Új Szó, 1974. február (27. évfolyam, 27-50. szám)

1974-02-14 / 38. szám, csütörtök

ÁLLÁSPONTOK EGYEZTETÉSE Kairó — Az októberi háború következményei, az olajembar­gó és a szíriai—izraeli csapat­szétválasztás szerepel vezető helyen a négy arab állam ve­zetőinek algíri csúcsértekezle­tén. Szadat egyiptomi, Asszad szíriai, Fejszal szaudi és Bume- dien algériai államfő találkozó­jának kezdési időpontját még tegnap sem hozták nyilvános­ságra. Az ötödik meghívott, Kuwait államfője Zaire köztársasági el­nökét látja vendégül, ezért nem lehet jelen a megbeszélé­seken, de jó előre teljes támo­gatásáról biztosította azokat a határozatokat, amelyek a csúcstalálkozón születnek. A szuezi frontszakaszon szerdán megkezdődött a csa­patszétválasztások negyedik, utolsó előtti szakasza, ennek keretében február 21-ig az utolsó izraeli katona is el­hagyja a viziúttól nyugatra fekvő területeket. Magát a Szuezi-csatornát — Szadat el­nök személyes utasítására — már „munkába vették“ a külön­böző építő- és helyreállító osz­tagok. Hozzáfogtak az aknák és bombák kiemeléséhez. Feb­ruár 21-ig helyreállítják a Kai­rót Szuez várossal összekötő vasútvonalat, majd — valami­vel hosszabb idő alatt — az ok­tóberi háborúban súlyosan meg­rongálódott Iszmailia—Port Szaid vasútvonalat. Ami a szíriai fronttal kap­csolatos fejleményeket illeti, az Al Ahram című kairói lap szer­dai számában azt állítja, hogy sikerült olyan csapatszétválasz- tási javaslatot kidolgozni, amely egyaránt figyelembe ve­szi Tel Aviv és Damaszkusz ál­láspontját. A lap washingtoni keltezésű tudósításában, az amerikai külügyminisztérium­ból származó értesülésekre hi­vatkozva azt írja, hogy „meg­érett az idő Kissinger újabb közel-keleti missziójának meg­kezdésére“. Szolzsenyicint kiutasították a Szovjetunióból Moszkva — A. Szolzsenyicint a Szovjetunió Legfelsőbb Taná­csa Elnökségének 1974. február 13-án kelt rendelete alapján megfosztották szovjet állampol­gárságától és kiutasították a Szovjetunióból. A. Szolzsenyl- cin rendszeresen olyan cseleke­deteket követett el, amelyek összeegyeztethetetlenek a szov­jet állampolgár magatartásával és kárt okoznak a Szovjetunió­nak. A. Szolzsenyicint külföldre követheti családja is, amennyi­ben azt szükségesnek ítéli meg. SORBAN NIXON A KÖZEL-KELETRE LÁTOGAT? New York — A CBS amerikai rádiótársaság adása szerint Ni­xon amerikai elnök — valószí­nűleg áprilisra — közel-keleti látogatő-körutat tervez. A hírt Kissinger amerikai külügymi­niszter még a nap folyamán határozottan cáfolta. A rádióadó hírműsorának ri­portere két, közelebbről meg nem nevezett amerikai kor­mányhivatalnokra hivatkozva állította, hogy előzetes tervek készülnek az útra, amelynek időpontja és a meglátogatandó országok köre még nem isme­retes. Washington — Az amerikai hadügyminisztérium bejelentet­te, hogy az Egyesült Államok korszerű TOW-típusú páncéltö­rő rakétát szállít Jordániának egy katonai segélyprogram ke­retében. A fegyvereket először Indokínában próbálták ki, majd az októberi háború idején je­lentős mennyiséget szállítottak az izraeli hadseregnek is. Irtterpellációs vita Tokió — A japán parlament Interpellációs vitája során ki­derült, hogy egyes monopóliu­mok tervszerű „olajválságot“ Idéztek