Új Szó, 1974. április (27. évfolyam, 77-101. szám)
1974-04-17 / 90. szám, szerda
O J F i L M E K A MOSTOHA (szovjet) A szovjet filmművészek alkotásaikban gyakran foglalkoznak a szülői kapcsolatok, a gyermeknevelés kérdésével. Ezt a problémát veti fel Oleg Bondarev A Mostoha című filmjében is. Mostoha — ez a legcsúnyább sző, melyet egyáltalán ismerek mondja a film hőse. A mostoha az emberek tudatában a gonoszság, a gyűlölet, a bosszú, a szere- tetlenség fogalmával kapcsolódott össze. Nos, a szovjet film azt példázza, hogyan lehet ennek a szónak a jelentését megváltoztatni, helyesebben szeretettel, gyengédséggel, önfeláldozással, figyelmességgel hogyan lehet ezt a fogalmat nemessé igazán emberi jelentőségűvé tenni. A más gyermekeiért vállalt áldozatról, erről a nemes tulajdonságról és adottságról szól A mostoha című film — érdekesen, hatásosan, formalitásoktól mentesen. A film Marija Haljinova novellája alapján készült. A napjainkban játszódó, mélységesen emberi történet egy fiatal- asszonyról, egy kétgyermekes anyáról szól, aki egy nap megtudja, hogy a távoli Szibériában meghalt férjének fiatalkori szerelme, magára hagyva nyolcéves kislányát, a férj házasságon kívüli gyermekét. S bár nem lelkesedik, de az árvát magához veszi, s meg kell barátkoznia azzal a gondolattal, hogy mostoha lett. A kissé könnyelmű asszony nehezen törődik bele az új helyzetbe, s csak sok-sok szeretettel sikerül közel férkőznie a zárkózott, visszahúzódó gyermek szívéhez. Az alkotók a filmet a mostoha jellemének a megrajzolására építették. Szerepét Tatjana Doronyina játssza, igen meggyőzően. Eszköztelen játékával, mélységes emberségével sikerült áthidalnia a film buktatóit, az érzelgősséget, a pátoszt, a túlzásokat. A rendező A TERMISZTOR — AZ EZERARCÚ PARÁNY Tatjana Doronyina A mostoha cimü szovjet filmben jó érzékkel, szakmai hozzáértéssel nyúlt a témához, mely sok-sok veszélyt rejt magában. Ezeket sikerült elkerülnie, s ennek eredményeként mai, emberi, művészileg igényes film született, mely emlékezetes marad a nézők számára. Úton vannak állandóan az Utazás Jakabbal című magyar film szereplői. Foglalkozásuk készteti őket erre; furcsa foglalatosság: tűzoltókészülékeket ellenőriznek, mely mindenesetre arra alkalmas, hogy a két fiú — István, aki protekcióval bejuthatna ugyan az egyetemre, de efféle megalkuvásra nem hajlandó, valamint Jakab, a szakállas fickó — bejárhaskönnyű életforma, a kalandok nem is olyan izgalmasak, nem is olyan szórakoztatók, hiszen valaki vagy valami mindig megkeseríti ezt az érzést. István, hamarabb, mint Jakab, megunja ezt az ürességet, belefárad a kalandokba, s felismeri, hogy az igazságtalanság a falusi kocsmában is igazságtalanság, a fájdalom a kisvárosi kórházban is fájdalom, a bürokrácia, Huszli Péter és Ion Bog az Utazás Jakabbal című Jilm főszerepében sa az országot. Egy ilyen utazáson minden megeshet az emberrel. Jakabbal és Istvánnal is meg esik egy s más. Járják az országot, látszólag gondtalanul élnek, bolondoznak, viháncol- nak, lányok után futnak, nem mulasztanak el egyetlen alkalmat sem, kapnak a nők után. Könnyűnek tűnik ez az élet. Valójában azonban mégsem ilyen egyszerű a kalandozás. Jakabbal utazni menekülés, szökés a társadalomból, a napi gondok elől, a kötöttségektől. Amolyan „fütyülök a világra“ álláspont. Kiváltképp István véli így, aki otthagyja a családot, a tanulást, megtagadja az otthont, a felelősséget, eddigi életformáját — kilép a társadalomból. Látszólag talán kilép, de hová lép be? A társadalomba? Mert a társadalomból' nem lehet kilépni, nincs légüres tér, társadalmon kívüli világ. Erről szól a film, ezt Vallja