Új Szó, 1974. február (27. évfolyam, 27-50. szám)

1974-02-24 / 8. szám, Vasárnapi Új Szó

A párt alapszervezetei az elmúlt esztendő utolsó negyedében, a pártszervek döntése alapján, előkészítették és megtartották a párt nyilvános gyűléseit. Ezeknek az volt a küldetésük, hogy az ipar és a mezőgazdaság üzemeiben értékeljék az állami terv megvalósításának, a városokban és a községekben a Nemzeti Front választási programjai feladatai teljesítésének eredményeit. Ugyanakkor ezeken a gyűléseken tájékoztatni kellett a nyilvánosságot a fiatal nemzedék nevelésével foglalkozó júliusi KB-ülés határozatairól. Nem utolsósorban az volt a cél, hogy a dolgozókat tájékoztassák a külpolitikai helyzet fontos problémáiról, főleg a chilei és a közel-keleti eseményekről, ismertessék velük az SZKP XXIV. kongresszusa határozataira épülő szovjet békeoffenzíva sikereit, amelyben része van a CSSZSZK külpolitikájának ls.

A nyilvános pártgyűlések jelentős küldetése volt, hogy értékeljék a pozitív eredményeket, bírálóan felmérjék a fogyatékosságokat, meghallgassák az emberek nézeteit és észrevételeit, kritikájukat és kezdeményező javaslataikat felhasználják a munka további tökéletesítésére, a politikai és munkaaktivitás fejlesztésére, és ismét ellenőrizzük a dolgozók viszonyát Csehszlovákia Kommunista Pártja politikájához.

Gustáv Husák elvtárs, a CSKP KB főtitkára, a CSKP KB 1973 novemberi plenáris ülésén mondott zárszavában így értékelte a nyilvános pártgyűléseket: ez nálunk a legutóbbi választások óta a legnagyobb, nagyon sikeres akció, bár elvétve előfordultak a formalizmus Jegyei is. Ojra bizonyította a munkásosztály, a szövetkezeti parasztság és értelmiségünk óriási többsége pártunk és politikája iránti mély bi zalmát. Bizonyította, hogy pártunk az utóbbi években ismét nagy tekintélyre tett szert. Ezzel az akcióval megvalósítjuk kongresszusi határozataink egyik alapA politikai tömegmunka jelentős eszköze

Ellenfeleink az ország határain belül (a legyőzött jobboldal és az ellenforradalmi elemek), valamint a nyugati osztályellenség arra törekedett, hogy állampolgárainkat meggyőzze — a XIV. kongresszus „csak“ a kommunisták kongresszusa volt, amelyen csak a saját problémájuk megoldásával foglalkoztak. Csakhogy meggyőződtek róla, hogy a kommunista párt a munkásosztály élcsapataként mindig a dolgozók élén haladt a kizsákmányolók elleni küzdelemben, és ma a szocializmust a kommunisták nemcsak önmaguknak építik, hanem mindenkivel vállvetve — mindenkinek.

A történelem egyben arra tanít bennünket, hogy amikor a párt politikája és jelszavai nem feleltek meg a társadalmi fejlődés szükségleteinek, (például a válság éveiben) a párt elszigetelődött a tömegektől, a dolgozók nem értették a párt politikáját, mivel saját életükben lemérhették a jelszavak és a gyakorlat közti ellentmondást. Az emberek pártba vetett bizalmának döntő tényezője tehát a párt politikája és annak gyakorlati megvalósítása.

A szocializmust azonban nem építjük légüres térben, és az nem séta az aszfaltúton. Éles osztályharcban építettük és építjük. Társadalmunkban mindmáig élnek a kizsákmányoló osztályok maradványai, az osztályellenség Nyugaton ellenünk irányuló aknamunkát folytat. Ezért kell intenzíven magyarázni a párt politikáját, harcolni az emberek szocialista öntudatosságáért, hogy helyesen tudjanak tájékozódni a bonyolult kérdésekben, meg kell őket győzni és nyerni az aktív részvételnek a XIV. kongresszus politikai irányvonala megvalósításában.

. A központi bizottság határozatában hangsúlyozta, hogy a nyilvános pártgyűlések előkészítése és megtartása a pártszervek feladata minden fokon. A keA párt nyilvános gyűlései

által kiváltott érdeklődése hozzájárult a nyilvános gyűlések magas tartalmi színvonalához, az élénk és tárgyszerű vitához. A nyilvános gyűlések többségén két előadó lépett fel. Az első a felsőbb pártszervet képviselte, és az országos kérdésekről beszélt, míg a másik a munka-, illetve a lakóhely problémáiról. Az előadások jó előkészítése eredménnyel járt. Az előadók sok esetben reagáltak a családok körében, Illetve a munkahelyeken folytatott beszélgetések észrevételeire és tapasztalataira, ami pozitív visszhangra talált, főleg a gyűlések párton kívüli résztvevői körében.

