Új Szó, 1974. március (27. évfolyam, 51-76. szám)
1974-03-09 / 58. szám, szombat
hétvégi hírmagyarázatunk ÁZSIAI BIZTONSÁG Kétségtelen, hogy az ázsiai kollektív biztonsági rendszer kialakítása a világbéke tartós megszilárdításának komoly jelentőségű összetevője. India pozitív semlegességi politikája ebben a térségben létfontosságú szerepet játszik az előbb említett célok eléréséhez. Persze, a világsajtóban egyre-másra jelennek meg olyan elemzések, amelyek Ázsiát forrongó, alakuló világrésznek tekintik. Ugyanakkor tény, hogy az ázsiai kontinensen kialakultak a reálpolitika konkrét körvonalai, amelyek mind tovább jelentősebb befolyást gyakorolnak a fejlemények alakulására. SZOVJET—INDIAI VISZONY Az ázsiai kollektív biztonság egyik legalapvetőbb dokumentuma a szovjet—Indiai együttműködési szerződés. A Szovjetunió immár az évek hosszú során át számottevő támogatást nyújtott Indiának, hogy sikerüljön leküzdenie a gyarmati rabság örökségét. A szovjet— indiai viszony tehát természetszerűleg vált az ázsiai kollektív biztonság determináns összetevőjévé. Magától érthető, hogy a két ország kapcsolata a kölcsönös előnyök alapján nyugszik, illetve ebből indul ki. Más kérdés azonban, hogy Ázsiában egyéb erők is tevékenykednek, amelyek célja éppen a konstruktív szovjet politika megtorpedózása. Tagadhatatlan, hogy a Szovjetunió az indokínai katonai válság idején határozott és elvszerű álláspontot foglalt el, amely konkrét tényekben is megnyilvánult. A szovjet álláspontot megközelítette az újdelhi vezetés álláspontja is, amelynek homlokterében a szovjet csapatok kivonása állt a világnak ebből a térségéből. Indira Gandhi miniszterelnök kormánya, amely célkitűzései fókuszába az enyhülési politikát állította, szintén elfogadta azt a szovjet álláspontot, hogy az indokínai béke elsődleges előfeltétele az amerikai csapatok feltétlen kivonása Vietnamból. Ez csupán egyetlen példája annak, hogy a szovjet-indiai kapcsolatok a szó legszorosabb értelmében reál- politikai elveken alapszanak. Nem áll szándékunkban jelenleg mélyebben elemezni azt a tudományos-műszaki és gazdasági segítséget, amelyet a Szovjetunió és a szocialista közösség országai nyújtanak India wépének. Magától érthető, hogy bár a szovjet—indiai viszony meghatározza az ázsiai biztonság megszilárdítását a végső célkitűzések eléréséhez a többi ázsiai állam konstruktív együttműködése is szükséges. MOSZKVA—TOKIÓ Á Szovjetunió külpolitikai koncepciója, amely természetszerűleg az SZKP XXIV. kongresszusa békeprogramjából indul ki, fokozott figyelmet szentel a szovjet—japán kapcsolatok alakulásának Is. Nem titok, hogy a Szovjetunió és Japán képviselői — különböző szinten — immár több ízben folytattak tárgyalásokat a gazdasági együttműködés további bővítéséről. A szovjet állam ugyanis rendkívül gazdag, szinte kimeríthetetlen ásványi kincsekkel rendelkezik Szibéria területén. A szóban forgó ásványkincsek kiaknázását illetően a moszkvai vezetés hajlamosnak bizonyul konstruktív tárgyalásokat folytatni Japánnal, amely utóbbi időben Ugyancsak nyersanyag-szűkében van. Nyilvánvaló, hogy a szovjet ajánlat rendkívül előnyös a japán ipar fejlődése szempontjából. ígv azután Tokió komoly érdeklődést tanúsít a szovjet javaslatok iránt. A