Új Szó, 1974. március (27. évfolyam, 51-76. szám)
1974-03-13 / 61. szám, szerda
NEM ISMER FARADSÁGOT Mindketten hetek óta készültünk a találkozásra. František Zlolia rendörőrnagy azonban elfoglalt ember. Számára elsődleges a kötelesség, csak aztán jöhet minden más. Végre az egyik nap reggelén, jó két órával a munkakezdés előtt találkoztunk. Egy ideig általános dolgokról beszélgettünk. Később rátért az élete múltjának felelevenítésére. — Lysá pod Makytou községben születtem. Aki ismeri ezt a tájat, tudja, milyen nehéz volt Itt a megélhetés a felszabadulás előtt. Apám — bár napszámba is járt — a néhány hold földből szűkös megélhetést biztosított a nyolcgyermekes családnak. így amikor elvégeztük a nyolc elemit, munkába kellett állnunk. Én a vasútépítésnél dolgoztam mint segédmunkás 1942 szeptemberéig, amikor is megkezdtem a tényleges katonai szolgálatom. Nem sok jót várhattam, hiszen háború volt. A žilinai 11. tüzérezredtől többször indult menetszázad a frontra. Néki sikerült ezt elkerülni. Ennek ellenére tudta, hogy bár hamarosan eltelik a két év, nem engedik civilbe. A front egyre közeledett, a szovjet csapatok már a Kárpátok lábánál állottak, amikor Breznóra helyezték át. Oj állomáshelyükön egyre többet hallottak a partizánokról. Gyakran megfordult Čertovicán, ahol hatalmas katonai raktár volt. Ide fuvarozták a hadianyagot, felszerelést. Akkor még nem sejtették, hogy ennek milyen küldetése lesz. — Nyáron több tartalékos katona jött hozzánk, mint ahogy azt megszoktuk — mondja. — Azt rebesgették, hogy a két keleti hadosztályhoz csatlakoznak. Az események a ionban másképpen alakultak. Pár nappal a dubovái olajfinomító bombázása után — ahol részt vettünk a mentési munkálatokban — a laktanyában harci készültséget rendeltek el. Másnap kitört a Szlovák Nemzeti Felkelés. Negyedmagával azt a parancsot kapta, hogy egy iöveggel foglaljon tüzelőállást Telgárt mellett azzal a céllal, hogy a németeket feltartóztassák. A vidék nyüzsgött a katonaságtól. Egy-két napig nyugodtak voltak ... De nemsokára átestek a tűzkeresztségen. — Ha jól emlékszem — mondja — a naptár szeptember 3-át mutatott. Az országúton a lakosság menekült, s ez ne- .künk azt jelentette, hogy közelednek a fasiszták. Nemsokára fel is tűntek a láthatáron. Jól Irányzott lövésekkel fogadtuk őket. Az utolsó gránátig a helyünkön maradtunk, s csak ezután vonultunk vissza. íróasztalából emlékként őrzött fényképek, dokumentumok kerültek elő. Az egyik a „Bojovník“ sokszorosított újság 56. száma, amelyben négyüket példaképül állítják a harcoló egység katonái elé. S amikor jelentkeztek az egységüknél, Čer- tovicára küldték őket hasonló feladattal. Itt harcoltak egészen addig, amíg a Tri duby-i repülőtérről az utolsó gép is fölszállt. A felkelőket visszaszorították, de a legtöbbjük nem tette le a fegyvert. Ezek közé tartozott a 22 éves František Zloha is. — A csaknem harminc év távlatából nehéz pontosan az eseményekre visszaemlékezni. A Chabanec bérceit hó takarta. Kisebb-nagyobb csoportok vonultak a hegyekbe — eleveníti fel a múltat. — Természetesen a tábori konyha már rég elmaradt. Amint útközben találtunk, azzal csillapítottuk éhségünket. A nyárson sült lóhúst só nélkül megettük. Nehéz körülmények között jutottunk el a jaseníki völgybe Aszmolov ezredes partizánjaihoz. Az erdő borította hegyekben eltöltött idő alatt csak akkor vetette le a bakancsát, amikor valahol sikerült kapcát cserélnie. Az élelmezésükről maguknak kellett gondoskodniuk. Bejártak a környező községekbe, s ez nemegyszer harccal járt. Rendszerint délután indultak el és hajnalban lepték meg a fasisztákat. A szovjet repülők is dobtak le élelmet és felszerelést. — András napján váratlanul ránk támadtak a német csapatok — mondja. — A második védősávunk azonban nagy veszteséget okozott nekik és visszavonulásra kényszerítettük őket. Sok-sok harcban, ütközetben vett részt. Mindegyiket nem is tartja számon, hiszen akkor nem gondolta, hogy túléli a harcokat, a nélkülözést, a hideget, amely a csontig hatott. Hogy nem volt irigylésre méltó dolguk, azt bizonyítja a karácsonyi ebéd is. Fél deci szil- vőrium és egy kis darab hús. Többet nem tudtak előteremteni. Sokan, igen sokan voltak, s amilyük volt, azt testvériesen megosztották. — Az új év első napjai számomra nevezetes eseményeket hoztak. Január 6-án felvettek a pártba és 0,44-es számú napiparancsban szakaszvezetővé léptettek elő. Megnőtt a felelősségem — mondja. A napok nehezen és harcban teltek el Február 19-én aztán elhangzott a parancs: ejtőernyőselyemből álcázott köppenyt készíteni. Átcsúsztak a frontvonalon. Ismét Breznóra került. Itt rendbe szedték, fertőtlenítették ruhájukat, majd Poprád- ra, a Szovjetunióban megalakult első csehszlovák hadtest első dandárjához irányították. A harc tehát folytatódott ... — Mikuláš, Smrecany, Vrútky, Žilina környékén nehéz harcok voltak — emlékezik visz- sza. — A hegyes terepen lassan nyomultunk előre. Az én egységem szülőfalum szomszédságában vonult el. Egy éjszakára hazaugrottam. Amikor benyitottam, anyám a kályhánál ült, s nem ismert meg ... Szemébe könnyet csal a múlt epizódjának felelevenítése. Öröm volt a találkozás, de reggel tovább kellett vonulnia. További harcok vártak rá és harcostársaira. Számára Hradčany na Moravö-ban ért véget a háború. Innen Prágába mentek, majd 1945 őszéig a Szu- déta vidéken teljesített szolgálatot. December 22-én szerelt le Bratislavában. Odahaza mindössze két hónapot töltött, majd ismét visszautazott Bratislavá- ba, ahol a közbiztonsági testület tagja lett. Több kisebb beosztás után ma a kerületi rendőrfőkapitányságon osztályvezető. Munkájáról számos dicsérő oklevél, a „Bátorságért“ érdemrend, „A haza szolgálatáért“ kitüntetés stb. tanúskodik. — Nem szoktam dicsekedni, de panaszkodni sem — mondja. — Szeretem a munkám, ennek érdekében mindent feláldozok. Későn megyek haza, korán kelek. Az a jó, hogy a fiam már húszéves, a lányom huszonkettő. Főiskolások. A beosztásom mellett az antifasiszta harcosok helyi csoportjának az elnöke, a pártszervezet alelnöke vagyok. Van tehát elfoglaltságom, de így is van ez rendjén. Az utolsó mondatoknál többször az óráját nézi. Régen letelt a beszélgetésre szánt idő, pedig érzem, sokat mondhatna még el ez az 52 éves ember, aki harcolt ezért a rendszerért és ma is becsülettel szolgálja. Elfoglalt ember, de mégis talál időt arra, hogy eljárjon a fiatalok közé, megismertesse őket az egykori harcokkal, a párt jelenlegi politikájával. NÉMETH JÁNOS Nagmamék Csak ők tudják, hogy mi található a fiókok, a polcok, a zacskók, a .dobozok, az üvegek, a kosarak és a zugok, sarkak rejtekében. A konyhaszekrény, meg a kamra, a konyha mintha létük, fontosságuk felségterülete volna. Ha pihennek, ölükbe, vagy