Mintegy 40 000 nyilvános gyűlést tartottak 4 millió résztvevővel. Ebből 1 millió volt a kommunista és 3 millió a pártonkívüli. Ez az adat különösképpen jelentős.

A nyilvános pártgyűlések egész lefolyásából nyilvánvaló, hogy a dolgozók támogatják a párt politikáját, pozitívan értékelik a népgazdaság stabilitását és fejlődését, őszintén méltatják főleg az életszínvonal emelése terén elért eredményeket. A gyűlések résztvevői a vitában kifejezték a Szovjetunió és pártunk külpolitikájának teljes támogatását, értékelték a Szovjetunió és a szocialista országok békekezdeményezését. Nemcsak egyetértettek az előadókkal, hanem maguk is aktívan kifejezték szolidaritásukat Chile haladó és demokratikus erőivel, elítélték a katonai junta fasiszta terrorját. Kifejezésre juttatták az arab nép igazságos harcának támogatását, elítélték nemcsak az izraeli agressziót, hanem egyben az amerikai és nemzetközi imperializmust is, amely a közel-keleti háborús kalandorság hátterében áll. Az emberek zöme aktív álláspontra helyezkedett a kérdések megoldásával kapcsolatban, és kifejezésre juttatta akaratát, hogy teljes erejével részt vesz az életkörnyezet megjavításában.

Számos kritikus észrevétel hangzott el a termelési folyamat, a megrendelő-kivitelező kapcsolatok problémáira egyes üzemek tisztázatlan kilátásaira, a pótalkatrészek hiányára, a technika nem hatékony felhasználására stb. vonatkozóan.

Az emberek nagy érdeklődéssel beszéltek a fiatal nemzedék neveléséről. A vitában szó esett az iskola szerepéről az ifjúság kommunista nevelésében, a család, az iskola, a munkaközösség, az egész társadalom egységes hatásának igényeiről a szocialista ember formálásában.

A nyilvános gyűlések jelentőségét és hozamát találóan jellemezte Gustáv Husák elvtárs, a párt főtitkára tavaly novemberben, a CSKP KB plenáris ülésén mondott zárószavában:

,,Egy ilyen nagy akció, amely az állam egész területén folyik, rendkívül fontos a párt, szervezetei és az egyes kommunisták, valamint a dolgozók milliós tömegei közti kapcsolatok megszilárdításának szempontjából. A falvakon, a munkahelyeken és közvetlenül a nyilvános gyűléseken a pártunk funkcionáriusai, dolgozói és tagjai között kifejtett széles körű agitációs munka arról tanúskodik, hogy a párt és a nép kapcsolatának megszilárdítása érdekében nagyon áldozatkészek tudnak lenni.“

^74.

II. 24.

_3_

elvét, a politikai tömegmunkával elmélyítjük szüntelen kapcsolatunkat a dolgozókkal, problémáikkal, türelmesen meggyőzzük őket és meghallgatjuk nézeteiket.“

Az agitációs napoknak és a párt nyilvános gyűléseinek eredményei Igazolják, hogy elősegítették nem csak a pártonkívüliek párt iránti viszonyának felmérését, hanem egyben hozzájárultak a dolgozók pártba és szocialista rendszerbe vetett bizalmának megerősítéséhez ls. Elmélyültek a kommunisták személyes kapcsolatai a pártonkívüliekkel s a párt szervei e konkrét feladattal kapcsolatban aktivizálták az ideológiai és a szervező munka minden eszközét. S ami a legfontosabb: megmozdultak a párt funkcionáriusainak és tagjainak, az állami és a gazdasági vezetés és minden tömegszervezet funkcionáriusainak és tagjainak százezrei, akik vezették az iskolázásokat, szervező munkát fejtettek ki vagy részt vettek az iskolázásokon, és mindenkire valamilyen konkrét feladat teljesítése háruld.

A pártban és a társadalomban nem is olyan régen válság uralkodott, amelyet ellenforradalmi tevékenységükkel a jobboldali revizionisták és az antiszo- cialista erők okoztak. A társadalmi élet minden területén bomlasztották a szocialista értékeket. Többek között azt állították, hogy a politikai tömegmunka olyan hagyományos formái és módszerei, amilyenek például a nyilvános gyűlések, a személyes és a szemléltető agitáció stb. — elavultak és nem hatásosak. A fő és a leghatásosabb eszközök szerintük a hit- közlő eszközök voltak. Ezzel az „elmélettel“ természetesen csak akkor jelentkeztek, amikor kádereik már kezükben tartották a döntő fontosságú tömeges hírközlő eszközöket. Ez az „elmélet“ azt a célt szolgálta, hogy lefegyverezzék a különböző fokú pártszerveket és főleg a párt alapszervezeteit.

