Új Szó, 1974. március (27. évfolyam, 51-76. szám)

1974-03-16 / 64. szám, szombat

NDK fölenv a Tátra Kupa elstt napján I\Z ELSŐ GYŐZTESEK: 5 KM BARBARA PETZOLD, 30 km: GERHARD GRIMMER (Munkatársunk, Kollár József telexjelentése) — A Tátra Ku­pa résztvevői tegnap verőfényes, gyönyörű időre ébredtek, s amikor a Csorba-tóhoz igyekeztünk, már korán reggel sűrű sorokban özönlött az emberáradat a verseny színhelyére. Az első napi versenyekre nagyon kellemes légkörben került sor, s bár .hazai győzelem nem Született, nemcsak a versenyzők és edzők, hanem a közönség is elégedett volt a látottakkal. A nők 5 kilométeres távján Petzold, a férfiak 30 km-es verse­nyén pedig Grimmer végzett az első helyen De vegyük sorjába az ese­ményeket. A műsor szerint a női 5 kilométeres sífutás első résztvevőjének 8.30 órakor kel­lett útnak indulnia. így is tör­tént. Ebben a számban NDK— csehszlovák párharc volt vár­ható. A legjobb formában Se­kajová. BartoSová és Paulu voltak, bár az utóbbi benáthá­sodott, s így félő volt, hogy nem tud falunl formájában sze­repelni. Végig izgalmas versenyt, vív­tak a legjobbak, s a jeges pá­lya még nagyobb igényeket tá­masztott tudásukkal szemben. Mint később a második helye­zett Krause mondotta, nagyon elővigyázatosan kellett futniuk, de így is egyszer bukott, ami értékes másodpercek vesztesé­gét jelentette. Petzold, ha nem is fölényesen, de biztosan nyer­te a versenyt. Paulu harmadik helye a két NDK-s kiválóság mögött egyáltalán nem jelent­het csalódást, hiszen az első helyezettől csupán nyolc má­sodperc választotta el. A női 5 kilométeres sífutás végeredménye: 1. Barbara Pet­zold (NDK) 16:15,56, 2. Sigrun Krause (NDK) 16:20,47, 3. Blan­ka Paulu (csehszlovák) 16:23,86, 4. Majerczyk (lengyel) 16:28,9, 5. Cillerová (Iskra MSe­no) 16:39,19, 6. Sekajová (cseh­szlovák) 16:39,68, 7. Bartosová (csehszlovák) 16:42,11, 9. Siko­lová (Iskra Msenoj 16:48,21 p. A női mezőny tagjai közül még jó néhányan nem futottak a célba, amikor útnak indítot­ták a férfiak 30 kilométeres versenyének résztvevőit. Ebben a számban a világbajnokság el­ső két helyezettje is összemér­hette erejét. De a Grimmer— Henych párharc elmaradt, mert a csehszlovákok kiválósága egy hete influenzával bajlódik, sőt az osztrák Vogel személyében az esélyesek méltó ellenfelet kaptak. Húsz kilométer után átmenetileg a harmadik helyre küzdötte fel magát, de a hajrá­ra elfáradt. Negyedik helye így is nagyon értékes és meglepe­tésnek számít. Grimmer a táv első harma­dában vezetett, húsz kilomé­ternél azonban honfitársa, Spengler került az élre, de túl­becsülte önmagát, végül a 17. hellyel kellett megelégednie. Klause hosszú időn át a har­madik helyen feküdt, a hajrá­ban azután volt ereje újítani, s ez a második helyet jelentette. Henych tíz kilométernél az ötö­dik, a táv kétharmadánál hete­dik volt, de azután nagyon ösz­szeszedte magát és feljött a harmadik helyre. A 30 kilométeres sífutás végeredménye: 1. Gerhard Grimmer 1:32:22,04. 2. Gerd Dietmar Klause (mindkettő NDK-beli) 1:33:48,76, 3. Sta­nislav Henych (csehszlovák) 1:34,54,60, 4. Vogel (osztrák) 1:35:19,20, 5. Gebala (lengyel) 1:35:44,49, 6. Heutel (NDK­beli) 1:36:05,00... 5. Kubica 1:36:31,55, 10. Michalko 1:36:33,52, 11. Fajstavr 1:36:48,49, 12. Simon (mind csehszlovák) 1:37:07,23 óra. „Elégedett vagyok — mon­dotta Grimmer a verseny után — mert ma nem buktam. Pedig ilyen kemény, jeges és ezáltal gyors pályán ez könnyen elő­Még sokat kell tanulnom... 