Új Szó, 1974. február (27. évfolyam, 27-50. szám)

1974-02-20 / 43. szám, szerda

Nélkülük nem győzhettünk volna

Amikor március 8-án feleségünknek, édesanyánknak, munkatársnőinknek áladjuk azt a bizonyos szál virágot, a megszokott bókok mellett ismerjük el munkájuk értékét is, mint ahogyan azt Lenin elvtárs tette a Pravda hasábjain és müveiben, amikor értékelte a nők részvételét a Nagy Októberi Szocialista Forradalomban: „Nélkülük nem, vagy aligha győztünk volna.”

N

álunk a nemzetközi nőnapon szocialista társadalmunk egyenjogú és egyenrangú tagjaként ünnepeljük a dolgozó asszonyt és anyát, aki sokszor többet vállal és teljesít, mint ahogyan az számára üdvös lenne. Azért, hogy ma nálunk ilyen szellemben ünnepelhessük ezt a napot, sokat küzdöttek, sztrájkoltak; harcoltak a munkásmozgalom legkiválóbb harcosai. A nők egyenjogúságáért vívott harc kezdetben Angliában, Amerikában, majd Németországban és a cári Oroszországban volt a legerősebb. Eleinte a nők a férfinemet tekintették elnyomóiknak és nem ismerték fel a szociális vonatkozásokat. A nömozga- lom forradalmi tartalma fokozatosan kristályosodott ki és létjogosultságot nyert. Marx és Engels műveiben a nők egyenjogúságért folytatott harcot a proletariátus felszabadításáért vívott harc szerves részeként határozta meg. Annak ellenére, hogy saját szemükkel győződhettek meg, milyen nehézségekkel kell megküzdeniük a kapitalisták által fokozottan kizsákmányolt munkásnőknek, mégis a munkához való jogért és a termelésben való részvételükért szálltak síkra.

A nők egyenjogúságáért folytatott szocialista mozgalom 1907-ben vált nemzetközivé. Stuttgartban a II. Internacioná- lé VII. kongresszusának 50 nő részvevője megalakította a Nemzetközi Nőszövetséget. Élére Klára Zetkint, a nemzetközi munkásmozgalom kiemelkedő alakját választották. Ezen az ülésen megfogalmazták a nők követelményeit és céljait: Általános választójogot a férfiak és nők számára egyaránt. E követelményeket Lenin elvtárs nehéz harcok árán fogadtatta el az akkori szociáldemokrata vezetőkkel, mert azok úgy vélték, hogy ezek a követelések még koraiak. A II. Internacio- nálé VIII. kongresszusán már nem csupán a nők választójogáról volt szó, hanem a nyolcórás munkaidőről, az anya- és gyermekvédelemről és az óvodák megalapításáról is. Ezen a konferencián 1910. március 8-án határozták el, hogy ezt a napot nemzetközi nőnappá kiáltják ki, s ezután minden évben ezen a napon a világ asz- szonyai kifejezésre juttatják háborúellenes állásfoglalásukat, az egyenjogúságukért folytatott törekvéseiket és a világ valamennyi asszonyával való szolidaritásukat. A szocialista nőmozgalom jellemző tulajdonsága volt mindig, hogy a proletariátus harcához csatlakozva sohasem a férfiak ellen, hanem a férfiakkal együtt küzdöttek a kizsákmányolok ellen. Tudatosítva, hogy a munkásosztály harca a közös érdekeket szolgálja. A nők egyenjogúságukért vívott harcában a Nagy Októberi Szocialista Forradalom új fejezetet nyitott. Hősei között ott voltak a pétervári nők is, akik éhségtől elcsigázva tettek eleget a bolsevik bizottság politikai sztrájkra való felszólításának. Az első szabad március 8-át is a vörös zászlók alatt ünnepelték. A szovjet kormány első intézkedéseivel igyekezett

javítani a nők helyzetét. Törvénybe iktatták a nők teljes egyenjogúságát a családban, a közéletben és a munkahelyen. Az egyenlő munkáért egyenlő bért. A fiatal szovjet állam elsőként teremtette meg és iktatta törvénybe az anya- és gyermekvédelmet, és fokozatosan olyan feltételeket alakított ki, hogy a nők részt vehessenek az ország gazdasági és politikai életében. Szovjet Oroszország a haladó nőszervezetek vezetői és a kommunista nők zarándokhelye lett. Saját szemükkel akartak meggyőződni róla, mit nyújtott a világ első szocialista állama a nőknek. A látottakból erőt merítettek az egyenjogúságukért és a kapitalista kizsákmányolás ellen vívott harcukhoz.

