Új Szó, 1974. február (27. évfolyam, 27-50. szám)
1974-02-06 / 31. szám, szerda
A HEGYEK ALJÁN SKÝCOVI PILLANATKÉP Parányi falu a hegyek ölén. 1504-ben a török hordák, négy és fél évszázaddal később a németek dúlták és égették fel. Ez az utóbbi 1945. március 16-án történt, két héttel a felszabadulás előtt. Kétszázhuszonhat ház vált üszőkké és hamuvá. Csak a templom, a plébánia, a régi iskola és hat ház maradt épen. Ezeknek egyike — egy szalmatetős kis házikó — még ma is áll. Az elpusztított otthonok helyére azóta újakat építettek. Kováč néni a nőszövetség helyi szervezetének elnöke. É- vek óta végzi már ezt a munkát. A múlt benne is keserű emlékeket idéz. Az ő házuk is a lángok martalékává vált. Férjének öccsét pedig még ma is siratják. — Nem tudunk felejteni. Sok mindenen keresztül mentünk mi is, ezért gondozzuk olyan hálás szeretettel azoknak a sírjait, akik érettünk áldozták életüket. A falu arculata alapjaiban megváltozott. Nekem is két egyetemet végzett gyerekem van. Ki gondolta volna valamikor, hogy ennyi tanult embert ad majd ez a kis falu a hazának? Kováč néni törhetetlen energiájának köszönheti, hogy köztiszteletnek örvend. A Szlovákiai Nőszövetség Központi Bizottságától bronzérdemrendet és oklevelet kapott jó munkájáért. Tagja a kommunista pártnak. Rudolf Matejovot a hnb-n kerestük fel. Magas, inas, hatvan körüli férfi, ö volt a falu első partizáncsoportjának a vezetője. A skýcoviak becsületes, megfontolt, megbízható embernek tartják. Kis híján két évtizede tagja már a kommunista pártnak. 1944-ben a németek fogságába esett. Kiszabadulása után már a hazafelé vezető úton hallott a falu tragédiájáról. Nagy volt az öröme, amikor hazaérve feleségét és gyermekeit életben találta. Rombadőlt háza fölött csak legyintett: „Felépítjük újból. Fő, hogy élünk és egészségesek vagyunk“. Azután felépült a ház Is és ú- jabb gyerekek születtek. A legfiatalabb, Jarko már mérnök. A fővárosban dolgozik, de gyakran hazahozza a honvágy. Skýcovon sok Kováč lakik és Matejov is akad szép számban. Jtt van például Matejov néni a felvégről. Semmi rokoni kapcsolat nem fűzi Rudolf Mate- jovhoz, csak a nevük azonos. Hermina Kováčová, a Nőszövetség helyi szervezetének elnöke. özvegyasszony, öt gyermek édesanyja, öt unoka nagymamája és egy gyerek dédnagyma- mája. Kedves, nevetős arca és fürgén pergő nyelve van. A legidősebb lányánál találtunk rá. „Katka lányom a háború a- latt már 20 éves volt. Nekünk káét, a többi is ilyen szép. Szeret dolgozni a lányom. Jól is keres. A férje a Mladá Bo- leslav-i Autógyár alkalmazottja, egyik fia az erdőben dolgozik, a másik jogot végzett. Én is dolgoztam a szövetkezetben, nemrégen mentem nyugdíjba. Már nem bírom úgy a munkát mint azelőtt.“ Közben hazaérkezik Katarína Gajdošová, a helyi földművesszövetkezet fejőnője. Mosolyogva ül az asztalhoz. „Hogy vidám vagyok? Hát i- gen, szeretek nevetni. Vidáman még a munka is jobban megy. Mert dolgozni azt valóban szeretek. A mi életünk más volt, mint a mostani fiataloké. Mezítláb jártunk. A lányomék meg tavaly a saját gépkocsijukkal járták be az NDK-t. Most is készülnek valahová. Jól megy most a skýcoviaknak. S az is jó, hogy azokat a borzalmakat, amelyeket átéltünk, a háborút gyermekeink már csak hírből ismerik.“ Kicsi falu a hegyek alján. Házak, amelyek a történélVisszhangra talált felhívás Ján Janovic mérnök az SZSZK mezőgazdasági és élelmezésügyi minisztere, a trebišovi járás egyik választó-körzetének dolgozóit képviseli az SZNT-ban. Gyakran ellátogat körzetébe. Legutóbb Sečovcén találkozott körzete falusi pártszervezeteinek és a hnb-k elnökeivel, amikor egyebek között felhívta a figyelmet a fehérjében igen gazdag szójabab népgazdasági Jelentőségére. Az elhangzottak alapján a parchovanyi Barátság Efsz képviselői — akik ennek a fontos hüvelyesnek termesztése terén bizonyos tapasztalatokkal rendelkeznek — elhatározták, hogy felhívással fordulnak a