1974. ^ÜMÜ III. 16. Pirospozsgás arc, égszínkék, derült sugárzó szemek, közép­magas, arányosan kisportolt termet, ez a csinos Barbara Pet­zold, a Tátra Kupa első verseny számának győztese. Tizennyolc éves és már ilyen fiatalon vi­lágbajnoki ezüstéremmel dicse­kedhet. Igaz, egyéniben nem si­került érmet. szereznie, de a váltóban csapata legjobbja volt. Számított a győzelemre? — Ha a győzelemre nem is, de arra igen, hogy az élbolyban végiek. Különben mindig tel­jes erőbedobással küzdök, akár­milyen ellenjelekkel kell jel­vennem a versenyt. Melyik pálya tetszett, „ízlett" jobban, a jaluni vagy az itteni? — Nekem mindegy, hogy a pályán sok vagy kevés a me­redek. és az sem döntő befo­lyású teljesítményemre, puha vagy jeges havon kell futnom. Ami a feltételeket illeti, első­/ sorban a rendezőknek kell köszönetet mondanom, hogy ilyen jól előkészített pályát biz­tosítottak számunkra. Kulakova Taoletteben is iga­zolta, hogy a világ élvonalába tartozik. Vajon mi az, ami a szovjet világbajnoknőtől elvá­lasztja? — Kulakova nálam sokkal tapasztaltabb, ami viszont ért­hető, hiszen jóval több verse­nyen vehetett eddig részt, hi­szen évek Óta a szovjet váloga­tott tagjaként járja a nagysza­bású s'wersenyeket. Kétségtele­nül kitűnő adottságokkal ren­delkezik és felkészülése is kt­SPORTHÍRADÓ 9 A Párizs—Nice nemzetkö­zi kerékpáros verseny V. útsza­kaszát ismét a belga Merckx nyerte, aki az egyéni összetett versenyben is az első helyen áll. Mint ismeretes, ezen a versenyen résztvesznek a len­gyel kerékpározók ~ is, akik kö­zül Ko'.valski a 39., Szurkowáki a 40. helyen áll. fordulhat. Jól ismerem a Csor­ba-tói pályát, hiszen eddig négyszer vettem itt részt ver­senyen, háromszor pedig edzé­sen. A síparadicsom fekvése különösen a futók számára na­gyon előnyös. Az 1300 — 1400 méteres magasság, a pályák profilja, valamint az a tény, hogy itt mindig lehet hóra szá­mítani, nagyon kedvez nekünk. — Ma mindnyájan egyenlő feltételek mellett versenyez­tünk, hiszen amikor elindul­tunk, még fagyott, később a nap helyenként nedvessé vál­toztatta a havat, az erdőkben azonban továbbra is jeges ma­radt a pálya, de ez valameny­nyiünket egyformán érintett. Mikor vonulok vissza? Ezt még nem tudom. Formám jelenleg megfelelő, de betöltöttem a 31 életévemet, s ilyenkor még a legjobb formában levő verseny­ző is foglalkozni, barátkozni kezd a visszavonulás gondola­tával. Ha lehet, ha menni fog, szeretnék még 1976-ig verse­nyezni. Tegnap bonyolították le az északi összetett verseny síugró­számait. Mint már erről emlí­tést tettünk, ebben a számban világbajnoksághoz méltó me­zőny gyűlt egybe, hiszen a fa­luni első tizenöt helyezett kö­zül, csupán az ezüstérmes Dec­kert és a 12. helyezett japán Kacuro hiányzott. Az NDK ver­senyzői Itt is kitűnően megáll­ták a helyüket. Az ugrás után ugyan a finn Miettinen vezet, de mivel a világbajnok Weh­ling és Hartleb szorosan nyo­mában van, nem valószínű, hogy a kitűnően fu.tó német versenyzőktől el lehet venni az elsőséget. Az északi összetett síugró­számának végeredménye: 1. Rauno Miettinen (finn) 221,6 pont, 2. Ulrich Wehling (NDK) 212,5, 3. Hans Hartleb (NDK) 211,7, 4. Hula (lengyel) 195,9, 5. Zeman (csehszlovák) 195,2, 6. Dlugopolski (lengyel) 195,1, ... 10. Foltman (csehszlovák) 184,3, 11. Svoboda (csehszlo­vák) 184,2. A Tátra Kupa síugróversenyeinek egyetlen női résztvevője a Nor­vég Anita Mária Wold, akit felvételünk próbaugrás közben örö­kített meg. ZBROIOVKA-SLOVAN 1:1 (1:1) Az I. labdarúgó-liga 18. for­dulójának előrehozott mérkőzé­sén Brnóban 4000 néző előtt az utolsó előtti helyezett Zbro­jovka és az éllovas Slovan ta­lálkozott egymással. A taktikai szabálytalanságokkal tarkított mérkőzés első percében a ha­zai Kroupa volt eredményes, ve­zetést szerzett a Zbrojovkának. Húsz perc múlva Svehlík egyen­lített. Egyik csapat sem tudott tartós mezőnyfölényt kiharcol­ni. A vendéglátók nagyon igye­keztek, de a Slovan ellentáma­dásai veszélyesebbek voltak. A 