Új Szó, 1974. március (27. évfolyam, 51-76. szám)
1974-03-13 / 61. szám, szerda
A z író munkája, terve Beszélgetés Dávid T e r é z z e 1 A Szlovákiai írószövetség és az Irodalmi Alap az elmúlt esztendőben Dávid Teréz szlovákiai írónőnek ítélte oda a nemzetiségi díjat „Időzített boldogság“ című űj regényéért. Dávid Teréz nevét jól ismerik a hazai magyar olvasók, műveit mindenfelé kedvelik és haszonnal forgatják, könyvei megjelenésük után röviddel elkelnek s az írónőt gyakran hívják olvasói és tisztelői író-olvasó találkozókra. Dávid Teréz az ötvenes években tűnt fel drámáival, elbeszéléseivel, tárcáival, de nem idegenkedett a publicisztika különböző műfajaitól sem. Drámáit érdeklődés és siker kísérte mind a Komáromi Magyar Területi Színház bemutatóin, mind a különböző szlovák és cseh színházakban, ugyanakkor rádiójáték formájában sugározta a Csehszlovák rádió magyar adása ... Felkerestük az írónőt, hogy elbeszélgessünk vele munkájáról, terveiről, írói pályafutásáról. Elsőnek csak érdeklődtünk, hogyan, milyen körülmények között érett íróvá? — Hu akarnám sem tudnám letagadni, — mondotta Dávid Teréz —, hogy amikor az ötvenes évek vége felé. mint színpadi szerző a nyilvánosság előtt megjelentem, már túl voltam az első ifjúságon. De azért „csodaöreg" sem vagyok, aki egy reggel arra ébred, hogy érett színpadi szerzőként kezd alkotni. Nem. Én sem vagyok kivétel és bár közhelyként hangzik, meg kell mondanom, nagyon korán kezdtem forgatni a tollat. Eleinte újságokba írtam hosszabb-rövidebb cikkeket, tárcákat, de valójában mindig a színpad vonzott. Meg kell jegyeznem, hogy előbb csak dramatizációval foglalkoztam, idegen műveket írtam át színpadra. Már tizenhat esztendős koromban megpróbálkoztam Dosztojevszkij „Karamazov fivérek" és a „Nagybácsi álma“ című műveinek színpadra alkalmazásával. De ezekből a kísérletekből nem lett semmi. Azaz — mégis. Több hozzáértő azzal biztatott, alkossak eredeti műveket. E biztatások, jótanácsok nyomán írtam az első egyfelvonásost 1936-ban. „Fekete virágok“ volt az egyfelvo- násos címe és a bratislavai Munkásakadémia színjátszói vitték színre. Második, egész estét betöltő színdarabomat már a Vígszínházhoz küldtem be, de a kéziratot haladó szellemű, mondanivalója miatt visszakaptam. Később kitört a második világháború s nem léphettem többé nyilvánosság elé színműveimmel. így csak az asztalfióknak dolgozhattam. Több művem született ezekben az időkben. így történhetett ezután, hogy amikor az ötvenes években megjelenhettem, amint már említettem, tulajdonképpen teli zsákkal jöttem. # Az „Időzített boldogság" című müvéről nemzetiségi dijat kapott. Mi inspirálta arra, hogy fiatalokról írjon? — Az ifjúsági és generációs problémákkal ma világszerte foglalkoznak. Azt hiszem, hogy amióta az ember megjelent a földön, ez mindig aktuális kérdés volt. Be kell vallanom, úgy éreztem s ma is érzem, hogy nekem is van mondanivalóm ebbben az ügyben. Természetesen nem képzeltem, nem képzelhetem, hogy én fogom ezt a kérdést megoldani, annál kevésbé, mert ez manapság sokkal bonyolultabb, összetettebb, mint régen volt. S nem is lehet egyetlen regényen vagy színdarabon keresztül megoldást találni. Inkább útkeresést jelent ez a probléma az én részemről. A nézőt vagy az olvasót gondolkozásra kívánom ösztönözni. Ma a gyerekek már olyan képességeket hoznak magukkal, amikor megszületnek, amivel a szülők még nem