Új Szó, 1974. április (27. évfolyam, 77-101. szám)

1974-04-21 / 16. szám, Vasárnapi Új Szó

Szöveg nélkül LEVÉL Egy mama dicsekszik, hogy gyermekei városba járnak egye­temre. — Ha a lányom levelet ír, mindig elő kell vennem a le­xikont. Ha a fiam ír, a takarék- könyvet. A BUNDESWEHR BEN A gyakorlótéren az altiszt odaszól az egyik Újonchoz: — Meier kettő, maga micsoda civilben? — A filozófia kandidátusa, altiszt úr. — Helyes. Ez esetben meg tudja mondani, ml pgy gondolat. — Igenis, altiszt úr. A gondolat általános foga­lom valamely tárgyról, vagy jelenségről, valami­lyen művészi, tudományos vagy politikai mű ve­zéreszméje, bizonyos értelemben elképzelés, ötlet, amely... — Elég, elég. Akkor emelje a puskát egy gon­dolattal feljebb. CSALÁDIAS LÉGKÖR ■ -> . jT Egy öreg angol ezredes köszönti az újoncokat, és közli vélük: most egy nagy család tagjai lettek, és vala- mennyiüket a gyermekeinek tekinti. Miután befejezi a beszédet, megkér- dézi: J — Megértették, amit mondtam? — Megértettük, papa! — felelték kórusban az újoncok. Gabriel Levický rajza — Rendben van. ötkor a presszóban. Most már csak azt mondja meg, hogy kivel beszélek ... (Sztrsel) — Már megint ml az, hogy inkább mégis hegedülni szeretnél?! (Quick) MODERN Fiatal házaspár új épületben kap lakást. — Nem túl vékonyak ezek a falak? — kérdezik gyanakodva az építészt. — Szó sincs róla! Erre még jön tapéta is. SZÓBESZÉD — Hallottam, hogy mind a három lányod férjhez ment. Gratulálok! — Sajnos, nem egészen pontos az értesülésed. Csak a harmadik ment férjhez, de ő tényleg há­romszor. BEFUTOTT Az anya rázogatja mélyen alvó lányát: — Kelj fel, kislányom, már elmúlt hat óra! — Iiigen? ... Elfelejtettem mondani, hogy -mától kezdve nem kell ilyen korán felkeltened. — De miért? — A főnök tegnap kijelentette, hogy nagyon tetszem neki. Szöveg nélkül Ľubomír Kotrha rajza SZUBJEKTÍV PANASZ — Doktor úr! Nem tudna va­lami erősítőszert írni a fér­jemnek? — Semmi szüksége rá. Hi­szen virul az egészségtől. — De nagyon fáradékony. — Ellenkezőleg! Meglepően friss a korához képest. — A saját korához! De nem az enyémhez ... ÜZLET Japán felé utaztában a férj két napot tölt Alaszkában. Ami­kor látja, milyen olcsó ott a szőrmebunda, jó ötlete támad, ötszáz dollárért vásárol egy fókabundát, kéri, küldjék el fe­leségének, de mindenesetre — vám az vám — más árcédulát akasztott rá: 150 dollár. Három nappal később, Tokió­ban távirat várja: „A 150 dollá­ros bundát eladtam 200-ért. Visszafelé jövet vegyél még hat darabot. Csókol: nejed.“ LAIKUS A tóparton ül egy művész és a naple­mentét festi. A háta mögött megáll egy férfi és egy kisfiú. Egy darabig kíván­csian figyelik a mun­kát, majd az apa ok­tató hangon így szól a fiához: — Látod, fiacskám, mennyit kell kínlódni az embernek, ha nincs fényképezögé­Szöveg nélkül (Eutonspiegel) A FELESÉG — A maga felesége egész nap dohog, dúl-fúf, szitkozódik. Hogy bírja ezt? — Ez még semmi. Sokkal rosszabb, ha jó hangulata van. Ak­kor ugyanis énekel. PSZT! Egy papucsférj elmegy az ideggyógyászhoz. Felesége ter­mészetesen elkíséri, s miközben a férjet vizsgálják, a rendelő előtt várakozik. Az ideggyógyász erről mit sem tud, a félénk emberrel azonban