Új Szó, 1974. április (27. évfolyam, 77-101. szám)

1974-04-17 / 90. szám, szerda

Hozzájárulás a szocialista közösség egységének megszilárdításához A szocializmus ellenségei fölött aratott győzelem kongresszusa Minőségi fordulat a párt es a társadalom fejlődésében (FolytMás a 3. oldalról/ lárdulhassanak a szocializmus értékei. Az imperializmus először kí­sérelte meg, hogy úgynevezett „békés eszközökkel“ hajtson végre hatalmi politikai fordu­latot Csehszlovákiában. Az im­perializmus egyik stratégiai változatának modelljét próbál­ták ki, a szocializmus evolú­ciós „békés“ felszámolására tö­rekedtek a „belső bomlasz- tás“, „az ideológiai erózió“, „a fellazítás“, „a kommunizmus szociáldemokratizálása“ stb. út­ján. A Csehszlovákia elleni pszi­chológiai háború, a sok irány­ban még ma is folyó háború szerepe az volt, hogy a hábo­rút vezető erők cél jainak és ér­dekeinek megfelelő társadalmi légkört alakítsanak ki. Az ideológiai harc és a pszi­chológiai háború vezetésével foglalkozó legjelentősebb bur- zsoá szakemberek a stratégia Amerika számára c. könyvben több módszert javasolnak ar­ra vonatkozóan, hogyan befo­lyásolhatnák a nemzeten belül az egyes csoportokat, a világ­nézet kialakítását és az ellen­fél politikáját is beleszámítva. Szó szerint ezt írják: „Ameri­kai leleményességhez kell fo­lyamodnunk, hogy feldolgozzuk a kommunista világ gyenge és érzékeny pontjai kihasználásá­nak módjait és módszereit, problémákat, nehézségeket és válságot kényszerítsünk rá, ahelyett, hogy várnánk, amíg a kommunisták szembeszegülnek a válsággal... a kommunista világ megváltoztatásában első­sorban az ideológiai és a poli­tikai harc területére kell irá­nyítanunk figyelmünket“. Csehszlovákiában bebizonyo­sodott a revizionisták, a jobb­oldali opportunisták, az anti- kommunisták és a cionisták szoros, elválaszthatatlan kap­csolata, akik valamennyien egy közös célt követtek. Az Idő múlásával egyre nyilvánvalóbb az események lényege, a jobb­oldali opportunisták politikájá­nak igazi arculata az ún. „prá­gai tavaszban“. A történelem mai szakaszá­ban nem ismerünk még egy esetet, hogy politikai eszközök­kel győzték volna le az ellen- forradalmi erőket, mint Cseh­szlovákiában. A Nyugaton a jobboldal és a reakció el akar­ja kendőzni ezt a tényt, a leg­abszurdabb kommunistaellenes, Csehszlovákia-elleiies kampá­nyokkal, rágalmazó hadjáratok­kal próbálja túlharsogni. A nemzetközi fejlődés a ml igazunkat erősítette meg, és Chilében példát szolgáltatott arra, hogy milyen módon jut ideiglenesen hatalomra a mo­nopoltőke és az ellenforrada­lom. Szolgáljon ez örök össze­hasonlítási alapul ahhoz, hogy kinek az oldalán van az igaz­ság, a demokrácia és a huma­nizmus. megköveteli, hogy aktív ha­tást fejtsen ki, érezzen fele­lősséget az egész pártért, s ugyanakkor maga felelősséget vállal minden tagért és min­den tagjelöltért. A kommunista párt céltudatosan támogatja az elért eredmények feletti jogos büszkeséget, de ugyanakkor óva Int az önelégültség, a po­litikai könnyelműség és az ideológiai ingatagság elől. A tartós tanulságok közé tartozik az is, hogy a párt nem veszt­heti el kapcsolatát a néppel, az új viszonyok között is meg kell valósítania az „Arccal a tömegek felé" bevált gottwal- di jelszót, hogy a vezetés egyúttal azt jelenti: ismerni kell a dolgozók nézeteit, meg kell érteni szükségleteiket, s egyúttal az élcsapat színvona­lára kell emelni ideológiai és politikai színvonalukat. A politikai tömegmunka a párt tevékenységének