Új Szó, 1974. március (27. évfolyam, 51-76. szám)
1974-03-08 / 57. szám, péntek
Nemcsak azon a napon A bratislavai MDZ (Nemzetközi Nőnap] üzemben, a cérnagyárban kevés férfi dolgozik, ezért gyakran illetik „a nők üzeme“ megjelöléssel. Közel 500 nő, lány és fiatalasszony, kislány, nagylány, anyuka és nagymama dolgozik az tizemben. Hatos Vilmos elvtárs, a szakszervezeti bizottság elnöke elmondta, hogy az idei nőnapot a már hagyományos módon ünnepük meg. Virágot, bonbont, törülközőt kapnak ajándékul a női alkalmazottak. A műsoros délutánra meghívják a nyugdíjasokat is. Beszélgetésünkkor azonban figyelmeztetett: Nemcsak a nőnapon törődünk a női alkalmazottakkal, hanem mindig, minden munkanapon .. .! Hogyan? Ezt azonban már nem tőle kérdeztem, hanem szétnéztem a gyárban, s magam kerestem •feleletet a kérdésre. A MUNKÁBAN való érvényesülés teszi a nőt valóban egyenjogúvá a férfival. Ez világos. Nem csodálkoztam tehát, hogy az üzem szaklanintézetében csak lányok tanulnak. Rendben van. Egyszer már szakítani kell azzal « régi felfogással, hogy kitűnő munkaerő a női alkalmazott, de mesteri beosztást mégis csak férfi kaphat. A legtöbb dolgozó nő anya is. Természetes joga a nőnek az anyaság. Nem lehet, nem szabad, hogy ez akadálya legyen a munkában való érvényesülésnek. A cérnagyárban erről is gondoskodtak. Bizonyítja, hogy közvetlen a gyár melletti bölcsődében és óvodában nevelik, tanítják a női alkalmazottak kisgyermekeit. Ez is rendben van. Ma már egyre több vezetői beosztásban nő dolgozik. Többek között például Nagy Mária, aki munkabiztonsági előadó. Alaposan és jól ismeri a munkahelyi problémákat. BALESET bármikor történhet. Főleg olyan üzemben, ahol zömében betanított alkalmazottak dolgoznak ... Ezzel kezdtem. Bizonyára hasonló érvelést már többször is hallót, mert nagyon türelmesen hallgatta végig fejtegetésemet, melynek végén hangsúlyoztam: Nem csodálkoznék, ha a balesetek száma az átlagosnál valamivel magasabb volna, tekintettel arra, hogy főleg nők dolgoznak az üzemben ... Azután „átvette“ a szót és érvelés, okfejtés helyett pontos adatokat idézett: 1972-ben a balesetek száma 27 volt, melynek következtében 947 munkanap kiesett a termelésből. Tavaly 13 balesetünk volt, kisebbek, jelentéktelenebbek, mint az előző évben, 360 munkanap kiesését okozta. Az adatok megdöntötték feltételezésemet. Bocsánatkérőleg mosolyogtam: Tévedtem kérem ... És még ráadásul örvendtem is, hogy tévedtem. Szívből, igazán. A KÁRTOLÖBAN különben könnyen történhet baleset. Tessék csak elképzelni: alig 30 cm széles út vezet a gépek között. És persze nemcsak arról van szó, hogy ezen a keskeny úton végig kell sétálni. A működésben levő gépek között. Közben dolgozni kell. A gépek fölé kell hajolni, igazítani a szerkezeten, berakni, kiszedni az anyagot. Ezeket a régi típusú gépeket kicserélik. Nem máról holnapra, de már megkezdték az átrendezést. Oj, lengyel gyártmányú gépek kerülnek a régiek helyére. Az új gépek méret? sokkal kisebb, teljesítményük nagyobb, jobb minőségű munkát lehet velük végezni. És ami munkabiztonsági szempontból nagyon fontos: közöttük sokkal szélesebb az út. DIVATOS viselet az üzemben a kendő és a háló. Takaros fejkendők, hálók díszítik a nők fejét. Aki csak látogatóként toppan be a fonodába, megjegyzi mindjárt: Csinos. Ez a divat persze nem öncélú. Az a kendő, a háló nagyon is célszerű küldetése, hogy védje a dolgozó nők haját, fejét. Könnyen történhet baleset a gépek között, ha nem viselnének kendőt. Természetesen az üzem vezetősége gondoskodik arról, hogy