Új Szó, 1974. március (27. évfolyam, 51-76. szám)

1974-03-28 / 74. szám, csütörtök

Érzelemmel leli vallomások JÁN MUDROCH SZÜLETÉSÉNEK 65. ÉVFORDULÓJA Az ,,1909-es nemzedék“ néven emlegetett és körülbelül egy korosztályt képviselő művész- generáció, mely a második vi­lágháború küszöbén kezdte el működését, lényegében u szlo­vák képzőművészet első töme­ges és rokoncélú áramlatát ké­pezte. A fasizmus felléptekor két ágra fakadt csoport br ;tis- lavai részének vezető egyéni­sége Ján Mudroch festőművész lett, míg a prágai irányzat ki­magasló alakja Cyprián Majer nik volt. A nagyjából közös platformon működő két csoport tevékenysége annyiban tért el egymástól, hogy a prágai a víz­szintes és többfigurás kompo­zíciót részesítette előnyben, a bratislavai viszont inkább a függőleges formátumú csend­élethez, vagy portréfestéshez ragaszkodott. Ján Mudroch, akárcsak a ge­neráció túlnyomó része, W. No- wak festőművész tanítványa volt a prágai Képzőművészeti menyek miatt, részben pedig bonyolult egyéniségéből kifolyó­lag — festményein újfajta, szomorkás hang jelentkezett. Ennek az átalakulásnak, a mé­lyebb érzelmi és gondolati át­élésnek jegyei először az 1937- ben készült Ülő nő és Ljuba Paljeva portréján láthatók. Né­peinek pesszimista, sőt tragikus hangulatát a reneszánsz és ba- rok művészetre jellemző fény- árnyék-technikával érte el, mely egyúttal nagyobi) térbeli­séget kölcsönzött élénkszínű, mélytüzű festményeinek. Prágai tanulmányai befejezté­vel Mudroch Bratislavába köl­tözött, ahol élénken bekapcso­lódott a nemzeti kultúra fej­lesztésébe: azon kívül, hogy a bratislavai egyetem tanára volt, több művészeti intézmény (pél­dául a Szlovák Nemzeli Galé­ria) megalapításának indítvá­nyozója volt. „Szlovákiába való jövetele — mint J. Alexy írta — az új és áhított művészeti Főiskolán, akinek irányító ha­tása alatt főleg a francia imp­resszionizmus vonzotta. Korai képein Renoir és Bonnard irán­ti csodálata tükröződik, mint például a Fürdőzés a trenőíni Vág mellett című képen (1936), amely optimista színezetű folt- tech okával készült. Egy-két évvel később azonban — rész­ben az akkori történelmi ese­pezsgés forradalmi kezdete volt“. A kiéleződött politikai hely­zet, a fasizmus egyre fokozódó veszedelme Mudrochot is tuda­tára ébresztette annak, hogy minden lelkiismeretes művész­nek állást kell foglalnia a hu­manizmusért folyó harcban. így születtek meg a Katasztrófa (1938-ban) és a Meggyilkolt költő (1940-ben) című megren­dítő festményei, az embertelen­ség elleni küzdelem általános szimbólumaként. Drámaiságuk és bíráló szavuk Goya for­radalmi tárgyú képeire emlé keztet. Mudroch műveinek egyébként jellemző vonása, hogy a vá­lasztott tárgyat csupán jelkép­nek használja saját érzelmei­nek, hangulatainak és eszméi­nek kifejezésére. Ezt bizonyítja a mondanivaló gyakori, de gaz­dagon variált ismétlődése is (többnyire csendélet, vagy port­ré). A következő évek alkotá­sának legszínvonalasabb idő­szakát jelentették, mert ekkor festette érzelmileg és eszmei­leg leggazdagabb képeit, köz­tük a híres Madonna feketében (1940) és Ilona asszony port­réja címűt, (1939). Mindkettő arcképeinek tipikusan csend­életszerű megoldását példázza, ami különös méltósággal ruház­za fel alakjait. Mesteri csendéleteinek — melyeknek zöme virágot ábrá­zol — legjobbjai a Virágok és a Csendélet. A kompozíció ki- engyensúlyozottságára való tu­datos törekvésen túl mély emo- cionalitásukkal hatnak a né­zőre. Az 1967-ben elhunyt művész gazdag munkásságának gyümöl­csét az elmúlt évtizedekben Bratislavában több kiállítás mu­tatta be. 1964-ben érdemes mű vész címmel tüntették ki. Mudroch kultivált festészete a modern szlovák művészetet az impresszionizmus, posztimp­resszionizmus és a