elvá­laszthatatlan része lett. Egyik döntő tényező volt, amely hoz­zájárult az 1971. novemberi ál­talános választások sikeréhez. A Nemzeti Front a XIV. kong­resszus programjával a szava­zatok 99,9 százalékát szerezte meg. Nem volt sző csupán vá­lasztási aktusról. Nagyon jelen­tős volt, hogy a nyilvános gyű­léseken rengetegen megismer­kedtek a Nemzeti Front válasz­tási programjaival, elmondták nézeteiket, észrevételeiket, és ígéreteket tettek, hogy aktí­van támogatni fogják megvaló­sításukat. A választási progra­mok nem maradtak papíron. Az összes városban és községben az állampolgárok aktív munká­jával tettekké váltak. Áz embe­rek önként és szívesen több millió óra ingyenes munkát for­dítanak arra, hogy a szavaza­tukkal támogatott politika cél­kitűzései valóra váljanak. A kommunista párt győzte­sen került ki abból a küzde­lemből, amelyet a válság kö­vetkezményei ellen, a jobboldal elleni éles politikai és ideoló­giai harcban folytatott. Ta­pasztalatokkal gazdagodott el­határozása, hogy kikerüli a múlt hibáit és tévedéseit, bí­zik saját erejében és bölcsebb lett. A CSKP KB áprilisi plénu- ma óta eltelt öt év jogosan pártunk dicső történetének legjelentősebb szakaszai közé tartozik. külkereskedelmi forgalmunk az utóbbi három év alatt 31 százalékkal növekedett. Már 1972-ben kiegyenlítettük a passzív egyenleget. És ettől az időtől egészen 1973 végéig az egész külkereskedelemben ak­tív volt az egyenleg. Jelentősen emelkedett az életszínvonal. A kiskereskedel­mi árak szintje stabilizálódott. Tavaly minden állampolgár 10 százalékkal többet vásárolt, mint 1970-ben. Az egy főre eső húsfogyasztás kb. 80 kg. 1971— 1973-ban 344 000 lakást építet­tünk. A nyugdíjak rendezésével, az anyák és a gyermekek irán­ti gondoskodás kibővítésével jelentősen fejlődött a szociális gondoskodás. 1973-ban csupán a családi pótlékokra 5,6 mil­liárd koronát fordítottak, ami 23 százalékkal több, mint 1972- ben. A társadalmi fogyasztás 70 milliárd koronával nagyobb. Ha összeadjuk a munka- és a szociális bevételeket, valamint a társadalmi eszközökből térí­tésmentesen nyújtott szolgálta­tásokat és termékeket, ez az egy főre eső összeg tavaly 6400 korona volt, ami 2600 koroná­val több, mint 1970-ben. A XIV. kongresszus határo­zatai a termelési alap további fejlesztésére, a koncentrálásra^ a szakosításra és a kooperác­iósra inspirálták a mezőgazda­ságot. 1973-ban 9,8 millió ton­na rekord gabona termést éri­tünk el. A dolgozók kezdeményezése és a szocialista verseny fej­lettebb és magasabb színvo­nalat ért el, mint bármikor ez­előtt. Sikerült kiküszöbölnünk a válságos .Időszak következ­ményeinek nagy részét, és helyrehoznunk számos régebbi hibát. Egyes problémák megol­dása hosszabb időt igényét Több jelentős új üzemet és be­rendezést helyeztünk üzembe. Kiegyenlítődik a gazdasági fej­lődés színvonala a cseh or­szágrészek és Szlovákia, vala­mint szocialista köztársasá­gunk egyes területei között. A jobboldali opportunisták, akik miatt elmélyült a gazdasági bomlás, másfél év alatt egy­szer sem engedték meg, hogy a központi bizottság gazdasági problémákkal foglalkozzon. 