rendelkeztek. A szülőknek bizony sok mindent meg kell szokniuk, meg kell tanúlniuk, hogy lépést tarthassanak a technika rohamos fejlődésével. Az idősebb generációt sokszor zavarba hozza mindaz, ami a fiataloknak már természetes, magától értetődő. A szülőknek, vagy a nagyszülőknek sok új dolog csodaszámba megy. így gondoltam én is a hozzászólást és megmondom ezekről a dolgokról a véleményemet. # Gyakran jár író-olvasó találkozókra. Milyenek ezek a találkozók? Mit adnak a közönségnek, illetve az írónak? — Hogy a közönségnek mit adnak, azt talán a közönségtől kellene megkérdezni. Remélem, hogy azért marad nyoma valahol a jelenlétemnek, különben nem hívnának olyan gyakran új könyveimnek megjelenése után az olvasók közé. Nekem viszont annál többet adnak ezek a találkozók, mondhatnám nagyon sokat. Az embereket érdekli a saját sorsuk. bár sok esetben nem mernek ott helyben nyilatkozni, később azonban levélben keresnek fel. Fogas kérdéseket is kapok gyakran. Talán azért, mert aktuális problémákkal foglalkozom. így hát nagyon meg kell gondolnom a választ, pláne ott a helyszínen, az írő-olvaső találkozón. Hiszen nem tudhatom, hogy akire a fiatal vagy idős olvasóm panaszkodik, vagy akiről beszél, nem ül-e a teremben, nem hallgatja-e a válaszomat, mint valami ítéletet. Nekem óvakodnom kell attól, nehogy éket verjek az emberek, esetleg a családtagok közé. Nem szeretném, ha bíróként szerepelnék a vitában. A közelmúltban adódott éppen egy olyan esetem, amikor egy fiatal hallgatóm, Illetve olvasóm a találkozón megkérdezte, hogy tisztelni kell-e az olyan apát, aki nem tiszteletre méltó. Ez bizony elég komoly kérdésnek ígérkezett, mert nem tudhattam, hogy az apa nem ül-e ott a közönség soraiban. Olyan választ igyekeztem tehát megfogalmazni, ami az esetleg ott ülő apát is kielégíthette. Megkérdeztem az illetőtől, ki állapítja meg, melyik apa tiszteletre méltó és melyik nem. ö, a kérdező vagy pedig a körülmények? Szóval szeretném, ha az idősebbek és fiatalabbak az én jelenlétem, illetve tanácsaim nyomán megértenék egymást, közelebb kerülnének egymáshoz. 0 Ma is, most is lankadatlan energiával dolgozik, ezt bizonyítják gyakran megjelenő művei. Megkérdezhetném, milyen tervek foglalkoztatják, milyen műveken dolgozik? — Elöljáróban talán annyit, nem nagyon szeretek magamról beszélni és magam sem tudom, mikor érik meg bennem valamelyik ötlet annyira, hogy a világra hozzam. Intuitív író vagyok. Néha saját magamat is meglepem ötleteimmel. Annyit azonban elárulhatok, miután ez már nem meglepetés, legalábbis a saját számomra már nem az, hogy mostanában színdarabjaim gyűjteményes kiadásán dolgozom. Tulajdonképpen egy válogatáson. Tizenkét, egész estét betöltő színdarabot írtam, ebből ötöt mutattak be a különböző színpadokon, került belőlük a képernyő elé is vagy a rádió színpadára. Szóval ezekből válogatom most ki azokat, amelyek a leginkább reprezentálnak. A gyűjtemény a Madách Könyvkiadó gondozásában jelenik meg az 1975—76-os esztendőben. El ne feledjem, hogy a jövő esztendőben is megjelenik egy könyvem. DÉNES GYÖRGY Megérdemlik az elismerést A Példás könyvtár 0 Vetélkedők, író-olvasó találkozók A mintegy 13 000 lelket számláló Šaľa (Vágsellye) városi könyvtárát nem nehéz megtalálnunk. A főtér mellett az egyik saroképületben rendezték be. Amikor megérkezünk, még nincs nyitvatartási idő, de a könyvtár vezetőjét bent találjuk. Az ő