Új Szó, 1974. április (27. évfolyam, 77-101. szám)
1974-04-18 / 91. szám, csütörtök
.VtUVV S Z SZÜLÖK. NEVELŐK FÓRUMA Csökkenthetők a negatív hatások GONDOLATOK AZ IFJÚSÁGI BŰNÖZÉS ALAKULÁSÁRÓL „Kire gondoltál a leggyakrabban a börtönben? —• Az anyámra... Ö nagyon rendes volt.“ Egy felmérés során megállapították, hogy az- elítélt fiatalok büntetésük letöltése alatt az anyjukra gondoltak a leggyakrabban. Ugyanakkor ezek a fiatalok még a bűncselekmény elkövetése előtt, ha olyan helyzetije kerültek, hogy tanácsra, segítségre volt szükségük, nem az anyjukhoz, a nevelőjükhöz, vagy a mesterükhöz, hanem a „csoporthoz“ fordultak ügyükkel. „A srácokban lehetett bízni.“ Ez azt jelenti: a többiekben nem! De miért nem? Erre a kérdésre pszichológusok, pedagógusok, orvosok munkacsoportjai keresik a választ. AZ OKOK KUTATÁSA Százak, ezrek, az egész felnövekvő nemzedék élvezi a szocialista társadalmi rendünk nyújtotta előnyöket. Hazánkban képzett, öntudatos, a szocializmus építésére jól felkészült ifjú nemzedék nevelkedik. Ugyanakkor nem minden fiatalból lesz becsületes állampolgár, né- liányan közülük a bűnözök közé sodródnak. „Minden száz között akad egy gazember, ebből nem kell nagy ügyet csinálni“ — az ilyen megállapításokkal nem lehet egyetérteni. Senki nem születik bűnözőnek, hanem csupán külső hatások ereje taszítja, vagy vonzza a törvénysértők csoportjába. Egyedül a szocialista társadalmi rendszér — amely megszüntette az embernek ember általi kizsákmányolását — képes felszámolni a fiatalok személyiségének alakulását negatívan befolyásoló külső hatásokat. A fiatalok nevelésében döntő jelentőségű a család, az iskola és a munkahelyi kollektíva személyiségformáló hatása. Nagyon leegyszerűsítve a kérdést úgy is mondhatnánk: a fiatalkorú bűnözők számának alakulása azt is jelzi, miként teljesítik küldetésüket az említett tényezők. Ezért nem lényegtelen, hogy az utóbbi három évben azonos szinten mozog, sőt tavaly már csökkent az ifjű bűnözők száma. Szlovákiában 1973-ban a vádlottaknak 8,7, az elítélteknek 6,7 százaléka volt fiatal. (.A bűnüldöző szervek statisztikájában a „fiatalok“ meghatározás két korcsoportot ölel fel: a 15—18 éves fiatalkorúakat és a 18—24 éves felnőtt fiatalokat.) A fiatalkorúak bűnözésének alakulását vizsgálva figyelmeztető tényként kell említeni az erőszakos és garázda jellegű bűncselekmények növekvő arányát. Ennek egyik oka, a mértéktelen alkoholfogyasztás. Tavaly a fiatalkorú bűnözők 24 százaléka erősen ittas állapotban követett el bűncselekményt. Nagyon ritkán történik meg, hogy az étteremben a pincér elutasítja a szeszes italt rendelő fiatalkorút. így aztán a fiatalkorúak jelentős hányada a kocsmában „készül fel“ tettének elkövetésére. Ha semmi más nem, ez elegendő ok arra, hogy szigorúan büntessék azokat, akik szeszes italt szolgálnak ki fiatalkorúnknak. Gyakran halljuk; a szigorú büntetés a bűnözés felszámolásának egyedüli útja. Ez szépen hangzik, de mégis féligazság. A bűnözés szocialista társadalmunk jellegevel összeegyeztethetetlen negatív jelenseg. Felszámolásában hatásos eszköz a szigorú büntetés, de mindinkább előtérbe kerül a büucseiekméuy elkövetésének meggátolása. Vagyis az ifjúság — de főként egy csoportjának — védelme, a külső negatív hatásoktól. AZ ÉLETRE, A MUNKÁRA Hogyan nevelték