Új Szó, 1974. március (27. évfolyam, 51-76. szám)

1974-03-29 / 75. szám, péntek

Nép művelők a felkelésről A bratislavai Népművelési Intézet rendezvénye • Magyar nyelvű szeminárium Zvo­lenban • Tanulmányi kirándulás Közeleg a Szlovák Nemzeti Felkelés 30. évfordulója. Az esemény alkalmából a bratisla­vai Népművelési Intézet nem­zetiségi osztálya március 24— 25—26-án szemináriumot ren­dezett Zvolenban. A tanulmá­nyi kirándulással összekap­csolt tanácskozáson A Szlovák Nemzeti Felkelés 30. évforduló­ja és a népművelés feladatai, A Szlovák Nemzeti Felkelés in­ternacionalista jellege, A Szlo­vák Nemzeti Felkelés irodalmi tükröződése és A magyar nem­zetiségű antifasiszták a Szlovák Nemzeti Felkelésben címmel hangzottak el előadások. A mintegy 40 tagú résztvevő a tanulmányi kirándulás kereté­ben megtekintette a Szlovák Nemzeti Felkelés Banská Byst- rica-1 múzeumát, valamint a kremničkái és a nemeckái em­lékművet, és ellátogatott több más, a Szlovák Nemzeti Felke­lés eseményeit idéző helyekre. A jől szervezett és tartalmas háromnapos magyar nyelvű szemináriumon mind a tanul­mányi kirándulás, mind a vi­tával kísért előadások azt a központi gondolatot fejezték ki, hogy a Szlovák Nemzeti Felkelés Csehszlovákia népei újkori történetének egyik leg­jelentősebb eseménye. A szlo­vákok legjobbjai — számos nemzet fiainak a támogatásá­val — fegyverrel küzdöttek a szabadságért, a felszabadulá­sért, az ország függetlenségé­ért. A Szlovák Nemzeti Felke­lés a Csehszlovák Köztársaság új alapokon történő megújítá­sát írta zászlajára, s e törek­vés nagy visszhangot keltett és őszinte rokonszenvvel ta­lálkozott valamennyi leigázotí nemzetnél. A küzdelemben mintegy 25 nemzet és nemzeti­ség képviselői vettek részt és harcoltak saját népük szabad­ságáért is. A Szlovák Nemzeti Felkelés előestéjén, 1944. augusztus de­rekán — amint ezt Gustáv Hu­sák: Tanúságtétel a Szlovák Nemzeti Felkelésről című könyvében részletesen is kifej­ti, — a nácizmus és a hazai fasizmus elleni nyílt harcnak három, élesen különböző kon­cepciója élt egymás mellett: 1. A Szlovák Kommunista Párt és a Szlovák Nemzeti Tanács kon­cepciója, az egész nemzetet átfogó fegyveres felkelése, az akciónak a szovjet hadsereg terveivel történő egyeztetése alapján; 2. BeneSék és katonai klikkjének koncepciója, — ön­álló katonai akciók a néptöme­gek részvétele, a kommunisták és a szovjet hadsereggel való együttműködés nélkül; 3. a Partizánmozgalom Ukrán Ve­zérkarának koncepciója, ame­lyet Csehszlovákia Kommunista Pártja moszkvai vezetősége támogatott: — a partizánmoz­galom kifejlesztése, amely az- fcal számolt, hogy a katonák átmennek a partizánegységek­be. A fasisztaellenes szlovák mozgalom élén már a háború első éveiben a kommunisták álltak, s e feladatuktól nem hagyták magukat eltéríteni a tömeges üldözés ellenére sem. Miután a párt 1938-ban illega­litásba vonult, 1943. tavaszáig fi fasiszta rendszer a kommu­nisták négy illegális központi bizottságát számolta fel Szlo­vákiában. A kommunista pártot azonban ez sem törte meg. A párt moszkvai vezetőségének Utasítására Szlovákiába jött Karol Smidke, és 1943 nya­rán megteremtette a párt V. illegális központi bizottságát. A párt V. illegális központi bi­zottságának tagja volt Gustav Husák és Laco Novomeský elv­társ is. Az újonnan megterem­tett központi bizottság folytat­ta a megelőzőek munkáját, és újabb eredményeket ért el. A párt V. illegális központi bi­zottsága feladatának tekintette azt is, hogy befejezze a fegy­veres harc előkészületeit. Szlo­vákia Kommunista Pártja V. központi bizottságának nagy érdeme volt, hogy megszilárdí­totta a pártszervezetek hálóza­tát, és megnyerte a fasiszták III. 29. elleni harcra a burzsoázia egy részét. Kezdeményezésére jött létre — több kísérlet után — az egységes fasisztaellenes front szlovákiai szerve: a Szlo­1974. vák Nemzeti Tanács. Az illegá­lis Szlovák Nemzeti Tanács megfelelt annak a célnak, hogy megteremtse a fasisztaellenes harc széles bázisát. A tömegméretű antifasiszta front kialakulására irányuló orientációnak, elsősorban a kommunisták óriási politikai szervezőmunkájának köszönhe­tő, hogy a Szlovák Nemzeti Felkelés valóban a nép töme­ges, nemzeti fegyveres felkelé­se lett. A felkeléssel kezdett megvalósulni a szlovák nép alapvető nemzeti és szociális célja és jogos igénye. A Szlo­vák Nemzeti Tanács a szé­les tömegek akaratát és gon­dolalát kifejezve a felkelés idején kihirdette a Csehszlovák Köztársaságnak mint az egyen­jogú cseh - és szlovák nem­zet közös államának felújítá­sát. A felszabadított területe­ken a Szlovák Nemzeti Tanács ragadta kezébe a hatalmat és ezzel megbukott az úgyneve­zett szlovák állam fasiszta rendszere. A felkelésben meg­szilárdultak a nemzeti bizottsá­gok, mint az új, népi hatalom kifejezői és annak jelképei, hogy ebben az országban a né­pé lesz a hatalom. A felkelés­ben megszilárdult a munkásosz­tály és a parasztság, valamint a hazafias értelmiség szövetsé­ge is. A felkelésben közvetle­nül részt vettek a szovjet par­tizánok és katonák, a közös harcokban a közös tapasztala­tok és áldozatok örökre meg­teremtették a csehszlovák— szovjet barátságot. A Szlovák Nemzeti Felkelés fékezte a fasiszta hadak tény­kedését. A nácikat már annak gondolata is felbőszítette, hogy a szabad terület létesülése és a felkelő erők szervezkedése le­hetetlenné teszi számukra, hogy Szlovákia középső részeiben használhassák a rendkívül fon­tos vasúti és országúti hálóza­tot, amely 1944 második felé­ben a németek számára óriási hadműveleti és sztratégiai je­lentőséggel hírt. A felkelők az­zal, hogy megszólva tartották ezeket a közlekedési vonala­kat, akadályozták a fasisztákat abban, hogy az egyik frontsza­kaszról a másikra irányíthassák katonai egységeiket és hadi­technikájukat. Azzal, hogy a szlovákok ak tív harcot folytattak a hitleri fasizmus ellen, a szlovák nép beállt a hitlerellenes koalíció­ba. E tény már önmagában is meghatározta és ma is megha­tározza a köztársaság helyze­tét és politikai orientációját. A siker feltételét akkor is, ké­sőbb is u Szovjetunió teremtet­te meg. A Szovjetunió létezése, közvetlen anyagi és erkölcsi segítsége nélkül nem kerülhe­tett volna sor az említett el­vek kidolgozására és realizálá­sára. A szovjet emberek, a par­tizánparancsnokok: Aszmolov, Jegorov, Szagyilenko, Klokov és a világ első szocialista or­szágának további képviselői, akik mind a harc megszerve­zésében, mind a harcokban példás magatartást tanúsítot­tak, iskolapéldáját nyújtották a népek közötti barátságnak és a szovjet ember internacio­nalizmusának. A