Új Szó, 1974. február (27. évfolyam, 27-50. szám)

1974-02-17 / 7. szám, Vasárnapi Új Szó

MEGOLDÁS — Ez á szomszéd fiatal pár foggal-körömmel küzd a meg­élhetésért. — Ö, szegények! Olyan rosz- szul megy nekik? — Nem. Csak a férj fogor­vos. az asszony pedig manikű­rös. VÉGAKARAT Egy nyolcvanéves öregúr húszéves lányt vesz feleségül. A nászéjszakán mindjárt bele is hal az izgalmakba. Másnap egy jóképű, fiatal közjegyző je>- lentkezik a húszéves özvegynél. — Mit óhajt? — kérdi az if­jú nő bánatosan. — Csupán a megboldogult végső akaratát lőttem teljesí­teni! JOGOS KÉRDÉS A rendező így szól a színészhez: — Akkor ne felejtsd el, hogy ebben a jele­netben az oroszlán kö­rülbelül ötven méter­nyit fut utánad, két lé­pés távolságon! — Az oroszlán is tud­ja ezt? NÖURALOM A férj ül a volán mellett, a feleség dirigál: — Mehetsz, mehetsz ... még mehetsz... Most pedig eredj, és nézd meg, mit csináltál, te szerencsétlen! TURISTÁK Két amerikai turista megáll Párizsban a Notre Dame előtt. — Tudod mit, Joe? — szólal meg az egyikük. — Te megné­zed belülről, én meg kívülről, így hamarabb végzünk ... VIII. HENRIK (Zbigniew Ziomecki rajza) ÖNÉRZETES GYEREK • Egy italboit pultjához egy egészen kicsi fiúcska ül fel, és egy deci vö­rös bort kér. — Nem szé- gyelled ma­gad? — szólít­ja meg egy szi­gorú néni. — — Néked ilyen­kor nem az is­• T * kolapadban van a helyed? — Nekem ugyan nem — mondja ajkbigy­gy észt ve a fiúcska, — Én még csak négy­éves múltami PRECÍZ ÖREGGR — Nem fog mindent rám sózni! A teg­napi számban is találtam két sajtóhibát. (Lehoczky István rajza) Polotaj Nyikolaj: Állati aforizmák A természet mérlegében még a tetű is nyom a lat­iban. ☆ Nem szabad a majmokat siettetni az emberré válás­ban. ☆ A vitézt elfogtuk, a tig­risbőrt elkoboztuk! — je­lentette büszkén a kerületi rendőr fel ügyelő. ☆ A fej nélküli lovas — ma­napság nem is olyan ritka­ság. ☆ Az oroszlán mancsa nem sújt nagyot — ha mézbe ta­lál. ☆ Ha súgnak neki, a papa­gáj is kiváló tudós. ☆ Ami a kócsagnak jó, az a bókának bizonyára rossz. ☆ Aki a nyáj után kullog, az bizony nem tör magának utat. (Krokogyil) Fordította: Gellért György (Ľubomír Kotrha rajza) INTER j Cl — ön, az Európa-szerte ismert au­tóversenyző, nem fél versenyzés köz­ben? — Soha. Csak az országutakon, amelyek tele vannak balek autósok­kal. ENERGIAVÁLSÁG Csinos liöl&y nyit be egy amszter­dami patikába, kis üveget nyújt át. — Szíveskedjék ezt ricinussal meg­tölteni. A gyógyszerész gyanakodva méri végig a kuncsaftot. — Nono, kis huncut, Maga ffiienl akar... 1974. II. 17. (Elek Tibor rajza) % AGGÓDÁS Este tízkor idege­sen sétál egy férfi a háza előtt. — Aggódom a fe­leségem miatt! — mondja az érdeklő­dő szomszédnak. — Mi van vele? — Az autóm. r REGI FILM A család televíziót néz. Egyszerre csak felkiált a tíz­éves kisfiú: — Micsoda régi film! — Miből gondolod, kisfiam? — Nézd, mennyi parkolóhely van az utcán! ETIKETT Egy férfi be akar menni Mon- te-Carlóban a kaszinóba. A portás eléje áll. — Bocsánat, uram — mond­ja udvariasan —, nyakkendő nélkül nem lehet belépni! A férfi tiltakozik: — Hogyhogy nem lehet, hi­szen ott áll egyl férfi ing nél­kül... — Igen, kérem, de az az úr nem jön, hanem távozik. 