A két világháború között a kapitalista országok polgári nőszervezetei erejüket vesztve, többnyire az uralkodó osztály érdekeinek védelmezőivé váltak. Csupán jótékonysági és művelődésterjesztő tevékenységgel igyekeztek csökkenteni a szociális nyomort, önérvényesülésükért alkudoztak a kormányhivataloknál. Például nálunk a Diplomás Nők egyesülete azért kilincselt, hogy tagjai állami szolgálatba léphessenek, hogy az orvosnők is dolgozhassanak a kórházakban. Petíciókat írtak a köztársasági elnökhöz, hogy a bur- zsoá köztársaság megalakulása előtt megszerzett formális jogaikat gyakorlatilag is érvényesíthessék. Míg a polgári feminista szervezetek jogaikért koldulnak, a kommunista és a munkásmozgalom nőtagjai súlyos politikai harcot vívnak a létért, és a férfiakkal együtt részt vesznek a növekvő fasizmus és a közelgő háború elleni harcban.

Ezekben a nehéz években született meg a nemzetközi demokratikus nőmozgalom politikai szolidaritása. Párizsban 1934-ben 30 ország 2000 küldötte részvételével megtartották az első nemzetközi nőkongresszust, amelyen kiáltványban tiltakoztak a fasizmus ellen a közelgő háborúra figyelmeztetve. A második világháború után San Franciscóban elfogadták az Egyesült Nemzetek Szervezetének alapokmányát, melyben leszögezték a férfiak és a nők egyenjogúságát, az emberi jogok tiszteletben tartását nemre és fajra való tekintet nélkül. Az ENSZ-nek a nők helyzetével foglalkozó bizottsága kidolgozta a nők egyenlő politikai jogairól szóló határozatot, melyet a közgyűlés 1952-ben fogadott el. Az ENSZ nők helyzetével foglalkozó bizottsága vizsgálta világszerte a nők helyzetét és megállapította, hogy a nőkérdés még távolról sincs megoldva sem a fejlett kapitalista országokban, sem a gazdaságilag elmaradott országokban, sőt sok országban a nő a férfi magántulajdonát képezi. A kapitalista országokban a demokratikus nőszövetségeken kívül 30—40 különféle vallási és más nőegylet működik nem közjogi minőségben. Mindez arra mutat, hogy a nők szükségét érzik egyenjogúságukért harcolni, meri a kapitaKÖLCSiffiSEN ELŐNYÖS EGYÜTTMÍKÍMS

(ČSTK) — A múlt évben Dél- Szlovákia vállalataiban közel 600 magyar állampolgár dolgozott. Az észak-magyarországt üzemekben ugyanakkor több mint 500 csehszlovák állampolgár járult hozzá a termelési feladatok teljesítéséhez. A két ország között ez az együttműködés 1971-ben kezdődött, és mivel lehetővé teszi a munkaerők előnyös cseréjét, ebben az évben a kölcsönös lehetőségek és szükségletek arányában tovább fejlődik.

Az együttműködés lehetővé teszi a szlovákiai vállalatoknak, hogy elegendő férfimunkaeröt toborozzanak. A magyarországi munkások nagyon jól beváltak .például a Dimitrov Vegyipari

Művekben, a bratislavai Matador gyárban, a komárnói (komáromi) Steiner Hajógyárban, a Košicei Kelet-szlovákiai Vasműben és a Nitrai Magasépítő Vállalatban. Magyarországon viszont a komáromi és a győri munkahelyeken dél-szlovákiai munkásnők dolgoznak.

Az együttműködés azért is előnyös, mert lehetővé teszi a szomszédos járási és megyei szerveknek, hogy rugalmasan biztosítsák — az egyes vállalatok szükséglete szerint — a munkaerőket. A kölcsönös előnyt biztosítja, hogy ebben az évben a szlovákiai vállalatok növelni akarják a magyarországi dolgozók létszámát.

lista és a feudális rendszer nem tekinti őket egyenrangú embernek. Nem úgy, mint a szocialista államokban, ahol a nők egyenjogúságát alkotmányilag biztosították.

Ami a nők foglalkoztatását illeti, az a második világháború óta a harmincszorosára emelkedett, világviszonylatban minden harmadik nő alkalmazásban van. Jelenleg a világon az első helyen áll a Szovjetunió, ahol a dolgozók 48 százaléka a nő. Csehszlovákiában 46,2 százaléka. Ez az eredmény még szembeötlőbb, ha figyelembe vesszük, hogy 1948-ban Csehszlovákiában a dolgozóknak csak 3,8 százaléka volt nő.