1969-től, de elsősorban a kong­resszustól a központi bizottság rendszeresen feldolgozza a népgazdaság problémáit, ellen­őrzi a jóváhagyott határozatok teljesítését, ügyel a népgazda­ság dinamikus fejlődésére. Változások az emberek tudatában A központi bizottság áprilisi ülése megteremtette a feltéte­leket ahhoz, hogy hozzálát­hassunk az ideológiai és a ne­velő tevékenység feladatának megoldásához: határozott har­cot folytathassunk a jobboldali opportunizmus és a revizioniz- mus ellen, amely továbbra is — a mi viszonyaink között — a fő veszélyt jelenti, s egyúttal pozitívan megoldhassuk a fej­lett szocialista társadalom épí­tésével kapcsolatos feladatokat és igényes követelményeket. A CSKP elvhű és megfontolt politikája örvendetes eredmé­nyeket hoz a kultúrában és a művészetben. A szocializmus­hoz hű művészek kialakították a szövetségek új bizottságait, a kultúra terén, a differenciá­lódási folyamatban a jobbol­dali erőket fokozatosan meg­fosztották befolyásuktól. Az ellenforradalmi hullám által okozott károk kiküszöbölésé­nek irányvonala, a kulturális élet folyamatossága biztosítá­sának irányvonala az egyedüli lehetséges és helyes megoldás volt. Nehéz munka évei voltak ezek, de apránként kialakult mai kultúránk sokszínű mo­zaikja. Erről tanúskodnak az új irodalmi, zenei és képzőmű­vészeti alkotások, a teli szín­házak, kiállítási és hangver­senytermek. Ezen a fontos te­rületen még sok és jelentős problémánk van. Többek között az is, hogy ne ringassanak el a sikerek. Ezeket állandóan meg kell szilárdítanunk, öt óv alatt azonban megnyertük azt a harcot, amelyről sokan 1969- ben azt gondolták, sőt sokan kívánták, hogy egész nemzedé­keken keresztül tartani fog. A szocialista öntudat növeke­dése azzal bizonyítható, hogy állampolgáraink többsége fele­lősségteljesen viszonyul az össztársadalmi érdekekhez és szükségletekhez, a szocialista verseny fejlesztéséhez, a szo­cialista munkabrigádok maga­sabb formáinak, a komplex ra­cionalizálási brigádok fejlődé­séhez, valamint azzal, hogy a dolgozók széles körben részt vesznek a társadalmi ügyek irányításának és ellenőrzéséi­nek különböző formáiban. Az elmúlt öt év minőségi fordulatot jelentett a szociális- ta hazafiság, a proletár és a szocialista internacionalizmus szellemében való nevelésben, Növekedett a tisztelet a becsü­letes munka iránt, megszilár­dult a fegyelem és a szocialis­ta munkaerkölcs. Sikeres harcot folytattunk a jobboldal ellen. Az elmúlt öt év mérlegének és az elért sike?- reknek a megemlítése sohasem felejteti el velünk azok felelős­ségét és bűnös voltát, akik be­csapták a népet és bomlást okoztak. A becsapottak és félreveze­tettek tömege felocsúdott, so­kan becsületesen beismerték hi­bájukat és a közös munkához csatlakoztak. A kezdeménye­zők és szervezők egy része a kapitalista világba menekült a felelősség elől, ahol feledésbe merül, vagy pedig a február utáni reakció képviselőivel ver­senyez az antikommunizmus- ban. A szocializmus legádázabb ellenségeinek társadalmához csatlakoztak és álcázó anyag­ként használják őket ebben a táborban. A jobboldal egyes ve- zetőit, akik országunkban él­nek, még mindig a belső gyű­lölet táplálja és irreális ter­veke* szőnek. Sohasem lesz azonban már alkalmuk arra, hogy újból terepszemlét tart­hassanak és megállapíthassák, mennyit engedhetnek meg ma­guknak. Sohasem engedjük meg, hogy olyan légkör kelet­kezzen, amely táplálná a visz- szafizetés kísérletének gondo­latát. A válság óta eltelt évek és az előttünk álló évek senkiben sem ébreszthetik azt az illú­ziót, hogy az eddigi következe­tes politikai alapállásunk és a megoldás a ml gyengésünget jelenti. Mindenki, aki vissza akarja fordítani a fejlődést, tel jes mértékben felelősséget vállal tetteiért. Azzal az érzéssel tekinthe­tünk vissza az ötéves múltra, hogy becsületesen helytálltunk a próbán és