88. percben a hazaiak egyik támadásánál csak a felső léc mentette meg a Slovant a má­sodik góltól. A mutatott játék alapján a döntetlen igazságos­nak mondható. Asztalitenisz Európa Liga Mint már pénteki számunk­ban jelentettük, Magyarország nyerte az asztalitenisz Európa­Ligát, miután Moszkvában si­mán győzött a bajnoki címet védő Szovjetunió ellen. Az utol­só forduló mérkőzésén Svédor­szág is 6: l-re győzött Anglia ellen és így érdekesen alakult az élmezőny, mert Magyaror­szág és Svédország csapata egyaránt 10—10 pontot szerzett és az egyes mérkőzések játsz­maaránya egyforma (32:10). Az 1973—74 évi asztalitenisz Európa Liga végeredménye: 1. Magyarország 6 5 1 32:10 10 (70:29) 2. Svédország 6 5 1 32:10 10 (70:30) 3. Szovjetunió 6 4 2 26:16 8 4. Csehszlovákia 6 4 2 26:16 8 5. Anglia 6. NSZK 7. Ausztria 6 2 4 15:27 6 15 15:27 6 0 6 1:41 Ausztria válogatottja kiesett a „B"-csoportba, s helyette a lengyel—francia mérkőzés győz­tese kerül a legjobbak közé. Steiner: 169 méter A hét végén nemzetközi sl­repülőversenyt rendeznek Pla­nicán a város síugró sáncának 40 éves fennállása alkalmából. Rangos mezőny indult a hiva­talos edzésen, amelyen a svájci Walter Steiner 169 méteres eredménnyel beállította az NDK-beli Heinz Wosipiwo világ­rekordját. A csehszlovák JIM Raíka 148 méteres teljesítményt ért el. fogástalan. Remekül taktikázik, küzdőszelleme pedig például szolgálhat mindnyájunknak. En igyekszem tőle tanulni. Melyik távot szereti jobban? — A hosszabb számomra a megfelelőbb. Sőt az utóbbi idő­ben a szakemberek foglalkoz­nak azzal a gondolattal, hogy bevezetik a női 15 kilométeres sífutást is. Ügy érzem, ezen a távon, mely a nőknél a férfiak 50. kilométeres versenyének fe­lelne meg, is jó eredményeket tudnék felmutatni. Hogy érzi magát a Csorba­tónál? — Kitűnően. Remek környe­zet. Kitűnő pályák, kedves, lel­kes közönség, mindez nagyban hozzájárul a kimagasló ered­mény eléréséhez. Most másod­szor vagyok itt, két esztendővel ezelőtt az 5 kilométeren a he­tedik helyen végeztem, s külö­nös öröm számomra, hogy ezút­tal sikerült a győzelmet meg­szerezni. Mindig szívesen jövök majd az önök síparadicsomába. Mik a tervei? — Nincsenek különösebb el­képzeléseim. Fiatal vagyok, re­mélem még sok versenyen ve­hetek részt, s ennek érdekében minden szükségest megteszek. Ez idén még a Szovjetunióban sorra kerülő nemzetközi verse­nyen kell helytállnom, majd még néhány összecsapáson kell bizonyítanom. Utána kis pihenő következik, majd megkezdjük felkészülésünket a következő évadra. Ikollár) 0 Az idei Európa- és világ­bajnoki cím mellé a Rodnyina —Zajcev páros újabb aranyér­met szerzett, ezúttal a Szovjet­unió III. téli spartakiádjának mezőnyében bizonyultak a leg­jobbnak. ® A csehszlovák junior jég­korong-válogatott 10:5 (5:1, 2:1, 3:3) arányban győzött Svájc el­len. JEGYZETEK A VIII. FÉRFI KÉZILABDA VB-RŐL (III.) Mennyit ér a 6. hely ? Amikor a világbajnokságra való elutazás előtt megkérdezték Jifí Vícha edzőt válogatottunk esé­lyéről, a rokonszenves szakember így válaszolt: „Az 1—6. hely valamelyikén szeretnénk végez­ni..." A válasz nem volt túlságosan konkrét, de annál diplomatikusabb. És a csehszlovák vá­logatott csakugyan a „normán" belüli helyezést érte el. Csakhogy ez nem számít sikernek, an­nál is inkább nem, mert két évvel ezelőtt Cseh­szlovákia ezüstérmet szerzett a müncheni olim­pián. Általános vélemény szerint a csoportmérkőzé­sek során jól játszott válogatottunk. Persze re­latíven kell érteni a jó játékot. Ugyanis, ha kö­zelebbről megnézzük az ellenfeleket, akkor ki­derül, hogy nem képviseltek túlságosan nagy játékerőt. Az izlandi válogatottnak sokkal jobb volt a híre, mint a tudása, a dánoknak csak 40 percre futotta