önmaga érdekében minden nő az „üzemi divathoz“ igazodjon. Ezért a kendőket is megvásárolja számukra. Másik munkahelyi probléma, hogy ö és fél órát kell naponta állnia annak, aki ebben az üzemben dolgozik. Az állás, a járás ugyan erősíti az izmokat, de tessék csak elképzelni a következményeket, hogy mi történik, ba napról napra végig kell állni és járni a 8 és fél órát... ! Előbb-utőbb olyan cipőt kell az illetőnek viselnie, mely lehetővé teszi, hogy káros következmények nélkül mozogjon a gépek között. Vagyis ortopéd cipőt kell viselni. Néhányon már vásároltak is maguknak ilyen cipőt. A jövőben azonban nem lesz rá szükség, ^hogy keresetükből pénzt költsenek erre, mert az illetékes minisztérium már intézke dett, s az idén Szlovákiában 22 1)00 pár olyan ortopéd cipőt gyártanak, amilyenre a textiliparban dolgozó nőknek a munkahelyeken nagy szükségük van. Jut majd ezekből a cérnagyárba is. Szóval így törődnek a női alkalmazottakkal a céroa<yrár- ban. Feleletet keresve a kérdésre ezeket láttam, ezeket tapasztaltam. Lehet, hogy egyesek azt gondolják. Ezek csak apróságok. Nekik volna igazuk? Aligha. A nők egyenjogúságára vonatkozó nagy, elvi kérdéseket már régen tisztáztuk. Törvény biztosítja. Különben nagyon sok múlik azon, hogy a kicsiny és apró dolgokkal is törődünk, s nemcsak azon a napon, a nőnapon. HAJDÚ ANDRÁS n A Ml L E 1 A bratislavai Üj Színpad bemutatója Asszonyok az élvonalban A szocialista munkabrígád mozgalom az utóbbi időben a mezőgazdaságban is gyorsan terjed. A „Szocialista módon dolgozni, szocialista módon élni“ jelszó falvainkon, a szövetkezeti tagok soraiban is mély gyökeret kezd verni. Ez a megállapítás különösen azért örvendetes, mert a mozgalomba a nők is egyre nagyobb mértékben bekapcsolódnak. Végyük például a Bratisla- va-vidéki járást. 1972-ben az itteni egységes füldmüvesszö- vetkezetekben mindössze 2 kollektíva versenyzett a szocialista munkabrigád címért, ezzel szemben a múlt évben már 70 versenyző kollektívát tartottak nyilván. Amint arról ing. Štefan Vagunda, a Szövetkezeti Földművesek Szövetsége járási bizottságának titkára tájékoztatott, 1973-ban a járásban 670 efsz-tag vett részt a szocialista munkabrigád cím elnyeréséért folyó versenymozgalomban, s a versenyzők 34 százaléka nő. Kimondottan - női kollektívák versenyeznek a éataji, a bud- mericei, a Most na Ostrove-i (hidasi) és a tomášovi (féli) Barátság szövetkezetben. A Pirkadat Efsz-ben Németh Mária 24 tagú zöldségtermesztő csoportot vezet, melynek két férfi tagja is van. A Šenkvicei Efsz-ben Antónia öervenková 23 tagú szőlészeti csoportnak áll az élén, míg a Most na Ostrove-i Efsz-ben Hajas Anna egy 15 tagú tehenészeti csoportot vezet, melynek hét férfi tagja is van. Az egész járásban 9 olyan kollektíva versenyez, melynek az élén nő áll, s a tagok között férfiak is találhatók. A tomášovi Barátság Efsz a példás mezőgazdasági üzemek közé tartozik, amely társadalommal szembeni kötelezettségeit mindig pontosan teljesíti. Ebben természetesen jelentős részük van a progresszív termelési módszereknek, az új technológiai eljárásoknak, a gépek, valamint az állattenyésztési objektumok korszerűsítésére fordított beruházásoknak. Ebben a mezőgazdasági üzemben 350 szövetkezeti tag 1709 ba mező- gazdasági földterületet művel. Tavaly 4045 mázsa sertéhúst értékesítettek, 236 mázsával többet, mint amennyit a terv előirányzott. Ehhez a sikerhez a szocialista munkabrigád címért versenyző sertéstenyésztő munkakollektíva is jelentős mértékben hozzájárult. — Hogy konkrétabbak legyünk — mondja