Új Szó, 1974. március (27. évfolyam, 51-76. szám)
1974-03-10 / 10. szám, Vasárnapi Új Szó
I. T örténel mi e löz m é n y e k IRTA: F E R E N C E I ISTVÄ N DUP^JSKÁ STREDA I (DUNASZ ERDAHELYj) JÄRÄSI PÄRTBIZOTTSÄG VEZETŐ TITKÄRA A lakosság élete hazánk kevés területén függ oly nagymértékben a mezőgazdaság fejlődésétől, mint azon a Dunától északra elterülő 100 kilométernyi hosszúságii hatalmas szigeten, melynek nagyobb részén a 85 360 hektár földterülettel rendelkező Dunajská Streda-i járás fekszik. E terület gazdasági-társadalmi fejlődésének fő tényezői az adott geológiai és vízviszonyok. Ott, ahol a Duna a Kis-Kárpátok déli nyúlványainál síkságra lép és lassul a folyása, évszázadokon át rengeteg hordalék gyülemlett fel az alpesi tájakról, amely a folyót kisebb-nagyobb ágak képzésére kényszerítette. A települések a magasabban fekvő helyeken, a sziget nyugati és középső részén, s a Duna mentén alakultak ki. Az egész terület több mint egyharma- dát egészen a Kis-Dunáig még a múlt évszázad kezdetén is alacsony hozamú rétek és legelők borították. Bratislava és Bécs, a volt császári székhely relatív közelsége azzal járt, hogy a művelhető földterületek nagyobb részét grófi és más feudális családok tartották a kezükben (Pálffy, Apponyi, Bethlen, Pongrác, Benyovsz- ky, Amadé stb.), esetleg egyházi vagy kincstári tulajdonban voltak, ami az egész lakosság társadalmi összetételét is meghatározta. A paraszttömegek társadalmi differenciálódására főleg a jobbágyság megszüntetése után került sor. A lakosság részben cselédként, béresként és munkásként élt a nagybirtokokon, részben magán- gazdálkodást folytatott. A parasztság kifejezőbb rétegeződése a gyéren lakott rétek peremterületein ment végbe, ezeket ugyanis a vízrendezések után a múlt évszázad végétől fokozatosan felszántották. Ezekben a községekben viszonylag gyorsan kifejlődött a kulákok osztálya, amely egyaránt kizsákmányolta a napszámosokat és a kölcsönfogatokra rászoruló kis- és középparasztokat. Azokban a községekben, ahol kevesebb volt a felszántható rét, s főleg ott, ahol a feudális latifundiumok sérthetetlensége következtében a gazdák csak egymás rovására gyarapít- hatták földjeiket, az osztályrétegező- dés ugyan kisebb mértékű volt, az osztályellentétek azonban ugyanolyan erősen hatottak. Az elmúlt évszázad végétől a nagybirtokok többsége nagybérlők kezébe került és maximális nyereségre irányuló tőkés vállalkozás tárgyát képezte. A nagybérlők a munka intenzitásának növelésével és a bérek csökkentésével a nyereség mellett még a tulajdonosnak fizetett földjáradékot is a munkások verejtékéből harácsolták össze. A nagybirtokok munkásainak állandóan romló élet- és munkakörülményei a kizsákmányolt tömegeket hamarosan ráébresztették a szervezkedés szükségességére. Nem véletlen, hogy járásunk egyike volt azoknak a területeknek, ahol az agrárproletariátus mozgalma a legkorábban elkezdődött. Trhové Mýto (Vásárvámos), Gabčíkovo (Bős), Galovo (Nagymegyer), s járásunk további községeinek nevét már a mező- gazdasági munkásmozgalom kezdetén ismertté tette a cselédek, béresek és napszámosok öntudatos, bátor és szervezett fellépése, amely a kis- és középparasztok soraiban is visszhangra talált, akik csekély földecskéiket csupán saját fizikai erejükre támaszkodva nem sok eredménnyel művelték. A kulákoktól kölcsönzött fogatok munkáját nem győzték kézi munkával