kölcsönösen előnyös együttműködésnek immár valóban szép és vonzó példái alakultak ki. Nos, egy további ázsiai országban ferde szemmel néznek ezekre a kapcsolatokra, amelyek valóban a békés együttműködés elmélyítését szolgálják. PEKINGI VARIÁCIÓK A Kínai Népköztársaság — hegemonista törekvéseitől vezéreltetve — mindent elkövet annak érdekében, hogy gátat vessen a szovjet diplomácia pozitív kezdeményezései elé. Tudvalevő, hogy a Szovjetunió immár több ízben tett olyan javaslatot Peking felé, amely a kapcsolatok rendezését állította előtérbe. A Mao-féle vezetés azonban elvakult, szovjetelle- nességében hallani sem akar a konstruktív rendezésről, sőt éppen ellenkezőleg, megkísérli elmérgesíteni a helyzetet az ázsiai kontinensen. Persze, nem mindig jön ki Mao-ék számítása. Emlékezhetünk rá, hogy például a pakisztáni konfliktus idején a pekingi vezetés a reakciós erők oldalára állt. Ennek ellenére Bangladesnek sikerült kivívnia függetlenségét éppen akkor, amikor valóban a világimperializmus legagresszí- vabb erőivel kellett szembe néznie. Az idő a Szovjetuniót, a szocialista közösséget és Indiát igazolta, hiszen a laboréi nyilatkozat — amely nem véletlenül keltett közfeltűnést — elismerte Banglades szuverenitását. Erről persze a pekingi sajtó nem tesz említést, hanem ezzel egyidejűleg újabb és újabb koholmányokkal támadja mind a Szovjetuniót, mind a szocialista közösség országait, és azokat a progresszív politikai-társadalmi erőket és csoportosulásokat, amelyek az enyhülési politika megvalósulásáért szállnak síkra. Aligha véletlen, hogy a józanul gondolkodó politikai megfigyelők megkérdőjelezik a pekingi politikai vonalvezetés egyre markánsabban kidomborodó erővonalait. Az a paradox helyzet alakult ki, hogy Peking számára minden jó, ami árt a Szovjetuniónak és a szocialista közösség országainak. Ehhez a kérdéscsoporthoz alkalomadtán ismét visszatérünk, viszont most is szükségesnek tartjuk megjegyezni: ez a politika zsákutcába vezet, ennek a politikának az áldozata elsősorban maga a kínai nép. REKAPITULÁCIÓ Az ázsiai biztonság megszilárdítása — ez a fentiekből egyértelműen kiderül — nem köny- nyű probléma. Viszont - igaz, hogy a különböző nézetek egyeztetése, amíg azok jószándékból fakadnak, sokkal egyszerűbb, mint a teljességgel ellenséges alapállásból kiinduló alattomos propagandahad já- rat semlegesítése, illetve megszüntetése. Szovjet politikai körökben hangoztatják, hogy a pekingi vezetők támadásai és kirohanásai ugyan nem lebecsülendők, viszont korántsem jelentenek olyan veszélyt, mint azt egyes nyugati kommentátorok feltüntetik. A Szovjetunió és a szocialista közösség gazdasági, politikai de nem utolsósorban katonai potenciálja megfelelő biztosíték arra, hogy minden alattomos támadást visszaverjen. Az SZKP XXIV. kongresszusán elfogadott békeprogram betűje mind a mai napig érvényes és érvényes a jövőre vonatkozóan is. Nem véletlen, hogy ezt a határozat „békeprogram“ néven ment át a köztudatba. És az sem véletlen hogy ennek a programnak egyre több híre van világszerte, olyan híre, akik konkrét tettekkel is hajlandók hozzájárulni az aktív enyhülési politika megvalósulásához. Ez pedig mindannyiunk érdeke. Érdeke pedig azért, mert munkájukkal új