Új Szó, 1974. április (27. évfolyam, 77-101. szám)

1974-04-22 / 94. szám, hétfő

1974. IV. 22 EGY 1ET fl BELP11ITIKA1AK MINŐSÉGI FORDULAT A múlt héten emlékeztünk meg annak a napnak ötödik évfordulójáról, amikor 1969 áprilisában összeült a CSKP Központi Bizottsága, hogy új vezetőséget állítson a kom­munista párt élére. A CSKP-t és egész társadalmunkat meg­rázó súlyos válság időszaka után új időszak vette kezde­tét pártunk és hazánk életé­ben: minőségi fordulat követ­kezett be, melynek során a párt életében következetesen megújították a marxi—lenini alapelveket, megtisztították a CSKP sorait a jobboldali op­portunistáktól és a passzív tagoktól, határozottan véget vetettek az antiszocialista erők befolyásának. Gustáv Husák elvtárssal az élén a CSKP új vezetősége világosan ki­tűzte a válságból kivezető útnak, a párt- és a társada­lom konszolidálásának, a szocializmus további építésé­nek irányvonalát, s a párt és a társadalom egészséges erői­re támaszkodva következete­sen megvalósította a kitűzött célokat, politikájának támo­gatására fokozatosan meg­nyerte hazánk lakosságának túlnyomó többségét. A Rudé právo ebből az al­kalomból szerkesztőségi cik­ket közölt, melyet a többi na­pilap, közte az Új Szó is át­vett. A cikk a többi között leszögezi, hogy a kommunista párt győztesen került ki a válság következményei ellen, a jobboldali erők ellen viselt éles politikai és ideológiai harcából. Tapasztalatokkal gazdagodott elhatározása, hogy kikerüli a múlt hibáit és tévedéseit; bízik saját ere­jében és bölcsebb lett. A CSKP Központi Bizottsága áp­rilisi plenáris ülése óta eltelt öt év jogosan pártunk dicső történetének legjelentősebb fejezetei közé tartozik. Fel­adatunkat azért teljesítettük, mert következetesen felújítot­tuk a munka és a politika le­nini elveit, minden nap szem előtt tartottuk a válság ta­nulságait, a dolgozó népre támaszkodtunk, megszilárdí­tottuk a pórt és a nép egysé­gét, s szemünk fényeként őriztük a Szovjetunióval való meg bo n tha ta t la n ba r á ts águn­ka t. JELENTŐS ÉVFORDULÓ A Kádár János elvtárs ve­zette magyar párt- és kor­mányküldöttség hazánkban tett hivatalos baráti látogatá­sa után néhány nappal emlé­keztünk meg a csehszlovák — magyar kapcsolatok fontos határkövéről, a két ország közti barátsági, együttműkö­dési és kölcsönös segítség- nyújtási szerződés aláírásá­nak negyed évszázados jubi­leumáról. Ebből az alkalom­ból a csehszlovák és a ma­gyar vezetők táviratot váltot­tak, s országszerte különféle akciókat rendeztek. A cseh­szlovák vezetők a magyar ál­lamférfiakhoz intézett táv­iratban hangsúlyozták, hogy országaink munkásosztályá­nak a marxizmus—leninizmu - són és a proletár internacio­nalizmuson alapuló történel­mi győzelme új feltételeket teremtett a csehszlovák és a magyar dolgozók baráti kap­csolatai és testvéri együttmű­ködése számára. A gyümöl­csöző baráti együttműködés évei az élet valamennyi te­rületén hozzájárultak a szo­cialista társadalom fejleszté­séhez országainkban. Szilárd meggyőződésünk, hogy a szo­cialista integráció komplex p r og r am j á bán m eg h a t á r ozot t, a KGST-tagországok között megvalósuló nemzetközi szo­cialista munkamegosztás leg­magasabb formája különösen jó feltételeket teremt a Cseh­szlovák Szocialista Köztársa­ság és az MNK közötti sok­oldalú és hasznos együttmű­ködés további elmélyítéséhez. TANÁCSKOZOTT A NÖSZÖVETSÉG ORSZÁGOS KONGRESSZUSA A hét utolsó napjaiban tar­totta meg országos kongresz- szusát a Csehszlovák Nőszö­vetség. Hazánk nőmozgalma több mint hatszázezer tagjá­nak képviseletében az ország minden tájáról érkezett 540 delegátus két napon keresztül tárgyalt a nőket és egész tár­sadalmunkat érintő időszerű kérdésekről, a Nöszövetség munkájának eredményeiről, a felmerült problémák