Új Szó, 1974. február (27. évfolyam, 27-50. szám)
1974-02-24 / 8. szám, Vasárnapi Új Szó
;ak ar.d gondoltam, hogy maga most megérkezett, de még nincs itthon ... an a kocsmáros. Visszament a pult kot öntött. — Ezt az én számlámra, . — mondta, mintegy engesztelésÚjra az orrában, tüdejében, agyá- írtekalja hajlatába ereszkedett füst ri kísérletektől, vágyaktól, szerelmeknehéz, fojtogató szagát. A furcsa is pókháló gyanánt behálózta, pedig sült a visszatérés lélektanilag döntő gtanulta az önfegyelmet, türelmet, at, megszenvedte a csökönyösséget, céltalanul csapongó vágyakozást, a kocsmárosra nézni. Egyszerűen félt, szorítottak minden rémülete, tanácsára telepedik. ga ismerte az elődömet, ugye? — itlanul a kocsmáros. Ügy állt a pult ap a szószéken; egyik kezét a fényes- : sörcsapon nyugtatta. — Két hónapja ítus. Annyi íratlan szót, magyarázko- nem igénylő szokást, törvényszerű- ;i itt, főleg a törzsvendégeivel, hogy n bizony úgy álltam a pult mögött, nyos h "jú az új kapu előtt. Pedig ;edelm. alkalmazott vagyok magam sma az más. Csak itt jöttem rá, hogy /an mindjárt a szomszédban a temp- n az iskola. A falu három Iegfonto- nek kijáró háromszög ez, uram! Nem változásnak, de nem válaszolhatott, jtó, és egy öreg lépett a söntésbe. :e a szövetkezet éjjeliőrét. Nem sokat nár akkor is olyan korban volt, ami- >zik meg valakin az évek múlása, ott hátú férfi nem vette észre őt, thoz ment. ' itt találom, kocsmáros .úr! — mond- issé pihegve. — Képzelje csak el, az m dohányt venni. Ha nem találom a a fene reggelig. Hiába, igen fele- már... zámolva a pénzt, fizetett, majd még lőtt állva, megtömte pipáját az olcsó 61. imáros úr, nagy baj ám, ha valakinek szője. Most is azon gondolkoztam az szaporáztam, hogy tartozik-e nekem ötven pengővel. Egyszer azt álmodat kért tőlem kölcsön a gútai vásá- máros úr, most már nem tudom el- tartozik-e. Valamikor még biztosan jak álmodtam az egészet. Most már osan. Mert hát tartozhatna is... — öreg mosolyogva, hangosan nevetett. ;szülten figyelte a reszkető ujjakkal ireget, aztán úgy érezte, hogy nem yula bácsi! pta a fejét, lassan a sarokasztal felé y az, Dodó? Isten hozott fiam, csak- ...! táncba kezdtek a mély ráncok, mire nyújtotta bütykös, aszott kezét, ík ... te gyerek! Hát hogy tudtál ilyen ;ni — mondta, méltatlankodva csó- : fejét. — Apád és anyád majd bele- irakozásba. Miért büntetted magadat >rt nem kellett volna. Te szamár! forgó, rámosolygott az öregre, aztán a vállát. / ment a sorod? — érdeklődött to- - Igaz, hogy Afrikában is voltál? Az Hát hogy kerültél volna te Afrikába? róbálj lódítani! éppen a geodéziai és kartográfiai doztam, mint léchordó, amikor egy nába készült, hogy egy nem tudom ezmény alapján elvégezze a készülő vút ghanai részének mérési mun- nők már régebben ismert, kedvelt, .udok angolul, elintézte, hogy tech- jyek, s engem is bevett az utazó- lizáltuk a leendő autosztráda útvo- metriai méréseket is elvégeztük. Több oltunk -odakín* .. :kedve hallgatta. te gyerek ...! — csóválta tamáskod- án, mint aki észbekap, az ajtó felé mennem kell már, mert még valaki iet... I ég egy pillanatra megállt, tétovázva tn, gyerek... az anyád megírta-e: a ment férjhez. A keresztanyjához kőlapja összeállt valakivel.., / is sokat beszélt, gyorsan, köszöntés maga mögött a kocsma ajtaját. :sukott ajtón keresztül is figyelte az távolodó alakját, aztán belemozdult > csöndjébe: felállt, pénzt vett elő pulthoz lépett, lég igyuk meg, ha már kiöntöttem — máros a két konyakra. Ittak. )lt Afrikában? — kérdezte a kocsi, megkérdezhetem-e ... :sak nyugodtan. hogy volt-e dolga néger nővel? nagy csodálkozására hangosan felka- füstitatta falai csak úgy vlsszhangoz- ivetését, aztán nagy lendülettel fel- azótáskaját, s az a