ján Hudec, a szövetkezet üzemgazdásza —:, a Rozália Semanová állal vezetett háromtagú kollektíváról van szó, akik az elsők között jelentkeztek a versenybe. Hudec, elvtárstól azt is megtudtuk, hogy az idén már 6 kollektíva versenyez a szövetkezetben, hárommal több, mint az elmúlt évben. Az 1973-ban alapítóit kollektívák azonban örökre beírták a nevüket a szövetkezet krónikájába. Pavlína Gabajová, Marta Priviőová, Ács Júlia, Miklós Zsuzsanna, Mária Sztrezenecká, Cingel Mária, Csenkey Rozália és a többiek nagyon jól megértették a mozgalom jelentőségét és az első perctől kezdve hatványozott felelősséggel végezték a munkájukat. Rozália Semanová, 4 gyermek édesanyja, 1963 óta dolgozik a szövetkezetben. Eleinte a mezőgazdasági termelés különböző szakaszain tevékenykedett, végül az állat- tenyésztésben találta fel magát a legjobban. Az elmúlt évben Margitfalvy Etelkával és Zachar Annával dolgozott együtt az előhizlaldában, ösz- szesen 950 malacot gondoztak. Munkájukat nagy hozzáértéssel és lelkiismeretesen, végezték, s a Februári Győzelem 25. évfordulójának tiszteletére terven felül 75 mázsa sertéshús termelését vállalták 78 000 korona értékben, amihez még 6000 koronás költségmegtakarítási vál lalás is tartozott. Jó munka- szervezéssel, a takarmányozási technika és a gondozás színvonalának javításával ezt a vállalásukat magasan túlszárnyalták. összesen 1852,5 mázsa sertéshúst termeltek, ami 172,5 mázsával több a tervben előirányzott mennyiségnél, a vállalásukat tehát 97,5 mázsával szárnyalták túl, amivel a szövetkezetei 207 ezer korona terven felüli bevételhez juttatták, a termelési költségekben viszont 7250 koronát takarítottak meg. És az idén? Ebben az év ben bizony sok minden megváltozott. A sikeres kollektíva három tagja elbúcsúzott egymástól, Rozália Semanová fo-ntosabb beosztást kapott, átvette a tenyészsüldők gondozását, Margitfalvy Etelka a hizlaldába ment át, s mivel közben Zachar Anna megbetegedett, a szövetkezet vezetősége az előhizlalda gondozását három további tapasztalt asszonyra bízta, Kovács Katalinra, a szövetkezet egyik alapító tagjára, Dinková Rozáliára, aki szintén alapító tagja a szövetkezetnek, valamint Anna Rajnovára. Mindhárman többgyermekes édesanyák, akik a munkahelyen és a háztartásban egyaránt jó példát mutatnak. Az előhizlalda tehát ismét jó kezekbe került, arait az új dolgozók idei szocialista kötelezettségvállalásai is bizonyítanak. A Szlovák Nemzeti Felkelés 30. évfordulójának tiszteletére terven felül 98 mázsa sertéshús termelését vállalták, összesen 117 600 korona értékben, amit úgy akarnak elérni, hogy a tervezett 51 de- kás napi súlygyarapodást egy dekagrammal megemelik. A takarmányozási technika javításával és más intézkedésekkel 4000 koronás költségmegtakarítást is vállaltak. Reméljük, hogy vállalásukat elődjeikhez, Rozália Semanová kollektívájához hasonlóan sikeresen teljesítik. . . JOZEF SLUKA Az utóbbi időben egyre több dicsérő szó hangzik el a bratislavai Üj Színpad dramaturgmi munkájáról. Tegyük hozzá: nem véletlenül. Az idei és az elmúlt évadban is figyelmüket elsősorban a hazai és a szocialista országok kortárs íróinak színműveire, valamint a klasszikusokra fordították. E célkitűzés keretében legutóbb Shakespeare egyik remekművét, a Hamletet vitték színre. Mikor a csillárok kialusznak, a színpadon néhány pillanatig nem történik semmi, de a háttér sötét homálya, a lépcsők, a várfok körvonalai között már ott bújkálnak a tragédia előre vetett árnyai ... után röviden így nyilatkozolU — Shakespeare olyan mélyen