Új Szó, 1974. április (27. évfolyam, 77-101. szám)
1974-04-18 / 91. szám, csütörtök
q ^ i i * , • I - | ' , Belpolitikai kommentár Hasznos kezdeményezés a Kelet-szlovákiai Vasműben Nem az, aki gyönyörökben lángolva élt, hanem az, aki tett és alkotott, mondhatja, hogy élt. A fenti idézetet P. O. Hviezdoslav egyik költeményéből két évvel ezelőtt írták krónikájuk első oldalára a Kelet-szlovákiai Vasmű hengerdéibon dolgozó termelési-diszpécser csoport ifjúsági munkabrigádjának tagjai. Az idézetet Stanislav Hránek mérnök, a kollektíva akkoriban megválasztott vezetője választotta. A többiek beleegyeztek, nekik is tetszett. Hiszen ezek a szavak azt a célt is kifejezték, amiért ez az 50 tagú kollektíva a szocialista munkabrigád cím elnyeréséért indított versenybe jelentkezett. Két évvel ezelőtt kezdték Különös kollektíva ez. Nem az emberek rendkívülisége miatt, hanem munkabeosztásuk szempontjából. A Vasmű hideg és meleg hengerdéjében egyszerűen nem nélkülözhetik őket. Ök tervezik az anyagellátást, ők határozzák meg a hengerelt anyagok fajtáit, a gyártandó mennyiséget, és diszpécseri funkciójuk keretében üzemzavarok alkalmával, technológiai változásoknál, s a folyamatok egybehangolásánál gyakran közvetlenül is intézkednek. Egymást követő műszakokban dolgoznak, néha csak percekig látják egymást, a munkahelyek átadásakor. Ez volt az egyik oka annak, amiért két évvel ezelőtt elhatározták, hogy versenyezni fognak a szocialista munkabrigád cím elnyeréséért. Ezzel elsősorban az együttműködés javítását, s a termelési-diszpécser csoport dolgozói kezdeményezésének fejlesztését akarták elérni. Amikor úgy döntöttek, hogy munkabrigádot szerveznek, valaki azt ajánlotta, hogy legyen ez ifjúsági munkabrigád, hiszen az ötven dolgozó közül csupán négyen vannak harminc éven felül. Az indulás hasonló volt, mint a többi kollektívában. A szocialista kötelezettségvállalásban ígéretet tettek, hogy részt vesznek a SZISZ vállalati bizottsága által szervezett brigádmunkákban, hogy javítani fogják az együttműködést a hengermű mestereivel és munkakollektíváival, és a tömegpolitikai munkába is bekapcsolódnak. Egy év elteltével már a Vasmű legjobb ifjúsági kollektívái kő zé tartoztak. Az 1973-as vállalati versenyben a harmadik helyen végeztek és 25U0 korona jutalmat kaptak. A hengermű keretében szervezett versenyben az első helyre kerültek fcs 1000 korona jutalomban részesültek. A tenniokarós nem ismer határt A szép eredmények ellenére továbbra is elégedetlenek voltak munkájukkal. Mindaz, amit korábban tettek, túlságosan egyszerűnek, mindennapinak tűnt. A többi versenyző kollektíva eredményeihez hasonlítva nem tudnak felmutatni semmi rendkívülit. Basrában április 7-én helyezték üzembe a csehszlovák segítséggel épült ásványolajfinomítót, i elvételünkön: Egy iraki mérnök csehszlovák technikusokkal tanácskozik. {felvétel: Teleloto — CSTKJ — Kollektívánk műszaki dolgozókból, mérnökökből és érettségizett technikusokból áll, ami arra kötelez, hogy többet érjünk el eddigi eredményeinknél — mondotta a brigád egyik gyűlésén Stanislav Hránek mérnök. Véleményével a többiek is egyetértettek. De mit tegyenek, ami „felrázná“ az egész vállalatot és megmutatná a kollektívában rejlő erőt? — En valamiről tudok — szólalt fel Tormási mérnök, a termelési diszpécser csoport vezetője. — Már akkor elgondolkoztam felette, amikor a hideg- hengerde előkészítőjét vezettem. Akkor azonban más gondjaink voltak. Akkor vezettük be a kapcsolt hengerezést a klasszikus visszatérítő módszer helyeit. Ez számunkra teljesen új problémákkal járt. A legfőbb feladat volt akkor a lehető