Új Szó, 1974. március (27. évfolyam, 51-76. szám)

1974-03-18 / 65. szám, hétfő

A legfiatalabb város sportja Kolárovo (Gúta] hazánk leg­fiatalabb városai közé tartozik — 1966-ban nyilvánították az­zá. A csaknem lf 000 lakosú vá­ros sportja — amelyet ma is csupán a labdarúgás képvisel, nagyon gazdag hagyományokkal rendelkezik. A testnevelési egyesület az 1920-as esztendő­ben alakult meg az akkor még hazánk legnagyobb községében. Már akkor nagy népszerűségnek örvendett itt a „bőrlabda ker- getése“, a labdarúgás, ám až idősebb generáció futballrajon­gói mégsem a kezdeti évek, ha­nem inkább a harmincas évek gútai labdarúgóira emlékeznek vissza a legszívesebben. Ezek a labdarúgók az 1935—38-as években a kerület legjobbjai közé tartoztak. Mint falusi csa­patot sok-sok igazságtalanság érte a neves városi együttesek között, ennek ellenére 1937-ben fölényesen, több pontos előny­nyel megnyerte a kerületi baj­nokságot. Abban a csapatban — az idősebbek szerint — határta­lan volt a lelkesedés. Szőtték is a terveket, hogy majd még tán ennél is nagyobb siker követ­kezik ... Sajnos nem ez tör­tént. Jött az oly sok ember bé­kés terveit meghiúsító fasisz­ta terror, majd a háború ... A felszabadulás utáni évek­ben — ha nehezen is —, de új­ra magára talált itt a labdarú­gósport. Főleg a Februári Győ­zelem után évek jelentették a fejlődés korszakát — persze ismét csak a labdarúgósportban. A hatvanas évek elején az it­teni labdarúgók már ismét a legjobbak között szerepeltek a kerületi bajnokság mezőnyében, majd a divízióban. Ez már a szocialista sport sikere volt. Nagyon együtt volt a csapat. Az optimisták már-már ismét nagyon merész terveket szőt­tek. Sajnos a sors ezúttal is kegyetlen volt hozzánk: jött az elemi csapás, az árvíz, amely ezt a várost sújtotta a legjob­ban. Ha visszaidézem az 1965-ös képet, még mindig végigfut a hideg a hátamon, amikor ma­gam előtt látom, hogy a pályán a kapufák alig látszottak ki a vízből. A- csallóközi víztenger bizony sokáig borította a pá­lyát és a várost. El lehet kép­zelni, micsoda kárt tett a lab­darúgópálya talajában. Igaz, szocialista társadalmunk nem­zeteinek, nemzetiségeinek és a szomszédos országok népeinek összefogása abban az időben szinte nem ismert lehetetlent. Többek között nem feledkeztek meg a labdarúgókról sem. ök azon a nyáron Prágában, a Sparta Praha védnöksége alatt és e neves sportegyesület sport­pályáin, sportlétesítményeiben készültek fel a közelgő őszi idény bajnoki küzdelmeire. A vendéglátók kedveskedése szin­te határtalan volt, mindenben igyekeztek a vendég labdarú­gók kedvében járni, mégis volt ami hátráltatta felkészülésüket. Gondolataikban nem bírtak sza­badulni a rémes látvány gondo­latától, a düledező házak, a hatalmas víz okozta károk gon­dolatától. Hazatértük után pe­dig sokáig nem léphettek pályá­juk talajára. Az őszi bajnoki mérkőzéseket a vlőanyi (Vág- farkasd) pályán játszották le, amely mintegy 15 kilométernyi­re terül el Kolárovótól. Mindez gazdasági gondokat is okozott az egyesületnek, sőt rosszak voltak az edzési lehetőségek is, ami nem volt jó hatással a csapat teljesítményére sem. Nem ment jól a csapatnak. Az­tán néhány év eltelte után is­mét úgy látszott, hogy sikerül kikerülnie a hullámvölgyből, magára talál, de jött az 1968-as év, amely az itteni sportélet­ben is megbontotta az egységet. Előbb a vezetőségben, majd a játékosok között sem volt kellő az összhang. Az eredmény szin­te elszomorító lett: a város lab­darúgói nem bírtak megállni a lejtőn, visszaestek az I. A osz­tályba. Ebben szerepelnek je­lenleg is. Az előző években a csapat