Új Szó, 1974. március (27. évfolyam, 51-76. szám)
1974-03-20 / 67. szám, szerda
Közeli jó barátunk Látogatóban az 50 éves Jozef Krónernél Mindnyájan olyan jól ismerjük, hogy rendkívül nehéz írnom róla. A színházban, a televízióban, a filmek- ben és nagyon gyakran a rádióban is jó barátként találkozhatunk vele. Közkedvelt színészünk, aki ma ünnepli 50. születésnapját, Staskov kysucai kis faluban született, ahol 12 testvére körében nőtt fel. 1948-ig munkásként dolgozott, majd 1956-ig a martini Katona Színház tagja volt. Ebben az évben szerződött a Szlovák Nemzeti Színházhoz. Nem jut eszembe még egy olyan művészünk, aki 26 éves korában kapta volna meg az államdíjat. Króner, ezt a nagy megtiszteltetést Rahma- nou szovjet szerző Nyugtalan öregkor című játékában Pole- zsajev tanár megszemélyesítéséért kapta. 1967-ben érdemes művész lett. Az utóbbi hetekben Jozef Kró- nerrel ritkábban találkozhattunk. Bratislava és Budapest között utazott. — Rendkívül zsúfolt napok voltak azok — mondotta —, de a Végül című film valóban érdekes és már el is készült. — Ha itt volna köztünk Maár Gyula magyar rendező, Törő- csik Mari férje, megkérdezném, miért választotta ki Önt a főszerepre? — A magyarok nagyon sokat tudnak rólunk — úgy, mint ahogyan mi róluk. Jó szomszédok vagyunk, kölcsönösen figyelemmel kísérjük egymás tv- programját. Ezenkívül közismert hagyományos barátságunk is. Éň teljesen rendhagyó módon jutottam a Végül főszerepéhez. Olaszországban töltöttem a szabadságomat, és mivel ott kolerajárvány töri ki, Magyar- országon karanténba kerültem. A magyar kollégák eredménytelenül kerestek Szlovákiában s aztán meglepődve állapították meg, hogy náluk tartózkodom. Végül minden jól végződött, és én a szerepet örömmel elfogadtam. — Hogyan érezte magát szomszédainknál? — Kitűnően. Nemcsak azért, mert megbecsülik a vendéget, hiszen ezt mi is megtesszük. Kellemes volt a légkör. Úgy játszottam a főszerepet, hogy nem tudok magyarul, és ez nem volt könnyű. A rám bízott szerep azonban nagyon érdekes volt. Olyan emberről van szó, aki hirtelen fölöslegessé válik. Ez az ember egy munkás, akit 1948-ban, amikor Magyarországon államosították az ipart: 500 társával együtt üzemvezetéssel bízták meg. Szomszédainknál most fejeztem be ennek a filmnek a forgatását és már készülök is a másikra. Megvalósul régi álmom, a felajánlott szerei) nagyon hasonlít Kukučín egyik hősére, akit el szerettem volna játszani, de nem sikerült, és ma már kiöregedtem belőle. Ezért megörültem, amikor hasonló ajánlatot kaptam. — Mondana valamit Budapesten kötött barátságairól? — Például sohasem találkoztam Ruttkai Évával, a nagy magyar színésznővel, pedig mindketten tudtunk egymásról. Egy nagy budapesti szálló előcsarnokában váratlanul találkoztunk, a művésznő széttárta karjait és felkiáltott: Józsi! — én pedig: Évi!, és anélkül, hogy valamikor is találkoztunk volna ezelőtt, mindjárt jó barátok lettünk. Férjével, Latinovits Zoltánnal együtt töltött emlékeze* fes esténkről sohasem feledkezem meg. Még annyit, hogy Ruttkai Évát az egyik legnagyobb magyar színésznőnek tartom. — Ezekben a napokban a postás bizonyára sok jókívánságot hoz magának, köztük magyar barátaitól is. Árulja el, hogy 50 éves korában miből meríti életerejét és frisseségét? — Ezzel kapcsolatban gyakran jutnak eszembe a szeretett Hana Meličkovával folytatott beszélgetéseim, aki ma, 73 éves korában sokkal frissebb, mint sok 20 éves. Megkérdeztem őt, honnan ered életereje és optimizmusa, és ő így felelt: „Tudjátok, nekem otthon nem kellene a házi munkát egyedül elSmetanára emlékeztek Hangverseny Smetana 150. születési évfordulójának tiszteletére A Szlovák Filharmónia, ólén Ladislav Slovákkal a bratislavai bérleti estek keretében Smetana „Hazám“ — ciklusának megszólaltatásával adózott a zeneköltő emlékének. Bedrieh Smetana a 19. század nemzeti-romantikus művészetének kimagasló egyénisége volt. Amint Claude Debussy, francia zeneköltő tömören és találóan francia muzsikusnak nevezte magát, úgy Smetana is elmondhatta volna: cseh muzsikus vagyok, mert ő emelte a cseh zenét új magaslatokra, ő teremtette meg és alakította ki a cseh nemzeti művészet zenei kifejezését. 