Új Szó, 1974. április (27. évfolyam, 77-101. szám)
1974-04-14 / 15. szám, Vasárnapi Új Szó
1974. IV. 14. 19 v''ŕor O TANÁCS — Doktor úri Már többször megfigyeltem, hogy a férjem éjszaka álmában beszél. Hogy lehetne ezen segíteni? — Hagyja őt nappal szóhoz jutni, asszonyoml ÉKSZERÉSZNÉL — Mi az ára ennek a gyűrűnek? — Ezer korona. — Ejha! És ennek? — Két ejhal Szöveg nélkül (Eulenspiegel) KARLSBAD! KURA Karlovy Vary egyik ivókut- ja. mellett ül egy férfi a pádon, és újságot olvas. Egyszer csak kiválik valaki a kútnál ivók közül, lélekszakadva rohanni kezd, és futtában kikapja a kezéből a lapot. — Hé, mit csinál? — ugrik fel a férfi.— Ez a mai újság! — Na, és? — kap a nad* ragjához az, aki szalad. — Csak nem képzeli, hogy ráérek megvárni a holnapit? Gyűjtemények Lehoczki István rajza ÖZVEGYI BÁNAT A fiatal özvegy azt mondja a barátnőjének: — Annyi bajom van az ügyvédekkel a férjem hagyatéki végrendeletének intézése során, hogy néha már azt gondolom, talán jobb lett volna, ha életben marad, szegény ... LÉNYEGES KÜLÖNBSÉG — Miért nem eszel, Pisti? Hiszen az előbb azt mondtad, hogy olyan éhes vagy, mint a farkas! — Igaz, anyu. Csakhogy, láttál te már olyan farkast, amelyik spenótot eszik? MI ROSSZABB? Dean Martin, az énekesként s színészként egyformán híres amerikai filmszínész ismert szeszrajongó volt — különösen a whisky barátja és átlagon felüli fogyasztója. Filmes sikerei kezdetén évekig volt a neves antialkoholista rendező, Hal Walker filmjeinek főszereplője. 1951-ben, egy forgatási szünetben Walker a következő szavakkal fordult a színészhez: — Látod, Dino, ma végre nem ittál semmit, tiszta a fejed. Mondd meg őszintén, tudsz-e rosszabbat, mint az alkohol? — Tudok, Hal — vallotta be Dean Martin. — Az alkoholnál is rosszabb: a szomjúság ... — fv — BIZTOS, AMI BIZTOS Sandro Mazzola, az Inter csillaga egy csirkefarmra alkuszik. — Gondolnom kell a jövőmre — mondja. — Előfordulhat, hogy a góllövőcsatárok iránt egyszer megcsappan a kereslet. De tojás és hús mindig kell az embereknek. INDOK — Szégyelld magad! Azt meséled a barátaidnak, hogy csak ezért vettél feleségül, mert jól főzök. Pedig nagyon jól tudod, még rántottét sem tudok készíteni. — De, drágám! Valamilyen indokot csak ki kellett találnom! A BOKA ÉS A BAKA A háború alatt egy fiatalember azzal hozakodott elő a sorozáson, hogy lúdtalpa van, nem tud gyalogolni. A sorozó orvos megértőén bólintott, majd diktálni kezdett az írnoknak: ’ — Menetelésre boka- süllyedése miatt képtelen, csak közelharcra alkalmas. FÉRFIAK Andersen így szól a barátjához: — Kérlek, ne mondd meg a feleségemnek, hogy pénzt kértem kölcsön tőled: — Nem mondom meg, de te se áruld el a feleségemnek, hogy én kölcsönadtam nekedl Szöveg nélkül Eubomfr Kotrha rajza Szöveg nélkül Gabriel Levický rajza Elolvastam egy krimit, ugyants a barátaim rámutattak, hogy látóköröm beszűkült, általános műveltségem elmaradt a kor követelményei mögött, és ha olvasottságomat feltérképeznék, egy hatalmas fehér folt dominálna: a krimi-irodalomból eredő ismeretanyag teljes hiánya. Beváliom: barátaim bírálata kissé szíven rúgott, de akkor kezdtem igazán pirulni, amikor a hátam mögött összesúgtak az emberek, hogy „nézd, ez az öreg, gyorshizlalt orrszarvú nem olvas krimit!“ Éreztem, hogy a lelkemben — úgy a derekam táján — valami megroppant, és ezt intő jelnek tartottam: így figyelmeztet a lelkem, hogy ha girhes szellememet nem pallérozom haladéktalanul és kia- adósan krimivel, akkor csakhamar úrrá lesz rajtam a teljes szenilitás. Kezembe vettem tehát Henri B. Stuplifox legújabb művét, a „Trottenhami kutyapecér végrendelete“ című bűnügyi regényt, és úgy belemélyedtem, hogy a feleségem félóráig keresgélt, amíg végre a tizenhatodik halott mellett rám talált. A halott az egyik áldozat volt, név szerint Csepvanek Hugó, és úgy halt meg, hogy gyorsan ölő pisztolyt nyelt. Kérem tisztelettel, amióta ezt a könyvet elolvastam, egyebet sem teszek, mint a szerző — Henri B. Stuplifox — lángelméjét csodálom' Véleményem szerint ez a zseni azbesztpárnán alszik, mert a közönséges párna meggyulladna a lángeszétől. Már a mű indítása is lenyűgöz zött, a trottenhami kutyapecér a kéményben suvikszolja a bakancsát. Azért a kéményben, mert fél a greshenwoodi erdőben bolyongó kísértettől. Am minden hiába, a fény mázban két susulykát talál. A susulyka hegyes-kúpos ka- lapú, többnyire barna, mérgező gomba, és a greshenwoodi erdőben igen sok terem belőle. Amikor a kutyapecér meglátja a két susulykát, elsápad, háromszor keresztet vet, és felsóhajt: „Ez a büntetésem, amiért nem szeretem a pa- szulyt!“ Amikor a kísértet a harmincket- tedik áldozatát aszpirinbe fojtotta, hogy megszabaduljon vetélytársá- tól, és elnyerje a szeplőtlen múltú, nyolcvanhárom éves Dorottya hercegnő kezét, már olyan izgatott voltam, hogy borogatást kértem izzó homlokomra. Ekkor értettem meg, hogy miért olyan közkedvelt műfaj a krimi, hogy miért vásárolják a t. olvasók olyan előszeretettel azokat a folyóiratokat, amelyek bűnügyi regényeket közölnek, és hogy miért közölnek a folyóiratok rendszeresen és dacosan ilyen bűnügyi regényeket. Felebarátaim, én nagyon izgatott voltam a második világháború bombaviharában, de mi volt ez az izgalom ahhoz képest, amit a fenti mű egyik fejezetének olvasása közben éreztem?! A fejezetben a szerző — Henri B. Stuplifox — leírja, hogyan találkozott a kutyapecér a kísértettel egy ódon kastély ódon lovagtermében, ahol ódon kandúrok kergettek ódon nősténymacskákat, miközben az ódon lord a kék szalonban — persze semmiről sem tudva — ódon birsálmabefőttet szopogatott. Rágni ugyanis nem tudta, mert a kísértet kilopta szájából a műfogsorát, hogy azzal harapdálja Dorottya hercegnő ráncos vállát. Csodálatos volt ez a krimi! Zseniális! Fenomenális! Képtelen voltam letenni. Ezért minden erőmet összeszedve, kivágtam az ablakon. A szemétbe. PÉTERFI GYULA — Én azt festem, amit látok. (Paris Match) (Jezs)