N

álunk a nők tudással harcolják ki egyenjogúságukat. Meggyőződhetünk róla, ha egy pillantást vetünk az iskolai végzettség statisztikai adataira, jelenleg a középiskolák diákjainak 64 százaléka lány. A szakközépiskolákon

53,2 százalék a lányok aránya, A főiskolai hallgatók 40,2 százaléka nő. Az ipari tanulók között is egyre több a lányok száma. Például a mezőgazda- sági szakiskolákon, ahol 29 335 tanuló közül 16 267 lány. Ezenkívül 20-fajta szakiskola működik kimondottan lányok számára.

A nők szakképzettségének növelésével és a termelésben való részvételük nagyságával növekszik — ha nem is egyenes arányban, az utolsó időben ugrásszerűen — politikai és kulturális érdeklődésük is. Például a legutóbbi választásokkor a a nemzeti bizottságok képviseleti szerveibe 25 százalék nő került.

A CSKP XIV. kongresszusa leszögezte, hogy a dolgozó nőnek és anyának a közéletben való tevékenységéhez meg kell teremteni a feltételeket. Alkotmányunk biztosítja a dolgozó anya védelmét. A munkatörvénykönyvbe iktatták, hogy minden munkaadó, vállalat és nemzeti bizottság kötelessége, hogy a nőknek munkalehetőséget teremtsen, valamint munkafeltételeiket állandóan javítsa, bölcsődéket és óvodákat létesítsen és a követelményeknek megfelelően fejlessze őket. A nemzeti bizottságok feladata a szolgáltatások kiszélesítése, főleg azon szolgáltatásoké, amelyek a család szükségleteinek kielégítésére hivatottak. Vidéken ez főleg az üzlethálózat kiszélesítését, az iskolák mellett működő napközik és ifjúsági klubok megalakítását jelenti a dolgozó anyák gyermekei számára.

A Szlovák Nőszövetség Központi Bizottsága a XIV. pártkongresszus határozatainak megvalósítása érdekében versenyt hirdetett, s a felhívás nagy visszhangot keltett. A hők salját kezdeményezésükkel sok kérdést megoldottak. A nemzeti bizottságok hozzájárulásával kiterjesztették a szolgáltatási és az üzleti hálózatot. E mozgalom keretében 227 új üzletet, 4 ifjúsági klubot, 152 óvodát, 45 napközit, 21 bölcsőderészleget, 12 úttórőklubot, 6 strandfürdőt, 91 gyermekjátszóteret hoztak létre. Ezenkívül 169 üzletben bevezették a félkész áruk eladását, s ugyanennyi üzlet lehetővé tette az asszonyoknak a táskába való bevásárlást. A nőszövetségek kezdeményezésére a nemzeti bizottságok 362 új tisztító, mosoda és más szolgáltatási üzemet létesítőitek. Ez nem csekély eredmény, különösen ha figyelembe vesszük, hogy a verseny még most is folyik.

A

sszonyaink és leányaink a munkahelyükön, a közéletben, az iskolapadban, a családban egyre nagyobb megbecsülést élveznek. Ezt érzik és értékelik, éppen ezért szívesen vállalják a célkitűzéseinkből adódó nagyobb feladatokat. De ez nem jelenti azt, hogy ne figyeljünk fel rá, ha élettársnőnknek vagy munkatársnőnknek nagyobb a teher a vállán. Igyekezzünk ezt megkönnyíteni azon a poszton, ahol dolgozunk. Mert a női egyenjogúság kivívása a szocializmus győzelmének alapfeltétele. Ne feledjük hát Lenin szavait: „Nélkülük nem, vagy aligha győznénk“.

LÉVAY ERZSÉBET

Jó úton halad a „ VIRRADAT"

Latorca menti, alig valamivel több, mint 400 lakost számláló kisközség Svinica (Szinyór). Eredetéről, múltjáról, a község krónikásától, Rudas Istvántól tudtam meg néhány adatot.

A község határát nagybirtokosok uralták és zsellérek dolgozták. Az utolsó nagybirtokot Szinyérben a felszabadulást követő években földosztás útján számolták fel. Ekkor jutottak földhöz a volt zsellérek.

kenysége az elismerés jegyé* ben íródik be a szinyéri szövetkezet történetébe. Maguk a tagok így vélekednek róla: az elnök mindenütt ott van, hozzáértéssel, szívvel-lélekkel rendezi a szövetkezet gondjait^ szilárd fegyelmet követel, ezzel is azt akarja elérni, hogy minden tag megtalálja számítását.