reneszánsz stílusirányzatok forma jegyeinek eredeti, jelentől átitatott kom­binációjával gazdagította, mely­ben a szubjevtív önkifejezés és objektív ábrázolás kiegyensú­lyozására törekedett. L. GÁLY TAMARA 0 George Gershwin születé­sének 75. évfordulója alkalmá­ból ünnepi hangversenyt adott a moszkvai filharmonikus zene­kar a szovjet főváros Csaj­kovszkij termében. A koncert programján a Porgy és Bess, az Egy amerikai Párizsban és a Kék rapszódia részletei szere­peltek. Fiataljaink örömére Magyar szerző zenés játéka az Üj Színpadon Az elmúlt napokban valóban ritkaságszámba menő színházi esemény tanúi voltunk. A bra­tislavai Új Színpad vezetősége az évadonként bemutatásra ke­rülő három zenés darabból most egyet a fiataloknak szen­telt, s így igyekezett csökken­teni az ifjúsági színházi előadá­sok hiányán, amely sajnos nem­csak a szlovák fővárosban okoz komoly problémát. Ez a tett di­cséretet érdemel, s egyúttal példaképül szolgálhat más szín­házak számára is. Az Új Színpad dramaturgiája szerencsés kézzel választott, amikor alkalmas hazai színmű­vek hiányában magyar szerzők — hazájukban rendkívüli nép­szerűségnek örvendő — muzi­kál ját, a Koldus és királyfit tűzte műsorra. Mark Twam is­mert alkotását Kárpáthy Gyula alkalmazta színpadra, a darab zenéjét Daróci Bárdos Tamás, a dalszövegeket Kormos István szerezte. A darab láttán meg­értjük, hogy ez a zenés játék Magyarországon nagy sikert aratott. Ugyanis ennek az alko­tásnak minden feltétele meg­van ahhoz, hogy a 8—14 éves korú gyermekek esztétikai ne­velését és ízlését gazdagítsa. Kárpáthy Gyula átdolgozása meghagyta Mark Twain alkotá- tának valamennyi értékét, Da­róci Bárdos István pedig mo­dern hangvételű beat-muzsikát komponált a cselekményhez, s ezért nem nehéz megjósolni, hogy főleg a fiatalok körében népszerű muzsika révén az Új Színpadon is hosszú életű lesz ez a zenés játék. A zenés játék cselekménye színes, fordulatos, s megfelelő mértékben emeli ki az etikai értékeket: az igazság- szeretetet, a jóságot s a becsü­letet. Ugyancsak az elismerés hangján szólhatunk a zeneszá­mokról, amelyek ritmikusak, melódiagazdagok és már az el­ső hallásra megnyerik a fiatal nézők tetszését. ötletesek és igényesek Kormos István dal­szövegei is. Az ifjúsági zenés játék elő­adására nagy körültekintéssel és műgonddal készültek az Új Színpadon. Az is nagyon tet­szett, hogy a színészek és a rendező nem „félkézzel“ nyúlt a darab betanulásához, s ennek eredményeképpen magas szín­vonalú, aprólékosan kidolgo­zott országos bemutató előadás­nak tapsolhattunk. Ivan Krají­ček rendező megfelelő szöveg­könyv birtokában újra megcsil­logtatta tehetségét: részleteiben is kellőképpen átgondolt, gör­dülékeny játékot kreált a szín­padra. Meghagyta a cselek­mény mesékre jellemző légkö­rét, jól éreztette a király ud­vara és a koldusok közötti kü­lönbséget. A gyermek megfi­gyelőkészségéhez és godolatai- boz alkalmazkodva domborítot­ta ki a jóságot, az igazságsze- reietet, illetve azok ellentétjét, a gonoszságot és a szociális igazságtalanságot. Krajíček mél­tó partnere és segítőtársa Tibor Lužinský díszlettervező és Mi­lan čorba jelmeztervező volt. Mindketten egyszerű és még­is kifejező díszletet, illetve jel­mezeket készítettek, fő] mutat­kozott be a színház új koreog­ráfusa, Jaroslav Pešek is, aki a mozgalmas, dinamikus táncbe­tétekkel szintén hozzájárult az előadás sikeréhez. Ebben az ifjúsági zenés já­tékban az Űj Színpad csaknem valamennyi művésze szerepel kisebb-nagyobb szerepben. Mind­annyian (Jozef Kuchár, Jaros­lav Rózsival, Karol Vlach, Mis­kovics László, Mária Schweig- hoferová, Darina Markovičová és mások) jó alakítást nyújtot­tak, egyikük seon élt vissza az­zal, hogy a gyermekek a színé­szi játék