ledolgozni. Műtrágyákra, jó minőségű vetőmagra nem jutott pénzük. Kitavaszodván egészen az aratásig zöld hitelből éltek, s a begyűjtés után, a kölcsön, a földjáradék és az adók kifizetése után a további létfenntartásra semmijük sem maradt. A kis- és középparasztok eladósodása az első világháború előtti években katasztrofális méreteket öltött. Az 1913-as fel-' jegyzések szerint a végrehajtások és árverések száma meghaladta a kis- és középgazdaságok számát, ami azt jelentette, hogy számos kis- és középparasztnál évente többször is megismétlődött a végrehajtás. Az első világháború és az azt követő infláció az eladósodás mértékét némileg enyhítette, a férfi munkaerő távolléte azonban csökkentette a termelés színvonalát. Az új Csehszlovák Köztársaságban a kiéleződő konkur- renciós harc feltételei között elkezdődött a kis- és középparasztok eladósodásának újabb hatalmas hulláma, amely még a világháború előtti méreteket is felülmúlta. Az első köztársaság polgári földreformja a kis- és középparasztok és a mezőgazdasági munkások helyzetét úgyszólván semmivel sem javította. Mindössze 24 243 katasztrális hold nagybirtok került kisajátításra, ezekből azonban kolonista kulákgazdasá- gokat hoztak létre, ami tovább fokozta a föld utáni éhséget, mert ez még a nagybirtokokon esedékes nyomorult munkalehetőségeket is csökkentette. Az ipari termelés és egyéb munkaalkalmak abszolút hiánya következtében állandóan növekedett a munka- nélküliség, ami a mezőgazdasági dolgozók bérének fokozatos csökkenésével járt. A nagybirtokokon egyre jobban terjedtek a kapitalista termelési formák: a kis- és középparasztoktól potom áron felvásárolták az állatokat, tejtermelő és hizlaló gazdaságokat szerveztek. Példájukat csakhamar a kulákgazdaságok is követték. A parasztság rétegeződésének folyamata meggyorsult. A mai Dunajská Streda-i járás területén a mezőgazdasági üzemek szerkezeti összetételét — az 1939. január elsejéhez végzett statisztikai összeírás szerint — a mellékelt táblázat szemlélteti. Ahogy a táblázatból is kitűnik, az 50—100 holddal rendelkező 295 birtokosnak több földje volt, mint az 1—5 holdat művelő 7593 földművesnek, és csaknem annyi, mint a 10—20 holdon gazdálkodó 2921 földművesnek. Ha a 20 holdon aluli gazdaságokat a kis- és középparasztok csoportjába soroljuk, akkor azok száma ösz- szesen 15 928, a kulákgazdaságok száma 1376, a nagybirtokosoké pedig 211. A járás lakosainak száma 74 828 személy volt (69,2 fő/km2), ebből a keresők száma 32 632, az eltartottaké 42 196. A keresők közül 23 317 személy (71,5 százalék) dolgozott a mezőgazdaságban. A cselédek, béresek és napszámosok száma 7613 volt, akik 9641 személy ellátásáról gondoskodtak. Ha figyelembe vesszük, hogy ebbe a csoportba főleg többgyermekes családok tartoztak, a kereső és az ellátott személyek arányából is megállapíthatjuk, hogy milyen fiatal korban kezdődött a sírig tartó munka. A kizsákmányolt tömegek érdekeit a kommunista párton kívül senki sem védelmezte. A CSKP szervezte a létminimumért, az alapvető szociális és politikai jogokért folyó harcot és védelmezte a kis- és középparasztokat a végrehajtásokkal és árverésekkel szemben. A kommunista párt ezért a mezőgazdasági munkásság körében, valamint a kis- és középparasztok soraiban nagy tekintélynek és népszerűségnek örvendett, s járásunk már az első köztársaság idején a párt erős tömegbázisát