a konyhaasztalra eresztik kezüket. Kicsit begörbítve, dolgozni kész tartásban. Ülnek, ülnek, amíg rémülten és pironkodva fel nem pattannak, hogy a dolgos napból elkótyavetyélt, néhány, semmit szülő pillanatot rögvest elfeledhessék. Mindegy, hogy mit tesznek, de a lábast, a törlőrongyot, a kisunnka ruháeskáját úgy ragadják kézbe, mint vízbe- fúló a szalmaszálat. Ha elveszitek tőlük a munkát —- megölitek. Ha dolgozni hagyjátok — örök életű lesz. Ha fontosnak tartjátok őket, még betegen is megelevenednek. Világ élet ükben dolgoztak. Lehet, hogy nem voltak munkások, akik fémekből gépeket formáltak, akik kőből, vasból gyárukat építettek. Lehet, hogy földművelők sem voltak, akik már tavaszi vetéskor érezték a piruló talaj langy melegéből a cipó formáját. „Csak" főztek, mostak, takarítottak, mosogattak, varrtak, dajkáltak. Félszázaddal ezelőtt kezdték egy hajnalon. Es most sem tudják abbahagyni. Jöttek ifjan, fiatalon. Asszonyokká, anyákká, lettek. Nagy-nagy dolgokat nem műveltek. Csak dolgoztak. Reggeltől estig. Es most nagymamák. Nem értitek zsörtölődé- seiket. Lehet. De figyeljetek csak: fiatokkal, lányotokkal olyan könnyen szót értenek. Nem értitek szándékukat. Lehet. De higgyetek nekik: a maguk módján bár, de jót akarnak. Ma már nem így szokás. Ma már másként kell tenni. Ma már más a divat. Ma már más az illem. Ezt hallja tőletek, s nektek van igazatok. Csak nektek lehet igazatok. De azért a régi szokás, a régi divat, a régi illem szerint hajoljatok föléjük, csókoljatok nekik kezet ... ... mert a nagymamák valamikor ifjan, fiatalon jöttek, asszonyokká, anyákká lettek, közben semmi nagy dolgot nem műveltek, csak dolgoztak, reggeltől estig, de még itt vannak közietek, s félő, hogy szépen és csendben elmennek egyszer ... Akkor pedig már késő lesz. HAJDÚ ANDRÁS Gépkocsibehozatalunk (ČSTK) — A hazai piacra kerülő személygépkocsiknak nagyjából a felét az idén külföldről hozzuk be. Tavaly több mint 100 000 gépkocsit adtak el. Az idén főképp a szocialista országokból hozunk be gépkocsikat, a Szovjetunióból mintegy 50 000 VAZ-t, a Német Demokratikus Köztársaságból pedig 7000 Wartburgot és 8000 Trabantot. Tárgyalások folynak továbbá Jugoszláviával a Fiat 128-as jugoszláv változatának, a Zasztava 101-nek a behozataláról. Általában elmondható, hogy az idén ugyanazok a kocsik lesznek kaphatók, mint tavaly. Ez csak attól függ, hogy meg- felelnek-o a 32/1972. számú rendeletben rögzített követelményeknek. E tekintetben már elvégezték egyebek között a Saab 09, a Simca 1301 Special, a Chrysler 180 és 2000 mintájú személykocsik műszaki vizsgálatát, s most folynak több más típusú nyugati gépkocsi műszaki vizsgálatai. Mivel a tőkésországokból behozott kocsiknak állandóan emelkedik az ára, csökken versenyképességük a hazai gyártmányú és a szocialista országokból behozott kocsikkal szemben, ezért növekszik az érdeklődés az utóbbiak iránt. Könözsi István felvétele KÖSZÖNTŐ H özv. Kovács Miáriának, Baka C. 114, drága édesanyánknak 60. születésnapja alkalmával hosszú boldog életet, jő egészséget kívánnak iányal, Anuska és családja, fiai, Gyurka és menye, Tériké. Ű-281 fi A nitrai pedagógiai kar dékánja pályázatot hirdet 1 tudományos kutatói vagy tudományos dolgozói állás betöltésére a pedagógiai karon. Szaktárgy: a. szlovák nyelv tanításának módszertana a magyar tannyelvű alapiskolákban Feltételek: főiskolai végzettség szlovák nyelvből és irodalomból, 3 éves gyakorlat és a magyar nyelvnek legalább passzív Ismerete. Kérvényt életrajzzal, kérdőívvel és a pedagógiai gyakorlatot igazoló okmánnyal 2 példányban 14 napon belül az alábbi címre kell beküldeni: Dekanát pedagogickej fakulty v Nitre. Irányítószám 949 74. ÚF-34 68 Eladó egy 3 szobás komfortos családi ház Komáromban. Cím a hirdetőlrodában. 