Szlovák Nemzeti Felkelés és a szlovákiai partizánharc a szlovákiai magyarok és a Szlo­vákiával határos magyar terü­letek lakossága körében is nagy rokonszenvet váltott ki. A szlovák és a magyar kom­munisták, valamint a szovjet parancsnokság rendkívül nagy jelentőséget tulajdonított an­nak, hogy a határmenti te­rületeken élő emberek maximá­lis segítséget nyújtsanak a szlovák partizánoknak és a felkelőknek, és egyben a vi­dék kiinduló bázisává váljék a magyarországi partizánharcok­nak. A felkelők vezérkarának, Szlovákia Kommunista Pártjá­nak magyar nyelvű röpiratai, valamint a Szlovák Szabadsá­gért nevű rádió magyar nyelvű adásai arra törekedtek, hogy növeljék a magyar nép rokon- szenvét a partizánok iránt, a szlovák nép példájának köve­tésére serkentsék. A felhívások és a szabad­ságharcosok akciói nem marad­tak hatástalanok. A magyar dolgozók tudták, hogy kegyet­len megtorlás, bitó jár a parti­zánokkal együttműködőknek, mégis támogatták, élelmezték őket. Ha veszélybe kerültek, rejtegették, bújtatták és fontos hírekkel látták el a szlovák hazafiakat. Az átszöküttek nagy része bekapcsolódott a küzdelembe. Már a felkelés ide­jén is harcoltak magyar nem­zetiségűek Banská Štiavnica, Zvolen és Podbrezová környé­kén, s ott találjuk őket a du bovái ütközetben és a duklai hágóért vívott csatákban is. Az utóbbival kapcsolatosan a sze­minárium egyik résztvevője, a 71 éves Péter Imre elvtárs, aki jelenleg Kráľ. Chlmecen (Ki- rályhelmecen) él, és aki u Szov­jetunióban nyert antifasiszta ki­képzés után szintén részt vett az említett harcokban, tartott élménygazdag beszámolót. Töb- bek között elmondta, hogy a küzdelmet mindig áthatotta a szabadságvágy, az együvétarto- zás érzete, az internacionaliz­mus szelleme. Az előadók elmondták azt is, hogy 1944. szeptember 19- én érkezett Szlovákia földjére az a 27 partizán, — 17 szovjet, 10 magyar — akiknek a legen­dás hírű Kozlov őrnagy volt a parancsnokuk és akik számos hőstettet hajtották végre. Ebből a csoportból és a közben hoz­zájuk csatlakozott harco­sokból alakult meg később a Petőfi partizánegység, amely főleg Poltár, Rimavská Baňa (Rimabánya), Babinec (Baba- rét), Rimavská Sobota (Rima­szombat), Šafárikovo, (Tornai­ja), Rožňavu (Rozsnyó), Fiľa­kovo (Fülek) stb. körzetében hajtott végre akciókat. Utukat elvágott telefondrótok, felrob­bantott hidak, kisiklatott kuto- navonatok, lef egy vérzett csend­őrök, határőrök, szétszórt röp- iratok jelzik. A Szlovák Nemzeti Felkelés az egész országot átfogó parti­zánharc, a nemzetközi prole­tariátus, a fasisztaellenes né-' pék összefogásának ragyogó példájáról tett bizonyságot. Résztvevői a sok megpróbálta­tás, a nagy anyag- és ember­áldozat ellenére is hősiesen harcoltak. A felkelést a fasisz­ta hadsereg csak visszaszorí­tani tudta, leverni nem. A fel­kelés hatalmi szervei illegali­tásba vonultak, s tovább irá­nyították és folytatták az ellen­állást. A Szlovák Nemzeti Fel kelés a kommunisták harci te­vékenysége folytán Csehszlo vákia népeinek nagy forradalmi akciója lett és a köztársaság történetében döntő fontosságú fordulatot eredményezett. A fa­sizmus leverésével felszabadult a néptömegek alkotó tevékeny^ sége és lehetővé vált a Cseh­szlovák Köztársaság új alapo­kon történő elrendezése, illetve felújítása. 