legnagyobb mennyiségű fémlemez legyártása. Amikor ezt a célt elértük, a minőségi követelmények kerültek előtérbe. Most már ez is rendben van, a következő feladat tehát a gazdaságosság növelése. A brigád tagjai zavartan te- kintgettek egymásra. A felszólaló szavaitól egyelőre nem lettek okosabbak. — Ha azt hiszed, hogy felfedezted Amerikát, akkor tévedsz! Hiszen erről mindnyájan tudunk... — szólalt meg valaki a jelenlevők közül. — Még nem értem a végére, először hallgassatok meg, — folytatta Tormási mérnök. — Konkrét javaslatom van. Fémet takaríthatunk meg a hideg hen- gerdében megmunkált anyagból ... Most már a többiek is jobban- odafigyeltek, mert ez nem volt számukra ismeretlen gondolat. Egyes arcokon azonban kételkedés tükröződött. Már sok technológiai előírást dolgoztak ki a minőség javítására. A késztermék szélessége, vastagsága és minősége szempontjából pontosan ki van számítva az ingotok terjedelme, nagysága. Miből lehet itt megtakarítást elérni? — Gondolom, hogy mire célzol — szólt közbe Hinek mérnök, a meleghengerde előkészítőjének vezetője. — De ha ez lehetséges lenne, a Frýdek-Mís- tek-i hengerezők már régen rájöttek volna. — Éppen ez adhatja meg a javaslat eredetiségét — folytatta a felszólaló. — Most a hideg hengerdében feldolgozásra kerülő anyagokra rászámítanak 40 mm széles levágást a szalag teljes hosszában. Ebből 20 millimétert vágnak le a pá- colóban és további 20 millimétert az elosztó gépsorokon. Javaslom, hogy fektessünk nagyobb súlyt a minőségi követelményekre, s iktassuk ki a folyamatból a pácolóban történő levágást. Sikerrel járt o kockázat Ez már valóban új gondolat volt, de egyúttal veszélyes is. Ilyen „kísérletezéshez" nem adhat senki hivatalos beleegyezést. Hiszen több tíz tonna fémlemez mehet veszendőbe, a terv pedig minden tonnával Számol. A gondolat azonban nagyon csábító volt. Azzal zárták le az ügyet, hogy a kollektíva öt tagja, furaj Tormási mérnök, Stanislav Hránek mérnök, Karó/ Vita, Dávid Hinek mérnök és Ladislav Derencsényi felelősséget vállalnak a javaslat felülvizsgálásáért és realizálásáért. Tehát a részleg vezetője, az egyes termelési szakaszok vezetőivel együtt. A kollektíva többi tagja a minőség javításával kapcsolatban kapott feladatot, hogy a lemezek hengérezés közben sehol se szenvedjenek „csorbát“. A javaslat gyakorlati kivitelezésére az elmúlt év kezdetén került sor. Ebben az időben a hideghengerde előkészítőjében lázas munka folyt. Ladislav Derencsényi, az előkészítő vezetője tréfásan meg is jegyezte, hogy fél lábbal a „rács“ mögött érzi magát. A kísérletezés száztonnás tételeknél bizony nem tréfadolog. — Ha a kísérlet esetleg nem sikerülne, a fémlemez akfcor sem vész kárba — vigasztalta őt Stanislav Hránek mérnök. — Legfeljebb levágjuk a szélét. Átvevőről ilyen esetben is gondoskodtam. A kísérleteket 1370 mm-ig terjedő szélességű lemezekkel kezdték. A pácoló gépsoroknál a hosszanti levágást először a 3,6-os és a 4,0-es vastagságnál hagyták ki. A kísérlet várakozáson felül jó] sikerült. További vastagságokat is kipróbáltak, amíg el nem érték a 2,8-as és a 4,5-ös felső határt. Ennél keskenyebb, illetve vastagabb lemezeknél nem jutottak tovább a minőség romlása nélkül. De így is hatalmas sikert értek el, hiszen a 2,8-as és a 4,5-ös vastagság között már csak az elosztó gépsorokon esedékes 20 millimétéVes levágást számították rá a feldolgozandó anyag ra. így a hengerelt szalag abszolút hossza azonos mennyiségű anyag felhasználása mellett lényegesen növekedett, ami gyakorlatilag tekintélyes anyagmegtakarítást jelentett. Az új technológiai eljárás hivatalos