Új Szó, 1974. március (27. évfolyam, 51-76. szám)
1974-03-05 / 54. szám, kedd
HAZAI FILMGYÁRTÁSUNK TÜKRE A cseh és a szlovák filmek fesztiválja hazai filmgyártásunknak a tükre, s hogy e tükör milyen képet mutat, elsősorban attól függ, milyen eredményeket értek el hazai alkotóink. S még ha a filmszemlén töredékes képet kapunk is a cseh és a szlovák filmgyártás egészéről, mégis megismerhetjük a csehszlovák filmművészet fő vonulatát és törekvéseit. A cseh és a szlovák filmek fesztiválja lehetővé teszi, hogy évről évre konfrontáljuk az előző esztendő eredményeit, hiszen a korábbi év legsikeremasztott igényeknek és követelményeknek. A stúdióban a múlt évben olyan alkotások születtek, amelyek arról győznek meg bennünket: az alkotók időszerű problémák felvetésével a társadalmi haladást és igazságot szolgáló művészetért szállnak síkra. Ennek igazolására elegendő, hu megemlítjük a Katarína Padychová vétke című alkotást, amelyet a szemle második díjával tüntettek ki. A Peter Jilemnický novellája alapján készült lélektani dráma cselekménye az első köztársaság idején játszódik, s u szlovák nép, illetve u kivándorA fesztivál első díjával kitüntetett Autós kockázat című cseh film egyik jelenete. rebb alkotásait bemutatva tág teret biztosít filmgyártásunk jelenlegi helyzetének az elemzésére. Ez évben már hetedszer rendezték meg a nemzeti filmszemlét; a február 20-a és 27-e között Nitrán megtartott fesztivál során 13 versenyfilmet (9 cseh és 4 szlovák alkotást) mutattak be. A barrandovi stúdió a szemlén az alábbi játékfilmekkel vett részt: Az árulás napjai, A fekete toll csapata, A víziló, Autós kockázat, Egy forró nyár krónikája, Szerelmesek az első évben. Három férfi úton, Hamipipőke három diója, Magas kék fal. A kolibai stúdiót a Katarínu Pady- chová vétke, A völgy, az Oöo- vái pasztorálé és a Rejtett forrás című filmek képviselték. A versenyen szereplő filmek fö kritériuma a szocialista elkötelezettség és a mélységes humanizmus, valamint az új kifejezési eszközök és formanyelv alkalmazása. E szempontok figyelembe vételével a bíráló bizottság első díjjal jutalmazta az Ardon Kachlík rendezte Autós kockázat című cseh filmet, lók nyomorúságos életét tárja a nézők elé. A filmet Martin Hollý rendezte. A zsűri a harmadik díjat az Egy forró nyár krónikája című cseh filmnek ítélte oda; Jifí Sequens alkotása a film művészi kifejező eszközeivel azt az időszakot mutatja be. amikor országunk szocialista jövője forgott kockán. Az alkotás az 1945-től 1948. februárjáig terjedő időszak eseményeit öleli fel. A rendező két ellenséges eszme és politikai tábor konfliktusán keresztül vall történelmünk egyik legnagyobb hatású eseménysorozatáról. A bíráló bizottság külön díjjal jutalmazta a Hamupipőke három diója című cseh filmet (rendezte Václav Vorliéek), mely a klasszikus mesének a modern változata. A legjobb női alakítás díját Marta Vanöurová cseh színésznő kapta a Szerelmesek az első évben című cseh filmben nyújtott alakításáért. A legjobb férfi alakítás díjával Július Pántik szlovák színészt, az Oöovái pasztorálé főszereplőjét A kolibai stúdió alkotása, a Katarína Pudychová vétke a szemle 'második díját kapta. amely mai közösségi életünk egyik élő problémájával, a könnyelmű s lejtőre jutott fiatalok kérdésével foglalkozik. Komolyan szól erről az égető kérdésről, frázisok és erőlte- tettség nélkül érzékelteti, hogyan befolyásolja és formálja az embert a munka, a környezet, a példamutatás. A kolibai stúdió a tavalyi sikeres plzeňí szereplés után (Ján Lacko Messze az ég című filmjét első díjjal jutalmazták] a hazai filmek seregszemléjén az idén is eredményesen helytállt, hiszen olyan filmekkel mutatkozott be, amelyek