (Ipolyságon) ün­nepségen vesznek részt. Felsza­badulásunk előestéjén a köz­ségben lampionmenetet ren deznek. Ezután a pionírok tá bortüzet raknak és énekkel, tánccal köszöntik felszabaduló sunk jubileumát. Štefan Blaško pártelnök véleménye szerint a pedagógusok — a kommunjs ták és a pártonkívüliek egy aránt — nagy gondot fordíta­nak arra, bogy a gyermekeket a szocialista hazafiság és a proletár nemzetköziség szelle­mében neveljék. Ez annál is iukább fontos, mert az iskola tanulói szlovák és magyar nem zetiségűek. A szocialista liaza- fiság és a proletár nemzetközi­ség mély eszméje hatja majd át a jivbileumi rendezvényeket is. A matematikaoktatás a palás­ti iskolában — a pártalapszer­vezet tagságának véleménye szerint — eléri a kívánt szin­tet. Erről tanúskodnak nemcsak a félévi eredmények és uz írásbeli dolgozatok, hanem az iskola diákjainak a matemati­kai olimpiászon való sikeres szereplése is. Az iskolában a matematikaoktatás hatékonysá­gának növelése érdekében be­vezették a differenciált okta­tást. Csomó Edit és Csomó László, valamint Tóth Veronika időt és fáradságot nem kímél­ve szakkörökben is foglalkoz­nak a tanulókkal, esetenként még vasárnap is. A szakkörö­ket 38 tanuló tátogatja, s a szítettek és nagy gondot for­dítanak az oktatás korszerűsí­tésére. A pedagógusok például kötelezettséget vállaltak, hogy 15—20 tanítási órát szentelnek a munkás- és parasztszármazá- sú gyermekek tudásának növe­lésére. A palástiak nem csekély Štefan Bla'ško a plášťovcei (palásti) alapiskola pártszervezetének elnöke (balra), és Képes Tibor a sahi/i (i polysági) pionírház igaz gatója. (A szerző felv.) pedagógusok különös figyelmet szentelnek azoknak a tanulók­nak, akik második ciklusú isko­lában folytatják majd tanulmá­nyaikat. A pártalapszervezet ülésén megjelent Képes Tibor, a levi­cei (lévai) járási pártszervezet aktivistája is. Felszólalásában elsősorban a párt júliusi ple­náris ülésének határozataival, illetve az iskolákra háruló fel­adatokkal foglalkozott. A Szlovák Nemzeti Felkelés 30. és hazánk felszabadulásá­nak 29. évfordulója tiszteleté re a palásti alapiskola több kö­telezettséget vállalt. Ennek ér­telmében megalakították a for­radalmi hagyományok sarkát, rendbehozták az iskola környé­két, számos tanítási eszközt ké­zi prágai V. I. Lenin Múzeumban megnyitották a világ proletariá­tusa halhatatlan vezérének munkásságát ismertető kiállítást. (Felvétel: Telefolo — ČSTK) büszkeséggel mondják, hogy rendszeresen leveleznek Szi­gyelnyikov alezredessel, a köz- ség egyik felszabadítójával, akivel az iskola pedagógusai a Szovjetunióban járva a közel­múltban találkoztak is. Ez év­ben Palást felszabadításának 30. évfordulóján, decemberben szeretnék körükben üdvözölni a szovjet vendéget, örülnének, ha megmutathatnák a szocialista építés eredményeit, s megis­mertethetnék a vendéget köz­ségük távlati terveivel. A pedagógusok az ülésen je­lenlevő Képes Tiborral, a šahyl (ipolysági) pionírház igazgató­jával elbeszélgettek az együtt­működés további lehetőségei­ről, különféle módszertani kér­désekről, illetve a szocialista hazafiság és a proletár nemzet­köziség nevelésével kapcsola­tos teendőkről. Az iskola a pio­nírházzal együttműködve az idén is szeretne a tavalyi si­keres