elő az országban. A Ja­pán Kommunista Párt képvise­lője bemutatta a parlamentben a General Sekiyu Petroleum Company titkos körlevelét, amelyben a monopólium vezetői egyrészt áremeléseket jelentet­tek be, másrészt figyelmeztették a forgalmazókat, amennyiben tájékoztatják a kormányt vagy a sajtót az áremelésekről, re­torziókkal kell számolniok. S miközben a Tanáka-kormány az olajválság katasztrofális követ­kezményeinek rémével áltatta a közvéleményt, az olajipari mo­nopóliumok bőven rendelkeztek olajjal és az árak állandó eme­lésével óriási profitokat zsebel­tek be a fogyasztók rovására. A parlamenti leleplezés rend­Kommentárunk Egy idő óta viharos hullá­^ mokat vet az Indiai-óceán vize. Most ennek képletes ér­telméről van szó: számos ázsiai ország sajtója riadót fújt és mozgósította a közvéleményt: ne zavarják amerikai támasz­pontok az ázsiai földrész béké­jét. Arról van szó, hogy a Pen­tagonban döntés született: Wa­shington és London közös meg­egyezése alapján az indiai-óceá­ni Diego Garda szigeten hadi­tengerészeti báztst létesítenek, azaz kibővítik a meglevőt, hogy atom-robbanófejű Polaris- rakétákkal felszerelt amerikai tengeralattjárókat, torpedórora- bolókat fogadhasson be, ezen­kívül az amerikai flotta és lé­gierő kiterjedt hatósugarú rá­dióközpontját rendezik be. A pentagoni forrásokból ki- szivárgott hírre India reagált a legérzékenyebben. Ez érthető is, hisz felette érdekelt a tér­ség békéjében s hozzá fekszik legközelebb a támaszpont. A múlt vasárnap országos tiltako­zó napot is rendeztek az ame­rikai békezavaró terv ellen. A Nation Herald hírmagyarázatá­ban így jellemezte az amerikai tervet: „Az ázsiai népek terro­rizálására irányuló neokoloma- llsta kísérletek jelképe lesz Diego Garda." Az Indiai-óceán térségének veszélyeztetése miatt nemcsak az indiai közvélemény mozdult meg, hanem Sri Lanka l Cey­lon), sőt az afrikai Tanzánia népe szintén hallatta szavát, s ez hivatalos közlemény formá­ját is öltötte. Az imperialisták­kal szemben tiltakozó hangot kívül kényelmetlen helyzetbe hozta a japán közvélemény előtt mind a Tanaka-kormányt, mind a nagytőkét. Ismételten bebizonyosodott ugyanis, hogy a konzervatív kormány minden további nélkül félreteszi a la­kosság millióinak érdekeit, ha a nagytőke kiszolgálásáról van sző. Ennek az összeesküvésnek a következménye, hogy miköz­ben Japán húsz százalékkal több olajat importált az „olajválság“ hónapjaiban, mint azt megelő­zően, az ország lakossága min­den olajipari termékért kétszer annyit fizet. A rajtakapott olaj­ipari monopólium elnöke le­mondott és „önkritikát“ gyako­rolt a közvélemény becsapásá­ért. Ez azonban nem menti fel a Tanaka-kormányt, amely le­leplezi a monopóliumok üzel- meit — hangsúlyozzák japán politkai körökben. ANDREJ GROMIKO szovjet külügyminiszter február 18-án ötnapos hivatalos látogatásra Olaszországba érkezik. OLSZOWSKI, a Lengyel Egye­sült Munkáspárt Politikai Bi­zottságának tagja, Lengyelor­szág külügyminisztere Gromiko szovjet külügyminiszterrel foly­tatott tárgyalásainak befejez­tével hazautazott Moszkvából. A KÖZÖS PIAC tagországai­nak külügyminiszterei washing­toni tanácskozásukon úgy hatá­roztak, hogy elhalasztják a hét második felére tervezett bon­ni politikai