A párt új vezetősége az első pillanattól kezdve nagy igyekezetei fejtett ki a politikai tömegmunka és pártoktatás rendszere megújításában. Abból indult ki, hogy a tömeges hírközlő eszközök politikai és hatalmi eszközök, óriási a hatósugaruk, de a politikai tömegmunka hagyományos formái — a kommunisták személyes kapcsolata a pártonkívüliekkel és közvetlen befolyásolásuk a nyilvános gyűléseken, a vitabeszélgetéseken, az előadások stb. útján — he- lyettesíthetetlenek, mivel itt a dolgozókkal való közvetlen kapcsolatokról van szó.

A CSKP XIV. kongresszusán ezért ismét hangsúlyozták Klement Gottwald ismert jelszavát: „Arccal a tömegek felél“, s ennek a jelszónak időszerűségét. Pártunk történetében számos tanulság figyelmeztet arra, hogy a párt sikerre sikert, győzelmet győzelemre halmozott, amikor tevékenységet fejtett ki a tömegek körében, amikor megmagyarázta nekik politikáját, és megnyerte őket ennek a politikának.

Természetesen, a pártszervezetek és a kommunisták aktív kapcsolata a pártonkívüliekkel és körükben a párt politikájának megvilágítása a dolgozók pártba vetett bizalma ellenőrzésének és megszilárdításának csak az egyik oldala. A jó kapcsolatok, a bizalom kapcsolatának és a CSKP vezető szerepe elismerésének próbaköve a párt politikája és annak megvalósítása. Vagyis az a politika, amely kifejezi a dolgozók nézeteit, amely a dolgozók számára érthető, s amelyet a sajátjuknak tekintenek. Ilyen a XIV. kongresszus határozataiban kifejezésre jutó párt- politika.

rületl és a járási pártbizottságok helyesen megértették a központi bizottság határozatát, és nagy figyelmet szenteltek a gyűlések előkészítésének. Ebbe a munkába bevonták az állami szerveket, a társadalmi szervezeteket és a párt egész apparátusát, annak az alapelvnek szellemében, hogy a politikai tömegmunka nem egy szakasz reszortügye, hanem a párt szerveinek és apparátusának a feladata. A kerületi és a járási pártbizottságok több száz szemináriumot szervezték a lektorok és az előadók felkészítésére. Ennek során maradéktalanul felhasználták a párt központi bizottsága által kiadott anyagokat. A lektorokat és az előadókat ugyanakkor felvértezték a helyi jellegű tényezőkkel és érvekkel. A járási, a helyi, üzemi és az alapszervezeti pártbizottságok nagy többsége kidolgozta a nyilvános pártgyűlések konkrét politikai, szervezeti és káderbiztosításának tervét. Kidolgozta egyben az agitációs napok és a nyilvános pártgyűlések előkészítésének és értékelésének ütemtervét. Megszabták az állami és a gazdasági szervek, valamint a társadalmi szervek feladatait, továbbá az agitációs közösségek és központok eljárását és tevékenységük tartalmát.

Az üzemi nyilvános pártgyülések előkészítésében új jelenség volt az agitációs vitabeszélgetések megszervezése a munkaközösségekben. Ezeken felléptek a vezető gazdasági dolgozók, a műhelyek, a részlegek, a szakaszok vezetői, a mesterek stb. Megmagyarázták a párt gazdaságpolitikai feladatait, elbeszélgettek a jó eredményekről, egyben tisztázták a fogyatékosságok okait, és javasolták kiküszöbölésük módját. A kisebb munkaközösségekben megtartott vitabeszélgetések lehetővé tették a pártszerű és konkrét véleménycserét. A résztvevők kérdéseket tettek fel, észrevételek és javaslatok hangzottak el. Ismét igazolást nyert, hogy a dolgozók többsége őszinte érdeklődést tanúsít a párt politikája iránt, főleg gazdasági viszonylatban, és kezdeményező saját munkahelye problémáinak megoldásában. A leggyakrabban a gyártmányok minőségének, a munkaidő következetes betartásának, az anyagellátásnak és a munkaszervezésnek, a munkakörnyezetnek, a bérezésnek, a dolgozók kezdeményezésének problémáiról esett szó, és követelményként hangzott el, hogy a vezető gazdasági dolgozók mélyítsék el kapcsolatukat a munkásokkal a gyűléseken, a vitabeszélgetéseken stb.

Az agitációs napok és a vitamegbeszélések nagyon értékes tapasztalatokat hoztak: a kommunisták pártonkívüliekkel folytatott elvtársi beszélgetése során az emberek többsége pozitívan értékelte azt, hogy a párt felkeresi, tájékoztatja őket, tanácskozik velük, kikéri észrevételeiket és javaslataikat, amelyeknek megvalósítása javítja majd mindannyiunk életfeltételeit. Az emberek őszintén kiállnak a párt politiká ja mellett, teljes mértékben kifejezik azt a törekvé süket, hogy munkájukkal hozzá akarnak járulni a feladatok és az önmaguk által előterjesztett javaslatok megvalósításához.

Az agitációs napoknak, valamint a munkaközösségekben a vitabeszélgetéseknek gondos előkészítése és jó lefolyása létrehozta a nyilvános pártgyülések egybehívásának, lefolyásának és színvonalának kedvező feltételeit.

• « *

A párt nyilvános gyűléseinek a pártépítés minden szintjén való, komplex módon értelmezett előkészítése tükröződött a pártonkívüliek és a kommunisták nagy részvételében. Az előadók jó felkészültsége, a résztvevők agitációs napok, illetve vitabeszélgetések

A választási kampány Idején, de főleg 1973 őszén a nyilvános pártgyűlések szervezésének tapasztalatai igazolták, hogy a politikai tömegmunkának ez a formája egyike a leghatásosabbaknak. Előnye az, hogy célszerűen összehangolja a politikai nevelő és a szervező munkát. Központi irányítása megteremti a jó tartalmi színvonal feltételeit. Mozgásba hozza a szerveket minden szinten, ebbe a tevékenységbe vonja a párt szerveinek, az állami és a gazdasági szerveknek, valamint a társadalmi szervezeteknek vezető dolgozóit, jó előkészítése érdekében a párt szervei mozgósítják a politikai tömegmunka minden más for máját és módszerét: a hírközlő eszközöket, a szemléltető agitációt, az iskolázásokat, a személyes agi- tációt. A kommunisták az agitációs napok alkalmából személyesen felkeresik a pártonkívülieket, elbeszélgetnek velük, kölcsönösen közelebbről is megismerkednek egymással. Ehhez hasonlóan a nyilvános gyűléseken is közvetlen, vagyis a leghatásosabb kapcsolatról van sző.

A nyilvános gyűlések egész pártban végbemenő akciójának jó eredményei alapján felmerül a kérdés, vajon nem lenne-e célszerű az agitációs napokkal egyetemben ilyen gyűléseket évente legalább egyszer központilag szervezni a fontos események, illetve a bel- és a külpolitikai helyzet fő problémái kapcsán. Az elképzelés mellett szól az összes alábbi indok:

— Az agitációs napok és a nyilvános gyűlések a párt és a pártonkívüliek szoros kapcsolatának eszközét képezik, a dolgozókat tájékoztatják a jelentős politikai és gazdasági kérdésekről. Az emberek itt az adott problémával kapcsolatban kifejezhetik nézeteiket, a társadalmi élet minden területén a munka javítását célzó intézkedéseket javasolhatnak.

— A nyilvános pártgyűlések szervezése hozzájárult a párt szerveinek, főleg alapszervezeteinek, a párt tagjainak, a nemzeti bizottságoknak, a társadalmi szervezeteknek, az állami és a gazdasági szervek vezető dolgozóinak aktivizálásához. Elősegítették egyben a pártcsoportok és a regisztrált párttagok mozgósítását.

— Nagymértékben hozzájárultak a pártonkívüliek aktivizálásához az üzemekben, a falvakon és lakóhelyükön is politikai, valamint munkakezdeményezésük kibontakoztatásához, aminek célja a népgazdasági terveknek, valamint a Nemzeti Front választási programjai feladatainak teljesítése és túlszárnyalása.

— Ösztönöznek az üzemekben, a városokban és a községekben a különféle olyan fogyatékosságok következetesebb és gyorsabb kiküszöbölésére, amelyekre a dolgozók jogos észrevételei, követelményei és javaslatai hívták fel a figyelmet, és amelynek megszüntetése a gazdasági vezetőség, illetve a nemzeti bizottságok jogköréhez tartozik.

— Az agitációs napok és a nyilvános pártgyűlések egyben módszerévé váltak annak, hogy felmérjük a dolgozók nézeteit a bel- és a külpolitikai fejlődés alapvető kérdéseire vonatkozólag.

Az agitációs napok és a nyilvános pártgyűlések országos pártakciója igazolta, hogy Csehszlovákia Kommunista Pártja az emberek nagy bizalmának örvend, akik politikáját a sajátoknak tekintik és támogatják. Csehszlovákia Kommunista Pártja ezt a bizalmat a jövőben is szilárdítani és mélyíteni kívánja, mivel ez szocialista társadalmunk erejének bázisa.

KAREL ŠIMON, a CSKP KB propaganda- és agitáciős osztályának helyettes vezetője ,