kelet-szlovákiai kerület szójababtermesztő üzemeihez legalább 15 mázsás hektárhozam elérésére. Erre a felhívásra elsőként a Streda nad Bodrogom-! (Bodrogszerdahelyi) CSSZBSZ Állami Gazdaság válaszolt. (kg) Oj házak épültek a felégetett épületok helyén (Ladislav Lisický felvételei) is végig kellett néznünk, a- mint leég a házunk. Nagyon fájt. Most minden gyermekemnek saját háza van és nem is akármilyen. Nézze meg a Katmet jelentik. És mellettük a jövő házai. Ezekből pedig Skýcovon egyre több van. TEREZA MICHALOVA A LENIN MÚZEUM EMLÉKKÖNYVÉBŐL „Váljon V. I. Lenin Múzeuma a kommunizmus iskolájává“. Ezt a rövid mondatot jegyezte be Klement Gottwald a prágai Lenin Múzeum 1953. január 21-ón történt megnyitásának a napján a Múzeum emlékkönyvébe. Az azóta eltelt 21 esztendő alatt sok víz lefolyt a Moldván. A Lenin Múzeumban a hazai lakosság a világ minden részéről fővárosunkba érkezett külföldi turistákkal váltakozott. Egymás kezébe adták a kilincset a munkásmozgalom kimagasló személyiségei, az egyszerű párttagok és a pártonkívü- liek. Azért jöttek, hogy hódoljanak Lenin halhatatlan emlékének, aki a Múzeum épületének egyik egyszerű kis helyiségében 1912 januárjában azt a titkos konferenciát irányította, amely a bolsevikok harcának az opportunisták feletti győzelmével végződött. Ezekkel a tényekkel és adatokkal ismerkednek meg a Lenin Múzeum látogatói, akiknek benyomásairól minden szónál ékesebben beszél a Múzeum emlékkönyve. Kár, hogy a feljegyzéseket a helyszűke miatt nem idézhetjük. Elégedjünk meg tehát annyival, hogy a milliomodik hazai látogató J. Jelinek, a ČKD Öntöde üzemének a dolgozója, az egyik szocialista munkabrigád vezetője, az ötszázezredik külföldi látogató pedig V. V. Njatyin szovjet bányász volt. A cseh és a szlovák feljegyzések között sok az orosz, az angol és a francia. Am az orientális írásjelek sem mennek ritkaságszámba. Mit bizonyítanak ezek a feljegyzések? Kétségtelenül Klement Gottwald szavait igazolják, azt, hogy a Lenin Múzeumban látottak mindenkibe, a kapitalista országokból érkezőkbe is erőt öntenek és további harcra, kitartásra buzdítják az embereket. Ez a bolíviai Ifjúsági csoport véleménye és egy inindiai küldöttségé is, amely — úgymond — hitében megerősödve készül visszatérni távoli hazájába. A történelmi helyiségek a mai események színhelyei is. A chabarovicei (ústií járás) 9 éves alapiskola pionírjai bizonyára sohasem felejtik el emlékezetes fogadalomtételük napját, amelyre a prágai Lenin Múzeumban került sor. Az ünnepélyes aktust követően velük együtt tekintettem meg a nagy forradalmár halála fél évszázados évfordulójának alkalmából újjárendezett és január 21-én ismét megnyílt kiállítást. A kiállítás N. N. Zsukov szovjet akadémikus látványos grafikájával gyarapodott. A tavaly elhunyt nemzeti művész mintegy 2000, Lenint ábrázoló — ma a moszkvai Lenin Múzeum tulajdonát képező művet hagyott hátra, melyekből mintegy százat a prágai kiállításon is megcsodálhatunk. A forradalmárnak a nemzetközi kommunista és munkásmozgalomra gyakorolt befolyásáról az Itt kiállított okiratokból és újságkivonatokból is értesülünk. A kiállítás újdonságai közé tartoznak a Szovjetunió integrációs törekvéseinek és eredményeinek a bizonyítékai, pl. az Interkozmosz űrhajó modellje és programja az iparban és a mezőgazdaságban alkalmazott több más gépmodell társaságában. A prágai Lenin Múzeum nevelő hatása az utóbbi időben országhatárainkon túl is sikeresen terjed. A Múzeum dolgozói a szocialista országokkal fenntartott kapcsolataik keretében hazánk berlini és a budapesti kultúrközpontjában kiállításokat és előadásokat terveznek. —km— Búcsú Győry Dezsőtől Pénteken, 1974. február 1-én 74 éves korában hosz- szú szenvedés után elhunyt Győry Dezső kétszeres József Attila-díjas író. Szomorú és fájdalmas ez a hír Budapestről. Számunkra hatványozottan, hiszen Győry Dezső nemcsak itt született 1900. március 18- án