többnyire a sereghajtók között helyezkedett el, Az 1972-es esztendő második felében a helyi labdarúgó-ra­jongók — akik a gyengébb években is kitartottak a csapat mellett — arra figyeltek fel, hogy a csapat egyenletesebb teljesítményt nyújt. Szinte szo­katlan volt már számukra, hogy csapatuk nem a kiesés ellen küzd, hanem egyre feljebb tör. Az történt ugyanis, hogy a csa­pat irányítását a csapat volt nagyszerű játékosa, Nagy Gábor vette át. Ez a sok tapasztalattal gemben egyaránt. Az egész vá­ros a labdarúgókkal élt. Közös ügy lett a labdarúgás. A fiúk bele adtak mindent, csakhogy a szerencsével hadilábon álltak. Sorozatosan jöttek a sérülések. A 10. fordulóban elvesztette a csapat veretlenségét, pedig előt­te már négypontos előnyre tett szert. A vetélytársak ezután egy ízben be is hozták a hát­rányt a gútai csapattal szemben, óm a tavaszi fordulót jó hajrá­val mégis egypontos előnnyel várja a gútai csapat. Mint min­den osztályban, az I. A osztály­ban (Nyugat-szlovákiai kerület I. A osztálya) is nagy előnyt jelent a hazai pálya. Ennek azért tulajdonítanak olyan nagy fontosságot, mert a legnagyobb riválisok, s az együttest üldöző csapatok mind Gútán játszanak a /tavasszal. Evés közben jön meg az étvágy, most már itt senki sem tagadja és nem tit­kolja, hogy a cél a bajnokság megnyerése. Az őszi elsőséget ezek a já­tékosok harcolták ki: Fördős Ferenc, Bezúr Imre, Vankó La­jos, Fekete László, Ďurík Ján, Németh Lajos, Kobolka László, rendelkező labdarúgó már játé­kos korában is „látott“ a pá­lyán. Az volt a meggyőződése, hogy a város labdarúgásának fellendítését csakis intenzívebb edzések árán lehet edérni. Első dolga volt, hogy a heti két ed­zés helyett hármat Iktatott be. Nem tűrte az igazolatlan távol- maradást. Fokozatosan növedte az edzések kiadósságát is. Az eredmény az lett, hogy 1973 ta­vaszán már felcsillant a bajno­ki cím elnyerésének lehetősége is, végül azonban a negyedik helyem végeztek, de minimális volt a pontkülönbség a helye­zettek között. A csapat jó játékával növe­kedtek az igények is, de a já­tékosok is tapasztalhatták, hogy a labdarúgást egyre többen tá­mogatják. Több lett a néző, je­lentkeztek az üzemek, így a Műszaki Szolgáltatások, Komu- nális Üzem, az efsz, sőt a Bal- vany-i Állami Gazdaság is, tá­mogatásukkal. Egyre több segít­séget kaptak a vnb részéről is. E hathatós támogatás eredmé­nyeként 1973 nyarán részt ve­hettek a gútai labdarúgók első ízben összpontosításon, mégpe­dig a számukra szokatlan trna­vai járás hegyes vidékén. A csallóközi síkságon nevelkedett labdarúgóknak sok-sok bosszú­ságot, verítéket okozott a domb és a lejtő. Nem úgy az edzőnek, aki e terepet eszményi erőn­létfejlesztő helynek ítélte meg. Neki volt igaza. Az őszi idényt aztán már szinte az egész vá­ros nagyon türelmetlenül várta. Senki sem beszélt helyezésről, de titokban mindenki remélt valamit. A sportkedvelők nem csalódtak. A csapat sorra arat­ta a győzelmeket otthon, ide­Bányász József, Rigó Mihály, Szekeres András, Takács Pál, Rása Imre, Szlatky István, Lecz- kési Kálmán, Fekete Zoltán és Szabó Kálmán. (Képünkön). Jól ment a csapatnak az ősz­szel, az egyesületben mégis ed­zőcserére került sor. 1974 ja­nuár elsejétől Fercsik Pál ed­ző vette át a csapat irányítását, aki már Komáromban az ifjúsági ligacsapatnál végzett munkája során sok jó futballistát nevelt. A vezetők úgy látják, hogy egy tapasztalt edzővel biztosabb a cél elérése. Az egyesületben azonban nemcsak a felnőtt csapatra gondolnak, hanem törődnek az utánpótlással is. Csícsel Pál ki­váló labdarúgó-szakember, fel­karolja a futball iránt érdeklő­dő fiatalokat, gyerekeket, akik­ből nagyszerű futballistákat ne­vel az egyesületnek. Ezek a fiatalok a kölyök, illetve az ificsapatban kapnak alkalmat a szereplésre és arra, hogy bizo­nyítsák, mit tanultak a mes­tertől. A kis labdarúgóknak szép közönségsikerük van ott­hon, mivel valóban szép meg­oldásokat mutatnak be, amelyek a nagy találkozók előtt ki-ki- csalogatják a szép labdarúgás híveit korábban a pályára. Ez örömül szolgál a város minden labdarúgó kedvelőjének, hiszen ez a biztosítéka arra, hogy a városnak a jövőben is jó csa­pata lesz. Gúta iparosodó város jelleget ölt, hiszen rövidesen két új ipari üzem kezdi el működését: a Považské Strojárne és a Dre­vo bútorkészítő üzem. Reméljük, a labdarúgók egy iparosodó vá­roshoz méltóan szerepelnek majd. KOLOZSI ERNŐ A Plastika Nitra férfi asztalitentsz-csapata kivívta az l. ligába futás fogát. Bílról fálló sor) Varchulík, Szabó, Kolenčík, a csa­pat vezetője, Košťál, Tokár érdemes sportmester, a játékosedző, fáz asztalra támaszkodva ugyancsak balfelöl) Lichtblau, Kovarőik és Miko. 2. Matis fölv. Ez aztán felkészülés... A labdarúgásban Brazília együttese fogalom. Nem titok, hogy mindenáron meg akarja védeni világbajnoki címét. En­nek megvalósításáról kíván gondoskodni a kimondottan lab­darúgó szakembereken kívül 31 szakorvos is, akiket meghívtak a csapat edzőtáborozásának színhelyére Itanhangába. Az a feladatuk, hogy minden kerettagról külön-külön és ap­rólékosan megállapítsák, telje­sen egészségesek-e, s mennyit bír ki a fizikumuk. Az említett orvosokon kívül még két kimondottan sport- pszichológus is bábáskodik a legjobb brazil labdarúgók kö­rül. Majd maga a VB mutatja meg, milyen eredménnyel járt mindez, Adamec (balról) nem kedveli, ha szorosan fedezik, igyekszik egérutat nyerni. A háttérben két társa, Hrušecký és Kabát fi* gyeli, hogy boldogul az újpesti védőkkel. Ami rangot adhat Szerdán nagy kupamérkőzések lesznek, s a tét minden eset­ben jelentős: a legjobb négy közé jutásról van szó a BEK, a KEK és az UEFA Kupa mezőnyében. A szerdai ellenfelek fordított párosításé mérkőzései után több hírszolgálati iroda borús hangot ütött meg azt állítgatva, hogy ilyen gyenge BEK-mezőnyre még nem volt példa, mint amilyen most várható. Nem adhatunk igazat a borúlátóknak. A BEK legjobb négy csapata között szerepelni minden ország labdarúgósportja szá­mára sokat jelentett és rangot jelent ma is. Nem véletlenül és nem hiába volt akkora érdeklődés a trnavai mérkőzés iránt és lesz Újpesten is. Mindkét esetben kétszer annyi néző tekint­hette volna meg a nagy erőpróbát, ha ezt a két pálya lelátói­nak befogadóképessége lehetővé tette volna. MI A HELYZET AZ ÚJPESTI MÉRKŐZÉS ELŐTT? Kétségtelen, az otthonában játszó csapat előnye. Az újpestie­ket bármilyen arányú győzelem, sőt a gól nélküli döntetlen is az elődöntőbe juttatná. A Trnaván is elsősorban a győzelem segíthetne, vagy az l:l-nél nagyobb arányú döntetlen. Ekkor jutnának szóhoz az idegenben nagyobb számban lőtt gólok. Bajosan várható, hogy a két együttes lényegesen változott föl­állításban szerepel. Különösen áll ez az újpestiek esetében. A Trnava felállításában az a változás várható, hogy Dobiáš is­mét eredeti helyén, a jobbhátvéd posztján jut szóhoz. Erre en­ged következtetni a Trnava—Dukla Praha mérkőzés, valamint a válogatott edzőmérkőzése is, mert mindkét esetben Dobiáš a jobbhátvéd helyén játszott, jól futott föl, jól adott be, s inkább hasznára volt csapatának, mint középhátvédben. Valószínű, hogy előtérbe kerül a hatalmas termetű és nagy lövéseiről ismert Ma- jerník beállítása, aki megfelelő ellenlábasnak ígérkezik az ala­csonyabb termetű és könnyebb súlyú újpesti csatárokkal szem­ben. Az újpesti csapat otthonában mindig támadószellemben ját­szik, ez várható ezúttal is. Mivel a Trnavának sincs miért vé­dekeznie, mindkét fél részéről nyíltsisakos küzdelemre van ki­látás. Trnaván bebizonyosodott, hogy Adamec szerepeltetése kockázatos dolog volt. Lehet, hogy Újpesten még inkább az osz­togató, az előkészítő szerepét kell vállalnia. Ebben az esetben Kuna jelenik majd meg ékként a csatársorban. Masrna egyelőre sérült, de szerdáig rendbe jöhet, és akkor a csehszlovák bajnok két gyors szélsője révén igyekszik rohamra indulni Szentmihályi kapuja ellen. Mindent egybevetve, az utóbbi hónapok egyik legnagyobb mér­kőzésének színhelye lesz az újpesti stadion. KINEK JUT A BAYERN ELLENFELÜL? Münchenben bizonyos fokig meglepő, 4:1 arányú győzelmet aratott a Bayern a bolgár labdarúgás szemefénye, a CSZKA Szófia ellen. A mérkőzés érdekessége volt, hogy Gerd Müller megint tizenegyest hibázott. A szakemberek azon csodálkoznak, hogy a válogatottban Scliön mester is sorozatosan reá bízza a büntetők végrehajtását, annak ellenére, hogy fontos mérkőzéseken, mint például a Jugoszlávia és a Spanyolország elleni találkozón egy­formán kihagyta. Ezúttal mintegy két méterrel a felső léc fö­lött zúgott el Müller lövése. A bolgárokat még az is sújtja, hogy Sancliez spanyol játékvezető a tizenegyes miatt túlzottan heve­sen tiltakozó Jankovot leküldte a pályáról, tehát a visszavágón nem állhat csapata rendelkezésére. Münchenben a két együttes a következő felállításban szere­pelt. Bayern: Maier — Beckenbauer, Hansen, Schwarzenbeék, Breitner — Roth, Zobel, Höness — Thorstensson, Müller, Kapell- roann. CSZKA: Szimeonov — Vaszilev, Zafirov, Jankov, Kolev — Penev, Nikodimov, Drankov — Szretkov, Mihajlov Maraskov. A CRVENA ZVEZDA BÚCSÚZIK? Március 6-ának nagy meglepetése volt a Crvena Zvezda hazai pályán elszenvedett 2:0 arányú veresége az Atletico Madridtól. A visszavágót 21-én játsszák és a legtöbb szakember elképzel­hetetlennek tartja az Atletico kiesését. Belgrádban a két csapat a következő játékosokat szerepeltette: Crvena Zvezda: 0. Petro- vics — Dojcsinovszki, Jovanovics, Baralics, Bogicsevics — Pav- lovics, V. Petrovics, (Jankovics) — Karászi, Lazarevics — (Pana- jotovics), Acimovics, Dzsajics. ATLETICO: Rqina — Adelardo, Me- le, Heredia, Capon — Eursebio, Salceta, Irureta — Luis, Garaté, » * * Lehet, hogy az említett csapatok közül valamelyiket április 10- én vagy 24-én viszontláthatjuk az újpesti vagy a trnavai pályán. Közös erővel Kevés sportegyesület rendel­kezik olyan szép sportteleppel, mint a Horná Kráľová-i (felső­királyi). Mindjárt meg kell jegyeznem, hogy ezt a pályát nem csupán a fekvése teszi ilyen széppé. Az említett falu lakóinak ap- raja-nagyja ápolja, gondozza ezt a létesítményt, amely a „Z“ akció keretében valósult meg. E faluban 1934-ben alakult meg a labdarúgó-csapat, amely hivatalosan 1937 óta szerepelt, s jelenleg a II. A osztályban küzd a bajnoki pontokért. A régi pálya szépítésére 1955­ben került sor. Akkor facseme­téket ültettek a pálya körül, s ma már büszke fasor emelkedik a magasba. Az 1970/71-es idényben a mo­dern igényeknek megfelelően rendezték be az öltözőket, klub- helyiséget építettek, s a sport­telepet bekerítették. Most már elmondhatjuk, hogy a pálya és környéke kifogásta­lan. Észak felől domb, délről patak határolja. A helyi szurkolók azt várják, hogy a csapat teljesítménye is ilyen kifogástalan legyen. BENKO MAGDA

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents