Új Szó, 1974. március (27. évfolyam, 51-76. szám)
1974-03-10 / 10. szám, Vasárnapi Új Szó
... mi szeretünk és valóban szépen tudunk ünnepelni. Megünnepeljük a nők napját, az anyák napját, ez már természetünkké vált, megszoktuk. A gyerekek virággal, ajándékokkal járulnak édesanyjuk elé és ha a puha kis karok ráfonódnak a nyakunkra, nem adjuk oda a világ kincséért sem. Idős anyánkat az évek múlásával egyenes arányban még több figyelmességben részesítjük, hiszen minden évet ajándéknak tartunk, amit körünkben még eltölthet. Aztán meg országszerte mi felnőttek ajándékozzuk meg a gyermeket, hogy újra és újra látható jelét adjuk soha ki nem apadó szeretetünknek. Nem tűnik fel önöknek valami? Nem hiányzik ebből az ünnepsorozatból valaki? Van a családnak egy tagja, aki csak ad, de akinek érdemeit nem zengik versek, sem dalok, akiknek nem adatott meg vörösbetüs ünnepnap, akiről egészen egyszerűen elfelejtkeztünk. Igen, az apa az. Szinte hallom, hogy valaki megjegyzi: Az más! Az anya fájdalommal szüli meg gyermekét, a férfi könnyen jut hozzá! Engedjék meg, hogy azt felelhessem rá, hogy éppen ezért érdemelne meg, ha nem is nagyobb, de ugyanolyan ün- nepeltetést, mint a nő. Mert ha az anya testéből fakadt gyermekét szereti, védi, félti, abban, ha alaposan a mélyére nézünk a dolognak, van egy kis magá- tólérthetőség, hogy ne mondjam egoizmusa. Szeretem, hiszen belőlem fakadt. De ott áll egy ember, szeré- nyen, aki az apasággal együtt egy életreszóló elkötelezettséget is vállal magára, aki soha el nem fárad, aki minden keresetét családjára, gyermekei jólétére fordítja, aki nem vesz magának új nyakkendőt, amilyent talán szeretne is, mert a kisfiának fehér cipőre van szüksége. Aki lemond az élet annyi öröméről, mert azt akarja, hogy a gyermekének kerékpárt vehessen, meg teniszütőt, meg horgászbotot. Aki talán nem olyan hangos jajveszékeléssel, de legalább olyan kétségbeesetten járkál gyermeke betegágya körül, mint az anya, de nyugodtságot színlel, hiszen férfi, akit egész életében arra tanítottak, hogy férfinek sírni nem illik. Csak belül egész mélyen zokog, azzal a szemérmes, láthatatlan férfizokogással, mely súlyos és borzalmas. És aki ott áll a családtagok rendelkezésére, mint egy erős tölgy, akibe bele lehet kapaszkodni, ha már minden kötél szakad. Ne értsenek félre, én a jó apákról beszélek, mint ahogy az anyák napját is csak a jó anyáknak találták ki. Talán elég, ha figyelmeztetem az asszonyokat, hogy az a komoly ember, az a jó apa. is gyermek volt egyszer, éppen olyan kedves gyermek, mint a kislányuk. Aztán felnőtt, 6 is szülő lett és egyszerre kiesett a sorból anya és gyermeke mellől. Elfogadunk mindent tőle és olyan nagyon természetesnek találjuk ezt — hogy meg sem köszönjük neki. A nőknek legyen rá gondjuk, hogy abból a sok virágból, amit ezen a napon kapnak, egy szálat nyújtson át a gyermek az édesapjának is, aki talán el is fogja magát szégyelni, mert nincsen megszokva az ünnepléshez. Ne gondolják kérem, hogy a férfiaknak neon jelent semmit egy szál virág, talán többet is, mint a nőknek, akiknek minden alkalommal virág jár ki. És ne várjanak vele! Én már csak gondolatban küldhetők virágot apámnak és mé- lyen meghajolva csak gondolatban csókolhatom simogató, mindig értem dolgozó két kezét. »ész nagy természet, ez így fehérlett körülöttük. gy a felhők színe szét- k a zöldre, mindenfajta et az isten Is nekik te- ind közül ez rendelte- I együtt legyenek; — a pgszólalnia, meg itt sem 3 folyjon csak tovább s a síkra értek. 5be. út haladtak, bükklevél- zte a fák alját, álltak meg, egy szürkés- ds szürkéje oly sima és bőr. zerre csúszott volna el, esett a lány előtt, zegte a fejét, lyája. de csak bokán fe- topánka szára, ügyelnek, hogy szoknyá- imi tilos, éles határ- és a tilos között; de bad, így ez olyan, mint. lál.s»vtt a lány. a, mint a pityeregni ké- ak pírja állára szökött, re lejjebb: ez a pirosság ihová már nem is meréÖrvös Lajos fordítása Fehér Klára: fipró-cseprő BABONÁS KISLÁNY Vacsorázni szeretnék a hangulatos kis bisztróban. Kérek egy pár virslit. A kislány kihozza. Mutatom: ez a virsli zöld. Kérek egy adag vajat. A kislány kihozza. Avas. Hát hozzon egy limonádét. Belekóstolok: erjedt. Bosszúsan egy csésze kávét kérek. Már hívom is vissza a leányzót: a kávéscsészén hatalmas rúzsfolt van. A kislány méltatlankodó pillantással méregeti a csészét, aztán rám néz: — Nem tetszett véletlenül pénteken, tizenharmadikán születni? — Miért? — Mert olyan pechem van a kedves vendéggel. CIPŐ VÁSÁRLÁS — Vettem egy pár fehér cipőt a négyéves kislányomnak. Másnap rémülten visszavittem. Kérem, az egyik lábon négy lyuk van a fűzéshez, a másikon három. — Sajnáljuk, nem tudjuk visszavenni. Mert tegnap délután már itt volt a másik kedves vevő, és ö belenyugodott. MESEBELI INDIGÓ Bementem a papírüzletbe, és kértem húsz ív indigót. — Mesebeli indigót tetszik kérni? —■ kérdezte barátságosan az eladó. — Hogyhogy mesebeli? — Egyszer volt, hol nem volt... VIZSGA — Mit tesz, kérem, ha észreveszi, hogy romlik a túró? — kérdik az egyik kereskedő tanulótól. — Gyorsan eladom, RAVASZ FELESÉG A feleség nyaralni utazik. — És ugye, hű maradsz hozzám? — kérdi aggódva hites urát. — Micsoda kérdés ez, te csacsi? — De ugye, igazán senkivel ... — De életem, hát hogyan képzeled? A vonatablakból még búcsúintegetés. A férj hazarohan, elő a sötétkék ruháját és a szekrényből a most. névnapra kapott legszebb, legelegánsabb fehér ingét. És az ingből cédula hullik ki: „Jó mulatóst, drágám!“ PÁRBESZÉD — Igaz, hogy azzal a kopasz, vén krapekkal ran devúztál? — Dehogy kopasz. Csak minihaja van. KULTÜRHELY Vidéki, új étterem mosdója. Víz van, villany van, szappan van, és ami szinte hihetetlen — hófehér, hótiszta, frissen vasalt törülköző. Délben, a legnagyobb forgalomban. — El vagyok ragadtatva — mondom az üzletvezetőnek. — Ugye, önök naponta többször is váltják a mosdóban a törülközőt? — Nem, kérem szépen. Mi csak hetenként egyszer váltjuk. De a közönségünk nem használja. Simkó Margit: TUDji Imm 9 • ••• jdálkozott. Bab- >1. — És milyen n. Milyen tiszta tartotta, jeleket szerű — suttog- t volna valami i besurrant a gi. Nem a gyű- ktető életdarab, mellette, meleg kő, lefeküdt rá. t, nézte, vibráló m. — gondolta elé- :t. szag borult az beszívta. Szúrta c káprázatos ra- ieresztette a pilőket együtt, bében: a macskát, üvegpoharat, is. Milyen éde- rtt ő is, ugyansötétség jött, és zkarika. Amulva jmhéja mögött, a akaszkodtak, >t jobbra-balra, idült a teste. tt. Egyszerre — — egy lehelet, sajtalanúl. tott utána valanyjuk haza nem lincsen. MIT HOZ A JÖVÖ?... (Könözsi István felvétele) Susil Weerarathna felvétele