megol­dásáról és a további felada­tokról. A kongresszus első napi ülésén felszólalt Jozef Kor­eák, a CSKP KB Elnökségé­nek tagja, a szövetségi kor­mány alelnöke, a központi pártbizottság, a szövetségi kormány és a Nemzeti Front Központi Bizottsága küldött­ségének vezetője. Beszédében nagyra értékelte a nők rész­vételét az elmúlt öt év folya­mán az 1968—1969 évi válság következményeinek leküzdé­sében, társadalmunk konszo­lidálásában és a szocializmus további építésének a CSKP XIV. kongresszusán kitűzött igényes feladatai valóra vál­tásában. Az elmúlt időszak bizonyította, hogy a nők mil­liói becsülettel teljesítik fel­adataikat a munkahelyeken, a közéletben, a családi élet­ben és az ifjú nemzedék ne­velésében. Megmutatkozott, hogy a Csehszlovák Nőszö­vetség a Nemzeti Front cse­lekvő, akcióképes szervezetei közé tartozik, élvezi a nők bizalmát és nagy tekintély­nek örvend szocialista társa­dalmunkban. Kommunista Pártunk az alapszervezetektől kezdve legmagasabb szervéig az el­múlt fél évtized folyamán rendkívüli figyelmet szentelt a nők társadalmi szerepének, a Cseh és a Szlovák Nöszö­vetség tevékenységének. Ép­pen a nők mérhetik le a leg­jobban saját tapasztalataik alapján, hogy e viszonylag rövid idő alatt mi mindent sikerült elérnünk. Munkánk eredményes annak köszönhe­tően, hogy társadalmunkban megújítottuk a llök társadal­mi szerepéről szóló lenini ta­nítást, és gyakorlati tevé­kenységükben következetesen ebből indulunk ki. A szocializmus célja, hogy a nőket felszabadítsa a házi munkához való leigázott és megerőltető kötöttség, a fér­fiaktól való lealázó függőség, a nem teljes jogú társadalmi helyzet alól és lehetővé tegye számukra, hogy szakképzett dolgozók, boldog anyák és te­vékeny állampolgárok legye­nek. Ezekkel a célokkal a nők túlnyomó része egyetért, ami már magában pártunk politikájának nagy sikerét, világnézetünk nagy hatását és vonzerejét Igazolja. Ennek a célnak a megvalósítása számos bonyolult és égető problémát is felvet. Azonban a kiváló munkásnők, a pél­dás anyák és a kezdeménye­ző funkcionáriusnők ezrei életének példája mutatja, hogy ezek a problémák meg­oldhatók. Nagyon sok függ azoktól a feltételektől, ame­lyeket ehhez a társadalom kialakít. Ezen a téren az el­múlt időszakban sok mindent megvalósítottunk — említsük meg például a többgyerme­kes családok támogatását, a nők alkalmaztatásának fejlő­dését, a közéleti szereplésük bővülését, az anyasági se­gélyt stb. Azonban mindent nem lehet megoldani orszá­gos rendelkezésekkel. Ebben az irányban nagyon sok függ az egyes üzemektől, a szol­gáltatások színvonalától és nem utolsósorban a családok férfi tagjainak megértésétől. Gazdaságunk fejlődése el­képzelhetetlen lenne a nők munkája nélkül. A több mint hárommillió nődolgozó az összes alkalmazottaknak csak­nem a fele. örvendetesen fej­lődik a nők szakképzettsége is. A tapasztalatok azonban azt mutatják, hogy a nők kép­zettségét és tehetségét még nem eléggé használ ják ki tár­sadalmunk érdekében. (gél) Fegyelem, lelkiismeretesség, állhatatosság Beszélgetés egy kitüntetett frontharcossal Prágában, az Antifasiszta Harcosok Szövetsége Központi Bizottságának Székházában az ötödik emelet egyik irodájában találkoztam Ji'rí Babuskýval, a Szovjetunióban alakult első csehszlovák hadtest páncélos elhárító tüzérével, 15 frontki- tüntetés tulajdonosával. Babus- ký elvtárs a kárpáti duklai hadműveletek, a Szlovák Nem­zeti Felkelés, Kroszno, Dukla, Svidník, a Halálvölgy, Banská Bystrica, Kremnička, Švermovo, Brezno, Zvolen, tehál a felke­lés színhelyeinek megtekintése céljából májusra tervezett uta­zás részleteivel foglalkozott. Negyven ember két tur­nusban látogat el az említett helyekre, elsősorban SZISZ-ta- gok Prága keleti körzetének építőipari vállalatából. Én