19 TEXASI ÜGYNÖKÖK mm-dCsak.njľm10ben?- Féltékeny vagy, nem akarod szem elöl tévesz­v teni.- Dehogy!- Hát akkor? — így nem kell “megcsó­kolnom. amikor hosszú út­ról'hazatérek ... Kastaly D. Dezsőről mündig is tudtam, hogy nem valami daliás jelenség, sokkalta inkább nyápic, vánnyadt ember­kének ismertem, mégis nagyon meglepődtem a minap, amikor sok év után viszontláttam. Az arca szürkébb volt, mint a ruhája, szemhéja duzzadt-vörös; s azt is észrevet­tem, hogy a térde és a keze remeg. —- Ez mind attól van — mondta érdeklődésemre mert nagyon rosszul alszom. Sőt mondhatnám, egyálta­lán nem tudok aludni. Évtizedes nyavalya ez nálam — tette hozzá sóhajtva. — Apai ágon örököltem, a nógrádi Kasíalyk híres rossz alvók voltak mindig... — És hogy áll az altatóval? — kérdeztem. — Altatóval?! — horkant fel Kastaly D. — Csak nem képzeli, hogy altatót szedek!? Hogyisne, hogy aztán meg­szokja a szervezetem, és anélkül már ne is tudjak elaludni. — és így tud aludni? — így se tudok, de legalább az altatószerek nem ron­csolják az idegzetemet. — Hány éves maga? — faggattam tovább. — Ötvenntn"- Na látja! — mondtam. — Inkább szedne néha altatót. Hiszen nti történne, ha csak­ugyan rászokna, és akár tíz- húsz évig is állandóan szed­né? A gyakori nemalvás többet ári, mint a módjával szedett altató. De nem is olyan könnyű arra rászokni. — Ember! — üvöltötte D. Dezső magából kikelve. — Maga nem tudja, mit beszél. Ismeri a hosszú Sipekit? Azt a nagy mélák embert... Nem? Hát ez a szerencsét­len még csecsemőkorában megszokta, hogy az anyja mindig altatódalt dúdolt a fülébe. És még ma se tud a „Tente, baba, tente.. “ nél­kül elaludni... Az édesanyja már nem él, hát most a felesége dúdol neki elalvás előtt. Persze, így teljesen az asszonytól függ, hogy mikor alhat el a szerencsétlen... Ha pedig elutazik valahová, vagy az asszony megy el nyaralni, akkor magnószalagról hallgatja az altatóda­locskát ... Hát ezt teszi a megszokás. — Ez még mindig jobb — replikáztam —, mint nem aludni. Látja, nekem nincs különösebb bajom az alvással, de azért néha megesik, hogy valami kizökkent, és olyan­kor beveszek este valami könnyű nyugtatószert, attól aztán elalszom, és reggel frissen ébredek, és nézzen meg: mi bajom? Kastaly, ez az idegroncs, kimeredt szemmel bámult rám. — Ne kísértse az istent! — hörögte rekedten. — Most még nincs semmi baja, meglehet. De nézze meg magát majd húsz év múlva! Ügy fogja szedni az altatókat, mint a morfinisták a kokaint. És akkor már késő lesz vissza­táncolni ... Szólt, és megroggyanó térdekkel elvánszorgott. Meg­bántam, hogy vitatkoztam vele. Nagyon felizgathatta ma­gát, mert pár lépés után egészen elhagyta az ereje, s nekidült egy hulladékgyű rtő ládának. HEVES FERENC Csak altatót ne! Szöveg nélkül Szöveg nélkül

Next

/
Thumbnails
Contents