Gábor Pál rendező. Az. „édes semmittevés“ a a nagyképűség és más bosszantó jelenségek utolérik az embert, bárhol is járjon. A látszólag könnyű komédia korántsem olyan könnyű; egy magatartás, egy életforma kritikus vizsgálata. Gábor Pált elsősorban az etikai problémák, az erkölcsi magatartásformák foglalkoztatják. A film eléggé laza szövésű, egymástól látszólag különálló epizódokat fűz egybe. A kis történetek azonban nem állnak eléggé ösz- sze, a film emiatt aztán nem formálódik egységes művé. Az Utazás Jakabbal érdekes, rokonszenves, színvonalas film. A robusztus gyerek, a tiszta szívű, naiv, romantikus hősökre emlékeztető Jakab szerepét Ion Bog román színész kelti életre — megnyerő mackósze- röségével, szinte kidolgozatlan játékmodorával hatásos figurát teremt. Huszti Péter (István) merőben új oldaláról mutatkozik be, ismét igazolva sokszínű tehetségét és képességeit. —ym — Ismét új csapást vágtak a kutatók az ember és az anyag viszonyában, amikor megalkották a termisztort, korunk egyik legsokoldalúbban alkalmazható anyagát, illetve eszközét. Elég belőle egy gombostűfejnyi adag, hogy találmányok és újítások egész sorával gazdagíthassuk a tudományt és az ipart egyaránt. Szinte beláthatatlan a jelentősége, mert — mint neve is elárulja — sok köze van a hőhöz, mindennapi életünk e legközvetlenebb energiafajtájához. Nem kell különös jóstehetség ahhoz, hogy ott lássuk a termisztort az ipar valamennyi ágában és a laboratóriumokban, mint a természettel folytatott küzdelmünk egyik leghasznosabb eszközét. Hogy derűlátásunk mennyire indokolt, nyomban kitűnik, mihelyt egy kicsit közelebbről megismerkedünk ezzel az ördöngős anyaggal. Mi a termisztor? Fémoxidok keveréke. Rézoxid, vasoxid, sziliciumkarbid és egyéb oxidok- ból sajtolt pasztillácskák alkotják a termisztor anyagát, amelyet két fémkivezetés fog közre. A fémoxidokat a félvezetők, tehát a fémek és szigetelők közé sorolják, s mint ilyenek, az elektromos árammal szemben külön törvény- szerűség szerint viselkednek. A termisztorok például rendkívüli mértékben változtatják ellenállásukat, ha változik a környezetük hőmérséklete. Voltaképpen: a hőtől függő ellenállások. Aki csak keveset is foglalkozott az elektromossággal, mindjárt az elején megismerkedhetett a fémeknek azzal a tulajdonságával, hogy növekvő hőmérséklettel növekszik az ellenállásuk. Nos, a termisztor is érzékeny a hővel szemben, csak éppen az ellenkező irányban: vagyis növekvő hő esetén csökken az ellenállása. E fordított tulajdonsága egymaga még nejn keltett volna feltűnést. Az áimélkodás akkor következett be, amikor kiderült, hogy milyen nagymértékű ez az ellenállás-változás. Míg mínusz 100 és plusz 400 Celsius-fok közölt a platina ellenállása tízszeresére emelkedik, addig a termisztor ellenállása tízmilliomod részére csökken. Valóban elképesztő különbség ez, s nyomban megértjük, hogy ez a megsokszorozott nagyságrendi változás milyen forradalmi újítás magvát rejti magában akár méréstechnikai oldaláról, akár más gyakorlati felhasználás szemszögéből nézzük ezt a jelenséget. Egyszerűen kimondhatjuk, liogy ahányszor érzékenyebb a termisztor liőíüggősége a fémekénél, annyiszor érzékenyebb műszerrel mérhetjük ugyanazokat a változásokat. Vagyis: a termisztor kereken egymilliószor érzékenyebb eddigi, hőmérésen alapuló módszereinknél. A termisztor rendkívüli érzékenysége, már eddig is bámulatraméltó eredményeket érlelt. Érzékeny áramjelző műszer, például galvanométer körébe kapcsolt termisztorral tévedésmentesen mérhettek olyan hőfokkülönbséget, amely 0,0002 Celsius-fokon belül volt. Tréfásan szokták mondani: „Nézd csak, köhög a bolha.