mozdulat Irányát alami súlyos lendkerék, kilódította a A zápor leteperte. Leto- perte, mint a füvet, mint az út porát. A falhoz szorította az eresz alá. Kíváncsi fejét bedugta az ajtón. Éppen megjöttek a mezőről. De maguk sem igen tudták, miféle mező ez: csupa szikla. Szikla szikla hátán. Hazafelé a templom mellett, a krumplivermek mellett jöttek. Most körülülték az asztalt, és tejet vacsoráztak. Kíváncsi fejét bedugta az ajtón. Jó estét. Mamátok nincs itthon? Nincs. Behúzódok a csűrbe, nézzétek, hogy zuhog az eső. lói van? Végignyúlt a szalmán, keze a tarkója alatt; egy esőcsepp az orrára hullt. Arra fel a gyalogúton, a kertek alatt, az erdőn át, szikláról sziklára, mindig csak felfelé. Cing, cing, potyognak az érmék, az icipici vízcseppek. Ha most elszuny- nyadnának, milyen lenne az álmunk. Tűz emésztene, vagy fűben libák közt heverész- nénk? Mezítelen lábbal a Vágón át. Mezítelen aggyal a Vágón át, éles sziklákon át, a tegnapon át, az életen át. Elemészt-e mindent a tűz? Ne játsszunk vele! Itt valaki halkan lélegzik. Talán a ház? jaj, istenem, gyerekek, miért engedtétek ide? Tudjátok ti, kiféle-miféle? jaj, gyerekek, gyerekek! Az asszony mezítelen lábát nem sérti az üvegcserép. Kendő a homlokában, talpával meggyúrta az út sarát. Szomszédasszony, nincs-e itthon az urad? Legalább te gyere át, hogy ne magam legyek. Ki tudja, kiféle-miféle. Akkor hát jó estét. A gyerekek mondták ... Rájött az eső. Későre jár, nézze csak, akkora a sötétség, ha az ember beleböki az ujját, ki se húzza többet. Ez a szalma is megfelelne. Ne félj, szomszédasszony, nem idegen ő. Jó ember a mi fiunk. Honnan jött? Lentről. Messziről. Igen. Messziről. Megyek, csak úgy. Nagyon szép itt az élet. Szép, de nehéz. Itt a szalmán nem alhat. Nálunk széna is van. Jöjjön, tejet is adok, nem hagyom éhen. Csöpög az eresz, befut a gallér alá. Itt valaki halkan lélegzik. Talán az erdő. Szép, de nehéz. Nehéz, majdnem konok. Most fejtem ki a tejet. Igyék csak. Ilyet már rég nem ivott. Nem is emlékszem már. De mégis, egész halványan, egy igen-igen régi nótára. A szalonnából is vágjon. Ne szégyell je magát. Szép, de nehéz. Vászoncipőbe dugott lábbal, trágyával a hátukon, harmincszor egymás után. Nehéz. Szép? S ha megkondulnak a harangok, mi az első szavuk? Tűz? Beesteledett. A mi fiúnk. így mondták, így hallottuk. Tudja, a szomszédasszony megijedt, hátha valami betyár. Maga van, az ura meghalt, még tavaly. Lám, milyen világos vanl A széna meg csábít, húz lefelé a földre, néni. Ez itt a lányunk. Anička. Szép. {Szép, de nehéz.) Mondd csak, Anička, hol dolgozol? Gyárban, a városban. Hát maga? Remélem, tegeződni fogunk! Hát te? Hát te? Én most csak úgy éldegélek, városról városra. Megkérdezték tőlem: Rövid, boldog életet akarsz-e, vagy csak olyan hosszút? Én rövidet és boldogat akarok. Mindenkitől megkérdik? Mindenkitől. A szem ezt látja: kemény lóca. Kemény, de szép. Fü- 1 etlen csupor, .az ablakon macska. A szem ezt látja: faforgács a kemencénél. MesszlrOl Jött? Pavel Vilikovský : Messziről. Pozsonyból. Milyen ott az élet, Pozsonyban? Olyan, mint máshol. Egyik nap a másik után. Mondják, épül a vár. A vár. Igen, Kész a tető, készek az ablakok. Az élet, mint máshol. Nem nehéz, de nem is szép. Olyan, mint máshol. Kiment az udvarra, nedves lett a lába, de nem a harmattól, hanem az esőtől. Csuporból ivott. A néni kijött a lépcsőre, magához intette. A mi Aničkánkkal csak úgy lassabban, csendesebben beszéljen. Bevonult az ura, és most temette el a kicsinyét, a fiacskáját. Olyan, hogy mindjárt elsírja magát. A csuprot az asztalra tette, s a lócára ült. Milyen csönd van itt! Jöjjön, szólt Anička, megmutatom a kisbabát. A fiú megtapogatta az állat meleg szőrét. Rövid és boldog élet. Igen, így