elismerését csak akkor kérték, amikor már száz százalékosan bebizonyosodott annak eredményessége. Az értékes ötletért szép jutalom Az elért eredmény szinte „felrázta“ a vállalatot. Stanislav Hránek mérnök ifjúsági kollektívája az elmúlt évben ezzel az eljárással összesen 5303 tonna fémet takarított meg, ami pénzben kifejezve 12 499 000 koronát jelent. A megtakarítás értéke a termelés évi 8—10 százalékos növekedésével párhuzamosan évről évre növekszik. Amikor már a brigád tagjai bizonyított eredményekkel rendelkeztek, elhatározták, hogy újítási javaslatukat bejelentik. Hránek mérnök azonban véletlenül tudomást szerzett róla, hogy a fémmegtakarítással kapcsolatban országos verseny indult. Már csak néhány nap volt hátra a verseny lezárásáig. Gyorsan kitöltötték a nyomtatványokat, igazoltatták azokat, el elküldték Prágába a Feltalálók és Űjítási Javaslatok Realizációs és Fejlesztési Intézetébe. Az idén márciusban meghívót kaptak Prágába, hogy vegyék át a II. díjért kijáró 30 000 koronás jutalmat. Ma a kollektíva új lehetőségeket keres a fémek megtakarítására. Amikor megkérdeztem, hogy mi a legújabb elképzelésük, zavartan egymásra tekintettek, hogy vajon elárulják-e terveiket? — Azt mondja a közmondás, hogy dobbal nem lehet verebet fogni. Inkább augusztusban látogasson hozzánk, addigra talán már konkrét eredményeink is lesznek. Egyet azonban már most is elárulhatok: ha ez a a kísérletünk sikerül, a megtakarítás értéke most sem lesz kevesebb 12 millió koronánál, s ráadásul ezt a technológiát a Frýdek-Mistek-i hengerezők is bevezethetik — válaszolt a többiek nevében Ladislav Derencsényi. — És mi lett a sorsa a harmincezer koronának? — kérdeztem a kollektíva vezetőjétől, Hránek mérnöktől. — A megelőző jutalmakhoz hasonlóan betétkönyvre helyeztük. A kollektívában elhatároztuk, hogy a jutalom 10—15 százalékát átadjuk a košicei gyermekotthonnak, hogy vásároljanak rajta, bármit, amire éppen szükségük van. A többit a kollektíván belüli munkakezdeményezés fejlesztésére fogjuk felhasználni. — Egyelőre azt határoztuk el — egészíti ki Hránek mérnök szavalt Karol Vita —, hogy a kollektíva minden tagjának, aki újítási javaslatot nyújt be, és azt a vállalat elfogadja, az újítási javaslat értékétől függetlenül 300 koronát adunk. A Százezres mozgalom résztvevői 500 koronát kapnak. Azoknak, akik megtérítés nélkül adományoznak vért, szintén 200 korona jutalmat adunk. Beismerem, hogy a jutalomnak ilyen elosztásával még sehol sem találkoztam. A kezdeményezésért kapták a pénzt, és azt újból a kezdeményezés fejlesztésére használják fel. Valóban különleges kollektíva. u ML NYERSANYAG ÉS HATÉKONYSÁG Az utóbbi időben egy 12 betűből álló szót használunk a leggyakrabban: nyersanyagok. Takarékoskodni kell különösen az importált nyersanyagokkal. Jobban kell kihasználni különösen a drága és napról napra drágább nyersanyagokat és kívánatos, hogy ezeket hazai eredetitekkel helyettesítsék. Ügy néz ki, mintha a hirtelenül szétnyíló függöny olyan problémát tárt volna fel, amiről eddig sejtelmünk sem volt. Ez azonban tévedés. Nein új problémákról van szó, legfeljebb hangsúlyozott emlegetéséről. Amikor a válságos időszak gazdasági jellegű hiányosságait bíráltuk, rámutattunk arra is, hogy pazarolják a nyersanyagokat. Számos esetben hangsúlyoztuk, hogy a hibák régebbi eredetűek — és néhány ilyen hiba felszámolása még ma is foglalkoztat bennünket. Amikor az ötödik ötéves tervet megelőző rövid időszakban felújítottuk népgazdaságunkat, a konszolidációval kapcsolatban felhívtuk a figyelmet minden eszköz, tehát a nyersanyagok helyes kihasználására is. Végül