Új Szó, 1974. március (27. évfolyam, 51-76. szám)
1974-03-31 / 13. szám, Vasárnapi Új Szó
□ Hazánk jelszabadulásának 80. évfordulója tiszteletére kő- síiül Kurel Kachyňa 1945. májusának melódiái című filmje, mely a tervek szerint Prága megszállásának utolsó és a felszabadulás első óráinak történetét eleveníti fel. A film felvételei előreláthatólag április végén kezdődnek. ♦ * * □ Szergej Koleszov, a neves szovjet filmrendező lengyel kollégáival együtt forgatja a Ne felejtsd a nevedet című filmet. Ez egy kisfiúról szól, aki a háború éveiben Lengyel- országba került, s ott a lengyel hazafiak mentették meg a haláltól. □ Ámokfutás címmel Kertész Ákos forgatókönyvéből készít játékfilmet Fazekas Lajos — Gyöngyössy Katalin, Husztl Péter, Darvas István, Orsolya Erzsi, Patkós Irma főszereplésével — a Hunnia Filmstúdió produkciójában. Operatőr: Koltai Lajos □ A Szovjetunióban az utóbbi időben több balettfilm készült; köztük egy portréfilm Nyina Timofejről, a moszkvai Nagyszínház prímabalerlná járói. Az úgynevezett balettnovel- Ják Natalija Kosztyatina és Vlagyimir Vasziljev koreográfiájáról készült filmek, amelyekben a legismertebb művészek lépnek fel, többek közt Sztravinszkij Tavaszi áldozás és Andrej Petrov A világ teremtése című népszerű balettjében. □ Zeffirelli filmet készít Dante Isteni színjátékából. A film zenéjét Sosztakovics, koreográfiáját Mojszejev szerzi. □ Stéphane Audran elhatározta, hogy „hűtlen“ lesz férjéhez, Claude Chabrol rendezőhöz, akivel csaknem húsz filmet forgatott együtt. Nemrég egy spanyol rendező, Jósé Luis Borau filmjében vállalt szerepet, most pedig a Le Pleumi- chard című Michel Audiard-film főszerepét alakítja. Persze, a „hűtlenség“ csak időleges: Chabrol máris új film forgatását tervezi Stéphane Audran- nal. □ Elektromos számítógéppel választották ki az Edith Piafról készült film főszerepére Brigitte Ariéit. A fiatal francia énekesnőnek nem a már világhírű sanzonénekesnőt kellett megszemélyesíteni, hanem a kezdő Edith Gassiont, a kis utcai énekesnőt. aki kopott ruhájában indul el a siker felé. Brigitte Ariel nagyon szereti szerepét: „A film nagy részét a Belleville utcában forgattuk, amely szürke és kopár, s amelyről azt mondta Edith Piai: olyan hosz- szú, mint egy nap kenyér nélkül." □ Borisz Babocskin, az emlékezetes című Csapajev-film címszereplője a minap töltötte be hetvenedik életévét. Ez alkalommal a Szocialista Munka . Hőse kitüntetést kapta. Borisz Babocskin a moszkvai Kis Színház színésze és rendezője, a szovjet művészeti élet egyik „nagy öregje“ több mint háromszáz színházi és filmszereppel a háta mögött érkezett életének ehhez az ünnepi pillanatához. A MULATTATÄS - MŰVÉSZET PORTRÉ Jlftl SOVÄK ÉRDEMES MŰVÉSZRŐL Nem sejthettem, hogy az az ember, akinek a meghívását a minap elfogadtam, „bűnöző“. A mintás selyemtapéta, a faburkolat a falakon és a korszerű bútorral berendezett lakás nem sokat árult el gazdája kilétéről. „Foglalkozása“ is csak később derült ki, akkor, amikor szemrebbenés nélkül bevallotta, hogy nem mindegy neki, milyen módon kaparintja meg mások vagyonát. Ezért képezte ki magát filmjeiben az évek során szemfüles kasszafúróvá. Jii‘í Sovák érdemes művész — ugyanis az ő vendége vagyok — olyan „mesterséget“ választott magának, amely a szocializmusban divatját múlta, ám a kapitalista országokban még mindig jövedelmező kereseti forrásnak számít. Még akkor is, ha ezzel a megbízatással történetesen Londonból érkezik hazánkba. Feltéve, hogy vállalkozása sikerrel jár, tehát konyít a szakmájához, melynek minden csfnját-bínjál ismeri. Soknak meg is