teljesítettük a CSKP KB 1969 áprilisi ülésén elfogadott nem könnyű felada­tokat. A Szovjetunió és vezetői mindig önzetlenül tanácsokat adtak nekünk, hatékonyan se­gítettek bennünket. Elvtársi kapcsolatainkat megszilárdí­totta az újból aláírt barátsági, együttműködési és segítség- nyújtási szerződés, amely biz­tosítja a politikai, gazdasági és kulturális együttműködés sok­oldalú fejlődését. Ezek a kap­csolataink a többi szocialista országgal lényegesen gyorsab­ban fejlődtek, mint az 1968— 69-es válságos évek előtt. Nemzetközi viszonylatban je­lentős sikereket értünk el a jobboldali opportunizmus ne­héz örökségének kiküszöbölé­sében. A jobboldalnak nem si­került megvalósítani a szocia­lista Csehszlovákia politikai elszigetelésének tervét. A mai Időszakot, amelyet a Szovjet­unió és a szocialista országok békekezdeményezése határoz meg, a Nyugatnak az a törek­vése jellemez, hogy bővíteni akarja kapcsolatait és együtt­működését. Ma sokkal több or­(Folytatás az 5. oldalon) resszus óta, amikor is bevezet­tük a kétéves fcagjelöltségi idő­szakot, 150 000 tagjelöltet vet­tünk fel a pártba, túlnyomó- részt munkásokat és fiatalokat. A pártmunka jellemző voná­sa lett a bíráló igényesség módszere. A párt tudatosítja, hogy a válság gyökerei mesz- sze 1968. elé nyúlnak, s hogy nem készült fel és nem fegy­verkezett fel eléggé a belső és külső revizionista és jobboldali opportunista erők összpontosí­tott, egybehangolt támadására. Csehszlovákia Kommunista Pártja levonta a következteté­seket ebből a tanulságból. Minden tagjától és tagjelölttől A párt jelentős, ötvenéves Jubileumának évében tartott XIV. kongresszuson már meg­állapíthattuk: a párt ú jból egy­séges, szilárd, marxista—leni- nista párt, méltó a dicső forra­dalmi hagyományokhoz, min­den szakaszon érvényesíteni tudja vezető szerepét, mozgó­sítani tudja a dolgozók töme­geit a szocialista társadalom további sokoldalú fejlesztésé­re. Felújítottuk a normális fel­tételeket a dolgozók alkotó munkájához és életéhez. A XIV. kongresszus betetőzte a párt és a társadalom fejlő­désének jelentős szakaszát. A CSKP már a nemzetközi kommu­nista mozgalom szilárd része volt, újból elnyerte a szocia­lista közösség testvéri kommu­nista pártjainak tiszteletét, amit a pártok vezető képvise­lői a kongresszuson nagyra ér­tékeltek. Leonyid Brezsnyev elvtárs, az SZKP küldöttségének vezetője többek között kijelentette: „Ez a kongresszus a szocialista Csehszlovákia történelmében nagyon komoly és felelősség- teljes szakaszt zár le. Jogosan a szocializmus ellenségei felett aratott győzelem kongresszusá­nak nevezhetjük. A dolgozók millióit egyesítő pártjuk a mar­xizmus—leninizmus magasra emelt harci zászlajával a szo­cialista internacionalizmus zászlajával érkezett XIV. kong­resszusára.“ Ebben az időben a párt már megnyerte politikája támogatá­sára a dolgozók millióit, s ez megnyilvánult a munkakezde­ményezésben, a szocialista ál­lásfoglalásokban. A dolgozók többségének aktív, társadalmi­lag elkötelezett támogatása nélkül a párt nem valósíthat­ná meg ily módon a XIV. kong­resszus Igényes programját. Az elmúlt öt év alatt felújult a dolgozóknak a párt politi­kája iránti bizalma. Az embe­rek meggyőződtek arról, hogy a párt szaval és tettel nincse­nek ellentétben, hogy a párt minden erejével az ország iga­zi felvirágoztatására, a társa­dalom és minden egyén boldo­gulására törekszik. A dolgo­zók megértették annak a küz­delemnek a nagyságát, amelyet a párt 1969 áprilisától a