azokat a fiatalokat az életre és a munkára, akik vétséget, bűncselekményt követtek el és most töltik büntetésüket? A fiatal nem „máról holnapra“ lesz bűnöző. Csak a felnőttek mulasztásainak láncolata nyújthat lehetőséget arra, hogy a „lejtőre lép- Jeu“. „Három évig tanítottam Józsit, egy osztályt ismételt, a nyolcadikból ment el segédmunkásnak. Ismertem a szüleit, elváltak, az apja Csehországban dolgozik, a gyereket az anyja nevelte. Az iskolában kicsit erőszakosabb volt mint a többiek. A munkahelyén szépen keresett, de belekeveredett egy csoportba ...“ így emlékezik a pedagógus egyik volt tanítványára, aki egy hétvégi házat foszlott ki a „csoporttal“ és összevertek egy véletlenül arra haladó kerékpárost. Ezért ítélték el őket. Mondhatnánk ez a tipikus eset.“ A felnőttek mu- Jasztásának láncolata a családban kezdődött. Semmi sem pótolhatja egyenértékűen a család szerepéi a gyermek személyiségének kialakításában. Fiig- getlenül'attól, hogy a gyermekről és az ifjúságról való gondoskodás jelentős részét vállalja a szocialista állam. A családiján alakul ki a gyermek jelleme, formálódnak érzelmei. Viszont a harmónia nélküli, megzavart családi élet, a gyermekről való elégtelen gondoskodás számos elferdülést okozhat a gyermek fejlődésében, mely később a bűnözéshez vezethet. A fiatalkorú bűnözők családi körülményeit vizsgálva megállapították, döntő többségüknek elváltak a szülei, vagy laza családi kapcsoltaiban éltek. Ezek a gyermekek nem kötődtek érzelmileg a szüleikhez. Többségük már az iskolában, az osztályban is ököllel szerzett „tekintélyt“. Tanulmányi előmenetelük az átlagon aluli volt. „A matikus jó pofa volt, mindig segíteni akart, úgy kellett ellógni előle...“ Kevesen emlékeznek így vissza a tanítóikra. Ezeknek a fiataloknak adósok maradtak a szülei, az iskola sem készítette elő őket úgy az életre, hogy szorgalmas, becsületes építői legyenek társadalmunknak. Ezt a célt a munkahelyi kollektíva és a vezetőjük sem érte el. így lettek bűnözők. A „szigorú büntetés“ nevelő hatása nem vitás. Sokan vannak, akik büntetésüket letöltve szilárdan elhatározzák: többet én ide nem jutok! Egy részük nem tartja meg adott szavát, a visszaeső bűnözők közé sodródik, a többiek ki- sebb-nagyobb zökkenőket áthidalva beilleszkednek új munkahelyük kollektívájába, ük már tapasztalatból tudják, „nem fi- zetődik ki“ a törvény megsértése. Az elítélt fiatalok között végzett felmérés során azt is megállapították; a szülők felelőtlensége, az iskola elégtelen oktató-nevelő munkája, a kollektíva közömbössége, a szabad idő helytelen kihasználása „segítette elő“ a fiatalok bűnözési hajlamának kialakulását. Ebből következik: csakis a család, az iskola, a munkahelyi kollektíva nevelő hatásának javítása vezethet a fiatalkorú bűnözők számának csökkentéséhez. Az SZSZK kormánya komplex intézkedéseket foganatosított az ifjúság védelme érdekében a külső negatív hatások felszámolására, az oktató nevelőmunka hatékonyságának fokozására. A feladat jelentős részét až iskolaügyi szerveknek kell teljesíteniük. Ma még a fiatalok százai léphetnek munkába szakképzettség nélkül. A fiatalkorú bűnözők döntő hányada szakképzetlej) fiatal, aki semmihez sem ért, nem tanult szakmát. Ezért is szükséges, a minimumra csökkenteni a szakképzetlen fiatalok számát. A