konzultációjukat. BELFASTBAN protestáns ter­roristák meggyilkolták egy ben­zintöltő-állomás tulajdonosát. Az utóbbi négy és fél év alatt 942 személy esett a protestáns szélsőséges elemek áldozatául. AZ NSZK Szövetségi Gyűlésé­ben a CDU/CSU klerikális el­lenzéki csoport az atomsorom- pó-szerződés ratifikációja ellen szavazott. A szerződést 1968 óta több mint 70 állam írta alá. FRANCIAORSZÁG a jövőben fokozza tengerészeti egységei­nek létszámát az Indiai-óceá­PÁRIZSBAN a francia rádió és televízió alkalmazottai egy­napos sztrájkot tartottak, mely- lyel a műsoridő csökkentése el­len tiltakoztak. AUSZTRIÁBAN januárban az alapvető közszükségleti cikkek árai a múlt év hasonló idősza­kához viszonyítva 8 százalékkal emelkedtek. HOMOKSZEMEK Bejárta a világot az egyik nyugatnémet nagyvárosban készült felvétel: gépkocsik hosszú sora halad a máskor az autók szá­mára szigorúan tabut jelentő villamossínek között, most nyu­godtan közlekedhetnek rajta, méghozzá három okból is: 1. A Német Szövetségi Köztársaságban most szinte sehol sem mennek a villamosok; 2. a villamosok és buszok híján a segítőkész autósok a hí­rek szerint tömegesen vesznek fel kétségbeesetten integető gya­logosokat, így a magángépkocsik voltaképpen „joggal“ halad­hatnak a tömegközlekedési járművek helyén; 3. annál is inkább megtehetik ezt, mert a gépkocsivezetők jól tudják, hogy nincs, aki felelősségre vonja őket: a legfris­sebb jelentések szerint immár a rendőrök is csatlakoztak az ál­talánosnak mondható közalkalmazott-sztrájkhoz. Ma is sok szólásmondás van forgalomban világszerte a német precizitásról. Bonnban ugyancsak szívesen emlékeztetik a láto­gatót a közszolgálati gépezet olajozott működésére. Nos, ebbe a gépezetbe most — éppen úgy, mint az egész gazdasági gépe­zetbe — csikorgó homokszemek kerültek. A sokat dicsért mechanizmus leállt. A munkáltatók és a dolgozók képviselői között nem szakad­tak meg a tárgyalások. Lehet, sőt valószínű, hogy ez a méretei­ben példátlan munkabeszüntetés nem bénítja meg hosszan a Német Szövetségi Köztársaság életének fontos szektorait. De a jelenség akkor is rendkívüli figyelmet érdemel — elsősorban tünetként. Méghozzá távolról sem csak nyugatnémet, jóval inkább nyu­gat-európai tünetként. Angliában a gazdasági-szociális feszült­ség, amelynek az országos bányászsztrájk csak egyik megnyil­vánulási formája, rendkívüli választásokhoz vezetett, Belgium­ban hasonló okokból kormányválságra került sor és így to­vább. A lényeg az, hogy a nyugat-európai „gazdasági csoda“ meg­torpant, a recesszió jelei most már letagadhatatlanok. Újra hamis prófétáknak bizonyultak azok, akik azt hirdették, hogy a mai kapitalizmus immár zökkenők és megrázkódtatások nél­kül biztosítja az egyenletes gazdasági növekedést. (ks) Waldheim Afrikában tárgyal New York — Kurt Waldheim, az ENSZ főtitkára kedden New Yorkból 13 afrikai országot érintő 18 napos hivatalos kör­utazásra indult. A főtitkár az asszály-sújtotta afrikai országok felkeresése előtt szerdán Genfben megsza­kította útját, hogy ott Siilasvuo tábornokkal, az ENSZ közel-ke­leti rendkívüli erőinek főpa­rancsnokával tárgyaljon. Az es­ti órákban utazott tovább Afri­kába. Körutazásának állomásai: Mauritánia, Szenegál, Mali, Ni­ger, Felső-Volta, Nigéria, Daho- mey, Togo, Ghana, Elefántcsont­part, Libéria, Sierra Leone és Guinea. Waldheim e 13 országot is beleértve 1972 januári beikta­tása óta összesen 63 országba fog ellátogatni. Elődje, U Thant, két megbízatási időszak alatt mindössze 29 országot keresett fel. ÜLÉST TARTOTT A BVT ELNÖKSÉGE Szófia — A bolgár főváros­ban ülést tartott a Béke-világ- tanács Elnöksége, melyen Ro- mesh Csandra, a BVT főtitkára elnökölt. Az ülés napirendjén a Béke-világtanács február 16.— 19. között Szófiában sorra ke­rülő plenáris ülésének előkészí­tése szerepelt. A BVT ülésén a nemzetközi béke-mozgalom mintegy 600 képviselője vett részt. A küldöt­tek a nemzetközi kapcsolatok fejlődésében bekövetkezett po­zitív változásokról, a világ bé­keerőinek és a nemzeti felsza­badító mozgalmaknak legújabb sikereiről és a katonai konflik­ütöttek meg az indonéziai hiva­talos körök is, pedig Indonézia nem tart a haladó ázsiai kor­mányokkal: „Ez a lépés ellen­tétben áll kívánságainkkal és kedvezőtlenül fog hatni a kap­csolatok fejlődésére." RÉGI TERI/ Új KIVITELEZÉSBEN A békére és biztonságra vá­gyó ázsiai népek ellen készülő merénylet terve nem újkeletű és nem is éri meglepetésként a földrész lakosságát, csak konkrét kivitelezése és idősze­rűsége keltett megdöbbenést. Ugyanis az indiai-óceáni szige­te í egész története szorosan összefügg az Imperialista gyar­matosítók ármányaival. Diego Garcia szigete, a Chagos-sziget- csoporthoz tartozik, amelyet a gyarmatosítók valaha, még Mau­ritius függetlenségének elnyeré­se előtt elkülönítettek Mauri- tiustől s a szigetekhez csatol­ták még a Seychelles szigetek­től elválasztott három szigetet: Aldabrát, Des Rochest és Far- quhart. így jött létre a neve­zett szigetekből 1965-ben a Brit Indiai-Óceánt Terület. A 69 négyzetkilométer terü­letű és mindössze 1400 lakosú szigetvilágnak nincs különösebb gazdasági jelentősége. Olajat készítenek a kókuszpálmából, ezért Is nevezik a Chagos-szi- geteket „olajszigeteknek“, to­vábbá feldolgozzák a koprát és halsózótele;,3k működnek itt. Csak Chagos szigetének van állandó lakossága, Diego Gar­dán mintegy 500 vándormun­kás fordul meg évente, hogy betakarítsa a koprát. Mauritius és a Seychelles- szígetek is már a múlt század­ban francia és brit gyarmatosí­tók állandó versengésének a tárgya volt, s a britek erőseb­beknek bizonyultak. E területek többszöri újrafelosztása azt a célt szolgálta, hogy sohase ke­rüljenek egységes kormányzás alá, s mint utólag bebizonyoso­dott, stratégiai szándékok Is ve­zérelték az imperialista hatal­makat. A Malediváktól délre fekvő Chagos-szigetcsoport ugyanis eszményi hely bázisok létesíté­sére. Diego Garcia szigetén már 1966 és 197? között hadi­tengerészeti rádióközpontot épí­tettek, fel- és leszállási sávot betonoztak ki repülőgépek be­fogadására és felszállására, megvetették egy jövőbeni na­gyobb támaszpont alapjait. A közös brit—amerikai tervekben az amerikai érdekek dominál­tak. persze a terveket a NATO közös célkitűzéseiként magya­rázták. Most, a Pentagon dön­tése után azonban nagyon vilá­gos, ki az érdekelt a „vállalko­zásban“, és kinek az érdekei ellen Irányul a bázissziget ki­építése. Az utóbbi években megszilár­dult a Szovjetunió és