rendezvényhez hasonlót szervezni; a múlt évben a já­rásból ugyanis több mint 500 fiatal turista találkozójára ke­rült sor Paláston. A palásti kommunista és pár- tonkívüli pedagógusok törekvő seit siker koronázza. A gyer­mekek pedagógusaikban jó példát látnak. Valamennyi pe­dagógus számára pedig jó pél­dát mutatnak a kommunisták, akik nemzetiségi hovatartozás­ra való tekintet nélkül a párt- szervezetben a munkát úgy irá­nyítják, hogy az hasznos le­gyen nemcsak az iskola, hanem egész szocialista társadalmunk számára. F. SIVÁK Az asztrológiát modern ba­bonának tartom, de az asztro­nómia érdekel. Különös figye­lemmel és érdeklődéssel ol­vastam el például minden olyan közleményt, mely a Kohoutek-üstökös feltűnéséről adott hírt, s ekkor döbben­tem rá, hogy ez az égi jelen­ség is olyan ártatlan dolog. Az egyik járási lapban ol­vastam: „Látható lesz a Ka­kas-üstökös . .vAzután egy­szerre csak káprázni kezdett a szemem, mert nagyon fur­csa dolgokat olvastam ebbon a lapban. Más témakörben ugyan, de ezt írta: „Az iskola auláját regionális falazat díszíti... baloldali részén torony ma- guslik ... jobboldali részén látható felszabadító tank ... a szocializmus építését ábrá­zolja." Az egyik cikk címe pe­dig ezt közölte: „Az erdei ál­latok — a mi nagy gazdasá­gunk." Máshol ilyen megálla­pítást adott tudomásomra: „A nőhöz érzett tisztelet volt a megható akciónak uz ábrázo­lója." A lap hátsó oldalán, a sportrovatban pedig ez a cím igyekezett felkelteni érdeklő­dításban került a lapba: „Arc­cal a tömegekhez." — nagyot sóhajtottam, s letettem a la­pot. Le bizony, mert ha ne­vetve akarok bosszankodni a hibák fölött, akkor ott a Lu­EZ MÁR NEM TRÉFA...! désemet: „Ojból megindulnak a harcok." Ha valóban szerény érdek­lődésemet akarták felkelteni a lap szerkesztői, fordítói, ak­kor örvendhetnek, mert sike­rült. További „érdekes“ meg­állapításokat jegyeztem fel. Például: „ ... táncest követ­kezett hagyományos falusi ka­lács mellett." Vagy: A befo­gadóhelységben a víz már fö a teára." Még furcsábbat: „Csökkenteni fogják az erdei ültetvények ternielési lehető­ségeit." Amikor észrevettem, hogy a gottwaldovi jelszó Ilyen for­díts Matyi, de nem veszek a kezembe olyan járási lapot, mely a kiadásra vonatkozó adatok között (impresszum) azt hirdeti, hogy a szerkesz­tője: „szerpesztő". Letettem a lapot, s azóta gyanítom, hogy az asztrológia, az asztronómia, a Kohoutek- üstökös, az égi jelenségek, va­lamint a rosszul fordított szö­vegek megjelenése nem is olyan ártatlan dolgok. Az utóbbiak minden esetre na­gyon rontják nyelvérzékemet és a jó szándékkal közreadott közlemények hitelét. HAJDÚ ANDRáS AZ IDEGES GYERMEK NEVELÉSE Az alapiskola tanítói viszony­lag ritkán találkoznak érzék­szerviig fogyatékos tanulók­kal, de a nehezen nevelhető tanulók száma elég magas. Szinte minden osztályban elő­fordul két-három ilyen tanuló. Ezek rontják az osztályközös­séget, aktív vagy passzív mó­don ellenállnak a nevelői ha­tásoknak. Ök a „rossz“, a problémát okozó tanulók. ÁUa Iá nos nevelési módszerekkel náluk nem érhetünk el jó ered­ményeket, nehezen vagy egy­általán nem illeszkednek be az osztály közösségi életébe. Ma gatartásuk valamilyen formá­ban eltér a helyestől, néha merevek, zárkózottak, máskor túlzottan