Új Szó, 1974. február (27. évfolyam, 27-50. szám)
1974-02-17 / 7. szám, Vasárnapi Új Szó
MEGOLDÁS — Ez á szomszéd fiatal pár foggal-körömmel küzd a megélhetésért. — Ö, szegények! Olyan rosz- szul megy nekik? — Nem. Csak a férj fogorvos. az asszony pedig manikűrös. VÉGAKARAT Egy nyolcvanéves öregúr húszéves lányt vesz feleségül. A nászéjszakán mindjárt bele is hal az izgalmakba. Másnap egy jóképű, fiatal közjegyző je>- lentkezik a húszéves özvegynél. — Mit óhajt? — kérdi az ifjú nő bánatosan. — Csupán a megboldogult végső akaratát lőttem teljesíteni! JOGOS KÉRDÉS A rendező így szól a színészhez: — Akkor ne felejtsd el, hogy ebben a jelenetben az oroszlán körülbelül ötven méternyit fut utánad, két lépés távolságon! — Az oroszlán is tudja ezt? NÖURALOM A férj ül a volán mellett, a feleség dirigál: — Mehetsz, mehetsz ... még mehetsz... Most pedig eredj, és nézd meg, mit csináltál, te szerencsétlen! TURISTÁK Két amerikai turista megáll Párizsban a Notre Dame előtt. — Tudod mit, Joe? — szólal meg az egyikük. — Te megnézed belülről, én meg kívülről, így hamarabb végzünk ... VIII. HENRIK (Zbigniew Ziomecki rajza) ÖNÉRZETES GYEREK • Egy italboit pultjához egy egészen kicsi fiúcska ül fel, és egy deci vörös bort kér. — Nem szé- gyelled magad? — szólítja meg egy szigorú néni. — — Néked ilyenkor nem az is• T * kolapadban van a helyed? — Nekem ugyan nem — mondja ajkbigygy észt ve a fiúcska, — Én még csak négyéves múltami PRECÍZ ÖREGGR — Nem fog mindent rám sózni! A tegnapi számban is találtam két sajtóhibát. (Lehoczky István rajza) Polotaj Nyikolaj: Állati aforizmák A természet mérlegében még a tetű is nyom a latiban. ☆ Nem szabad a majmokat siettetni az emberré válásban. ☆ A vitézt elfogtuk, a tigrisbőrt elkoboztuk! — jelentette büszkén a kerületi rendőr fel ügyelő. ☆ A fej nélküli lovas — manapság nem is olyan ritkaság. ☆ Az oroszlán mancsa nem sújt nagyot — ha mézbe talál. ☆ Ha súgnak neki, a papagáj is kiváló tudós. ☆ Ami a kócsagnak jó, az a bókának bizonyára rossz. ☆ Aki a nyáj után kullog, az bizony nem tör magának utat. (Krokogyil) Fordította: Gellért György (Ľubomír Kotrha rajza) INTER j Cl — ön, az Európa-szerte ismert autóversenyző, nem fél versenyzés közben? — Soha. Csak az országutakon, amelyek tele vannak balek autósokkal. ENERGIAVÁLSÁG Csinos liöl&y nyit be egy amszterdami patikába, kis üveget nyújt át. — Szíveskedjék ezt ricinussal megtölteni. A gyógyszerész gyanakodva méri végig a kuncsaftot. — Nono, kis huncut, Maga ffiienl akar... 1974. II. 17. (Elek Tibor rajza) % AGGÓDÁS Este tízkor idegesen sétál egy férfi a háza előtt. — Aggódom a feleségem miatt! — mondja az érdeklődő szomszédnak. — Mi van vele? — Az autóm. r REGI FILM A család televíziót néz. Egyszerre csak felkiált a tízéves kisfiú: — Micsoda régi film! — Miből gondolod, kisfiam? — Nézd, mennyi parkolóhely van az utcán! ETIKETT Egy férfi be akar menni Mon- te-Carlóban a kaszinóba. A portás eléje áll. — Bocsánat, uram — mondja udvariasan —, nyakkendő nélkül nem lehet belépni! A férfi tiltakozik: — Hogyhogy nem lehet, hiszen ott áll egyl férfi ing nélkül... — Igen, kérem, de az az úr nem jön, hanem távozik. 