hamarosan tisztába jön. — önnek valami nyomasztó gátlása van — mondja —, amely az élet minden örömétől meg­fosztja. — Pszt! — súgja a papucs­férj. — Ne olyan hangosan! Az a gátlás ugyanis kint ül a váró­szobában ... »rem remélt szerencse ért 1\ aznap: Eszter megen­gedte, hogy Jelmenjek vele a lakására. Amikor izgatottan be­csuktam magunk mögött az aj­tót, a kezemben maradt a ki­lincs. — Nem tesz semmitI — nyugtatott meg Eszter el­dobható kilincs. Roppant prak­tikus és higiénikust Nos, üljön le egy kicsit, mindjárt átöltö­zöm. Nem talál széket? Ott vannak a polcon!... Nem, ezek nem üres léggömbök, hanem felfújható ülőbútorok ... Egy kis levegőt bele, így ni, máris kész a kényelmes, öblös fotel. Keményebbre óhajtja vagy pu­hábbra? Ugye, milyen kellemes benne üldögélni? Valahonnan elővett egy kes­keny, lapos fémdobozt. — Hát ez mi? — Teatüzhely. Összecsukható. Egy gombnyomásra felveszi az eredeti alakját, máris főhet raj­ta a teácska ... Két perc múlva tálalta a teát, csak előbb összerakta a szét­szedhető zsúrasztalt. — Mit szól ezekhez a gusztu­sos teáscsészékhez, meg ehhez a kanálhoz? Ugye, nem is hin­né, hogy ez a készlet is eldob­ható? A tea is eldobható volt, csak nem akartam mondani. — Imádom a praktikus dol­gokat — cseverészett teázás közben Eszter —, ha valamelyik nyugati magazinban meglátom egy ilyen holmi hirdetését, nem nyugszom addig, amíg külföl­dön élő barátaim útján meg nem szerzem. Hirtelen csöngetni kezdett a rekamié lába. Eszter odament, kinyitott egy láthatatlan ajtócs­kát rajta, s kiemelt belőle egy kagylót. — Beépített telefon — mond­ta magyarázólag, majd elmé­lyült diskurálásba kezdett a ba­rátnőjével. Amíg telefonált, én a köny­veit vettem szemügyre. Kérdez­nem sem kellett, a szerzők ne­véből rögtön megállapíthattam: a könyvtára is eldobható volt. Eszter, befejezve a beszélge tést, tarka papírcsíkokat szedett elő. — Papír ágynemű, eldobható. Amíg én ezt összeragasztom maga zuhanyozzon le. — Nem találom a zuhanyo­zót ... — Várjon csak, hova is tet­tem ... Ott van a könyvek alatt. Összecsukható ez is, természe­tesen. Néhány ügyes mozdulat csupán, s tessék, máris használ­hatja. Amikor visszatértem a zuha­nyozásból, már levetkőzve állt a szoba közepén. Kitárt karokkal közeledtem feléje: — Eszter, imádott, drága nő. — Várjon, várjon — hárítot­ta el az ölelésemet —, először le kell törölnöm magamról egy kis vizes ruhával a fehérnek műt... Min csodálkozik? Iga­zán nem látott még lemosható kombinét? Türelmesen végigvártam a műveletot, majd ismét ölelésre jártam a karomat, s szenvedé­lyes hangon suttogtam: — Eszter, egyetlenem... — Ne, ne még ... Rajtam van a parókám! ' Gondosan leemelte a fejéről a hajzuhatagot, s aprólékos gondossággal hajtogatni kezdte. — Látja, milyen kicsire össze lehet csukni? — mutatta vé­gül diadalmasan. — Akkora csak, hogy egy púderdobozban is kényelmesen elfér. Hát nem csodálatosan praktikus? ... —... és ekkor támadt az a kényszerképzetem, igen tisztelt bíróság, hogy voltaképpen Esz­ter is összecsukható... Es én igazán nem akartam ;semmi rosszat, én csak azt az össze­csukó gombot kerestem a nya­kán. .. RADVÁNYI BARNA Jobbkézszabály Elek Tibor rajza

Next

/
Thumbnails
Contents