társadalmat építünk, olyan jövőt, 'amelynek a szótárából kiveszik a fegyveres konfliktus fogalma. Jogos tehát a progresszív erőknek az a követelménye, amelyek a világ- politikai folyamatokat komplexen értékelve az ázsiai biztonsági rendszer megszilárdítása mellett szállnak síkra. Ezzel a helytállásukkal nem utolsósorban a világbéke további megszilárdítását szolgálják. (bpi) A NEMZETKÖZI NŐNAP KÜLFÖLDÖN Moszkva — Megérkezett a szovjet fővárosba a csehszlovák Barátság-vonat, melyen 300 nő érkezett hazánkból a moszkvai nemzetközi nőnap ünnepségeire. A csehszlovák vendégek baráti esten találkoztak a szovjet közéleti személyiségekkel. Szófia — A bolgár fővárosban ünnepi estet tartottak a nemzetközi nőnap alkalmából, amelyen részt vett Todor Zsivkov, Bulgária Államtanácsának elnöke. Veru Nacsevová, a BKP Központi Bizottságának dolgozója hangsúlyozta, bogy a bolgár nők aktívan részt vesznek az ország társadalmi és politikai életében. Varsó — A nők alkalmazta- tottsága szempontjából Lengyelország előkelő helyet foglal el az európai országok között, ugyanis a szocialista szektorban dolgozók 42 százalékát nők alkotják. Az iskolaügyben, az egészségügyben és a kereskedelemben a foglalkoztatottak háromnegyede nő. Évről évre emelkedik a közép-, illetve főiskolai végzettségű nők száma. 1966-ban a nők 9,9 százaléka végzett középiskolát, ma az érettségizett nők aránya 15 százalék. A nők szakképzettségének emelkedését bizonyítja, hogy a főiskolai előadók több mint egyötöde nő. A lengyel főiskolák hallgatóinak fele nő. A lengyel kormánynak a nők védelmét szolgáló határozatai állandóan jobb speciális- és életfeltételeket biztosítanak a nők számára. Az utóbbi időben a kormány az első gyennek utáni anyasági szabadságot 16 héttel, a további gyermekek után 18 héttel meghosszabbította. Gyors ütemben fejlesztik a bölcsőde és óvodahálózatot. Berlin — Erich Honecker, a Német Szocialista Egységpárt Központi Bizottságának első titkára üdvözlő levélben köszöntötte az NDK nőit a nemzetközi nőnap alkalmából. Honecker elvtárs üdvözölte a Szovjetunió és a többi baráti szocialista ország nőit is. Bonn — Düsseldorfban a Német Kommunista Párt Elnöksége jókívánságait fejezte ki az NSZK nőinek a nők ünnepe alkalmából. A köszöntőt az Unse- re Zeit, a NKP napilapja közölte. A lap megemlékezett arról, hogy a nemzetközi nőnapot 1910. március 8-án ünnepelték először Kiara Zelkin javaslatára. JÓL HALADNAK A TÁRGYALÁSOK BÉCSBEN A TASZSZ hírügynökség kommentárja Bécs — A TASZSZ szovjet távirati iroda a közép-európai haderők csökkentéséről folyó bécsi tárgyalások munkájával kapcsolatban terjedelmes kommentárt közöl, amely többek között megállapítja. A közép-európai fegyveres erők és fegyverzet » kölcsönös csökkentésével foglalkozó tárgyalásokon intenzív munka folyik. A tárgyalások 19 résztvevőjének rendszeres plenáris ülésein, a nem hivatalos sokoldalú találkozókon megvitatják azokat a bonyolult kérdéseket, amelyek célja: csökkenteni a katonai szembenállás veszélyét kontinensünk egyik legsűrűbben lakott térségében — Közé p-Euró pában. Magától értetődik, hogy a fegyveres erők és a fegyverzet csökkentés jelentős anyagi eszközöket szabadítana fel, amelyeket fel lehetne használni a népek szociális