1944 augusztusától 1948 februárjáig a munkásosz­tály hatalmának és a CSKP ve­zető szerepének a teljes bizto­sításáig hosszú út vezetett. A kommunisták harca azonban eredményesnek bizonyult és meghozta a győzelmet. Az előadók részletesen ele­mezték, hogy a felkelés példá­ja hogyan hasznosítható az if­júság nevelésénél, milyen gaz­dag a felkelés irodalmi tükrö­ződése és milyen feladatok várnak elvégzésre ma, a CSKP XIV. kongresszusának határo­zata teljesítése érdekében. Tóth Sándor, a Népművelési Intézet nemzetiségi osztályá­nak vezetője a szemináriumot értékelő zárszavában kiemelte, hogy a Szlovák Nemzeti Felke­lésről rövidesen magyar nyelvű műsorfüzetet jelentetnek meg. A beszédvázlatokat, elbeszélé­seket, regény- és drámarészle­teket, valamint verseket tartal­mazó kiadvánnyal a Népműve­lési Intézetnek az a célja, hogy megkönnyítse a népművelők munkáját, és irodalmi alap­anyagot nyújtson a Szlovák Nemzeti Felkelés 30. évforduló­ja alkalmából sorra kerülő kul­turális rendezvényekhez. A népművelési Intézet nem­zetiségi osztálya rendezte sze­minárium elősegítette, hogy a gyakorló népművelők saját ha­táskörükben szintén méltóan emlékezzenek meg a Szlovák Nemzeti Felkelés 30. évfordu­lójáról. , , BALÁZS BELA Párbeszéd a kovácsmiihelvhen Szélesvállú, termetes ember Öllé László, a Kostolné Krača- ny-i (Egyházkarcsa) Efsz ko- vácsmestere. Markában válto­gatva, aszerint, hogy milyen teljesítményhez szükséges, 2— 12 kg súlyú kalapácsokat for­gat. Ütése nyomán szinte meg­remeg a műhelyben a levegő. Pedig régen megette mór a ke­nyere javát. Lassan a hetven felé-közeledik, de még most is a fiatalokat megszégyenítő ütemben végzi nem könnyű munkáját. Amikor a kalapács és az iillő ütődésének fülsiketítő zaja k's- sé elhalkul, a szokványos kér­déssel huza- kodom elő. — Mióta dol­gozik a szak mában? — Ha az inaséveket is beleszámítom, akkor már az 52. eszten­deje. Tizennégy- éves koromban szegődtem ei inasnak Márton Antal pozsonyi patkoló- és gyógykovács- mesterhez. A virágvölgyi templom ed ott a város legfor­galmasabb he­lyén volt a mű­helyünk. Érkező embe­rek szakítják meg beszélgeté­sünket. Sürgős lehet a dolguk, mert egy vető­gép meghibáso­dott szerkezetét mutatják a mesternek. — Laci bácsi — szólítják keresztnevén — szeretnénk, ha iztben megcsinálná. Holnap reg­gel korán indulunk. A nyugdíjas mester homloká­ra tolja szemüvegét, mintha így jobban látna. S amint tü­zetesen megszemlélte a ketté vált vnsdarabot, így szólt tár­saihoz: — Na rendben van. Reggel jöhettek érte. Közben rohamosan sötétedik. A műhely fiatalabb alkalma­zottjai csomagolják cókmókjai- kat és készülődnek hazafelé. Az idős mester azonban nem tart velük. Inkább bekapcsolja a lámpákat, hogy a meghibá­sodott alkatrészt még aznap összehegessze. Na látja! Ilyen a kovácsmes- terségl Itt nem az óra, a mun­kaidő, hanem a dolog sürgőssé­ge diktálja az ütemet. Régeb­ben sem volt ez másképp. A gazdálkodók is rendszerint sür­gős munkával leptek meg a műhelyben, hogy a következő napon akadálytalanul folytat­hassák a munkát. Talán csak fél órát vett igénybe, s Laci bácsi elégedet­ten tette le az összehegesztett alkatrészt a műhely padlójára. Most már bőven futotta az idő­ből, hogy a szakma kérdései­ről és éleiének alakulásáról zavartalanul elbeszélgessünk. A mester tréfás epizóddal vezette be mondókáját. — Valamikor a mesterember­nek sok vidéki tapasztalatszer­zésre volt szüksége ahhoz, hogy önállósíthassa magát. így in­dult el a kovács, a szabó és a suszter harmadmagával vidé­ket járó útjára. Az első falu­ban rájuk szakadt az este. Az egyik gazdánál találtak szál­lást. Mint ilyenkor szokás, a rangidős mutatta be az alkal­mi vendégeket: ón szabó mes­ter vagyok, a barátom cipész, a harmadik társunk csak ko­vács. Reggel, mielőtt útnak indul­tak volna, szállásdíj fejében szolgálatiéijesítésre kérte őket a gazda. így szólt a szabóhoz: „Előhúztam egy öreg rongyos ruhát, készítsen nekem egy új öltönyt belőle. Maga, meg susz­ter uram készítsen újat ebből az elnyűtt csizmából.'* Miután az önálló iparosjelöltek ké­pessége felmondta a szolgála­tot, a gazda három elkopott félpatkót nyomott a kovács ke­zébe, aki szemük láttára új da­rabot varázsolt belőlük. „Na, látjátok — szólott bú­csúzóul a furfangos gazda —, ez kovács mester, de ti csak sZabók, meg suszterok vagy­tok.“ Jót kacagtunk a szellemes epizódon, amibe az érkező el­nök is belekapcsolódott. Ma­napság, amikor annyi a bonyo­lult és korszerű gép, a ko­vácsszakma is nehezebb fela­datok elé állítja művelőit. — A gyárilag előáilíuztt gé­Ollé László szakmai ismerete a modemebo be rendezések kezelésénél sem mond csődöt. (A szerző felvétele) pék szerkezeteit meghibásodás esetén új alkatrészekkel kell pótolni. Ha nincs — mutatott a padlón heverő darabra — ak­kor a pótalkatrészek felújítása a kovácsmesterekre vár, akik­nek úgyszólván a legmoder­nebb gépekhez is mesteri mó­don kell érteniök. Azt már megtudtam, hogy mióta folytatja Laci bácsi a szakmáját, most az iránt ér­deklődtem, hány éve tagja a szövetkezetnek. Helyette Szé­kács elvtárs, az efsz elnöke vá­laszolt: — Amióta megalakult! — Azaz, hogy ez idén lesz 25 esztendeje — egészíti ki az elnököt a mester, majd tovább­folytatja. — Emlékszem, hu­szonkilencen, ötven pár lóval kezdtük. Az első két traktort Jureák eivtárs, az akkori el­nök, és én hoztuk egyenesen a gyárból. Nagy örömet váltottak ki az új gépek a faluban, pe-- dig a traktorokkal többnyire csak az anyagmozgatást és a szállításokat végeztük. A mezei munkákhoz eleinte fogatokat használtunk. Huszonöt év óta gépi felsze­relésben, anyagiakban jelentős mértékben gyarapodott az 1250 hektáros szövetkezet. Ma már gépek végzik el a nehéz testi erőt követelő munkákat. Székács László, eísz-elnök, aki immár 14 éve tölti be Egy- házkarcsán ezt a tisztséget, boldogan újságolta, hogy 33 millió koronát ér a szövetkezet vagyona, s több mint 17 millió értékű árut állít elő évente. — Talán az eltelt két és fél évtizednek mégis az a legfőbb jellemzője — szólt elismerőleg —, hogy az anyagiakon kívül a tagok szellemi fejlődése is gyarapodott, megváltozott a viszonyuk a közös munkához, a vagyonhoz, szilárdult bizalmuk szocialista rendszerünkhöz. A fennállásának jubileumi év­fordulójára készülődő szövet­kezeti tagság nem külsőségek­ben, hanem tartalommal meg­töltve akarja megülni az ün­nepet. Ebben jelentős részt vál­lal Laci bácsi Is és további 28 alapító társa, akik a falu szo­cialista építésének magasztos eszméjét mindennapi kitartó munkájukkal segítették győze­lemre. SZOMBATH AMBRUS

Next

/
Thumbnails
Contents