éri a fáradságot, mint pl. J. Sováknak, aki — számos vígjáték és krimi főszereplőjeként — ezen a téren szerzett gazdag tapasztalatait a „Londoni férfi“ című filmkomédiában is bőségesen érvényesíthette. — Gyakorlat teszi a mestert — utal a bűnözők pszichológiájának a tanulmányozásával szerzett ismereteire, melyeknek élethű alakításait köszönheti. Azt is megmagyarázza, hogy senki sem születik rossznak. Gonosztevő csak a környezete káros befolyására lesz az emberből. Nem vitás tehát, hogy a kasszafúróknak is lehetnek jó tulajdonságaik. Külön kasztot képeznek, olyat, amelyben csak annak van helye, aki erkölcsi törvényeiket magára nézve is kötelező, nek fogadja el. A legjellemzőbb ezekre a bűnözőkre — vendéglátóm szerint — a zsiványbecsület. A világ minden kincséért sem árulnák el egymást. Akit pedig tetten érnek, az társai érdekében többnyire töredelmesen bevallja cselekedetét. Ilyen ismeretekkel felvértezve vállalta — az évekkel ezelőtt Londonba kivándorolt Reiner kasszafúró szerepében — J. Sovák, hogy „kirabolja“ Londonban élő milliomos ismerősiének volt prágai villáját. Ám a számos mulatságos kaland gyújtópontjába került nemzetközi gengszternek minden ügyessége ellenére sem sikerül megmentenie az értékeket. Egykori hazájában az óriási társadalmi változások láttán elveszti önbizalmát. Leleplezik Karrierjének egyszeriben véget vet a törvény keze ... Nincs okunk kételkedni benne, hogy H. Boöan filmrendező rövidesen bemutatásra kerülő filmkomédiájának a sikere J. Mach rendező néhány napja bemutatott „Három ártatlan" című komédiája mögött marad. Ennek a filmnek Is J. Sovák a főszereplője, mégpedig nem is akármilyen, mert ha a kettős szerepek révén mulatságos jelenetekben bővelkedő vígjátékok gyakoriak, akkor az ebben a komédiában hármas szerepet játszó J. Sovák valósággal túltesz önmagán. Egy személyben három főhőst alakít, akik külsőleg ugyan hasonlítanak egymáshoz, de ellentétes természetük, különböző jellemük miatt senki sem tévesztheti őket össze. Az éppen esküvőjére siető ügyefogyott, álmodozó Poupé, a válópere tárgyalására igyekvő zsémbes természetű Pic és Halama, a minigengszter, akinek egy külföldi turista gép- korsijára fáj a foga, valamilyen félreértés folytán eredeti tervükkel ellentétben a dutyiban kötnek ki. A véletlen úgy akarta, hogy a három jómadár egy személyben, vagyis J. Sovák személyében közös cellában találkozzon . .. Ám J. Sovák nem csupán filmszínész. A prágai Nemzeti Színház prózai színpadának állandó tagjaként az évek során számos darabban élvezhette művészetét a közönség. Legutóbb Örkény István Macskajátékában találkoztunk vele. Elragadtatással beszél a darab mély gondolatairól, a kitűnő rendezésről, de elsősorban az emberiességet bőségesen kifejezésre juttató őszinte nézetek megnyilvánulásáról, melyekben nyoma sincs a szentimentalízmusnak. Az óriási erővel ható optimizmus magával ragadja a nézőt, bizakodóvá teszi és szilárdítja hitében. A mester legközelebbi tervei iránt érdeklődöm: — Rövidesen F. Vlöek és K. Borovička forgatókönyve alapján 10—13 részes tv-sorozatot kezdünk forgatni — mondja —, melynek azonban még nincs címe. A főszerep szerint egy házsártos természetű öregedő ellenőrt alakítok majd. Ezenkívül nagyon örülök a Moszkvában forgatásra kerülő Cirkusz című filmnek, O. Lipský rendezésében. Elgondolkodik, majd így folytatja: — Lelkileg mindig felkészülök munkámra, hogy megelőzzem a váratlan helyzeteket és megkíméljem partnereimet a velem való együttműködés nehézségeitől. Csodálkozó tekintetemre megmagyarázza, hogy ezek a problémák különböző jellegű szerepei