szükségleteinek kielégítésére. Mint a sajtó már több ízben közölte, közvetlenül az érdemi tárgyalások megkezdésekor a múlt év november 8-án négy szocialista ország — a Szovjetunió, az NDK, Lengyelország és Csehszlovákia — közös egyezménytervezetet terjesztett elő a fegyveres erőknek a megjelölt térségben való kölcsönös csökkentésére. Ez a tervezet teljesen konkrét intézkedéseket irányoz elő: a térségben lévő valamennyi ország fegyveres erői és fegyverzete (a külföldi és a nemzeti fegyveres erők és fegyverzet) ösz- szességének csökkentését és megállapítja e csökkentés megvalósításának határidejét. Emlékeztünk arra, hogy a csökkenés hatálya alá tartozó terület — amelyre vonatkozólag az előkészítő konzultációk során létrejött a megállapodás — felöleli az NSZK, Belgium, Hollandia, Luxemburg, valamint az NDK, Lengyelország és Csehszlovákia területét. Az e térségben állomásozó külföldi és nemzeti haderőket és fegyverzetet, beleértve a szárazföldi csapatokat, a légierőt és a nukleáris fegyverrel ellátott alegységeket, a tervezetnek megfelelően 1975-ben mindegyik félnek 20 ezer fővel kell csökkentenie. Az 1976—-1977-es időszakban az egyezmény mindegyik résztvevője további 15 százalékkal csökkenti katonai potenciálját. Ez a csökkentés kölcsönös jellegű, egyik fél szálltára sem nyújthat katonai előnyöket. Ezért reális és elfogadható mindenki számára. Köt hétlel ezelőtt a nyugati fél a küldöttségek elé terjesztette megvitatásra saját munkaokmányát, amely szerint két fázisban kell végrehajtani a csökkentést. Az első fázis során — mint indtíványozzák — csak a szovjet és az amerikai szárazföldi csapatokat két és félszer olyan mértékben, mint az Egyesült Államok csapatait. Az Egyesült Államok a IŤATO raktáraiban akarja hagyni a leszerelt erők egész fegyverzetét és haditechnikáját. Arról pedig, hogy a második szakasz konkrétan mit irányoz elő és az mikor kezdődik, a munkaokmány nem tesz egy szó említést sem. A légierőkről és a nukleáris fegyverekről, a nemzeti csapatokról és más e térségben állomásozó külföldi csapatokról (az amerikaiakon kívül] ugyancsak hallgat ez a javaslat. Több mint három hónapja folynak a tárgyalások, több mint húsz plenáris ülés ós számos nem hivatalos találkozó van a részvevők mögött. Tegnap ismét értekezletre jöttek össze a közép-európai fegyveres erők csökkentéséről tárgyaló amerikai és szovjet küldöttség tagjai. A WATERGATE ÜGY ÜiABB BONYODALMAI Washington — A washingtoni Waler gate nagy esküdt szék újabb vádiratot adott ki hat személy ellen a dr. Daniel Ells- berg idegorvosnak Los Ange- les-i irodájában történt betörés kapcsán. Ennek tettesei — a Fehér Ház szuper-titkos különítményének irányításával — Ellsberg ideggyógyászati dosz- sziéját próbálta megszerezni abban a reményben, hogy felhasználható anyagot találnak benne a titkos Pentagon-okiratok közreadása miatt 1971-ben perbefogott Ellsberg lejáratására. A Los Angeles-i betörési ügy vádlottjai a következők: John Ehrlichman, Nixon elnök volt belpolitikai főtanácsadója (őt már korábban vád alá helyezték a Los Angelesi nagyesküdtszék előtt és múlt héten a washingtoni Watergale-nagyes- küdtszék előtt is), Charles Col- son, Nixon elnök volt különleges tanácsadója (múlt héten helyezték vád alá a