0-268 Értesítés fi A Komárnól Mezőgazdasági Műszaki Középiskola és Mezőgazda- sági Szaktanlntézet Igazgatósága értesíti a mezőgazdasági szaktanintézet végzett tanulóit, akik 18 évnél nem idősebbek, hogy lehetőségük van 3 év alatt Iskolánkon érettségit szerezniük. Jelentkezni lehet 1974. III. 31-!g. Értesítjük továbbá a munkaviszonyban levő, mezőgazdaságban vagy hasonló jellegű üzemekben dolgozókat, akik érettségit akarnak szerezni Iskolánkon, hogy az 1974/75-ös iskolaévben is nyitunk a távtanuló-k részére osztályt, mégpedig növénytermesztési Irányzaton. Feltételek: 3 éves gyakorlat és az alapiskola elvégzése (a férfiak a kötelező katonai szolgálat letöltése után jelentkezhetnek]. Az érdeklődök írásban vagy személyesen jelentkezzenek az Iskola Igazgatóságán. A jelentkezés határideje 1974 IV. 12. Cím: Stredná poľnohospodárska technická škola, 945 82 Komárno. ŰF-33 ■ A KRAVANY1 MEZŐGAZDASÁGI SZAKTANINTÉZET értesíti az érdeklődőket, hogy az 1974/75-ös tanévre 1974. szeptember 1-től az alább felsorolt szakokra "(hároméves tanoneviszony- baj felvesz olyan fiúkat és lányokat, akik 1974, július 1-ig sikeresen elvégezték a kilencéves iskolát. 1. Kertészeti szak (gyümölcs-, zöldség-, virágkertészet és részben szőlészet}. 2. Szőlészeti szak (pincegazdaság, szőlészet és gyümölcskertészetj. 3. Kovácsszakma (hegesztő, lakatos). 4. Asztalosszakma (kádár, bog* nár). A tanulók az iskola diákotthoné* bán laknak és étkeznek. A szakmai gyakorlatot az Iskola műhelyeiben és a tangazdaságban végzik. Az érdeklődők írásbaá vagy személyesen jelentkezhetnek az Iskola és a tangazdaság Igaz1 gatóságán a következő címen: Poľnohospodárske odborné nčilištt Mezőgazdasági .szaktanintézet 948 36 Kravany nad Dnuajoni. okr. Komárno ŰF 2Í köszönetnyilvánítás fi Ezúton mondok köszönetét mindazoknak a kedves rokonok1 nak, ismerősöknek, jó barátoknak* újfalusiaknak, akik 1974. február 13-án elkísérték utolsó útjára á tardoskeddi temetőbe felejthetett len férjemet, Szabó Pált s virágadományaikkal és részvét tűkkel enyhítették mély fájdalmamat. A gyászoló felesé* 0-292 iü Fájó szívvel mondunk köszönetét minden közeli és távoli rokonunknak, kedves ismerőseinkr- nek és mindazoknak, akik a fe- lejthetetlen drága jó férjet, édes* apát és nagyapát, id. Gögi Benőt 1974. február 11-én elkísérték utolsó útjára a bögellöi temetőbe, éš részvétükkel, valamint vlrágado1 mányalkkal enyhítették mély fáj- clalmunkat. A gyászoló család 13 Mély fájdalommal emlékezünk drága halottunkra, kedves kislányunkra, Simon Valériára, aki 1973. február 12-én a reggeli órákban Bátkánál tragikus körülmények között életét vesztette. Ezúton is megköszönjük minden kedves rokonnak, Ismerősnek, a Bátkal ÁG igazgatóságának, a munkatársaknak, tanároknak, iskolatársaknak és mindazoknak, akik elkísérték utolsó útjára a cakói temetőbe. Szenteljenek egy pillanatot felejthetetlen drága halottunk fájó emlékének. A gyászoló család 0-285 ÚJ szó 1974. in. 13.