“ Nem tudjuk, köhög-e, de ha igen, akkor termisztorral még köhögésének hőmérséklete is mérhető. A termisztorokat valóban alkalmazzák a rovarok hőmérsékletének ellenőrzésére, például arra is, hogy a fűszál növekedése közben előálló hőingadozásokat mérjék. Ezek természetesen a tudományos kutatások szélsőséges esetei, s a hétköznapi élet korántsem követel ilyen bravúrokat a termisztortól. Mindenesetre tanulságos lesz, ha megismerkedünk a termisztorok egy csokorra való alkalmazásával, nehogy nyitott kapukat döngessünk, ha netán termisztoros újításon törnénk a fejünket. A közlekedésben, kivált a repülőiparban, a termisztor egyszerűsége, valamint kis terjedelme és súlya a hőmérésnek jóformán minden más módját kiszorította. Egyre tágul a kör a hőfokszabályozás területén is, ahol eddig hő- elemes vagy fémellenállásos módszereket alkalmaztak. A termisztor negatív ellenállása kiválóan alkalmas arra, hogy vele a hőokozta változásokat kiegyenlítsék (kompenzálják) és így valamely berendezés vagy géprész hőfokát állandó értéken tartsák. Nagy segítséget nyújt a termisztor u távolból történő bőmérésekhez is. Eddig mintegy 60 méter volt az a távolság, amelyet elektromos módszerekkel megbízhatóan áthidalhattak. Termisztorral több kilométer távolságban lezajló parányi hőváltozás is észrevehető, aminek az atomtechnikában és egyéb veszélyes üzemekben van nagy jelentősége. A termisztor érzékenysége nagyszerűen hasznosítható az orvostudományban is. Olyan lázmérőket szerkesztettek például, amelyek egy másodpercen belül mérik az emberi test hőmérsékletét. Ezek a tapintó-termisztorok olykor még lappangó betegséggócot is jól jeleznek azzal, hogy kimutatják a rendkívül kis hőmérséklet különbséget a beteg és egészséges testrész között. Nagy szerep vár a termisztorrá az agytumorok korai felismerésében is. Egyelőre beteg kutyák agydaganatait vizsgálják, s sorra megállapítják azokat a törvényszerűségeket, amelyeket a termisztor jelez. A mezőgazdaság sem nélkülözheti ma már a termisztorokat. A mikrobiológia kitűnően alkalmazza a talajhőmérsékletek vizsgálatához, valamint annak megállapítására, hogy a fejlődő növény teste a talajtól számított különböző magasságokban milyen hőváltozásokkal felel a legkülönfélébb behatásokra. Az erjesztőiparban és az élelmiszeripar számos más területén is megbecsült munkatárs a termisztor. A meteorológia is hasznosítja a termisztort. Nemcsak a légrétegek hőváltozásait állapítják meg vele, hanem újabban a szél sebességét is mérik. Az elv nagyon egyszerű: minél nagyobb a légáramlás, annál jobban hűti a termisztort, s ez műszerre átvihető, érzékelhető. Hasonló elven épülnek fel a gázok és folyadékok áramlását mérő termisztoros berendezések. Gázok elemzését is elvégzi ezzel az elvvel a termisztor. Nemcsak nyomást lehet mérni vele, hanem arra is alkalmas, hogy például felvilágosítást adjon különböző összegyúrandó műanyagok keverésének előrehaladásáról. Ha mindehhez még azt is hozzávesszük, hogy forgó gépalkatrészek csapágyhőmérsékletét vagy kipuffogó gázok hőmérsékletét éppúgy regisztrálja a termisztor, mint bármely folyadék hőinérsékváltozását, akkor nagyjában áttekintettük rendkívül változatos alkalmazási területét/ A KÖVEK BETEGSÉGEI A kövek is „megbetegszenek“. E jelenséget már az ókori Görögország építészei felismerték. Ezért Athénben időközönként méhviasszal kenték be a kőfaragás remekműveit, hogy megóvják őket a pusztulástól. Az építészeti és szobrászati műemlékekben egyaránt oly gazdag Itáliában és Franciaországban is régóta ismert a köveket pusztító kór. A több országban végzett kutatások eredményeként ma már megállapított tény, hogy a kövek