19 TEXASI ÜGYNÖKÖK mm-dCsak.njľm10ben?- Féltékeny vagy, nem akarod szem elöl téveszv teni.- Dehogy!- Hát akkor? — így nem kell “megcsókolnom. amikor hosszú útról'hazatérek ... Kastaly D. Dezsőről mündig is tudtam, hogy nem valami daliás jelenség, sokkalta inkább nyápic, vánnyadt emberkének ismertem, mégis nagyon meglepődtem a minap, amikor sok év után viszontláttam. Az arca szürkébb volt, mint a ruhája, szemhéja duzzadt-vörös; s azt is észrevettem, hogy a térde és a keze remeg. —- Ez mind attól van — mondta érdeklődésemre mert nagyon rosszul alszom. Sőt mondhatnám, egyáltalán nem tudok aludni. Évtizedes nyavalya ez nálam — tette hozzá sóhajtva. — Apai ágon örököltem, a nógrádi Kasíalyk híres rossz alvók voltak mindig... — És hogy áll az altatóval? — kérdeztem. — Altatóval?! — horkant fel Kastaly D. — Csak nem képzeli, hogy altatót szedek!? Hogyisne, hogy aztán megszokja a szervezetem, és anélkül már ne is tudjak elaludni. — és így tud aludni? — így se tudok, de legalább az altatószerek nem roncsolják az idegzetemet. — Hány éves maga? — faggattam tovább. — Ötvenntn"- Na látja! — mondtam. — Inkább szedne néha altatót. Hiszen nti történne, ha csakugyan rászokna, és akár tíz- húsz évig is állandóan szedné? A gyakori nemalvás többet ári, mint a módjával szedett altató. De nem is olyan könnyű arra rászokni. — Ember! — üvöltötte D. Dezső magából kikelve. — Maga nem tudja, mit beszél. Ismeri a hosszú Sipekit? Azt a nagy mélák embert... Nem? Hát ez a szerencsétlen még csecsemőkorában megszokta, hogy az anyja mindig altatódalt dúdolt a fülébe. És még ma se tud a „Tente, baba, tente.. “ nélkül elaludni... Az édesanyja már nem él, hát most a felesége dúdol neki elalvás előtt. Persze, így teljesen az asszonytól függ, hogy mikor alhat el a szerencsétlen... Ha pedig elutazik valahová, vagy az asszony megy el nyaralni, akkor magnószalagról hallgatja az altatódalocskát ... Hát ezt teszi a megszokás. — Ez még mindig jobb — replikáztam —, mint nem aludni. Látja, nekem nincs különösebb bajom az alvással, de azért néha megesik, hogy valami kizökkent, és olyankor beveszek este valami könnyű nyugtatószert, attól aztán elalszom, és reggel frissen ébredek, és nézzen meg: mi bajom? Kastaly, ez az idegroncs, kimeredt szemmel bámult rám. — Ne kísértse az istent! — hörögte rekedten. — Most még nincs semmi baja, meglehet. De nézze meg magát majd húsz év múlva! Ügy fogja szedni az altatókat, mint a morfinisták a kokaint. És akkor már késő lesz visszatáncolni ... Szólt, és megroggyanó térdekkel elvánszorgott. Megbántam, hogy vitatkoztam vele. Nagyon felizgathatta magát, mert pár lépés után egészen elhagyta az ereje, s nekidült egy hulladékgyű rtő ládának. HEVES FERENC Csak altatót ne! Szöveg nélkül Szöveg nélkül