eleget tettek a szocialista filmművészettel -szemben iátüntették ki. A zsűri a legjobb forgatókönyvért járó díjat Karéi Sleklýnek ítélte oda, A víziló című politikai szatíráért. Külön elismerésben részesült Vladimír Bahna érdemes művész, a Rejtett forrás alkotója — eddigi életművéért. A nitrai fesztiválon külön kategóriában versenyeztek a rövid- és dokumentumfilmek. A 17 cseh és 13 szlovák alkotás közül első díjat nyert A tűz fellángolása (cseh) és a Kališ- te (szlovák) mű; második díjat kapott a Nap (cseh) és az Idézetek (cseh) alkotás; harmadik díjjal tüntették ki a Juriéko- vék című szlovák filmet. ~~.ym — A SOKOLDALÚAN FELHASZNÁLHATÓ EPOXIGYANTÁK Korunknak egyik leggyorsabban fejlődő tudományága a műanyagkémia, és ennek nyomán az egyik legrohamosabban fejlődő iparág a műanyagipar. Szinte évente kerülnek piacra az egészen új vegyi összetételű, új tulajdonságú anyagok, módosítva, javítva a régebbieket — és állandóan újabb területeket hódítva meg. Ma már szinte nincsen olyan iparág, amely ne használna fel műanyagokat. A gyors fejlődésre jellemző, hogy ezeket az új műanyagokat alig egykét évvel feltalálásuk után már tömeges méretekben gyártják és alkalmazzák. Ez a rohamos fejlődés, persze, elkerülhetetlenül némi zavarral is jár, hiszen a legtöbb ember nem ismeri az új anyagokat. Fokozza a zavart az is, hogy a gyárak eltérő neveken azonos ősz- szetételű és tulajdonságú műanyagokat bocsátanak ki. Az alábbi sorokban az újabb műanyagok közül az epoxigyantákat ismertetjük, amelyek ugyan fontos és értékes anyagok, de mert fogyasztási cikkek nem készülnek belőlük, kevésbé ismertek. Az epoxigyantákat azért is nevezzük gyantának, mert legtöbbjük külsőleg is a közismert jenyőgyuntához hasonlít. Sárga, átlátszó anyagok, ütésre kagylósán törnek, melegítve meglágyulnak, majd megolvadnak. De ennél többről van szó. Ez a hasonlóság ugyanis nem u véletlen műve. A szilárd műanyagok legnagyobb része ilyen gyantaszerű állapotban vau, ezért is nevezik ókét műgyantának. Ezt a gyanta- vagy üvegszerű állapotot az jellemzi, hogy a molekulák az anyagban rendezetlenül helyezkednek el, ellentétben a kristályos anyagokkal, amelyekben a molekulák szigorú rendben illeszkednek egymáshoz, akárcsak a téglák az épület falában. A gyantaszerű állapotot sokszor „túlhűtött folyadékállapot" -nak is nevezik. Ez már keletkezésükre is utal. Ha ugyanis egy szilárd anyag omledekét — amelyben az egyes molekulák aránylag szabadon mozognak — hütjiik, akkor az anyagnak a megszilárdulás után kialakult szerkezete a lehűLés sebességétől függ: ha lassan hüljük le, akkor az anyag molekuláinak van idejük rendeződni, és nagy kristályok keletkeznek, gyorsan lehűtve viszont csak apró kristályok keletkeznek, ha pedig az anyagot rendkívül gyorsan hűtjük le, vagyis túlhűtjük, u molekuláknak nincsen idejük rendeződni, s az anyag üvegszerűen dermed meg. A kristályosodás azonban attól is függ, hogy milyen nagyok és milyen alakúak a molekulák. Ha a molekulák nagyobbak és alakjuk kevésbé alkalmas arra, hogy szorosan egymáshoz illeszkedjenek, több idő kell a molekulák elrendeződéséhez, így pedig az anyag csak nagyon lassú lehűtés esetén lesz kristályos. Sőt, bizonyos nagyságot meghaladó molekulák esetében már bármilyen lassan hütjük is le, nem bír kikristályosodni, hanem gyantaszerű állapotba kerül. Ez a helyzet a műanyagokkal is, amelyek óriási szerves molekulákból állanak, de ilyen — bár szervetlen — anyag az üveg is. A nagyobb molekulasúlyú epoxigyanták szilárdak, a kisebb molekulasúlyúak ellenben sűrű folyadékok. Ezeket a gyantákat ebben a formájukban még sok oldószer oldja, például a benzol, az aceton, a szilárd gyanták pedig melegítve megolvadnak. Ellenben