társaságában járjuk végig a helyiségeket. Az ifjúsági irodalom részlegében elsősorban a mennyezetig érő polcok kötik le a figyelmünket. — A legfelsőikről csak létráról tudjuk leszedni a könyveket — mondja Tóth Mária, majd hozzáteszi: — Ugyanez a helyzet a többi részlegen is. Az ifjúsági irodalom részlegében az 1973. évi kimutatás szerint 6994 kötet található. Az olvasók az év folyamán 31292 könyvet kölcsönöztek ki. A szépirodalmi könyvek részlege két helyiségből áll. A falakat ezekben jóformán nem látni a polcoktól. Ahol volt valami kis rés, ott valamilyen kiállítást találunk. Többek között a 125 évvel ezelőtt született P. O. Hviezdoslav műveiből, a jelentősebb szovjet írókról. valamint azokról a költőkről és írókról, akiknek a közeljövőben kerek születési évfordulóját ünnepeljük. — Az egyik helyiségben főleg magyar, a másikban pedig szlovák nyelvű szépirodalmi könyvek vannak — magyarázza a könyvtáros. — Számuk 12 507. Az új könyveket külön polcokon helyeztük el, de az olvasók inkább a klasszikusokat keresik. A múlt évben a könyveket 32 668-szor kérték kölcsön. Megtekintjük a politikai és az ismeretterjesztő irodalom részlegét is. Ebben 7051 kötet található, illetve valamivel kevesebb, mert néhányat helyhiány miatt a szépirodalmi részlegben kellett elhelyezni. A múlt évben Ide vásárolták a legtöbb könyvet. A 2655-ből 1028-at. Az olvasók ebből a részlegből 10 663 könyvet kölcsönöztek ki. Amikor a könyvtár akcióiról érdeklődünk, Tóth Mária fellapozza a múlt évi munkáról szóló kimutatást. Ebből többek között megtudjuk, hogy a könyvtárosok — az igazgatónőn kívül Mária Puterová, Anna Ference- čová, Anna Materáková és Bu- csek Katalin — többször rendeztek vetélkedőt és könyvekről szóló beszélgetést, sőt irodalmi estet is. Némelyiket a Vörömarty Ifjúsági Klubbal, illetve a Nőszövetség, a Matica slovenská és a CSSZBSZ városi bizottságával közösen. Sikeres volt például a győzelmes február 25. évfordulója alkalmából megtartott irodalmi est, melyet a Szlovákiai írók Szövetségének jóvoltából rendeztek meg Itt az utóbbi évek szavalóversenyei győzteseinek a részvételével, a szovjet Ifjúsági irodalommal és a Szlovák Nemzeti Felkeléssel kapcsolatos vetélkedő, a Timur és csapata című könyvről szóló beszélgetés, valamint a Petőfi születése 150. évfordulójának alkalmából megtartott emlékest is, melyet a Vörösmarty Ifjúsági Klubbal közösen rendeztek meg. — Nemrég ugyancsak a Vörösmarty Ifjúsági Klubbal, valamint a Matica slovenskával P. O. Hviezdoslav születése 125. évfordulójának alkalmából rendeztünk nagy sikerű ünnepséget, a könyvhónapra pedig többek között beszélgetést terveztünk fozef Horák íróval Pionír- szív című könyvéről — mondja a könyvtár vezetője, majd a számokat összegezi. — A három részlegben összesen 26 552 könyv található. Az olvasók száma 2300, a könyvkölcsönzésé 74 623, a nagyobb akcióké 9 volt a múlt évben. Ügy érezzük, ehhez nem kell kommentár. Az eléggé mostoha körülmények között dolgozó könyvtárosok nagyon megérdemlik az 1970-ben kapott „Példás könyvtár“ kitüntetést. A helyhiányból eredő problémáik egyébként a közeljövőben megoldódnak, ugyanis a városban az idén bizonyára befejezik a munkásotthon építését. A köny- tár ifjúsági és politikai részlege majd — amíg új könyvtárat nem építenek — ott kap helyet TOZSÉR LAJOS ÉLMÉNY A HANGVERSENYTEREMBEN Rafael Orozco vendégszereplése Bratislavában A fiatal spanyol