betegségét előidéző okok fizikai, kémiai és biológiai természetűek. Ezek a tényezők különböző mértékben, de együttesen hatnak. A hőmérséklet ingadozása következtében a kő szabad felülete a felmelegedés és a lehűlés által előidézett hőtágulás, majd összehúzódás hatására felhólyagzik. E folyamat többszöri ismétlődése után a feltáskásodott rész lepattogzik, s a kő felületén „nyílt seb“ keletkezik, amely elősegíti a víz behatolását a pórusokba. Amidőn a víz innen elpárolog, a kő kiszárad, zsugorodik, majd ismételt átnedvesedéskor kitágul. Ez a dilatációs mozgás, valamint az időszakos vízfelvétel és — leadás a kövekben át- kristályosodási folyamatokat idéz elő. Ennek következtében a kő eredeti struktúrája, továbbá fizikai tulajdonságai megváltoznak, ugyanakkor vízfelvevő képessége megnövekedik. A víz — amikor a kövek pórusaiban megfagy — a térfogatnövekedés következtében repesztő, illetve morzsoló hatást fejt ki. Különösen nagyméretűvé válhat ez akkor, ha az olvadás és a fagyás többször ismétlődik, főként a déli oldalakon. Jelentős szerepe van a kövek pusztulásában a szélnek is, mely a levegőárammal finom por- és homokszemcséket hord magával, és ezzel mintegy csiszolja, koptatja a köveket. Bizonyos köveket a víz egymaga is old. A csapadékvíz e hatását fokozza a levegőbő! föloldott széndioxid is, amellyel enyhén savanyú szénsavas vízzé alakul. Ez ugyan egészen gyenge sav, de hatása a kövekre erősen korrozív. A füstgázokban levő kéndioxid a csapadékvízzel mint kénessav kerül oldatba, s a szénsavas vízhez hasonló hatást fejt ki. Ugyanez vonatkozik a híg sósavra is. A régi angol vidéki udvarházak restaurálásakor feltűnt, hogy különösen a kémények állapota rossz. Valaha ide akasztották fel füstölésre a jó besózott sonkákat. A XIX. században helyreállított londoni Westminster Hall szintén a kőbetegség jeleit mutatta. Megállapították, hogy hajdanában itt húspiac volt — a füstölt, sózott húsok hatására az épület falai ezért betegebbek, mint ahogyan a kövek kora indokolná. A íalak és a padló — a vegyvizsgálat szerint — ma is telítve vannak sóval, amely bizonyára vízben oldva, takarítás alkalmával került a falak és a padló hajszálereibe. Ott azután a füstöléskor híg sósav is keletkezett. A laboratóriumi . vizsgálatok során kiderült, hogy a gyenge és híg savaknak a követ korrodáló hatása erősebb, mint a tömény savaké. E kémiai tényezők működése is megváltoztatja a kő jellegét, mert a víz, illetve a gyenge, híg savak oldó hatására a kőzet alkalia- és kalciummennyisége csökken. A kövek betegségeit okozó biológiai kórokozók közül az algák a legveszedelmesebbek. Egyrészt a kő hajszálrepedéseiben repesztő hatást fejtenek ki, másrészt életfolyamataik során szerves savakat (pl. almasav, hangyasav, aminosavj termelnek. Az elmondottakból kitűnik, hogy a kő legfőbb ellensége közvetlen vagy közvetett módon a víz. A kövek fajtájuktól függően nem egyformán reagálnak hatására. Egyes kőfajták a víz 80 százalékát képesek felszívni és tárolni, míg a „jó“ kövek pórusai nem szívják és tárolják a vizet. Sok függ a kövek megmunkálásától is. Van-e mód a kőbetegségek megszüntetésére? Rómában a Marcus Aurelius-oszlop már-már összeomlott, amikor Carmine Benedini a beteg márványba „injekciókkal“ valami olyan anyagot juttatott, amelyből az „meggyógyult“. A vegyipar rohamos fejlődése — úgy látszik — lehetőséget nyújt a szakembereknek e probléma megoldására. A szilikonokkal végzett kísérletek azt bizonyítják, hogy minimálisra csök- kentheTő a kövek legnagyobb ellenségének, a víznek a kő pórusaiba való behatolása, ha a felületre szilikont permeteznek. (dj) UTAZÁS JAKABBAL (magyar)