szo­cializmus értékeinek felújítá­sáért, az állampolgárok poli­tikai, jogi, szociális és emberi biztosítékainak biztosításáért folytatott. Az utóbbi öt év alatt a kom­munista párt tevékenységének minden szakaszán emelte mun­kájának színvonalát. Növeke­dett a tekintélye. A XIV. kong­A párt kezdettől fogva ener­gikusan felszámolta azt a ne­gatív örökséget, amelyet a jobboldal a gazdaságban ha­gyott ránk. Ez azt jelentette, hogy meg kellett állítani a bomlást, fokozatosan konszoli­dálni és stabilizálni kellett a népgazdaságot, és ki kellett alakítani a feltételeket dinami­kus fejlődéséhez. A központi bizottság nyíltan tájékoztatta és tájékoztatja a dolgozókat a helyzetről. A párt felhívta az állampolgárokat, dolgozzanak becsületesen, és türelmesen magyarázza: az életszínvonal elsősorban attól függ, hogyan dolgozunk és gazdálkodunk. A párt és a kormány gazdasági és adminisztratív intézkedések­kel megállította a kiskereske­delmi árak emelkedő, inflációs, ellenőrizhetetlen mozgását, és ebben az ötéves tervben biz­tosította a kiskereskedelmi árak stabil szintjét, azoknál a termékeknél és árufajtáknál, amelyek meghatározzák az életszínvonalat. Az emberek megértik ezt a politikát. Ezért járultak hozzá becsületes, ál­dozatkész munkájukkal. Már 1969 őszén újból felélénkült a szocialista versengés. 1969-ben az üzemek számára a központi bizottság irányelvei helyettesítették a tervet, amely abban az évben gyakorlatilag nem létezett. A népgazdaság­nak ez a minimális programja szükséges volt a gazdaság fo­lyamatos menetének felújításá­hoz. Az 1970-re kidolgozott terv már figyelembe vette a válságos időszakban és az előtte keletkezett fogyatékossá­gokat. Az energetikára, a kivi­telre és a lakásépítésre össz­pontosította a figyelmet. Rend­kívül összetett és nehéz hely­zetben folytak az ötödik ötéves terv előkészületei. Nem volt elegendő szükséges alapanyag, Pozitív eredmények minden területen sem politikailag és szakmailag képzett dolgozó. Az ötéves terv irányelvei, amelyeket a XIV. kongresszus hagyott jóvá, merész tervet je­lentettek. Az igényes feladatok egyesekben kétségeket keltet­tek, vajon meg tudunk-e velük birkózni. Az igényesség és a nehézségek mögött azonban józan megfontolás, reális cé­lok, a dolgozóknak a politiká­val való azonosulása, áldozat- készsége és kezdeményezése állt. Az eltelt három év feladatait sikerült teljesíteni, sőt sok irányban túlteljesíteni. A nem­zeti jövedelem évente 5 száza­lékkal emelkedik, ugyanúgy, mint a személyi fogyasztás. A valutánk szilárdságába vetett bizalomról tanúskodik a la­kosság bankbetétjének a növe­kedése, amelynek értéke 1973 végén túlhaladta a 100 milliárd koronát. Az ipar, az építőipar és a mezőgazdaság termelésé­nek terjedelme gyorsabban nö­vekedett, mint ahogyan ezt az ötéves terv előirányozta — több mint egy ötödével. Az ipari termelés gyors nö­vekedésnek döntő tényezője a munkatermelékenység lett. Az 1971—1973-as időszakra a mun­katermelékenység 16 százalé­kos növekedését terveztük, de a növekedés a valóságban 18,9 százalék volt, s az összterme­lés növekedésének 91 százalé­kát képezte. Kedvezően alakult a munkaidő kihasználása, csökkentek a hiányzások. Az utóbbi három évben az egy ko­rona értékű teljesítményre eső költségek és kiadások is csök­kennek. Megszilárdult gazdasági kap­csolatunk a szocialista orszá­gokkal, jelentős mértékben hozzájárulunk a szocialista in­tegráció fejlesztéséhez. A KCST-országokkal folytatott

Next

/
Thumbnails
Contents