látott az emberek jellemébe, hogy ma is ugyanazokat uz alaptulajdonságokat, a jó és a rossz ugyanolyan variációit ta-. lálhatjuk meg bennük. Ezt igyekeztem a jelszínre hozni. — Hamlet az ön felfogású-, bán nem egy degenerált királyi sarj. — Természetesen nem az. Egy magára hagyott fiatal ember, élete legérzékenyebb korszakában, aki lisztaságra és szertetre vágyik. Es mi történik vele? Elveszti apját, csalódik anyjában, kicsúszik a talaj a lába alól. Nem bátortalanságból ingadozik, ő okos. tervszerűen Martin Huba és Pavol Mikulik a tragédia egyik jelenetében. A jóformán díszlet nélküli színpad a Globe színház, Shakespeare színházának hangulatát idézi, ahol minden hatalom. — és minden feladat is — a szóé, a költő szaváé volt. A Themze- parti színpad bölcs igénytelenségében nem ismerte az időt- rabló átrendezéseket, párhuzamos jelenetekkel szünet nélküli előadást tett lehetővé, a közönség a színészek ajkán csüngött, nem a színpad csodáin. Elragadtatással élvezte az előadást, sírt és nevetett, egyszerű volt és mégis müértő. Ebben a plebejusi szellemű színházban virágzott ki Shakespeare művészete, egy eredendően drámai szellem, egy konfliktusokban gondolkodó zseniális agy itt ciháit a fel halottaiból figuráit, és vallatta ki legrejtettebb titkaikat. ...a szín nem sokáig üres. Hamlet dán királyfit szólítja a vár fokán apja szelleme — saját felzaklatott lelkének víziója — és megismerteti a szörnyű titkokkal: fivére, a trónbitorló Claudius voLt a gyilkosa... és megkezdődik minden idők egyik legnagyobb remekművének előadása. Shakespearet játszani a színész álma és a rendezői rátermettség próbaköve. Miloš Pietor államdíjas rendező elmélyült, Shakespeare szellemét tökéletesen megértő rendezése minden várakozást felülmúló játékot állított a színre. Az előadás korszerű — nem moderneskedő — mindamellett jótékonyan magán viseli a kor jellegzetes hagyományait. Ezt nem az Erzsé- bet-kori nyomasztó pompával éri el, hanem a művészi szó erejével teremti meg a dráma légkörét. Az előadás tökéletesen fedi azt a rendezői felfogást, melyről az egyik próba színlel, bizonyosságot keres, Mikor ezt megtalálja, azonnal cselekszik. A Hamletet alakító Martin Hubának ez az első Shakes* peare-szerepe és megérdemelt, átütő sikert aratott. Magda Va- šaryová (Oféüa) az őrület per* ceiben valóban kiválót produ* kált, azonban az első részben zavarólag hatott rám, hogy nem egy angol főúri, hanem egy kedves vidéki lányt alakít. Apját, Poloniust Dušan Blaskoviő, fivérét Laertest Juraj Kuk ura játssza művészi fokon. Vlada Müller (Claudius) az erkölcsi gátlásokat nem ismerő hata* lomvágy megtestesítője. Éva Rysová sikeresen mutatja föl a királyné kettős arculatát: a csábító nőt és a fiáért aggódó anyát. Az első színészt Viliam Polónyi alakítja. Üdítő látvány, hogy nem a szokott méltóság- teljes figurát, hanem a kocsmaszínpadok csepűrágóját mutatja be, aki ugyan meghajlik az urak előtt, de ugyanakkor le is nézi őket. Shakespeare nem hagyja a közönséget a tragikumtól kifáradni. Minden súlyos jelenet után könnyen átcsap a humorosba, anélkül, hogy a tragikus vonalvezetésből kizökkenne. Így a két sírásó — Marian Labuda és Peter Debnár — nemcsak külsejükkel, de bölcs plebejus észjárásukkal is derűt fakasztanak. Oto Šujan színpadképe látszólagos egyszerűségével tűnik ki. A kosztümök feltűnően jól sikerültek, s ez Stanislava Va- niöková ízlését bizonyítja. A Hamlet elsó fordítója Pavel Országh-Hviezdoslav volt, most Jozef Kott sikeres új szlovák fordításával ismerkedett meg a közönség. SIMKÖ MARGIT