Rimaszombatban, nemcsak itt indult mint költő, újságíró, publicista és író, de egy darab volt életünkből. A Kisebbségi Géniusz a csehszlovákiai újarcú magyar fogalmát jelentette költészetével társadalmi, emberi magatartásával. Első Írásait az Eperjesi Lapok közlik. A Gömöri Munkás szerkesztőségében dolgozik, irodalmi leveleket ír a Mátyusföldi Lapokba, ezeket összegyűjti és Hangulatok és gondolatok dalban és prózában cím alatt Galántán eredeti családi neve alatt kiadja, mint Wallen- tinyi Dezső. Később a Losonci Hírlapot szerkeszti. Majd Dzurányi László, a Kassai Napló főszerkesztője felfigyel a tehetséges, fiatal költőre, magához veszi a Kassai Naplóhoz. Dzurányi formálja szerkesztővé Győry Dezsőt. Távozása után Győry lett a lap felelős szerkesztője. Barátságuk, együttműködésük ezzel nem szakad meg, később Dzurányi mint a Prágai Magyar Hírlap főszerkesztője magához veszi Győryt, hogy a PMH vasárnapi irodalmi mellékletét csinálja. Dzurányi később szakít a PMH gazdáival és a Hoilža-féle Agrárpárt megbízásából kormánylapot csinál Magyar Újság cím alatt, Győryt oda is magával viszi mint helyettesét. Győry Dezső aktív szerepet vállal a csehszlovákiai magyar társadalom életének formálásánál. A haladó magyar ifjúsági mozgalom, a Sarló születésénél bábáskodik, nagy hatással van az ifjúságra. Verseskötetei egymás után jelennek meg: Százados adósság, Láthatatlan gárda, Üjarcú magyarok, Zengő Dunatáj stb. cím alatt. A Kisebbségi Géniusz című hitvallásában a költő programot fogalmaz. A losonci Mi Lapunk 1927 januári számában ezt le is közli. Az ifjúság, főleg a diákság ettől kezdve magáénak vallja Győryt a Kisebbségi Géniuszt. „ ... Szeressétek az elnyomottakat, tegyetek úgy, ahogy akarjátok, hogy veletek tegyenek .. Győry ezzel a jelszóval lett a csehszlovákiai magyar ifjúság zászlója, az Újarcú Magyar. A felszabadulás után főleg prózát, regényeket írt Magyarországon és ezzel lett ott is népszerű. Mi még vártunk Tőle valamit, hiszen utolsó levelében nem is olyan régen még ígérte, idézem: „Három hónapja frissebb vagyok: naponta 4—6 órát dolgozom, önéletírásomon. Tavaszra beadom életein feléli“ Felét, — a halál nem várt tavaszig, elragadta egész életét. De a mi Dodónk, a mi Győry Dezsőnk tiszta emlékét nem ragadhatja el senki és semmi, ezt tisztelettel őrizzük. L 8ľ GYÖRY DEZSŐ: Barátaimnak a hegyek alatt A halál pitvarából visszajutván, fuldokolva, tán utószor köszöntlek szüle táj, Rima, Gömör és a Tátrák, s barátaim: pár vén társ! Es sok ifjúi Gyerünk magunkba! Hadd nézzek megint szét a Gyömbér és a Királyhegy haván, fülelgetve a múlt s jelen szelét, zúgón kavargóst: jót s rosszat vegyest: gyönyört-szelö kínt s kínzó út-csapást: s ifjanti nyárelők önhitt, vad hevében iessem-keressem a Dunakanyar s buzdulásaink föl-fölcsillanását — néha lehetett: s jó, hogy lehetett! s Rég gombaszög sámánt tűzhelyét. S hadd mormoljam el társ-találl verseim soraiból az érdemesbeket: bennük van sok-sok mai üzenet. Nem ön-fejemre vágytam én babért: csak izzó eszköz volt sorsom s a vers az elkötelezettség paktumában népemért s mindig közös Közügyérti Legalább egy-két sornál álljunk most meg egy rebbenésnyit! S átkarolva egymást suttogjuk el félhangon — ízét mérve — egykor-varázsos lázam szép hitét, vagy, ami abból talán megmarad: egy újarcú magyarság álmait s a kis népek „kisebbségi“ morálját: az egyetlen írt vak hatalmak ellenI Szocialista erkölcs ma neve. Aztán tisztultan — s helyünk megtisztítva — ahogy illő és elkötelezett csúcs-vágyó népek minden vándorának felelősen a Kor s Világ iránta — induljunk!... Es átadni szép helyünket a jövőnek, Dunatájnak, Világnak, hogy: Ember voltunk itt és magyarul, s messzibbre néztünk, mint sok Alpes-járó, s messzebbre láttunk, s Európát figyeltük s vigyáztunk egy új világrendet várva, elképzelegve s tettel. Jól képzelvén hogy álmunk — munka! S ezt építgeti. Tiszta helyet az utánunk-jövöknekl (1972 elején)