ha bizonyos anyagokkal, úgynevezett ,,keményítő" szerek"• kel keverjük őket össze, megfelelő idő alatt úgy alakulnak át, hogy többé már nem oldhatók fel és nem olvaszthatók meg. Ezt a folyamatot az epoxigyanták keményítősének nevezzük. A jelenségnek az a magyarázata, hogy az epoxigyanta molekuláinak mindkét végén egy-egy úgynevezett epoxiesoport van. (Innen kapták ezek az anyagok a nevüket.) Ez az epoxiesoport két szén- és egy oxigénatomból álló gyűrű, amely könnyen felnyílik, s így a gyanta molekulái más molekulákhoz, a „keményítő szer“ molekuláihoz bírnak kapcsolódni. A keményítő szerek azonban olyan anyagok, amelyeknek molekulái nemcsak egy, hanem több epoxicsoporttal is kapcsolódhatnak, így hiúszerűen összeköthetik egymással a gyantamolekulákat, míg végül szinte az egész anyag egyetlen óriási molekulából fog állni; ez okozza, hogy az oldószerek többé már nem oldják, és hogy melegítve nem olvad meg. Vannak olyan keményítő szerek, amelyekkel melegen, másokkal szobahőmérsékleten is elvégezhető a keményítés. Az epoxigyantáknak több különleges tulajdonságuk van. így például jól tapadnak sokféle anyaghoz, különösen a fémekhez. Elég jók a mechanikai tulajdonságaik is, és miután a keményítőskor semmiféle melléktermék sem keletkezik, nem zsugorodnak, mint más műanyagok, amellett jó elektromos szigetelők. A keményítés után kémiailag meglehetősen közömbösek, vagyis a víz és a legtöbb oldószer nem támadja meg őket. Elég jól bírják a meleget is: 120 — 150 C fokig höállóak, de ez a határ különféle módszerekkel még emelhető. Ezek a tulajdonságok szabják meg az epoxigyanták felhasználásának területét. Az összes gyártott epoxigyantának mintegy a felét a lakkipar használja fel: mivel fémekhez, cementhez, fához stb. jól tapadnak és kémiailag közömbösek, különleges lakkokat készítenek belőlük, amelyeket — például — az ásványolajiparban és az élelmiszeriparban tartályok, kádak belsejének bevonására használják, elsősorban a korrózió elleni védelem céljából, de néha azért is, hogy a kád ne szennyezhesse a benne tárolt anyagot. Az epoxigyanták kiváló tapadóképességük miatt fó ragasztószerek. A modern ipar sok helyütt -használja a könnyűfémeknek, különösen az alumíniumnak az ötvözeteit. Az alumíniumot azonban nem olyan egyszerű forrasztani vagy hegeszteni, mint a vasat. Az iparban ugyan a legutóbbi időben meghonosodott a védőgázos hegesztés, amellyel alumínium is hegeszthető, ez azonban .elég bonyolult és főleg drága eljárás. Nos, az epoxigyanták az összes fém közül épp az alumíniumot ragasztják a legjobban. Ezek a ragasztások meglepően szilárdak és azonkívül a legtöbb — gyakorlatilag előforduló — anyag hatásának ellenállnak, és szilárdságukat 90—100 C fokig megtartják. A jól készített ragasztás szilárdságát és megbízhatóságát mutatja, hogy külföldön már kisebb könnyűfém hidat is készítetlek, amelynek bizonyos alkatrészeit epoxigyantával rögzítették egymáshoz. Persze, az epoxigyantákkal nemcsak alumíniumot, hanem más fémeket, sőt üveget, porcelánt, betont és műanyagukat is ragasztanak. Néhány évvel ezelőtt egy nagy amerikai híd betonból készült úttestét kellett kijavítani* mert a beton már erősen megrepedezett. A re* pedésekbe egyszerűen egy különleges epoxi* gyantát öntöttek, amely — ott megkeményedve — összeragasztotta a betont. Ugyancsak érdekes még, hogy „csúszásgátló"-nak is javasolták üzemek, műhelyek betonból készült padlójára* a balesetveszély csökkentésére. Az epoxigyanták felhasználásának további fontos területe a villamosipar, ahol öntőgyantákként váltak be. Amióta az iparban műanya* gokat alkalmaznak, mindig próbáltak a fémek öntéséhez hasonló egyszerű eljárást találni* amelyhez nincs szükség