képezte. Amikor a horthysta Magyarország megszállta Dél-Szlovákiát, a földművelők szociális és gazdasági viszonyai tovább romlottak. A brutális politikai terror lehetetlenné tette a nyílt, szervezett politikai harcot. A politikai tevékenység mély illegalitásban folyt tovább, a lakosság forradalmi gondolkodású rétegeit katonai szolgálatra, munkatáborokba hurcolták és a frontra küldték. A férfi munkaerők távollétében, s a mezőgazdasági szükségletek drágasága miatt a kis- és középparasztok gazdaságai gyorsan hanyatlottak, meggazdagodtak azonban a földbirtokosok és a kulákok, akik a katonai szolgálat alól különleges felmentésben részesültek. Hazánk Vörös Hadsereg által történt felszabadítása járásunk mező- gazdaságát katasztrofális állapotban találta. A nagybirtokosok a felszabadító hadsereg elöl minden ingóságaikkal együtt nyugatra menekültek. A gazdasági állatok és a gazdasági felszerelés nagy részét elhordta a fasiszta hadsereg. A szükséges munka- és igaerő hiányában a földterületek jelentős részét nem lehetett megművelni. A kis- és középparasztok nem rendelkeztek a mezőgazdasági termelés felújításához szükséges pénzeszközökkel. Az építőiparban és az iparban kínálkozó munkalehetőségek gyors ütemben vonták el a munkaerőt a mezőgazdaságból. A dolgozók ezrei utaztak naponta vonattal és autóbusszal Bratislavába és más munkahelyekre még a járás legtávolabbi sarkából is, s a dolgozók százai éltek családjuktól távol különböző munkahelyeken az egész köztársaság területén. A kis- és középparasztok gazdaságai egyre inkább az idős emberek és a nők munkájára támaszkodó mellékfoglalkozássá váltak, s hozamuk állandóan csökkent. Rövid időn belül megmutatkozott, hogy a magántulajdonon alapuló mezőgazdasági termelés alacsony színvonala nem képes kielégíteni a társadalom rohamosan növekvő igényeit, s ezen az alapon a termelőerők felújítását és fejlődését sem lehet biztosítani. A munkásosztály februári győzelme, amely a proletár internacionalizmus szellemében lehetővé tette a dolgozó tömegek részvételét a politikai tevékenységben, jelentős határkő volt a Dunajská Streda-i járás fejlődésében. A CSKP IX. kongresszusa a szocialista fejlődést a falu új társadalmi viszonyainak kialakítására irányította. A szövetkezetek alapításának programja új politikai tartalmat adott a munkásosztály és a parasztság szövetségének. Ez az új politika kifejezi a szocialista mezőgazdaság építésének objektív szükségszerűségéből adódó progresszív irányzatokat. Klement Gottwald a CSKP IX. kongresz- szusán hangsúlyozta, hogy nálunk a szocializmus nem valósítható meg a falu szocialista átalakítása nélkül. Arról volt szó, hogy a szocialista termelési viszonyok kialakításával egyszer s mindenkorra megszűnjenek a kizsákmányolás lehetőségei, megszűnjön a mezőgazdasági földterület fel- aprózottsága, s a termelőerők gyors fejlődése lehetővé tegye a város és falu közötti különbségek gyors felszámolását. Ez az irányvonal dolgozóink számára lehetővé tette a korszerű technika, a kémia és a biológia vívmányainak hatékony érvényesítését, a munkatermelékenység gyors növelését. A kis- és középparasztok osztályhelyzete a termelés elmaradottságából, alacsony színvonalából adódott. A kis- és középparasztok kapitalista kizsákmányolása képezte azt az alapot, amelyre a munkásság és parasztság politikai szövetsége épült% A munkásosztály és a dolgozó pa-. rasztság közös