is ott dolgozom, építésvezető technikus vagyok, s a CSKP üzemi szervezetének elnöke — mondotta J irí Babuský elvtárs, aki egyben az A1ISZ járási bi­zottsága elnökségének tagja, az AHSZ szövetségi központi bi­zottsága revíziós bizottságának tagja, az észak-csehországi ke­rületi katonai parancsnokság propagandistája. Ezenkívül még számos funkciója van. — Tavaly három auióbuszki- rándulást szerveztünk a Duklai- hágó megtekintésére. A látoga­tók valamennyien fiatalok vol­tak, a Jenšteinei és Satalicei Efsz dolgozói. Ezenkívül egész éven keresztül beszélgetéseket rendeztünk a falusi fiatalokkal és a tanítókkal. Dicséretes munka. Ezek után arra kértem Babuský elvtársat — magáról is mondjon valamit. Miről beszélt a fiatalokkal a falvakban, az iskolákban és a katonai alakulatokban? Hogyan emlékszik vissza az első beve­tésére? —- Az Kijev ben volt. Tüzér­ségi ütegünk parancsnoka Per­ný alhadnagy volt. Rudánál beástuk magunkat a réten. Azt a feladatot kaptuk, hogy aka­dályozzuk meg az ellenség elő­nyomulását a Belaja Cerkov- Zsitomir térségben. Tizenegy tank támadott ellenünk. A küz­delemben Dimitrij Molnár tize­des tűnt ki, aki ma a cseh­szlovák néphadsereg alezrede­se. Egy tankot megsemmisített, a másiknak pedig a lánctalpát bénította meg. A támadást szov­jet kalyusák segítségével visz- szavertük. — Ütegük hogyan állta meg a helyét Zsaskovnál, Osztro- zsannál és Buzovkánál?“ — Nem volt olyan nap, hogy ne bombáztak volna bennünket. Egy alkalommal 396 ellenséges repülőgép támadott. Bevezettük a Vörös Hadsereg jól bevált, megtévesztő tüzelését, körül­belül 200 méternyire, sőt egy kilométernyire tüzeltünk a tényleges állásoktól. És nagyon örültünk, amikor a fasiszták a megtévesztő állásokat vették célba. Osztrozsannál Perný tudok tüzelni!“ Az ágyú teli-- találatot kapott s ő is megsé­rült. Egy lövedék leszakította a kezét. Újra a szovjet gépágyúk se­gítettek. A harmadik támadás után én is megsebesültem. 43 napig eszméletlenül feküdtem, a Ivovi katonai kórházban tér­tem magamhoz. Szilánkokkal volt tele a fejem, a mellka­som, a jobb karom és mind a két lábam. Még ma is 24 szi­lánkat hordok magamban. A lábamat Doncov professzor A Szovjetunióban megalakult első csehszlovák hadtestben a nők is derekasan helytálltak. Felvételünkön: nők a légvédelmi löveg mel­lett. elvtárs páncélos ütege négy tankot és 15 harckocsit meg­semmisített. — A SZISZ-tagokkal a Duk- lai-hágóhoz látogatnak el. Mi­lyen emlékei fűződnek Duklá- hoz? — Szeptember 8-án ütegünk részt vett Krosznónál egy tü­zérségi előkészületen. Két óra alatt 960 gránátot lőttünk. Ez­után azt a megbízatást kaptuk, hogy Vlastimil Rejchl századá­val és lovascsapatával felderí­tő osztagként hat nap alatt el­jussunk a Duklai-hágón keresz­tül Prešovba. Sajnos a front állása másként alakult. Nagy küzdelmet kellett vívni minden dombért. Emlékszem még Ivan Ivaník őrvezetőre — most va­lahol a Sumaván él —, hogyan semmisített meg egy ellenséges tankot. A további kél tank visszavonult, majd a rekettyés- ből 13 indult ellenünk. Hložej tizedes elkiáltotta magát: „Nem mentette meg. Másfél centimé­terrel ugyan rövidebb mind a kettő, ám ez nem lényeges, az a fő, hogy megvan mind a ket­tő ... — Mit üzen hadseregünk mai páncélos elhárító tüzéreinek? — Harminc óv telt el azóta, hogy katona voltam. Az a vé­leményem, hogy rendkívül fon­tos a száz százalékos fegye­lem, a lelkiismeretesség, az állhatatosság és a pontosság. Éneikül a tüzér nem is tüzér. Ma sem elég, hogy csak a be­mérést és a lövést sajátítsa el, állásokat kell ásni, megfigye­lőállásokat építeni, rejtekhe­lyét ásni a lövedékek számára. Ha a fiúk a gyakorlatokon megtartanak minden utasítást az éleslövészeten sikereket ér­nek majd el és jól felkészül­nek szocialista hazánk