olyan különleges gé* pekre, mint a műanyagok feldolgozásának szokásos módszereihez, a sajtoláshoz vagy a fröccsöntéshez. Ez azonban nem sikerült. A lég* több műanyag ugyanis melegítve már korábban — alacsonyabb hőfokon — elbomlik, mintsem elérné azt a hőmérsékletet, amelyen aztán olyan hígfolyóssá válna, hogy az öntőformát nyomás nélkül meg lehetne vele tölteni. Az anyagnak az öntőformában való megszilárdítására tehát fizikai folyamat helyett — amilyen a fémeknek lehűléssel való megszilárdulása — kémiai megoldást kellett keresni. Ez a megoldás a kémé* nyítő anyagok felhasználása volt. Hogyan viselkednek a különféle gyanták az öntőformában? Bizonyos bakelitféleségek felhasználhatók öntőgyantának, de az eljárás elég nehézkes, mert bár a termék szilárdsága megfelelő, elektromos tulajdonságai nem jók. Az újabb műanyagok közül a telítetlen poliészter gyanták sok szempontból jól megfelelnek: egyszerű a keményítősük, és a késztermék szilárdsága és elektromos tulajdonságai jók. Nagy hátrányuk viszont, hogy keményítés közben erősen zsugorodnak, s így egyrészt nem lehat belőlük öntéssel pontos méretű tárgyakat készíteni; másrészt pedig ha a gyantába más (rendszerint fém) tárgyakat kell beágyazni — és ez az általános eset a villamos Iparban —, a zsugorodás ezek körül belső feszültséget idéz elő, és a tárgy rendszerint megreped. Az epoxigyantákról viszont említettük már, hogy a keményítés során kevéssé zsugorodnak, tehát kiválóan megfelelnek öntőgyantának. Szilárdságuk nagy, kiváló elektromos szigetelők, és szigetelőképességük nedvesség hatására sem csökken. Ezért a villamosipar egyre több helyen használja az epoxigyantákat nagy feszültségű szigetelőtestek, kapcsolóalkatrészek, elektroncsövek gyártására. Alkalmazásuk néha egészen újszerű megoldásokat tesz lehetővé. ŐSG Y í KTEMETÖ Az utóbbi évtizedekben ismét megélénkült a tudományos érdeklődés az ősi földtörténeti időszakokban kihalt óriáshüllők iránt. Egyre újabb' ősállattemetőkre bukkantak a Szovjetunió területén, Mongólia földjén, a Góbi-sivatagban, majd az amerikai Sziklás Hegységben és a Szaharában. Különös véletlen folytán meglehetősen sokat tudunk például a sárkánygyíkok vagy a dinoszauruszok családjába tartozó Igunnodokról, magyar nevükön kenguru-sárkánygyíkokról, a több mint 80 millió évvel ezelőtt élt állatokról. Mintegy 90 évvel ezelőtt Belgiumban, közel a francia határhoz, a Szt. Borbála-bányában, 322 méterrel u föld színe alatt a kőszénréteg közé települt agyagrétegben hatalmas csontokat találtak. A brüsszeli Természettudományi Múzeum szakemberei hamarosan a helyszínen teremtek, és megkezdték a világ legnagyobb Iguadon-te- metőjének óvatos feltárását. A bernissarti lelet egyedülálló a maga nemében. Itt 6 teljes csontvázra és további 12 állat vázrészeire bukkantak. Ezenkívül számos krokodil és teknős csontváza és mintegy háromezer hal lenyomata került elő. Az Iguanodon-csontok felszínre száJlítása különösen nehéz feladat volt, mert az állatok mérete és a maradványok súlya óriási. Egy-egy példány magassága 4,5 méter, hossza — hatalmas farkával együtt — 10 méter. Több mázsás, hatalmas tömböket vágtak ki a csontokat rejtő anyagból, ezeket körülgipszelték, majd szállítóláda módján körülhurkolva emelték ki u több száz méternyi mélységből. Az Iguanodonok két lábon jártak s hatalmas farkukra támaszkodtak állás közben. Vízben farkuk segítségével úsztak, és talán ezt használták védekezésre is. 92 foguk bizonyossága szerint kétségtelenül a növényevők közé tartoztak. A szakemberek feltevése szerint ezek az óriáshüllők a kréta időszak végén a megváltozott éghajlathoz és környezethez nem tudtak •alkalmazkodni, s ezért vesztek ki. ,(df) ÚJ FILMEK