művész bemutatkozása valóságos szenzációt keltett. Zongorajátékának lényege egy szóba sűríthető: káprázatos. Óriási hang-volumennel zongorázik, játéka a zenekaron belül szinte külön zenekart alkot. Amellett szerencsére szellemileg is követni tudja izgalmas száguldását, mert ha ujjat kiszabadulnának a szellem ellenőrzése alól, a muzsika egysége ebben az elképesztő iramban menthetetlenül széttöredezne. A vékony testalkatú pianista játékában félelmetes erők feszülnek, de az erő nem megy a hangminőség rovására. (Bár a harmadik tétel végén egy húr meglazult, ami persze zavarlólag hatott rá, de nem hozta ki a koneeptus- ból). Rafael Orozco Prukofjev 2. zongoraversenyét tol mácsolta (g moll, op. Í6.), és ez a mű igényli is azt a nagyformátumú virtuozitást, ami a fiatal művész sajátja. Oroscót a jelek szerint a szertelen lobogás vonzza, lelki húrjai az orkánokra adják az igazi rezonanciát. Vagy hihetetlen technikai készsége ragadja magával? Pro kofjev felfogása magán viselte egy különleges művészegyéniség jegyeit, akinek elgondolásával még túlzások esetén sem lehet vitába szállni, mert minden ízében zenei és magával ragadó. Ellenállhatatlan erejű Prokof jev-tolmácsolás részesei voltunk. A művész akaratos ten- póvételei, izzó ritmikája nem könnyítette meg dr. Rajter feladatát a kísérő karmester szerepében. Félix Mendelssohn Bertholdy több kitűnő nyitánnyal gazdagította a zeneirodalmat. Rajter Lajos karmester a ritkán elhangzó „Trombita“-nyitány előadásával készítette elő közönségét a Prokofjev élményre. Ezen az estén a Csehszlovák Rádió Szimfonikus Zenekarának művészei ültek a kottapultok mellett. Az örvénylő Prokofjev produkció után Beethoven IV. szimfóniája lélektanilag is kitűnően megválasztott befejező számnak bizonyult. Rajter a fény és árnyék arányos szembeállításával kiegyensúlyozott Beethoven tolmácsolással örvendeztette meg hallgatóságát. A zenekar jó formában, őszinte átéléssel muzsikált és hajlékonyán követte dirigense művészi el képzel ősei I. HAVAS MÁRTA A NÉPMŰVÉSZÉT ÁPOLÓI Az Üj Nemzedék bemutatója A CSEMADOK Košice-újváro- si helyi szervezetének Oj Nem zedék népművészeti együttese hosszabb hallgatás után a napokban bemutatót tartott. A MATEZ Thália Színpadának termében egyetlen hely sem maradt üresen. A népművészet, az igaz szó, a minden érzést töké- tesen kifejező népdal és népi tánc százakat gyűjtött egybe erre az estére. Az Oj Nemzedék 1951-ben a „Kelet-szlovákiai csárdás“ című tánccal első díjat nyert Vý- chodnán. Egy év múlva a strážnice! nemzetközi népművészeti fesztiválról a második díjat hozták el. Ekkor az együttes veze.tője Kürti Lajos és Majoros István volt. A művészeti vezető tisztjét Hemer ke Olga töltötte be. Az énekkart dr. Roskoványi László dirigálta, a zenekar vezetője Balogh Bertalan volt. 1961-ben újjáalakították a nép- művészeti együttest, s ezáltal tagságuk létszámát is nyolcvanra növelték. Jelentős munkát fejtettek ki a népművészeti hagyományok ápolása terén. Műsorukkal gyakran ellátogattak — szívesen látott vendégeik voltuk — a környék falvaiban is. Sajnos, odaadó munkájuk tüze idővel hamvadni kezdett. Nem találtak támogatóra, s köztudott, hogy egy nagyobb együttes fenntartása nagymértékben függ az anyagi helyzettől is. 1965-ben felbomlott az Oj Nemzedék, 1970-ben azonban „feltámadt“. A CSEMADOK Košice-újvárosi helyi szervezete mellett minden lehetőséget biztosítottak a munkához. 