mondják. Mit is láttunk? Vajon jól láttunk-e? Merre is jártunk? Vajon gyorsan jártunk-e? De ők korán keltek, tehén- kolomp jelezte az indulást a mezőre. Árnyékban ebédeltek, a kalapot szemükbe húzták, rágyújtottak. Az asszonyok kendőbe rakták az edényt. Rövid és boldog élet? (Fel a hegynek mezítláb, fel a hegynek batyuval, végső leheletükkel, lihegve?] Nem! Hosszú, talán, és áldott. Áldott élet, az úristen látogatja őket. Aszállyal, jégveréssel, tűzzel, szövetkezettel; meghal a fiú, eltévelye- dik a lány. Ne síri hát Anička, áldott vagy te az asszonyok között S hol van az apád? Kocsmában. Jön is már talán, figyeld csak: Hej, édes cimboráim. Ľudovít Hečko: Emlékezés a dicső napokra Ott, a söntésben maradtak a te cimboráid. Nem rossz ember ő. Nem is iszik, csak így esténként szokott betévedni, ha arra jár Hát maga volt-e katona? Voltam.Milyen ott az élet, a kaszárnyában? Ügy gondolom, van-e idejük? Az idővel mindig baj van. Eleinte igen kevés, aztán igen sok. Talán azért nem ír; mármint az uram De az is lehet, hogy haragszik. Csakhogy én nem tehetek semmiről. A fiúcska miatt? Igen, a fiúcska miatt. Megírtam neki. az uramnak: én nem tehetek semmiről. Reggel történt a dolog, én gyárban voltam. De azért ne sírjon, Anička. Lehet, hogy megkérdezték tőle: milyen életet akarsz? S a kisfiú így felelt: Rövid és boldog életet, idefent, a mamával. Én gyárban voltam, semmiről se tudtam, csak amikor megmondták. Olyan picike volt még. A lépcső meleg kövein ültek. A konyhából kijött a macska, nyújtózott, bajszát a lábához dörzsölte. Ne, cic! Ne féljen, nyugodt álma lesz. Mama a szép szobában ágyazott. Mi is ott aludtunk az esküvő után. Nem, én a szénába me>- gyek. Ott alszom, a kisbika mellett. De ha megnyalja magát, akkor mi lesz? Néha odajön, és megnyalja az embert. A meleg szőrű kisbikától nem félek. S hadd jöjjön az éjszaka, és nyaljon meg; a meleg szőrű éjszakától nem félek. S ha fáznék, takaróul magamra húzom az illatot. Belebújok álllg. A csupasz hidegtől nem félek. Reggel tisztán ragyogott a tavaszi ég. Topogott az agyagos padlón, lerázta magáról a szénát. A kutya az udvaron heve- részett. Bundás, szólt neki. A néni kijött az ajtó elé. Mi nem akartuk ébreszteni, szólt. Aludhatott volna még, hisz vasárnap van. Tényleg Eszembe se jutott. Tejet ivott csuporból. Megköszönte. Ha a városba tart, csak erre induljon. Anička megmutatja az utat. Kiértek a templom mögé, ott így szólt: Viszontlátásra! Intett Aničkának, háta mögött a temető, a frissen hantolt sírok. Rövid és boldog élet. Leereszkedett az ösvényem, ott volt a Vág, a régi út, a sziklatörmelék. Elérte a víz szélét, levetette a nadrágját, kezébe fogta. A hideg sodrás vörösre marta a lábát. Éles kövek. A túlsó parton felhúzta a cipőt, felkapaszkodott az útra. Autók jöttek. Intett. A városban, az állomáson képeslapot vett. Régi lap volt, újabbat nem kapott. A képeslapon gyerekek Morena halálistennő fabábujával, agyagos út, s egy versike: MarmuLena. Morena, Kysel felesége, hol jártál a télen? Sokáig forgatta a lapot. Egy hátizsákos fiútól kölcsönkérte a golyóstollat. Kedves Jana. írta, mindig csak arra gondolok, hogy igaz, ez a valóság, de ugye, nem számít? Feltettem magamban, hogy megpróbáljuk, persze, csak ha te is akarod, mert úgyis, végeredményben egész életünket csak próbálgatjuk, ennyi az egész, semmi több. Értsd meg, ez csak képeslap, levélpapír nincs errefelé. Majd talán szóban, ha képesek leszünk rá Nem akarom azt mondani, hogv a mélybe látok, de épnen innen Kifogyott a helyből. Kereszttel írta alá magát. Miután bedobtn a lapot, előkotorta a pénzét, megszámolta. Egykettőre elkészült. Aztán elmozdult a helyről, ahol állt, és átsétált az úton. (RONCSOL L f‘ 5ZL0 fordítása) >