pedig az értelmes gazdálkodás alapelvcit a XIV. pártkongresszus az ötödik ötéves terv irányelveiben rögzítette. Ilyen gyakran emlegettük, hangsúlyoztuk a problémát. De ezen túlmenően a párt központi bizottságának 1972. évi februári ülése ismét fokozottan hangsúlyozta, hogy növelni kell a hatékonyságot, egyebek közt a nyersanyag-takaró kossággal is. Talán rossz volt az akusztika? Nem csodálható tehát, hogy a nyersanyag-takarékosság (de az anyagokkal, félkészárukkal és egyéb eszközökkel való takarékosság is) ismét sokoldalúan vizsgált időszerű probléma, amivel naponta foglalkozunk. Akkor is probléma maradna, ha valami váratlan beavatkozás hatására megszűnne a világméretű nyersanyag-válság. Ugyanis problémáink, pontosabban a nyersanyagokkal kapcsolatos gondjaink lényege nem elsősorban az, hogy elegendő-e a nyersanyag, vagy hiánycikk, hogy alacsony az ára, vagy magas, hanem a könnyelmű pazarlás. Ha például nálunk egy gyártmány nyersanyagnormája kétszeresen nagyobb mini más országokban, akkor a termelés nem lehet hatékony és nagyon is indokoltak a nyersanyag-takarékosságot célzó intézkedések. Nem lehet gazdaságos a termelés, ha egy gyártmányegység előállítása aránytalanul több energiát igényel mint másutt. És nem tapsolhatunk az olyan gyártmánynak, amiért a külföldi piacon— az ún. kilogrammra számított árparitás alapján — csak a kon kurrencia áltat elért ár negyedét kapjuk. Jó néhány éve tudjuk, hogy a hatékonyság nem az erős oldalunk és ez mindenekelőtt a nyersanyagok felhasználására érvényes. Természetesen azuk számára, akik nem tudnak gazdaságosai) bánni a nyersanyagukkal, a nyersanyagpiac romlása kétszeresen érezhető és kellemetlen. Indokoltan merül fel az a kérdés, hogyan érhettünk el olyan eredményeket a jelenlegi tervidőszak első három évében, ha a gazdasági hatékonyság színvonala nem a legmagasabb. Azonban helyesebb lenne a kérdést úgy megfogalmazni, hogy milyen lehetne az életszínvonalunk (mivel mégis ez a legküzérthetűbb mérce), ha megszívleltük és főleg gyakorlatilag megvalósítottuk volna mindazokat az eddig elhangzott javaslatokat, amelyek a hatékonyság növelését szorgalmazták. Különféle mitnkaversenyekct szervezünk és amikor eze két minden évben kiértékeljük, újra meg újra meggyőződünk arról, elég sok okos ember él hazánkban. De talán még hatásosabban kellene ezeket okos ötletek alkotására serkenteni és valamivel következetesebben kellene ügyelni arra, hogy az okos ötleteket mielőbb és minél szélesebb szakaszon megvalósítsák, hogy ne csupán egy ember takarékoskodjon, ha módszerét százak, sőt ezrek is eredmé nyescn alkalmazhatják. A kormánynak most nem a nyersanyagválság okoz gon dót, hanem a nyersanyagok alacsony hatékonyságú kihasználása és feldolgozása. Ezért a termelés minden ágazatában, a kereskedelemben és az egyéb területeken is növel nünk kell a hatékonyságot. A hatékonysággal mérjük, hol hogyan igyekeznek teljesíteni az ötéves terv feladatait. SVÄTOPLUK SMUTNÝ Kozmetikai szalon — gyárban A kladnói Egyesült Acélművek nemzeti vállalat 220 000 koronás költséggel kozmetikai szalont rendezett be tavaly női dolgozói számára. A szalonban 6-tól 20 óráig a kladnói szolgáltató vállalat 5 dolgozója folytonos műszak keretében váltja egymást. Nemrég a vállalat vezetősége és a vállalat szakszervezeti bizottsága úgy döntött, hogy a nehéz és poros viszonyok között dolgozó nők részére kedvezményi nyújt a kozmetikai szalon igénybevétele al kalmával, összesen 120 000 korona összegben. Felvételünkön: A kozmetikai szalon fodrászrészlege, ahol Pavlína Korinková dolgozik. (Felvétel: CSTK — J. Nősek) 1974. IV. 18.