miatt meglehetősen gyakoriak lennének, ha előzőleg nem. élné bele magát minden egyes szerepébe. A legjobban a helyzetkomikummal és a humorral telített vígjátékokat szereti, bár nem ez a legegyszerűbb műfaj, mert a közvetlen és könnyed hangnem megőrzése nemcsak tőle, hanem a partnereitől is függ, akiktől elvárja, hogy — ha kell — rögtönözve is képesek legyenek „visszadobni a labdát“, vagyis tréfájára helyesen reagálni. — Nagy megnyugvásomra szolgál — mondja —, ha ilyen emberrel dolgozhatom együtt. Ezt még fontosabbnak tartom, mint hogy megteremtsem azt a bizonyos kapcsolatot a közönséggel, amelyet sok művész nehezen nélkülöz. Véleményem szerint azonban az igazi művész minden körülmények között művészetet nyújt. ' Ez I. Sovák hitvallása. Ezért játszik ugyanolyan lelkesedéssel a színházban, mint a fllmkamera előtt. Mindig arra törekszik, hogy tudása legjavát adja. Ezt tartja a legfontosabbnak. Ez a titka annak, hogy játékával sikerül elűznie a gondokat és a ráncok helyébe mosolyt varázsol az arcokra... KARDOS MÁRTA A SZLOVÄK SZÍNÉSZ MAGYARORSZÁGI VENDÉGSZEREPLÉSÉNEK SAJTÓVISSZHANGJA Budapesten az elmúlt hetekben bemutatták Maár Gyula rendező Végül című filmjét, mely egy kommunista munkásról szól, akit a nagyüzemek államosításakor vállalatvezetővé emel. tek ki, majd később Indoklás nélkül leváltották. Mellőzése világnézetében, elkötelezettségében azonban nem rendítette meg. Nyugdíjazása napján mérleget készít életéről, azt kutatja, mi adott életének célt, értelmet... A film forgatása idején a Filmvilág hasábjain már beszámoltunk róla, hogy az alkotás főszerepét, az első ötszáz munkásigazgató egyikét Jozef Kroner, a bratislavai Szlovák Nemzeti Színház drámai együttesének a tagja játssza. A bemutatót követően a magyar lapok az alkotást rencenzálva elismerően írnak a szlovák színész játékáról. A Népszabadság kritikusa többek közt megállapítja: Varga János szerepére Maár kitűnő figurát talált a csehszlovákiai Jozef Krönerben. Érdemes volt meghívni ezt a kiváló színészt, aki a maga gazdag „eszköztelenségével“ — visszafogott gesz- tikulációjával, mimikájával — megrendítő erővel és bensőséges hitelességgel állítja elénk hősének emberséges, tiszta munkásfiguráját. Hasonló hangnemben nyilatkozik a művész játékáról a Magyar Nemzet is: A film ereje az Üzlet a korzón főszerepében világhírűvé vált Jozef Kroner alakítása a magányossá maradó férfi szerepében. Esendő embert formál, aki, ha lemaradt is az élet gyorsuló iramában, ember maradt mindvégig. A Magyar Hírlap kritikusa szerint: A rendező remek főszereplőt talált a hirtelen nyugdíjba küldött s most életét kiürültnek, céltalannak érző „öreg veterán“ alakítására; Jozef Kroner, a csehszlovák vendégművész teatrális gesztusok nélkül, szerény természetességgel formálja meg a főfigurát ... A Film, Színház, Muzsikában az alábbiakat olvashatjuk: ... a tanulmánynak a legfontosabb eleme a nagyszerű csehszlovák színész, Jozef Kroner arca, lénye, egész habitusa, ami valóban nem annyira szóban és játékban nyilatkozik meg, hanem a színészi lélekfeltáró művészet kisugárzásában. Ennek a kisugárzásnak is több a homálya, mint a fénye, mint ahogy Varga János arca, élete maga is félhomályban tartott portrétanulmány, de hogy fájdalmas vonásaival annyira azonosulni tudunk és hogy a film színtere a látható világ zugaiból a lélek síkjára és zugaiba tevődhetett át, mindez Jozef Kroner alakításának köszönhető. Nagy szó, ha egy férfi zokogása nem fúl hamisságba, hanem minket is torkon ragad ... (-) 1974. III. 31. 10 Jozef Kroner a Végül című magyar film egyik jeleneteben