washingtoni betöréssel kapcsolatos bűn- palástolás miatt), Gordon Lld- dy volt fehér házi munkatárs (a Watergate-betörés főszervezőjeként jelenleg börtönben ül), Bemard Barker volt CIA- íigynök (12 havi börtön után ideiglenesen szabadlábon — Watergate-betörés), Augenio Martinez kubai disszidens (4 évig terjedhető börtönbüntetését tölti — Watergate-betörés) és Philippe de Dieggo kubai disszidens. BUMEDIEN algériai elnök befejezte hivatalos látogatását a Vietnami Demokratikus Köztársaságba és kíséretével pénteken elutazott Hanoiból. PJOTR ANOHIN Lenin-díjas akadémikus, kiváló szovjet ti- ziológus, 77 éves korában súlyos betegség után elhunyt. Anohin a szovjet orvostudományi akadémia egyik alapítója volt. GUATEMALÁBAN az általános választások végeredménye szerint a hatalmon levő Nemzeti Felszabadítási Mozgalom és az alkotmányos Forradalmi Párt közös jelöltje, a távozó Osorio elnök által támogatott Kijei Laugerud tábornok 260 313 szavazatot kapott. AZ ENSZ emberi jogok bi* zottsága levélben tiltakozott a chilei katonai juntánál amiatt, hogy az országban megsértik az alapvető emberi jogokat és felszólította a rezsim vezetőit, vessenek véget a terrornak és az erőszaknak. CARLOS ALTAMIRANO, a chilei Szocialista Párt főtitkára Párizsban megbeszélést folytatott Francois Mitteranddal, á Francia Szocialista Párt első titkárával. AZ NSZK Szövetségi Tanácsé elfogadta a nukleáris fegyverek betiltásáról szóló szerződés ratifikációs törvényjavaslatát. Az NSZK a szerződést 1969. november 28-án írta alá. Kissinger Washington nyugat-európai kapcsolatairól Washington — A szenátuá pénzügyi bizottságában több kérdést intéztek Kissinger külügyminiszterhez az Egyesült Államok és Franciaország viszonyáról. A kérdést először általánosan megközelítő külügyminiszter elismerte, hogy bizonyos feszültségek keletkeztek Amerika és Nyugat-Európá kapcsolataiban, de azonnal hozzátette, hogy ezek a feszültségek nem feloldhata-tlanok. Azt bizonygatta, hogy az Egyesült Államok kész elismerni és tiszteletben tartani „az európai azonosságot". A feszültségek forrását érintve Kissinger kifejtette, hogy még a nyugat-európai orszá^ gok a védelem kérdését az Egyesült Államokkal közös ügynek tekintik, egyes politikai kérdésekben „az Egyesült Államok figyelmen kívül hagyásával hoznak döntéseket^ Ezzel egyértelműen a Közös Piac tagállamai, különösein Franciaország és a közel-keleti országok közeledésére utalt. Franciaország vonatkozásában Kissinger hangsúlyozta; hogy megítélése szerint a felmerült problémák „nem megoldhat atlanok, ha figyelembe vesszük a hosszútávú érdekeket". Amikor a szenátus tagjai további kérdéseket intéztek hozzá Franciaország vonatkozásában, a külügyminiszter kijelentette: „amióta külügyminiszter leltem, ez az első alkalom, hogy ezzel a bizottsággal nyílt vitába bocsátkoztam, és ha tovább ragaszkodnak a vitához, lehet, hogy ez lesz az utolsó“. George 1/est, az amerikai külügyminisztérium szóvivője kategorikusan cáfolta, hogy az Egyesült Államok felülvizsgálná, hogy átfogóan tanulmányozná Franciaországgal kapcsolatos politikáját. A szóvivő ezzel a New York Times cikkére utalt, amely — azt írta, hogy Washington Párizshoz! fűződő kapcsolatai felülvizsgá* latán munkálkodik. NÉHÁNY