érdekei kezdettől fog-, va — a burzsoázia politikai hatalma-, nak megdöntésére, — a kizsákmányolás megszüntető-, sére, — a termelés állandó növekedése alapján az életszínvonal növelésére, — a tei'melőerők fejlesztésével a munka megkönnyítésére irányultak. A munkásosztály és a parasztság közös érdekei objektív feltételeket- teremtettek az osztályszövetséghez mind a burzsoázia hatalma ellen vívott harcban, mind a szocializmus építésében. Ez a szövetség a munkás^ osztály vezetése mellett valósul meg. Ez azért van így, mert a munkásosztály van kapcsolatban a legkoncent- ráltabb és legfejlettebb termelési technikával, a munkásosztályt terheli a legkevésbé a kispolgári ideológia és pšzichológia, s ezért legnagyobb érdeke fűződik a szocialista termelési viszonyok kialakításához. Történelmi küldetésének azonban csak akkor tud eleget tenni, ha e célok eléréséhez véglegesen meg tudja nyerni a dolgozó parasztságot. Lenin a szovjethatalom kulcskérdését, a munkásosztály és a parasztság szövetségét így fogalmazta meg: ,,... a legfontosabb, leglényegesebb kérdés a munkásosztály viszonya a parasztsághoz, a munkásosztály és a parasztság szövetsége, a nagy gyárak hosszú, nehéz, de hálás iskoláját kijárt öntudatos munkásság azon képessége, amellyel a dolgokat úgy irányítják, hogy a kapitalizmus, a földesurak és saját koldusszegény gazdaságuk által meggyötört parasztokat megnyerjék, s meggyőzzék őket, hogy csak a munkássággal szövetkezve tudnak megszabadulni a földbirtokosok és kapitalisták ősi elnyomásától.“ Ezek a lenini tételek ma is érvényesek. Régen a falu és város közötti gazdasági kapcsolat magán hordozta a dolgozó földművesek kizsákmányolásának bélyegét. Ma a falu és város közötti kapcsolatot az jellemzi, hogy a munkásosztály munkája termékeivel közvetlenül befolyásolja a mezőgazdasági termelés eredményességét. A munkásosztály hatalmas anyagi-technikai bázist hozott létre, amellyel a falun is döntő mértékben hozzájárult a termelőerők jellegének megváltoztatásához. A mezőgazdasági dolgozók lelkesen kiálltak a CSKP és az új Alkotmány mellett, s bizalommal fogadták a IX. pártkongresszus határozatát a mezőgazdaság szocialista átépítéséről. A szövetkezeti gondolatnak a kis- és középparasztoknál mély gyökere és hagyománya volt, mert a létért folyó küzdelem hosszú évtizedei alatt meggyőződtek a kölcsönös segítség, a közös igyekezet és az erők egyesítésének szükségességéről. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a szövetkezetesítés könnyű és problémamentes folyamat volt. A közös tulajdonon alapuló szövetkezeti gazdálkodásra való áttérés a több évszázados termelési hagyományok és életforma felszámolását jelentette, melynek keretében a magántulajdonon alapuló kisüzemi termelést gyakorlatban még nem tapasztalt, ismeretlen termelési formával kellett felváltani. Ezt a változást minden mezőgazdasági dolgozónak, kis- és középparasztnak belsőleg kellett átélnie, leküzdenie a nyomorúságos, de ismert, hagyományokban gyökerező élet- és munkaformák újakra és ismeretlenekre való felcserélésének kérdőjeleit. Következő számunkban: II. Az első évtized gondjai és eredményei. Az üzemek csoportjai 1. kát. holdig 1—5 5—10 10—20 20—50 50—100 100—500 500—1000 1000-nál több Az üzemek száma 3477 7593 2921 1937 1181 295 188 19 3 Az adott csoport összterülete 2485 20 705 21 498 27 451 35 657 20 337 39 244 13 180 5708 4