erejükből és a nyugatnéme­tek két kulcsjátékosuk, Munck és Schmidt nél­kül álltak ki ellenünk. Tehát a csoportbeli jó eredményeket nem is annyira a sziporkázó já­tékunk határozta meg, mint inkább az ellenfelek középszerűsége. Természetessen ezt is viszonyla­gosan kell érteni. A csoportmérkőzések során csak a védelem­mel lehetünk elégedettek, mert agresszív, sok­szor túl kemény védekezésünkkel nem tudtak mit kezdeni az ellenfelek. A lengyelek — ro­mánokról nem is beszélve — aztán megtalálták az ellenszerét. Sok mozgással, gyors labdaváltá­sokkal fellazították a védőfalunkat és az így keletkezett réseken kerültek gólhelyzetekbe. Ezen a mérkőzésen a lengyel gyorsaság, a gyors, változatos összjáték győzött a csehszlovák las­súság, a sztereotip játék fölött. Régi Igazság, hogy egy csapat csak annyit játszik, amennyit az ellenfél megenged neki. Nos, a lengyelek nem sokat engedtek meg -vá­logatottunknak. Amikor kézilabdázóink látták, hogy gyorsaságban, állóképességben, lövőkész­ségben nem vehetik fel a versenyt ellenfelükkel, szinte leálltak és helyenként egészen kezdetle­gesen, elfogódottan játszottak. Mintha nem bíz­tak volna önmagukban. fis itt vagyunk egy nagyon- fontos momentum­nál. Általában mind'g a gyengébben felkészült, a gyengébb képcss'Tj csapat válik idegessé, kis­hitűvé. Elhiss?ük. hogy válogatottunk jól felké­szült a VB h-?;tf a koncepolö is a legmegfe­lelőbb volt. Azt viszont nem hisszük el, hogy ez a csapat többre is képes lett volna a világbaj­nokságon. Egyszerűen azért nem, mert játéktu­dásban, a mai kézilabdának megfelelő játékfelfo­gásban elmaradunk az előttünk végzett öt válo­gatott csapat mögött. Ezek a csapatok dinamiku­sabb, korszerűbb kézilabdát játszottak. Nézzük csak közelebbről a tényeket. A gyorsaságról már beszéltünk. Válogatottunk alapkoncepciója az összjáték, mert nincs átlagon felüli gólerős átlövőnk. (Jary ugyan gólerős, de csak akkor, ha nem kap „testőrt" maga mellé.) A sikeres csapatjáték egyik alapfeltétele viszont éppen a gyorsaság, amit a technika és a várat­lan megoldások csak fokozhatnak. Igazi, Popo­vics-féle beállós hiányában azonban összjáté­kunk is eredménytelen volt (Kavan sérülése óta már nem a régi s ráadásul a VB-n újra megsé­rült), a szélsők viszont manapság — figyelmes védekezés mellett — fiem nagyon boldogulnak. Egyszóval hiányoztak csapatunkból a mai ké­zilabdának megfelelő játékostípusok, Játékos­egyéniségek, akik például „mozgatták" az előt­tünk végzett együttesek Játékát, összjátékunk annyira átlátszó, kényelmes, erőtlen volt, hogy könnyen, minden megerőltetés nélkül védekez­hetett az ellenfél. Kézilabdázóink viszont nem tudnak úgy játszani a védelemben, hogy az el­lenfél „érezze" keménységünket és ezért ne ál­lítsák ki őket. Kemény védekezésünk, eltérően az ellenféltől, rendre kiállítással végződtek. Az agyondicsért technikánkkal sincs minden rend­ben, hiszen a rossz, pontatlan labdaváltásokért gólokkal fizettünk. Végeredményben megállapíthatjuk, hogy csa­patunk képességeihez mérten szerepelt a VB-n, többre nem futotta erejéből. Nem valószínű, hogy a válogatott koncepciója a közeljövőben megváltozik, hiszen két év múlva olimpia lesz, s jövőre kezdődnek a selejtező mérkőzések. Nem ártana azonban a csapatot feltölteni tehetséges fiatalokkal, akik új színt, lendületet vinnének a játékba. Hogy válogatottunk Játékfelfogása meg­fejeljen a mai kézilabda követelményeinek, az nem a központi edzőtől függ, hanem az egye­sületekben vígzett minőségi munkától. Ha a bajnokságban ilyen értelemben Játszanak majd az élcsápáfók, akkor lesz ütőképes válogatot­tunk amely a hagyományokhoz méltóan szere­nel ma-'t a világversenyeken. pel 1 ' TOMI VINCE

Next

/
Thumbnails
Contents