szaktanintézetekben, és az üzemekben a SZISZ -ivek az eddiginél sokkal nagyobb figyelemmel kell kísérnie az állagon aluli teljesítményt nyújtó fiatalok életét. A Bratislavában végzett felmérés arra figyelmeztet, hogy a szakképzetlen fiatalko- rúaknak több mint a fele kocsmaiján, szórakozóhelyeken tölti szabad idejét. Nem véletlen az sem, hogy csupán nagy ritkán sodródik a bűnözők közé, az a fiatal, aki aktívan sportol, vagy valamilyen szakkörben dolgozik. Szükséges, hogy az üzemekben a mesterek és főként a kollektívák vezetői jobban megismerjék a csoportjukban dolgozó fiatalokat, felelősséget erezzenek jövőjükért; Nem lehet közömbös a szakszervezetnek sem, hogy a gyárkapun kívül mit csinálnak, hogyan élnek a fiatal munkások. Csak akkor csökken továbbra is a fiatal bűnözők száma, ha az iskola, a munkahelyi kollektíva és a társadalmi szervezetek képesek lesznek hatékonyabban védeni főként a bűnözésre hajlamos fiatalokat — a külső hatások ellen. CSETÚ JÁNOS FIATALOK AZ ÉLVONALBAN Ránki Dezső bemutatkozása Bratislavában A magyar zongoraiskola az utóbbi években valósággal ontja a jobbnál jobb pianistákat. De még a legjobbak között is kiemelkedő helyet foglal el Ránki Dezső. Ránki Liszt A-dúr zongora- versenyének előadásával egy csapásra megnyerte a bratislavai hangversenyközönséget. A huszonhárom éves művész fiatal kora ellenére jóformán mindent megtanult, ami megtanulható, az a bizonyos „meg- tanulhatatlaa többlet“ pedig a vérében van. Pompás zongora- játékának legnagyobb erénye a természetesség, a muzsikálás harmóniája. Érti, érzi a zenét, mintha belső élete spontánul megnyílna előtte, és mindazt, amit a muzsikától kapott természetesen, oldottan közvetíti hallgatóságának. Ránki a zongora mellett nem filozofál, számára minden világos, a zene lényegéből fakadó, ezáltal a mű a maga eredetiségében szólal meg a keze alatt, s előadásában a közönség számára is minden érthető és élvezetes, ilyen fokú művészi ösztönös- ség ritkaság számba megy. Az est karmestere, Ladislav Slovák F. V. Míča kellemes, hangulatos D-dúr szimfóniájának előadásával jó légkört teremtett. Befejezésül Sosztakovics VI. szimfóniája hangzott el (h-moll, op. 54). A klasszikus sémától eltérően Sosztakovics remekműve csupán három tételes, és ez a szimfonikus művekben szokatlan princípium annak idején {a mű keletkezésének ideje 1939) éles vitákat váltott ki. A kritikusok általában „fej néküli lovasnak“ nevezték a szimfóniát és elítélték Sosztakovics eredetieskedését. Azóta már régen elismert tény, hogy ez az újszerű gondolati és formai tagolás távolról sem mesterkélt, mert a szovjet zeneköltő muzsikája minden ízében őszinte. A dirigens számára nem könnyű feladat egy széles lélegzetű, fájdalmas hangú lassú tétellel azonnal felkelteni a hallgató érdeklődését és figyelmét gyors nyitó tétel hiányában minden zenei előkészítés nélkül erre a hangulatra „beállítani“. De Sosztakovics művészete áthidalja ezt a nehézséget, a hallgatót szinte észrevétlenül megragadja a különleges finomsággal megalkotott muzsika. Ladislav Slovák, a Sosztakovics müvek kitűnő ismerője igen jó formában, a kompozíció sajátosságainak teljes ismeretében állt a zenekar élén. HAVAS MÁRTA A TULAJDON MEGBECSÜLÉSÉRŐL Az ifjúság sokoldalú nevelése során különös figyelmet kell szentelni a társadalmi és személyi tulajdon megbecsülésére való nevelésnek. Nagyon sok esetben, így a tulajdonhoz való viszony kialakítását tekintve is, a szülők többsége a felelősséget kimondottan a pedagógusokra hárítja. Pedig ezen a téren szerintem elsődleges szerepe a családi nevelésnek van. A család példamutatása döntő jelentőségű a fejlődő gyermek jellemének kialakulásában. A negatív példák — mint a könnyelműség vagy a jogtalan anyagi előnyök élvezése — mély nyomot hagynak a gyermekben. A pedagógusok felelősségét nem akarom mellőzni, mert tisztában vagy/jk az iskola nevelőmunkájának a jelentőségével. S véleményem szerint a pedagógusok élnek is az adott lehetőségekkel. Ugyan melyik tanító nem szereti, ha az osztálya rendes, a berendezések megkíméltek. Az ingyenes tanszerek megbecsülése is a társadalmi tulajdon védelmét szolgálja. S bár az iskola, a pedagógusok igyekeznek a gyermek fejlődését helyes irányba terelni, törekvéseik nem járhatnak egyértelmű sikerrel, ha a szülők saját példájukkal ezt akadályozzák. Sok ember a személyi tulajdon, illetve az össznépi vagy szövetkezeti tulajdon fogalmát összetéveszti; másképpen viszonyul az egyikhez, mint a másikhoz. Nézzünk egy példát: a szülő nem ad a gyereknek pénzt villanyégőre, mondván: „Majd hozok néhányat a gyárból, van ott elég, a gyár nem pusztul bele“. Az így gondolkodó családok gyermekei teljesen ellentétes normákat hordanak magukban azokkal az erkölcsi normákkal szemben, amelyekre az iskola neveli, amelyeket megkövetel mindannyiunktól szocialista társadalmi rendszerünk. Ez a felnőttektől átvett helytelen és káros tulajdonság már nagyon sok tanulónál Is megmutatkozik. Például a könyvtári köny- vekljől kitépik a lapokat, bele- vésnek a padokba stb., s nem tudatosítják, hogy ezzel a társadalmat, azaz önmagukat is megkárosítják. A tanulók többsége saját tulajdonát sem becsüli meg. Találkoztam már olyan tanulóval, aki torna után trikóját használta törülközőül, majd bedobta a szemétkosárba. Sok tanuló nincs tisztában a pénz értékével sem. Nemcsak a filléreket, hanem a koronákat sem becsülik. Igaz, nem ők dolgoztak meg érte, s talán otthon sem kérik számon, mire költötték a zsebpénzüket. Az iskolai szemétkosarak tartalmáról jobb nem is szólni. Nézzünk csak beléjük tízpercek után! üsszeborított nagy darab kenyerek, fél és egész kiflik, almák stb. Szerintem ez kimondott tékozlás. S ha eszembe jut, hogy szerle a világon hány gyermek éhezik! A kérdésre, hogy miért dobják el a tízórait, a legtöbb tanuló csak a vállát rándítja, vagy azt mondja, hogy otthon összeszidják, ha hazaviszi. Az itt felsorolt negatívumok nincsenek túlsúlyban, de találkozunk velük, s ezért nem szabad elhallgatni, beszélni kell róluk még akkor is, ha ifjúságunk többsége helyesen értelmezi a szocialista erkölcs normáit. Szülőknek, pedagógusoknak közösen, egységes erkölcsi normákkal kell odahatniuk, hogy a felnövekvő ifjúság pozitívan viszonyuljon mind a személyi, mind a társadalmi tulajdonhoz. KREMMER LÁSZLí) A JÖVŐ IGÉNYEINEK MEGFELELŐEN A párt XIV. kongresszusának határozatai értelmében az iskolaügy egyik legfontosabb feladata a munkásfiatalokról való gondoskodás, valamint eszmeipolitikai és szakmai képzettségük színvonalának növelése. A CSKP KB júliusi plenáris ülésén elhangzott beszámoló hangsúlyozza: az oktatási-nevelési