1971- ben, amikor Stecz László vezette a népi táncegyüttest, a že- liezovcei (zselízi) népművészeti fesztiválon nagydíjat nyertek. Ettől kezdve az Oj Nemzedék népművészeti együttes munkájára a rendszeresség jellemző. Minden jelentősebb seregszemlén találkozhatunk velük. Az Új Nemzedék tánccsoportja mellett Havasi József vezetésével a közelmúltban énekkar is alakult. A legutóbbi bemutató jelentős mérföldkő az együttes történetében. Szakái László mérnök, az együttes vezetője, Illés Sándor koreográfus és Hemer- ka Olga művészeti vezető bebizonyították, hogy odaadó munkával munkás- és tanulófiatalokból álló amatőr együttes is képes magas színvonalú művészi munkára. A bemutatóra gazdag repertoárral készült az együttes. A „Kalocsai párossal" kezdték, majd a „Borsodi verbunkos“ és a „Csárdás“, a „Kállai kettős“ következett. Ezt követte a „Valóságos magyar csárdás“, a „Falusi találkozó“, a „Bodrogközi lányos“, utána a „Kaposvári verbunkos“, a „Karosai verbunkos", majd a „Csallóközi hangulatok“, melyeket magas színvonalon adtak elő. A táncosok közül külön ki kell emelnem fanocsko Klárát és Varga Ervint, akik szólótáncosokként is bemutatták kiváló tehetségüket. Nyíri Béla népi zenekara jó zenészekből tevődik össze, Bízunk abban, hogy rövid időn belül még jobban „összeszoknak“ a táncosokkal. Csak helyeselhetjük, hogy a műsor összeállításakor az együttes vezetői nem feledkeztek meg a népdalokról, s a népballadákról sem. Árvay János szépen csengő hangjával jói énekelte a Tisza környéki, szirénfalvi magyar népdalokat Rátz Gabriella székely népballadákat adott elő, igényesen. SZASZÁK GYÖRGY A BÉKE KORÁLJA ÉS A VARÁZSFUVOLA Kyselicová Szabó Éva képei A bratislavai Majerník Galériában K. Szabó Éva a terriié- szet harmóniájáról szerzett benyomásait, az élet csodálatos törvényeiről alkotott elképzeléseit közli velünk képi nyelven. 2eliezovcén (Zselízen) született. Hazulról hozta magával a szép szeretetét, a képzelet for- materemtő energiáját. Apja naív festő, édesanyja szenvedélyes kézimunkázó volt. A bratislavai képzőművészeti Főiskolán D. Milly és J. Chovan tanároktól kapta oklevelét 1971- ben. Azóta önállóan dolgozik. A valóság talaján áll. A szerves élet megnyilvánulásaiból szőtt art protisain és olajképein finom átírással, költőien, a vonal kifejező erejével, a szín szépségével dekoratívan fogalmaz. De művei nem puszta dekorációk. Világunk nagy problémája is gondját képezi, amint azt az elkötelezett művészet 1972-es tárlatán bemutatott két faliképé, a Béke Korálja és & Nap Virága, az aranyló fényben lebegő galamb jelzik. Érzésvilágának nyilván a legmegfelelőbb légkört és motívumanyagot a természet közelsége nyújtja. Friss szemmel néz benne körül. Az egyszerű, hétköznapi motívum is képbe foglalásra ingerli. Megihleti az út- széli bogáncs, a hajlékony szárú páfrány, a rebbenő szirmú őszi kikirics, még a koszorúba font hagyma is. A pompázó páva, az egzotikus orchideák megjelenítésénél a formák és színek hangulati értékét jó érzékkel használja ki. A Ballada karcsú nőalakja mintha a földből nőne ki. A Száraz nyár hevétől lankadt növényeket, az Alkony hűs liláit, az Őszi tengerpart fakuló színeit lírai visz- szafojtottsága szinte lebegővé teszi. S végül, de nem utolsósorban ki kell emelnem K. Szabó Éva ötletes, egyéni stílusát. Festői eszközökön kívül eredeti tech .nlkát is alkalmaz képein. BÁRKÁNY JENÖNÉ 1974. III. 13.