részleteit illetően nem annyira figyelmesek. Természe­tesen a nézők figyelme elsősor­ban a koldus és a királyfi sze­repére összpontosul. Ezt a két férfiszerepet Božena Polónyio- vá és vendégként Gréta Sverc- lovájezná alakította a szokat­lan feladat ellenére igényesen. A színészek jól oldották meg a beat-muzsika egyes sajátos­ságaiból adódó problémákat is. Itt talán csak annyit jegyez­nénk meg, hogy néhány eset­ben, különösen a befejező jele­netben, túl hangos volt a zene kari kíséret, s így néhányszor nem értettük egészen a dal­szöveget. S ha már az apró hi­báknál tartunk, elmondjuk, hogy kellemetlenül lepett meg bennünket a szürke, eléggé fe­lületesen elkészített műsorfüzet, ahol például még a szereposz­tás sincs feltüntetve. A műsor­füzet szerzői elintézték annyi­val, hogy a játékban az Űj Szín­pad „színész nénijei és bácsi­jai“ szerepelnek. Talán monda­nunk sem kell, hogy 8—14 éves, vagy idősebb fiataloknak az ilyen tájékoztatás bizony kevésnek bizonyul. Ez a két szépséghiba azonban mitsem von le az előadás érté­kéből. Szép élményt szerzünk gyermekeinknek ezzel az elő­adással, s azért jó lenne, ha minél többen megnéznék a Kol­dus és királyfit. Annál is In­kább, mert biztosra vesszük, hogy nemcsak a gyermekek, de a szüleik is jől fognak szóra­kozni. ALFRÉD GABAUER A jövő tanévben nyit/ak meg a kežmaroki síiskolát. A P. O. Hviezdoslav Gimnáziumban nyílik meg a síiskola első osztálya, amelybe a sísportban eddig elért eredményeik és iskolai elő­menetelük alapján hívják meg áprilisban felvételi vizsgára a je­lölteket. A síiskola létesítésének kezdeményezői a kežmaroki Start testnevelési egylet tisztségviselői és a város politikai és közéleti tényezői voltak. Felvételünkön a Start testnevelési egylet új szállodája, amelyben a síiskola diákjainak internátusa kap he­lyet. Előtérben a síiskola kezdeményezői és megvalósítói látha­tók: (balrólj Ottó Krajňák, Michal Šoltýs, dr. Ottó Podolinský, fozef Varga, a városi nemzeti bizottság elnöke és Anton Šoltýs. (Felvétel: š. Petráš — ČSTK f AZ INTÉZMÉNYES NEVELÉS A fejlett szocialista társada­lomban végbemenő gyors üte­mű fejlődés megköveteli, hogy az iskola sokoldalúan készítse fel a tanulóifjúságot az életre. A CSKP KB júliusi ülése ismé­telten hangsúlyozta az iskolák jelentős szerepét a gyermek és a fiatal személyiségének kiala­kításában. Itt formálódik a fia­talok jelleme, erkölcsi arcula­ta, szocialista meggyőződése, a munkához, a szocialista hazafi- ságttoz, a humanizmushoz és az internacionalizmushoz való vi­szonya. Az intézményes nevelési té­nyezők különböznek a spontán környezeti nevelési hatásoktól. Ezeknél nem az alkalomszerű hatások érvényesülnek, hanem a céltudatos, tervszerű nevelés. Ide soroljuk elsősorban az is­kolát, az ifjúsági szervezetet s nem utolsósorban a családot, de ide tartoznak azok a társa­dalmi szervezetek is, amelyek nevelőmunkát fejtenek ki. A folyamatosság, a tervszerűség, a céltudatosság és a rendsze­resség leginkább az oktató-ne-. velő munkában érvényesül. A szocializmus anyagi-műszaki alapjának fejlődésével, a tudo­mányos-technikai forradalom előrehaladásával összhangban nő az iskola szerepe. Ezért szükséges, hogy a nevelők poli­tikai és pedagógiai szempont­ból egyaránt képzettek legye­nek. Szükséges, hogy eljárásuk, szemléletük egységes legyen az alapvető pedagógiai, világnézeti és politikai kérdésekben. Az iskolával szorosan együtt­működik a Szocialista Ifjúsági Szövetség és a pionírszervezet. Az ifjúsági mozgalom szerepe az ifjúság életében egyre je­lentősebb. Nevelésünk csak ak­kor teljes értékű, ha az iskola munkáját a mozgalmi nevelés eszközeivel is támogatjuk és kiegészítjük, hiszen e szerveze­tekben válik lehetővé, hogy a tanulók öntevékenyen éljenek, közösségi szellemben nevelked­jenek. A szervezetben folyó te­vékenység elősegíti a tudomá­nyos világnézet kialakítását, felkelti a tanulóifjúság érdek­lődését a haladó munkásmoz­galmi hagyományok iránt. Több iskolában eredményesen mű­ködnek az ateista szakkörök, s a tanulók bekapcsolódnak a regionális párttörténeti és munkásmozgalmi dokumentu­mok összegyűjtéséhez. A jól működő ifjúsági szervezet a szabad időt. a pihenést, a szó­rakozást és a játékot is tar­talmassá tudja tenni. Az egy­séges közösségben a sokféle jel­lemű. képességű és érdeklődé­sű fiatal kiegészíti egymást, közös tevékenységben alakítja ki egymás világnézetét és jel­lemét. Közben maguk is változ­nak, fejlődnek. A közösség él­tető ereje, hogy mindig megha­tározott cél áll előtte. Ha a kollektívának nincs célkitűzé­se, s az eredményeket nem kö­vetik új feladatok, akkor a kö­zösség szétesik. A párt júliusi ülése felhívta a figyelmet arra, hogy a SZISZ Iskolai szerveze­tei tevékenységének sokoldalú fejlesztése érdekében az isko­laigazgatás fordítson nagyobb figyelmet rájuk. Elsősorban a politikai nevelőmunka színvo­nalának emelésére, a szakköri tevékenység fejlesztésére, vala­mint a klubok fellendítésére hívja fel a figyelmet. A pionír­szervezetek munkájában előtér­be kerül a minőség javítása. A szervezet ebben az évben ün­nepli fennállásának a 25. év­fordulóját, melyet az SZNF 30. évfordulójával kapcsolunk egy­be. A jubileum jó alkalom arra, hogy a gyermekek megismer­kedjenek népünk, a munkásosz­tály, a kommunista párt, az if­júság és a gyermekmozgalom forradalmi hagyományaival és nemzeteink szociális és felsza­badító harcával. Fontos nevelőmunka hárul a napközi otthonokra és az ifjú­sági otthonokra Is. Nevelési céljuk lényegében az iskoláé­val azonos. Jelentősen elősegí­tik a közösségi élettel kapcso­latos helyes szokások kialakí­tását, valamint a helyes napi­rend, rendszeres munka és kul­turált szórakozás megalapozá­sát. Társadalmunk elvárja, hogy az iskolai és a családi nevelés­nek közös célkitűzései legye­nek. A családi nevelés nem olyan céltudatos és tervszerű, mint az iskolai. A gyermek sze­mélyiségének fejlődése szem­pontjából lényeges, hogy a csa­lád mennyire vált közösséggé. Ennek feltétele a kölcsönös szeretet és tisztelet. A családi élet akkor harmonikus, ha a család minden tagja tudatosít­ja, hogy kötelességeik vannak egymással szemben, felelősek egymásért. Ez kapcsolatban van a szeretettel, a kölcsönös bizalommal és őszinteséggel. A családi nevelésben jelentős sze­repe van az egyéni bánásmód­nak. Ha az egyoldalúan érvé­nyesül, akkor a szeretet köny- nyen túlzott féltéssé, kényez­tetésé fajul. Az iskolát és a családot mint nevelési tényezőt nem helyez­hetjük egymás fölé. A szociaí- lista nevelés csak akkor lesz hatékony, ha az Iskolai és a családi nevelés lényegében köl­csönösen segíti egymást. Ellen­kező esetben a nevelőhatások ütköznek egymással, s a győr­inek bizonytalanná válik, fejlő­désében törés állhat be. Az egységes nevelés érdekében ki kell alakítani a pedagógusok és a szülők helyes kapcsolatát. Ennek egyik formája a kölcsö­nös tapasztalatcsere a gyerme­kek tanulmányairól, magatartá­sáról, fejlődéséről. A szülői ér­tekezleteken eszmei-politikai, világnézeti és nevelési kérdé­sekkel kell foglalkozni. A párt XIV. kongresszusa hangsúlyozta, hogy az iskolá­nak és a többi Intézményes ne­velési tényezőnek a szocializ­mus támaszának kell lennie. Ennek a követelménynek csak­is akkor teszünk eleget, ha a gyakorlatban is érvényesítjük az oktatás és a nevelés egysé­gének elvét, ha rendszeresen emeljük az oktató-nevelő mun­ka színvonalát. SVINGER ISTVÁN S Z ÜLÖK, NEVELÖK FÓR U M A ■ y • ___.r.­jan Mudroch: Csendélet üveggel

Next

/
Thumbnails
Contents