mozgékonyak, fegyel­mezetlenek. A nehezen nevel­hetőségnek több oka van. Egyik ilyen kiváltó ok az idegesség. Az alábbiakban az ideges tanu­lók fajtáival és nevelésükkel foglalkozom. Századunk második felében szinte „divatba jött“ uz ideges magatartás. A szülők egyre na­gyobb százaléka keresi fel az orvost vagy a tanítót azzal a panasszal, hogy gyereke ideges, sőt olyan szülők is vannak, akik a tanítót arra kérik, le­gyen gyerekükkel szemben el­néző, mert ideges. Mivel ma­gam is pedagógus vagyok, én is gyakran találkoztam az elő­zőhöz hasonló megfogalmazá­sokkal. így magától adódik a kérdés: Mi is a helyzet az ide­gességgel? A tanulók ideges magatartá­sánál korántsem szabad mind­járt idegbajra gondolni. Az idegbaj, mint köztudott, szervi betegség. Az idegesség viszont csak az idegek állapotbeli tü­nete, csupán a fáradt idegek működési zavara, pillanatnyi állapota. Éppen ezért ezt a tényt nekünk pedagógusoknak tudatosítanunk kell, és meg kell magyaráznunk szülőknek, hogy a diákkorban fellépő ide­gesség nem annyira gyógyke­zelés, mint inkább nevelés kér­dése. A gyermekkori idegesség főleg akkor okoz problémákat, ha a tanuló beilleszkedése a családi, iskolai, vagy a közös­ségi életbe nehézségekkel jár. Ilyenkor arra kell gondolnunk, a szülőnek is és a tanítónak is, hogy valamilyen kedvezőtlen hatások érik a tanulót és ezek a lelki működésében zavarokat idéznek elő. Néha az ilyen tü­netek szervi zavarokban is je­lentkezhetnek, mint hasfájás, fejfájás, izzadás vagy hunyor- gatás, arcfintor, vállrángatás. A tanuló ilyen idegességének leg­inkább a környezet, a nevelés, az okozója. Ezekben az esetek­ben mit sem segítenek a gyógyszeres kúrák, ha állandó­an jelen van az idegességet ki­váltó ok: a nem megfelelő kör­nyezet, a rossz nevelés. Ha az ilyen idegesség! tüneteken vál­toztatni akarunk, akkor meg keli változtatni a nevelési mód­szert, és meg kell szüntetni a kedvezőtlen környezeti hatáso­kat. Megfigyeléseim alapján állít­hatom, hogy az ideges tanulók nagyon sok baj okozói az is­kolában. Nem tudnak alkalmaz­kodni a minden tanulóra egy­formán érvényes rendhez, így az egész osztály munkája is kárt szenved egykét tanuló ideges viselkedése miatt. Az ideges tanulóknak álta­lában két merőben ellentétes típusát figyelhetjük meg. Az el­ső típushoz tartozóknak az el­meműködése lassúbb az átla­gosnál. A tanulásban visszama­radnak, lassítják a tanítás üte­mét, így zavarólag hatnak a többi tanulóra is. Az ideges ta­nulók másik csoportja a gyor­san reagáló típus. Ezek egészen kiváló szellemi képességű tanu­lók is lehetnek. Velük is sok baj van az iskolában, mert ők sem tudnak beilleszkedni a tő­megtanítás kereteibe, túlfűtött vérmérsékletük, idegállapotuk folytonos mozgásra, megjegy­zésekre készteti őket, ami szin­tén sok zavart okoz. Az ideges tüneteket két té­nyező idézheti elő: az egyik az idegrendszer veleszületett érzékenysége, a másik a kör­nyezetből érkező ingerek. Minél érzékenyebb a tanuló ideg­rendszere, annál aktívabb az ingerekre való reagálása, s an­nál kisebb okok, csekélységek válthatják ki az ideges tünete­ket. Az ideges tünetek gyakori velejárója a félelem, főleg az iskolafélelem. Az iskolafélelem oka — és jó ha tudják ezt a szülők is —• legtöbb esetben nem az