más szo­cialista országok együttműkö­dése több Indiai állammal, el­sősorban Indiával. Bizonyítják ezt Brezsnyev és Husák elvtárs tavalyi indiai látogatásának eredményei Is. A pozitív kül­politikát folytató India más ázsiai népek érdekeinek szó­szólójaként nemegyszer síkra szállt amellett, hogy legyen az Indiai-óceán a béke tengere, a békés együttműködés övezete. A földrésznek tehát nincsenek szükségei támaszpontokra, még kevésbé olyanokra, amelyeken veszélyes atomfegyvereket is tárolnak. A Pentagonnak szemet szúrt az is, hogy szovjet hajók néha baráti látogatást tesznek indiai kikötőkben. Ezzel kapcsolatban különféle koholmányokat eszel ki. Azzal azonban nem dicsek­szik, hogy amerikai hadihajók gyakran megfordulnak dél-af­rikai és más kikötőkben, s je­lenlétük egyáltalán nem udva­riassági látogatás Az viszont teljesen érthető, hogy a Szov­jetunió mint fekete-tengeri ál­lam Is igénybe veszi az Indiai- óceánon keresztül vezető útvo­nalakat. A Pentagon tervét egyértel­műen úgy magyarázzák, hogy a Polaris-rakéták jelenlétével az Afrika és Ázsia közti szige­ten meg akarja félemlíteni a térség nemzeti felszabadító mozgalmait, s különösen nagy Jelentőséget tulajdonít straté­giai jelenlétének a Szuezi-csa- torna várható megnyitása után. Ázsia népei joggal tiltakoz­nak a Pentagon eljárása miatt. E földrész népei érdekeinek csak egy távlat felel meg: ezt az ázsiai kollektív biztonsági rendszerre tett szovjet javaslat mutatja. L. L. tusok és feszültség-gócok fel­számolásával összefüggő kér­désekről tanácskoztak. Az ülés résztvevői ezenkívül megvitatták a Béke-világtanács jövőbeni feladatait, -valamint a világszervezetnek és a többi nemzetközi szervezet hatéko­nyabb együttműködésének for­máit. A küldöttek megválaszt­ják a BVT új irányító szerveit. Európa, Ázsia, Afrika és Dél- Amerlka speciális problémáival az egyes bizottságokban foglal­koztak. információcsere Berlin — Erich Honecker, a Német Szocialista Egységpárt Központi Bizottságának első tit­kára és az NDK-ban látogatá­son lévő Georges Marchais, a Francia Kommunista Párt főtit­kára február 11-én vélemény- és információcserét folytatott — közölte szerdai számában a Neues Deutschland, az NSZEP központi sajtóorgánuma. A két politikus a nemzetkö­zi helyzet, elsősorban Európa időszerű problémáiról, a kom­munista világmozgalom kérdé­seiről, valamint a Német Szo­cialista Egységpárt és a Fran­cia Kommunista Párt testvéri kapcsolatainak további megszi­lárdításáról tárgyalt. „Ténymegállapító körút” Kuala Lumpur — Tizennégy távol-keleti országot érintő „ténymegállapító körútja“ so­rán egynapos villámlátogatásra Kuala Lumpurba érkezett Ró­bert Ingersoll, az Egyesült Ál­lamok kelet-ázsiai és csendes­óceáni ügyekkel megbízott kül­ügyi államtitkára. Szerdán sajtóértekezleten nyilatkozott az Indokínai és ál­talában a délkelet-ázsiai hely­zetről. Elismerte, hogy Viet• namban naponkint megsértik a párizsi békemegállapodást, de az Egyesült Államok és a sai­goni kormányzat ezzel kapcso­latos felelősségéről . mélyen hallgatott. Az amerikai külügyi állam­titkár úgy nyilatkozott, hogy az Egyesült Államok délkelet­ázsiai térségében nem vállal az eddigieknél több katonai- kötelezettséget.

Next

/
Thumbnails
Contents