1874-ben érte a borzalmas csapás: elvesztette a hangok világát, teljesen megsüketült. De kétségbeejtő helyzetében is talált magában elég ielkierőt ahhoz, hogy művészi munkáját töretlenül folytassa. Ez valóban csak Beethovenéhoz hasonlítható csoda. Nemcsak szíve, szelleme, de belső hallása is ép maradt. Ebben az időben komponálta egyik legszebb művét, a hat szimfonikus költeményből álló „Hazám" — ciklust, ami az ünnepi est műsorát alkotta. Ez a megkapó zenei költemény a cseh föld apoteózisa, egy befelé forduló, nemes emberi lélek mélyről fakadó vallomása a hazájához. Máig sincs mása a zenetörténetben. De nemcsak zenetörténeti, emberi értéke is igen nagy. A pompás, széles ecsetvonásokkal festett zenei képsorozattal, amelyben Smetana a részeket mesteri módon egyesítette arányos egész- szé, népének hagyott hátra felbecsülhetetlen értékű művészi ajándékot, és egyben a cseh nép hűséges fiaként hazaszeretetének adta örök érvényű tanúbizonyságát. Ladislav Slovák karmesteri pálcája alatt Smetana hattagú szimfonikus körképe áthevült, de egészben véve túlhevített előadásban hangzott el. Ez a muzsika oly kifejező és őszinte, hogy belső erejénél fogva is elmond mindent, ami alkotója szívét-lelkét foglalkoztatta. Túlzott „beavatkozás“ inkább kárára, mint hasznára van. HAVAS MARTA végeznem. De én szívesen csinálok mindent. Nincs időm magammal törődnöm, nincs időm megöregednem.“ S valahol ebijen rejlik a fiatalság titka — abban, hogy nem lustálkodunk, mert amint eltunyulunk, az embernek vége van. A színésznek testi erejével is törődnie kell, nem azért, hogy „jól nézzen ki“, hanem azért, hogy feltalálja magát minden helyzetben. Hiszen tudják, hogy a színpadon nemcsak játszunk, hanem énekelünk és táncolunk is. — Az Ön esetében fiatalsága megőrzéséhez bizonyára hozzájárul az is, hogy szabad idejét ésszerűen — halászassál tölti. Tudjuk, olyan szenvedélyes horgász, hogy a közelmúltban jelent meg egy érdekes könyve a halászatról és a második, saját rajzaival, rövidesen szintén megjelenik. Ezeket a könyveket azért írta, mert olyan nagy horgász és szereti ezt a sportot, vagy azért, mert irodalmi tehetséget is érez magában? — Tehetségről nem sokat beszélhetek. Sohasem élt bennem a becsvágy, hogy író legyek. Vannak azonban olyan dolgok, amiket fél évszázad alatt ösz- szegyűjtögetünk magunkban és néha sajnáljuk, hogy nincs kinek elmesélnünk. Vagy |>edig beszélünk róluk legjobb barátainknak, és ők azt mondják: hiszen ez érdekes, az emberek szívesen olvasnának róla — írd le! És az ember ilyen bátorítás után megpróbálkozik. Az első elbeszéléseket a Rybár és poľovník című folyóiratban és a Smenábun közöttem. Jó visszhangot keltettek s ezért tovább írtam. Első könyvemet az olvasók szeretettet fogadták. — Elárulná, hogy hol halászik a legszívesebben? — Hazánkban olyan sok gyönyörű táj van! Talán legszívesebben a Duna menti erdőkbe, a Dunához és a Dunaágak partjára megyek. Szívesen járok a Dunajechez, a Vághoz. A halászok számára az Orava és a Liptov azért olyan vonzó, mert vize nem szennyezett és értékes halfajták is találhatók benne. Nagyon jól kell ismerni a halakat, a különféle csalétkeket, mert pl. valamelyik hal reggel nyolckor az egyik fajta csalétekre harap, egy fél órával később pedig már másra. Gyakran teszem fel a kérdést, miért szerettem meg éppen a halászatot. Ez a szenvedélyem még gyerekkoromban született. Akkor azonban kényszerből halásziunk. A 30-as években Ky- sucán éheztek a gyerekek, és mi ügyesebbek villával különféle halakat fogtunk a Kysucá- ban és ezekkel táplálkoztunk. A későbbiekben már másért mentem a természetbe, a folyókhoz. A kirándulásokon erőt merítettem nem könnyű munkámhoz. Ha nem állnék ilyen szoros kapcsolatban a természettel, sok minden nem sikerülne nekem. Gyönyörűen ír erről Hemingway, a természet nagy szerelmese. Minden embernek szoros kapcsolatban kellene állnia a természettel. Túlzás nélkül megállapíthatjuk, hogy Jozef Króner ma legközkedveltebb színészeink közé tartozik. Ennek egyik oka bizonyára az, hogy játékában nincs pátosz, hanem annál több mély érzés. Művészete mindenki számára egyformán érthető. MARCELA ZÁBOJNlKOVA KULTURÁLIS HÍREK □ Melvin Frank rendezte 1973 egyik legsikerültebb kese- rüvígjátékűt. Az Egy kis előkelőség című filmben, egy házasember történetével mutatja be, milyen luxus a hűtlenség. A filmben Glenda Jackson, Angliai Erzsébet alakítója játssza a főszerepet. Partnere George Segal. □ A római-spanyol lépcsőn forgatta R. W. Fassbinder rendező a Martha című film egyik jelenetéit. A film főszereplője Margit Carstensen, akit a német színházi kritikusok az 1972- as év legjobb és legérdekesebb színésznőjének választottak. TANÍTÁS UTÁN Értékes akciókat rendez a Pionírszervezet D Eredményesen tevékenykednek a szakkörök Dél van. A Galántai Magyar Tannyelvű Kilencéves Iskolában még folyik a tanítás, azonban néhány osztályból már hazafe>- Jé mennek a tanulók. Az igazgatói szoba ablakából a kijárathoz vezető járdát figyeljük, a karcsú tujafákat, s közben arra gondolunk, hogy felnőttek ezek is, mint az 1963-ban épült iskola első diákjai. Vajon hányán vannak most? Hány fiú és lány tanul jelenleg ebben az épületben? Pontosabban: az épület felében, mert hát két iskola van itt. — A tanulók száma 697 — mondja LŐrincz Imre igazgató- helyettes, majd az asztalhoz lép, és a fiókból különböző iratokat szed elő. — Ez az iskola terve — mutat az egyikre. — A CSKP KB és az SZLKP KB júliusi plénu- mainak a határozatain alapszik. A tanulók nevelésével kapcsolatban konkrét feladatokat tartalmaz. A terjedelmes füzetnek most csupán az egyik része érdekel bennünket. Az, amely a tanítók osztályon kívüli munkájával, illetve a tanulók szabad idejének hasznos eltöltésével foglalkozik. Lőrincz elvtársat erről kérdezzük. — A tanulókkal való osztályon kívüli foglalkozásra — magyarázza — az előző években is nagy súlyt helyeztünk, de az említett púrtplénumok óta igyekszünk ezt a munkát még eredményesebbé tenni a Pionírszervezetben és a szakkörökben is. A tanulók 78 százaléka pionír, tudjuk meg a későbbiek során Nagy Terézia pionírvezetőkon. A legnagyobb sikert 1969- ben az első Kodály-napokon és 1972-ben, a második Kodály napokon aratta. 1971-ben részt vettünk a gyermek- és ifjúsági énekkarok első országos fesztiválján Érsekújváron, s reméljük, hogy az idén a másodikra is eljutunk. Megérkezik Csillag Lászlóné, a tánccsoport vezetője is. Óráiéi jön, s mert mosolyog, nyomban megállapítjuk: elégedett a tanulók tudásával. Vajon a táncosokéval is? Mosolyog. Igen, azzal is. — 1962-től foglalkozom velük —■ mondja. — Eleinte ket- ten vezettük őket, de most is van segítségem. A tánckörnek az előkészítő körrel együtt 24 tagja van. Hetente egyszer próbálunk. A csoport csaknem mindén évben részt vesz a járási ifjúsági versenyen, többször nyertünk már második vagy harmadik díjat. A nagyobbak legutóbb a Pionírszervezet megalakulása 25. évfordulójának alkalmából az énekkarral a televízió „Lastovička“ című műsorában szerepeltek. Lőrincz elvtárs újabb szakköröket említ. Aztán az említésből felsorolás lesz, mert se szeri, se száma a csoportoknak és a különböző akcióknak. Megtudjuk például, hogy az iskolában szakk-kör, továbbá képzőművészeti, technikai, fényképészeti és csillagászati szakkör is működik. Ezekkel sorrendben Barczi Károly, Nagy Károlyné, Valábek Mihály, jarmecky lános és Molnár Iván elvtárs, a járási csillagvizsgáló kabinet vezetője foglalkozik, azonban a névsor nem teljes, meri az osztályon Az iskola énekkara sikerrel szerepelt a második Kodály napokon tői. A csapat tagjai aktívak, számos akciót önállóan szerveznek meg. A pionírok ebben az évben többek között bekapcsolódtak a „Pionír vándorútok“ című országos jellegű akcióba, elbeszélgettek Poszpis József elvtárssal, pártunk régi tagjával és másokkal, januárban pedig 300-an gyalog mentek el Kosútra, hogy kegyelettel adózzanak az elesett hősök emlékének. A barátság hónapjában vetélkedőben veitek részt és több szovjet filmet tekintettek meg. A Szovjetunió fiatal barátainak klubjából nagyon sokan leveleznek szovjetunióbeli, magyarországi és NDK-beli pajtásokkal. A pionírok többször voltak Bratislavában, és meglátogattak néhány helyi üzemet is. Ezenkívül 13 tonna hulladékpapírt gyűjtöttek, és számos más akciót rendeztek. A Pionírszerve- zet megalakítása 25. évfordulójának alkalmából 25 felajánlást tettek, s ennek már több mint a felét teljesítették. Amikor az igazgatóhelyettestől a szakkörökről érdeklődünk, szőke hajú fiatalember lép a terembe. A legjobbkor, ugyanis az érkező nem más, mint Balogh Csaba, az énekkar vezetője, s így az egyik eredményesen működő csoportról a -lagillétékesebbet kérdezhetjük. — Az énekkar 1966-ban alakult — mondja. — Eleinte csak egyszerű kórusműveket énekelt, de ma már pionírdalok, mozgalmi dalok, népdalfeldolgozások, valamint klasszikusok, magyar és csehszlovák zeneszerzők művei egyaránt megtalálhatók a repertoárjában. Fellépések, sikerek? — A kórus kezdettől fogva szerepel az iskolai és a különböző városi rendezvényeken, továbbá az énekkari fesztiválokfvüli munkába a tanítás után valamennyi osztályfőnök bekapcsolódik. És a tanulók? Egy- egy szakkörben tizenöten-hú- szan tevékenykednek. A munka eredményességéről a különböző versenyeken elért helyezések tanúskodnak. Tavaly például két tanuló bejutott a magyar nyelvű kiejtési verseny országos döntőjébe, a szlovák nyelvű kiejtési verseny kerületi döntőjében egy tanuló második, egy pedig harmadik helyezést ért el. Ezenkívül egy tanuló kerületi bajnok lett a háromszáz méteres síkfutásban. Díjat persze mindenki még a körzeti versenyen sem szerezhetett, azonban a szakkörök tagjai valamennyien nyertesek. Egyrészt azért, mert amíg a szüleik dolgoznak, ők érdeklődési körüknek megfelelően gondtalanul szórakozha tnak, másrészt: mert gyarapíthatják ismereteiket. A tanítóktól elbúcsúzva Lőrincz elvtárs még megmutatja az épületet. A pionírcsuput, illetve a szakkörök céltudatos munkájáról a folyosókon és az osztályokban is számos jel tanúskodik. Az emeleten levő egyik faliújságon például áttekintést nyerhetünk a járás mun- • kűsmozgalmáról, a földszinten és az osztályokban levőkön pedig a Pionírszervezet megalapításának 25. évfordulójával kapcsolatos célokról, és a feladatok teljesítéséről, de megtaláljuk itt a különböző versenyeken kapott díszokleveleket, sőt a nyolcadik A osztályban Kodály Zoltán portréját is az első Kodály-napokról. Minden percben felfedezünk valami nemeset és szépet, s végül élményekkel gazdagon távozunk az épületből. TŰZSÉR LAJOS