védel­mére! KARÉI. KROUPÁ KIÉRDEMELTE A BIZALMAT A tavalyi év novemberétől még egy pillanatnyi szabad idejük sem volt. Egymást vál­togatta az éleslövészet és a harcászati gyakorlat. Már meg is feledkeztek arról, hogy sza­bad idő is van a világon. El­sőnek jelentkeztek a Ján Šver- ma nemzeti hős motoros lövész- alakulat felhívására. Felaján­lásaikat alaposan megvitatták a párt és az ifjúsági szerve­zetben. Jaroslav Vélik őrvezető, tank­parancsnok, szintén hozzájá­rult az alakulat munkájának sikereihez. Tankjának legény­sége a kiváló egység, ő maga pedig a kiváló katona jelvényt akarja megszerezni. Csak az, aki maga is tett hasonló fel­ajánlást, tudja elképzelni, hogy ez mennyi munkába és lemon­dásba kerül. Aki kötelezettsé­get vállal a kommunisták, az ifjúsági szervezet tagjai, vala­mint a többiek figyelmének központjába kerül. Számolnia kell a bírálattal, a rendszeres kiértékeléssel. Vélik őrvezető tankjának le­génysége főleg a legutóbbi har­cászati gyakorlaton tudatosítot­ta a helyzet komolyságát. Egész hetet töltöttek a legne­hezebb feltételek között és jó pár kilométert tettek meg a tankkal hóviharban, esőben. Sokszor már azt gondolták, hogy nincs több erejük. Dide­regve, átázva, az álmosságtól le leragadó szemekkel újra és újra nekiláttak munkájukhoz — támadtak, védekeztek és üldöz­tek. Kemény napok voltak ezek, amelyek próbára tették akara­tukat, felelősségérzetüket és fegyelmüket is. Amikor meg­hallották a dicsérő szavakat, bár ezt nem mutatták, de na­gyon örültek. A dicséretet meg­érdemelték és ösztönzőleg ha­tott rájuk. A tank legénysége megtartotta ígéretét és vala­mennyi gyakorlati feladatát ki­tűnően teljesítette. A T 55-tel jó pár kilométert megtettek a kiképzőtábor legnehezebb tere­pén a legkisebb hiba nélkül. A laktanyába visszatérve azonban a fárasztó munka még közelről sem ért véget. Sőt, csak most kezdődött... Szét­szedni a hernyótalpakat, kicse­rélni a hibás csapokat, beken­ni a kerekeket, a feszítőgörgő­ket. Számos kisebb-nagyobl) feladatot kellett elvégezniük. Tudták a századok között szer­vezett szocialista verseny érté­kelésekor nem lehet alkudoz­ni. A technikusok és a parancs­nokok a legkisebb hibára vagy fogyatékosságra is felfigyel­tek. Jaroslav Vélik őrvezető a Győzelmes Február Művekben az egyik legjobb szakmunkás volt. Még a katonai szolgálat előtt felvették párttagjelöltnek. Idejét a tanulás és az üzemi ifjúsági zenekar között osztot­ta mesg. Itt tanulta meg a fe­gyelmet, a rendszereiét, a ba­rátságot és a felelősségérzetet. A bevonulásig sok szép pilla­natot élt át a zenekarral. Be­járta csaknem az egész köz­társaságot, sőt külföldre is el­jutott. Ä párttagjelöltség a számára nagy örömet jelent. Elsőnek Kuchynka elvtárshoz, a zenekiír karnagyához fordult kérelmé­vel, hogy ajánlja őt a pártba való felvételre. A másik aján­lója, Kopecký elvtárs szülőfalu­ja, helyi nemzeti bizottságának elnöke volt. Mindketten ismer­ték Jaroslavot és a szüleit is. Ezért előlegezték számára a bizalmat. Pár hét múlva Jaros­lav Vélik őrvezető, párttagjelölt, újra felkeresi a két ajánlóját. Arra fogja őket kérni, hogy ajánlják párttaggá való felvé­telre. A két ajánlóhoz nem ér­kezik üres kézzel. Alig e<gy éven belül a katonai szolgálat során Jaroslav neve nem egy­szer szerepelt a századparancs­nok parancsában. S mindeai esetben dicséretről volt szó, amit jó és becsületes munká­jáért kapott. Utoljára a téli harci gyakorlatokban tanúsított magatartásáért és munkájáért részesült dicséretben. A század parancsnoka, az ifjúsági szer­vezet tagjai és a kommunisták nem kételkednek abban, hogy elnyeri a kiváló katona jel­vényt, valamint tankjának le­génysége is megszerzi a kiváló egység címet. FRANTIŠEK HÚSA

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents