Új Szó, 1974. március (27. évfolyam, 51-76. szám)
1974-03-17 / 11. szám, Vasárnapi Új Szó
1374. m. 17. n Fölkantározott csend lova ó ez a tavasz ez a szokatlan fényzuhogás a csapzott fűsivatagban és a madarak szétfröccsenő füttye a fölkantározott csend lova fénybe takarva Fölring bennem mintha gyermekkorom jött volna vissza vagy el se múlt talán soha belefvódott időbe térbe akár a jóság anyám tekintetébe Versem, útra bocsátalak Még egyszer megforgatlak szívem haldokló tüzében, aztán útra bocsátlak engedelmesen, hogy fényeskedj éjszakáim egén makulátlan tisztasággal, miként az anya tekintete, ha szoptatja gyermekét. Világosságom pusztaságában (DUBA GYULÁNAK) Megyek hova merre előttem tavaszt sejtve megyek a Pusztarétre világosságom pusztaságába hol még naposon csillognak emlékeim zöld cseppjei s körülvesz a virágzó kökénybokrok nagy áldott fehér magánya mint gyermekkorom legcsendesebb napjaiban Szíved piros mezején dobol a vér hangja szívemig ér alszik a tűnődő kezed alszol te is mélyen kitakart tested fehérségében szétomló hajad függönye mögül nézlek s fölring bennem első ölelésed Kibékülés A madarak torkában rekedt hang a süllyedő füzek döbbenetében ponty ugrik a vízből a Nap homlokára aztán fényes csobbanás a csend összhangjában két ellentétes kibékülés Becsukjuk vagy bezárjuk az ajtót? Nemrégiben két mérges ember hívott föl telefonon. Azon vitáztak, melyik mondat a helyes: becsukom az ajtót, vagy bezárom az ajtót, ha ti. a kulcsot is megfordítom a zárban. Egymás kezéből kapkodták ki a telefonkagylót, s akartak igazukról meggyőzni. Nyilván nagy ösz- szegű fogadásról volt szó. Egy kissé hasonló ez a vita ahhoz, mint amikor arról van szó, ki beszél jól magyarul, aki azt mondja, madárfészket lettem az eperfán, vagy pedig: aki így beszél: madárfészket találtam a szederfán. Tehát: lel vagy talál? eperfa vagy szederfa? Ki-ki aszerint érzi jónak, rossznak, milyen vidékről való. Magyarország nyugati vidékein, a Dunán túl talál és szederfa járja, a Dunától keletre nemigen nagy területen lel és eperfa. Ezek közül egyikre sem lehet azt mondani, hogy a másikhoz viszonyítva nagyon nyelvjárásias ízű, hogy választékos irodalmi szövegben nem lehetne használni. Persze árnyalatnyi stiláris különbségek már fejlődtek ki köztük, de erről most ne beszéljünk. A bezár és a becsuk táji elkülönülése még ugyancsak nem rendeződött olyan formában, hogy az egyik köznyelvivé, a másik pedig megmaradt volna tájszónak, vagy pedig hogy jelentésük a köznyelvi használatban egyértelműen szétvált volna. Lássuk csak, mit mutat a Magyar Nyelvatlasz nyelvjárásainkban a bezár- becsuk használatáról. Az ország nyugati részén, a Dunán túl nem nagyon használják ezt a kifejezést: az ajtó be van zárva. Vagyis azt mondják: be van téve, vagy pedig: be van csukva. Az első a kulcs nélküli, a második a kulccsal való „bezárásira vonatkozik. Ha tehát csak behúzzuk az ajtót, odahúzzuk az ajtófélfához, vagy a kilinccsel is rögzítjük, akkor betesszük az ajtót; ha a kulcsot is ráfordítjuk, akkor becsukjuk. A be van zárva ezen a vidéken azt jelenti: börtönben van. A Duna—Tisza közén a be van csukva a kilinccsel való rögzítést, a be van zárva pedig a kulcscsal való rögzítőt jelenti. A Sajó, Her- nád és a Felső-Tisza vidékén meg éppen fordítva beszélnek; ha csak kilincs rögzíti az ajtót, azt mondják: be van zárva, ha kulcsot is használnak, akkor meg: be van csukva. Ezek ismeretében már érthető, miért van bizonytalanság és vita e kifejezések körül. Persze ettől még kifejlődhetett volna kőznyelviinkben a bezárt illetőleg a becsuk Igének egymástól világosan, határozottan különböző jelentése, ez azonban eddigelé egész egyértelműen még nem történt meg. A bezár és becsuk ma meg a köznyelvet beszélők legtöbbjének nyelvhasználatában egyformán jelentheti a kilinccsel és a kulccsal való rögzítést. Bizonyosra vehetjük azonban, hogy előbb- utóbb kialakul majd a jelentéskülönbség a-két szó között. Ez a fejlődés már meg is indult, mégpedig olyanformán, hogy a becsuk az egyszerűbb, a kilinccsel való rögzítést, a bezár pedig a kulccsal való rögzítést jelenti. Ezt mutatja A Magyar nyelv értelmező szótára is, ezt a használatot tanácsolhatjuk végső soron azoknak, akik ebben a kérdésben tanácstalanok .'Vaunak persze esetek, amikor már teljesen megállapodott mai nyelvhasználatunkban is a bezár, becsuk használati köre. Elsősorban olyan esetekben, amidőn nem ajtóról, ablakról, kapuról, tehát — szakmai nyelven — nyíláselzáró szerkezetről beszélve használjuk e szavakat. Csukd be szemed, nyisd ki szád — mondják a kisgyerekek, ha a másiknak valami édességet akarnak tenni a szájába. A bicskát is becsukjuk, nem bezárjuk. Becsukta a boltot — szoLtuk mondani, ha valaki egyszer s mindenkorra végzett üzletével. Levelünket pedig így fejeztük be régen: Ezzel zárom soraimat. Az ülést, a vitát Is bezárjuk, berekesztjük. Nem mondhatjuk, hogy becsukjuk. Az — egy kissé pongyolás, sőt németesen szólva -4 ki van zárva. LÖRINCZE LAJOS Jozef Kollár: JEGENYÉK AZ ÜT MENTÉN
