Új Szó, 1974. március (27. évfolyam, 51-76. szám)
1974-03-24 / 12. szám, Vasárnapi Új Szó
fflpffl űfflffi UGANDHIAN Kampalából — az Ugandai Köztársaság fővárosából — gyors gépkocsin fél napig tart az út a Kabalega-víz- esésig (azelőtt Murchison-vízesés). De az európai látogató nem siet, hiszen az út mellett igen sok a látnivaló: pi- roslik a kávécserjók gyümölcse, sárgán mosolyog a banán, a cukornád-, tea- és gyapotültetvényeken pedig ember- testeket, Izmokat mozdít a szorgos munka. A fővárostól néhány kilométerre már elmaradnak a toronyházak, önkiszolgáló szupermarketek, kör alakú szalma- fedelű vályogkunyhók emelkednek. Az egyes települések közölt igen nagy a távolság, de már a civilizáció térhódítását mutatja, hogy a lakosság nem az őserdő tövises csapásain jut el a következő faluba, vagy a legközelebbi kúthoz, hanem korszerű, elsőrendű műúton. Ezen az úton jár a múlt és a jelen! Hajónagyságú személyautók és áruszállító kamionok száguldanak, az út szélén pedig asszonyok, fiatalok és öregek sorjázzák a lépést, fejükön egyensúlyozva mindent, amit beszereztek, vagy amit eladásra szántak, banánfürtöket, faszenes zsákot, gerendát a kunyhóépítéshez, ennivalóval telt agyagedényeket és szalmakötegeket. Az asszonyok hátát többnyire még egy teher húzza, a fekete bőrű kisbaba, akinek fejére kivájt tök héját erősítik, nehogy napszúrást kapjon. Az út két szóién, a településeken és az ültetvényeken az öregek szívesen világosítják fel az utazót a világ keletkezéséről, persze csak akkor, ha a vendég megérti a szuahéli nyelv különös Igéit... ... Kezdetben nem volt semmi. A világmindenség sötétjében éldegélt Sa, a halál, asszonyával és egyetlen lányával. Sa hatalmas sártengert teremtett, hogy legyen hol élnie. Egy napon Ala- tangana, az isten meglátogatta Sát, és mivel nem tetszett neki a sár. megteremtette a földet, az állatokat, növényeket, majd megszöktette a halál lányát, aki tizennégy fekete és fehér gyermeket szült neki. A gyermekek benépesítették a földet, de még mindig sötétség volt. Alatangana a hajnali madarat és a kakast küldte Sához, hogy világosságot kérjenek. Sa engedett a kérésnek, feltétele azonban az volt, hogy Alatangana cserébe mindig adja oda egyik gyermekét, amikor csak Sa, a halál üzen érte. És ezért kell a föld gyermekeinek meghalniuk... Ezen az úton találkozik a haladás a maradisággal és a progresszív eszméknek, a reformoknak nyilván még nagyon sokáig kell beérniük lépésnyi eredményekkel, hiszen a brit gyarmatosítók több évtizeden át konzerváltak itt mindent, ami tompítja a tudatot, ami megakadályozza az egészséges nemzeti önérzet megerősödését. 1960 januárjában lázadt fel a nép a brit elnyomás ellen, de csak 1963. október 9-én kiáltották ki az Ugandai Köztársaságot, és még 1966-ban is harcolni kellett az ugandai szeparatisták ellen. Kétségtelen, hogy az ország szabadságának kivívásában nagy szerepe volt Milton Apollo Obote jelenlegi államfőnek. Az ugandai politikus a Ma- kerere kollégiumban végezte tanulmányait, majd Kenyában volt tisztviselő, ahol kapcsolatba került a Kenyai Afrikai Nemzeti Unióval. 1957-ben tért vissza hazájába, ahol bekapcsolódott az Ugandai Nemzeti Kongresszus (UNC) munkájába, és mint a balszárny vezetője, az Ugandai Népi Unióval szövetkezve létrehozta az ország függetlenségéért küzdő Népi Kongresszus Pártot (PCP). Néhány évvel ezelőtt még a nyugati országok utazási irodái öles betűkkel hirdették az ugandai Nemzeti Park vendégcsalogató látnivalóit. Amióta azonban az ország j>olitikája kimondottan antiimperialista és különösen 1972 óta, amikor is az idegenforgalmi vállalkozásokat irányító külföldieknek távozniuk kellett az országból, a nyugati világban, különösen a dollárövezet- l>en, rágalmazási hadjárat Indult Uganda ellen. A legkisebb hibát is felnagyították és kiszínezték, minden alapot nélkülöző hírek keringenek Uganda kaotikus helyzetéről,, a külföldiek ellen elkövetett atrocitásokról. És mi a valóság? A Paraa Safari Lodge, a Nemzet; Parkban épült szálloda előtt 35 kilométernyire kell letérni az észak felé húzódó műútról kelet felé. A Nemzeti Park határán felemelkednek a sorompók, az utas kifizeti a belépési díjat, és néhány perc múlva már megláthatja a védett terület lakóit: vaddisznó fut át az úton, megriadt zsiráfcsorda száguld a szavanna embermagas fűtengere felé, majd egy hatalmas elefánt szemléli nyugodtan, jóindulatúan a közeledő járművet. A ragyogóan tiszta szállodákban — a Nílus közvetlen közelében — öt pincér várja ugrásra készen a vendég kívánságait, a bárban pedig egy pohár banánpálinka, a híres ugandai Waragi mellett, az üzletvezető készségesen számol be arról, hogy miért van ilyen kevés vendég a hatalmas létesítményben. Csuk a nyugati bojkott az oka, mert nagyvadban nincs hiány. A teraszról látni a vízilovakat, itatok felé cammogó elefántokat, antilopok, zebrák, zsiráfok sokasága él a rezervátumban, ami valóban a vadászok paradicsoma lehetne. A Kabalega-vízesés 50 méter magasból lezuhanó víztömege félelmetesen nagyszerű látvány, olyan természeti szépség, amire Uganda büszke lehet. Az idegenforgalom — a társadalmi élet egy^b területeihez viszonyítva — gyors ütemben fejlődött. Azt mondhatjuk, hogy a fejlődő országokban ez szinte törvényszerű, hiszen az ilyen irányú befektetések egyrészt gyorsan megtérülnek, másrészt jelentős haszonnal kecsegtetnek. De ez kevés. Uganda a világ negyedik legnagyobb kávétermelő országa, az utóbbi években jelentősen nőtt a tea-, a gyapotrost- és gyapotmagter- melése, egyre több dohányt, földimogyorót és ricinust exportál, ásványi kincsei közül nagyon jelentős a réz, az apatit, wolfram, ón, berill, tantál és a litium, fejlődik az élelmiszer- és a textilipar, a rézkohászat és a műtrágyagyártás, de még mindig a mező- gazdaság a legfontosabb ágazat, ez adja a nemzeti jövedelemnek több mint 60 százalékát, míg az ipar részaránya csak 10—12 százalékos. Az ország fejlődésében látható ellentmondások a politikai koncepció ellentmondásait tükrözik. A jelek szerint nein lehet következetes antiimperialis- ta „nagypolitikát“ érvényesíteni egy országban, amely gazdaságpolitikájával, külkereskedelmével erősen kötődik az imperialista piachoz. Uganda legjelentősebb külkereskedelmi partnerei között olyan országok vannak, mint Nagy-Britannia, USA, Japán vagy az NSZK, tehát éppen azok az államok, amelyekben az utazási irodák az Uganda ellen irányuló ideAnya a gyermekével genforgalmi rágalomhadjárat kezdemrv nyezői voltak. A fenti ellentmondást szemlélteti egy kis példa is: az ugandai Nemzeti Parkot nem azért létesítették, hogy idegenforgalmi látványosság legyen, hanem azért, mert éppen az angol, nyugatnémet, japán, de különösen az amerikai vadászok kíméletlenül pusztították az ország vadállományát. Nehéz a fejlődés ütemét gyorsítani ott, ahol például az ország egyétlen kerékpárabroncsüzeme még ma is a Dunlop-érdekeltség tulajdona, és ahol a nyugati piac spekulatív árpolitikája az import révén befolyásolja a gazdasági életet. Egy valóban haladó külkereskedelmi orientációval elérhető lenne az egészséges és céltudatos iparfejlesztés, elsősorban a hazai nyersanyagvagyom belföldi feldolgozása. Nem véletlenül használtuk V a céltudatos iparfejlesztés kifejezést. Jelenleg az ország ipara elsősorban mezőgazdasági nyersanyagokra támaszkodik, ugyanakkor például a kitermelt famennyiséget — Uganda adja a tőkés világ keményfaterme- lésének mintegy 4 százalékát — nyersen exportálja. Az igazi hasznot tehát az átvevő országok vágják zsebre, hiszen a késztermékek világpiaci ára jelentősen nagyobb, mint a faipari nyersanyagoké. Az iparfejlesztést törvényszerűen kísérné a szellemi fejlődés nyomvonala is. Mert annak ellenére, hogy már eddig is jelentős eredményeket értek el az írástudatlanság felszámolásában, a közoktatás fejlesztésében, nőtt az 1 főre jutó évi jövedelem, munkásvédelmi törvényeket hoztak, és igyekeznek általánosan kötelező érvényűvé tennü a balesetbiztosítást, a gyarmati elnyomás évtizedeinek súlyos, fékező köv etkezményeit még nem sikerült a kívánt mértékben kiküszöbölni. Az urbanizálódás elsősorban a fővárosban látható és néhány iparközpontban — Sango Bay, Tororó, Jinja, Fort Portai — lényegesen lassúbb ütemben, de szintén munkál a városalakítás szándéka. Biztató politikai többlet, hogy Uganda egyre tevőlegesebben vesz részt az Afrikai Egységszervezet munkájában, mert remélhető, hogy a Fekete-Afrika haladó nemzeteinek sodrása ebben a kelet-afrikai köztársaságban is gyorsabb lépésekre serkenti a ma még agyaglábakon vánszorgó időt. Akkor majd elmondhatják a legendák őrzői, hogy a hajnali madár és a kakas valóban elhozták a világosságot. tpgyl 1974. III. 24. 8 A parlament épülete Kampalában Bivalyok és vízilovak a Nílus partján, a Kabalega-vízesés közelében