iskola, hanem inkább a szülői ház. Kérem a szülő­ket, hogy ezt az állításomat ne vegyék magyarázkodásnak. Ne feledjük, hogy a félelmet nem­csak a mennydörgőhangú fe­nyegetések és az itt-ott elcsat­tanó szülői pofonok váltják ki, de a túlzott szeretet kénysze­rítő hatalma is okozója lehet. Napjainkban azt tapasztaljuk (természetesen ez nem általá­nosítás), hogy az egyes szülők iparkodnak a lehető legjobb anyagi feltételeket biztosítani gyermekük részére, mondván, „nekünk nem volt, nekik le­gyen“ és sokszor gyerekeik helytelen igényeit is teljesítik, de lelkivilágukkal, szellemi fej­lődésükkel vajmi keveset törőd­nek. Ha u gyermeküknél aztán különféle idegességi tünelek lépnek fel, ha jelentkezik az iskolafélelem, nem az okok in­dítékait keresik, de sok eset­ben szidják az iskolát, ezzel szinte lovat adnak a gyerekük alá, ami a fejlődés későbbi sza­kaszában megbosszulja magút. Ilyen esetekben nem jó az is­kola és a szülő közti kapcso­lat, de ennek minden esetben a tanuló látja kárát. Tudnunk kell azt is, hogy a félelem a bátor embereket sem kerüli el, de a bátor emberek éppen azáltal válnak bátrakká, hogy ők átélik és legyőzik a félelmet. Bennük a félelem tár­gya nem csak negatív hatást váll ki, de a megismerés vá­gyát is. Az idegeskedők, a gyá­vák mindig találnak a félel­mükhöz megfelelő alapot. Nagy hiba a gyermek félelmét táplál­ni, mert a számára ismeretlen jelenségek a félelem érzetét még inkább fokozzák és emiatt az iskola is rettenetesen kínos hely lesz. Osztálytársaik, paj­tásaik ezt hamar észreveszik és könyörtelenek az ilyen ta­nulókkal szemben. Csúfolják, ijesztgetik, nevetnek rajtuk. A tanuló félelme aztán még erő­sei)!) lesz, a tanító legegysze­rűbb kérdésére is összezavaro­dik, lassanként elveszti önbizal­mát, s meghátrál az akadályok előtt. Nem képes helyesen ren­dezni a gondolatait, így túlsá­gosan az írott szövegre, a könyvre támaszkodik, de a ver­bális tanulással sem éri el a kívánt eredményt. A félelem gyengíti az akaratát, sőt meg is szüntetheti. Erősen gátolja a tanuló értelmi fejlődését, fel­lép nála a lámpaláz, és ha meg is tanulja a leckéjét, nem ké­pes értelmes feleletet adni. A szülőnek és tanítónak is közös feladata, hogy a gyerme­ki félelem elharapódzását meg­akadályozzák. Mindig a kiváltó okok után kell kutatni. Félel­met előidézhet a testi gyenge­ség, vagy a számára ismeretlen jelenségek, fenyegetések, fizi­kai fenyítések. Ezek ellen test­edzéssel, akaratneveléssel és az idegen jelenségek megismerte­tésével küzdünk. Ha a képze­let felcsigázásából fakad a fé­lelem, ki kell küszöbölni a képzelet káros befolyásolását. Nagy hiba elhitetni a gyerek­kel, hogy gyáva, mert ha a környezetétől folyton ezt hali­ja, csak állandósítjuk benne a félelem érzetét. A szülők a ne­velésüket ne fenyegetésekre, megfélemlítésekre építsék, hi­szen a nevelés eszménye a fé­lelem nélküli nevelés. Persze, ez nem jelenti azt, hogy a szi­gort iktassák ki a nevelésből, de ez történjen büntetésből és ne megfélemlítésből. A szocialista Iskola fő célja az egészséges, bátor és művelt fiatalság nevelése, ez azonban csak akkor sikerülhet, ha ne­velésünket a megértés szelle­me, a jövőnkbe és a társadal­munkba vetett hit hatja át. ziRiG Arpád

Next

/
Thumbnails
Contents