Ezt sikerült is elérni. A szí1 nyéri közös gazdaság forgalmi

Sikeres a mérleg, állapítja meg az elnök ás a főkönyvelő

Az évek során Szinyérben is meghonosodott a szövetkezeti gazdálkodás. Amíg azonban a környező községek szövetkezetei egész Bodrogközben évről évre fejlődtek, gazdaságilag erősödtek és jó megélhetést biztosítottak a tagságnak, Szi- nyér esetében ez eleinte másként alakult.

— Hiányzott az igazi jó gazda a szövetkezet éléről — jellemzi az akkori helyzetet Rudas István. — Dolgozott a tagság, ment a termelés, de nem akadt olyan helybeli ember, aki biztos kézzel őrködött volna a közös vagyon felett. Amikor 1967 februárjában az évzáró közgyűlésen a szomszédos Zatín (Zétény) községből Ha- minda András elvtársat választották a szinyéri szövetkezet elnökévé, a közös gazdaság számláját 1,3 millió korona beruházási hitel és 780 000 koronát meghaladó forgalmi hitel terhelte.

Azóta a Szinyéri Efsz felzárkózott a trebišovi járás jól gazdálkodó szövetkezetei közé. A falu krónikása ezekről a változásokról ennyit mondott:

— Ugyanaz a nép él itt ma is, a közösben dolgozik, mégis óriási a különbség. Valamikor 8 korona előleget, majd 10 koronát fizetett a szövetkezet, azóta viszont rendszeresen folyósítják a fizetést, évről évre magasabb a munkaegység értéke.

Néhány év távlatából Hamin- da András elnök így vélekedik:

— Amikor ide kerültem, 18 vagonra való termést takarítottunk ba 1970-ben ugyanany- nyi területről, ugyanazokkal az emberekkel 43 vagonra valót sikerült fedél alá gyűjteni. Helytelen lenne az én érdememként elkönyvelni a bekövetkezett kedvező változásokat. A tagság szorgalma, összefogása, a kialakult kölcsönös bizalom nélkül a legjobb elképzelések megvalósítására is képtelen lennék. Nagyon örülök annak, hogy folyamatosan sikerült szót értenünk egymással, elmélyíteni a vezetés és a tagság közti kölcsönös bizalmat.

Bármennyire is szerénykedik az elnök, az igazság az, hogy Haminda András neve és tevéhitel nélkül gazdálkodik, alap* eszközeinek értéke megközelíti az ötmillió koronát.

Tavaly január 6-án a szinyéri szövetkezet a szomszédos Rád község gyengén gazdálkodó szövetkezetével társult. Azóta már 846 hektáron gazdálkodik a „Virradat“ nevet viselő közös szövetkezet. Az egy esztendős közös gazdálkodás eredményeiről Haminda elnök mun* katársától, Kóbori Miklóstól, a szövetkezet főkönyvelőjétől kaptunk tájékoztatást.

— Kezdetben vonakodtunk ettől a társulástól, de egy esztendő eltelte után az a vélei- ményünk: jó, hogy társultunk. Jobban kihasználjuk a gépeket. A két szövetkezet tagsága iá összefogott, jó a munkaerkölcs. A munkaszervezést, irányítást is megosztva végezzük. A vezetőségben a vezető állattenyésztő, a gépesítő és a három csoportvezető Radból való.

Kóbori elvtárs elmondta, hogy a kalászosokból átlagosan 47,1 mázsás, kukoricából 58,4 mázsás, cukorrépából 535,5 mázsás hektárhozamot értek el. A gabonafélékből a tervezett 4000 helyett 4329 mázsát értékesítettek, s a takarmányalapjuk is biztosítva van. A növénytermesztés szakaszán az 1972-es évhez viszonyítva több mint 1 millió korona értékben növekedett a termelésük.

A szinyéri szövetkezet árutermelése 1972-ben csaknem 5,5 millió koronát, tavaly pedig már több mint 6,8 millió koronát tett ki. A tervezett 835 000 korona helyett csaknem 1,5 millió kororta nyereséget ért el a „Virradat“ szövetkezet. A tagságnak 3,2 millió korona munkabért fizettek ki. Az alapok feltöltésére 311000 koronát fordítottak.

Ez a néhány felsorolt adat világosan bizonyítja, hogy a hajdan gyengén gazdálkodó közös gazdaság néhány év alatt az élen járó szövetkezetek közé küzdötte fel magát. S mindehhez csak az kellett, amiről Haminda elnök és Kóbori főkönyvelő beszélt: jó munkaszervezés, akarat, összefogás, kölcsönös bizalom.

KULIK GELLÉRť

1974.

II. 20.

Gj művelődési otthon is épül a faluban

(Molnár János felvételei}