rendszer egyik legégetőbb, megoldásra váró problémája a szakmunkásképzés. A csehszlovák iskolaügyről jóváhagyott dokumentum körvonalazza a fiatalok szakmai képzésének legfőbb feladatait. Ennek értelmében a jövőben arra kell törekedni, hogy a szakmunkás- képző intézetek a középiskolák szintjére emelkedjenek. A gimnáziumok, a szakközépiskolák és a szakmunkásképző intézetek közös nevezőre hozása érdekében — a párt iskolapolitikájával összhangban — négyéves. érettségivel végződő szaktanintézetek létesültek. Az új típusú szakmunkásképzést kísérletileg már ebben a tanévben bevezették. A négyéves szaktanintézetek növendékei érettségi bizonyítványt és szakmai képesítést is nyernek; az új típusú középiskola az oktatás és a nevelés egységét megteremtve a tanulókat a marxi—lenini világnézet szellemében neveli, s a fiatalokat az életre készíti elő. A munkásutánpótlásról való gondoskodás tehát sokoldalú. A szocializmus olyan társadalmi feltételeket teremt, melyek lehetővé teszik, hogy az egyén lépést tarthasson a tudományos-műszaki haladással. A mai tudományos-technikai fejlődés, a munkásosztály szerepe egyre nagyobb igényeket támaszt a munkásfiatalokkal szemben. Azáltal, hogy a tudomány közvetlenül a termelési folyamat részévé válik, megváltozik a munka jellege is. Ez maga után vonja számos szakma és hivatás megváltozását is; ennek a változásnak vissza kell tükröződnie az új munkásnemzedék előkészítésében is. A négyéves szaktanintózetek lehetővé teszik, hogy áthidaljuk a gimnáziumok hiányosságait fa gyakorlattól való elszigetelt* ségüket), valamint az eddigi ipari tanuló-intézetek hiányosságait (az általános műveltség és az elméleti ismeretek lebecsülését). A szakmai gyakorlat nem korlátozódhat csupán a kézügyességre, döntő jelentőségűek az egyén szellemi képességei is. A tapasztalat azt mutatja, hogy a tudományos-technikai forradalom korában a munka egyre inkább intellektuális munkává válik, a fizikai munka közelebb kerül a szellemi munkához. S ez a tény tette szükségessé az űj típusú szak tan intézetek bevezetését. Ez azonban nem jelenti azt, hogy gépiesen összekapcsolhatjuk a gimnáziumok és az ipari tanuló-iskolák tananyagát. Szükséges, hogy korszerűsítsük a négyéves szakmai képzés tartalmát, s modernizáljuk a szaktanintézetek oktató-nevelő munkáját. Az SZSZK Oktatásügyi Minisztériuma négyéves, érettségivel végződő szaktanintézeteket az alábbi helyeken létesített: a bratislavai Slovnaftban, a bratislavai Dimitrov Vegyi Művekben, a šaľai Duslóban, a ru- žomberoki Észak-szlovákiai Cellulóz- és Papírgyárban, a sviti Chemosvilben (üzemi vegyész); a bratislavai távközlési vállalat, a Banská Bystrica-i és a košicei vállalat mellett (híradás- technikai szakmunkás); a bratislavai RAJ szaktantintézeté- ben, a némestovói fogyasztási szövetkezetek szövetségében, a Horný Smokovec-i Interhotel szaktanintézelében (pincér); a humennéi Chemko szaktaninlé- zelében (mérő- és szabályozó műszerész]; a nižnái Teslában (elektronikus készülékek mechanikusa); a Banská Bystrica-i távközlési vállalat szaktanintézetében (távközlési szakmunkás); a bratislavai szaktanintézetben és a bratislavai Prior Ipari tanul ó-iskolájában (áruházi elárusító); a levicei mezőgazda- sági szaktanintézetben (mező- gazdasági gépész). Ing. BOHUMIL LUKÁČ 1974. IV. 18.
