Új Szó, 1974. február (27. évfolyam, 27-50. szám)
1974-02-12 / 36. szám, kedd
0 J FILMEK MILYEN SZÍNŰ A SZERELEM (cseh) Zbunék Brynych több éves „pauza“ után ismét mai témához nyúlt: a fiatalok érzelmi világát állítja érdeklődésének fókuszába. A film cselekménye attraktív környezetben, egy ty-stúdiőban és egy korszerű vegyikombinátban játszódik. Itt dolgozik az alkotás fiatal szerelmespárja: Cyril, a tévériporter és Milena, kutajukkal és modern életszemléletükkel sikerül áthidalniuk, így az alkotó mindent „simára vasal“, csakhogy a cselekményt ezáltal megfosztotta a drámai konfliktustól. Véleménye szerint a problémák az életben különösebb nehézségek nélkül is megoldhatók. Kétségtelen, hogy a film derűs-mosolygós hangvétele, a Jaroslava Obermaierová és Václav Postránecký, a cseh film főszereplői. tómérnök. A két főhőst az alkotó még egy harmadikkal is „megtoldta“, így hagyományos szerelmi háromszög kerekedett a történetből. A szereplők munkája, környezete kétségkívül befolyásolja magatartásukat s meghatározza életszemléletüket és felfogásukat is. Az érzelmi életükben beállt válságos pillanatokat ésszerű gondolkozásmódszereplök „lezser“ magatartása rokonszenves, valahogy azonban mégis több őszinteséget, mélyebb érzelmeket várnánk tőlük. Az egyszerű történet — a film elején — talán többet ígért, mint ameny- nyit végül is adott, így aztán az új cseh film is csak a hasonló jellegű szokványos történetek sorát szaporítja. Cirkusz, Kisvárosi cirkusz, bohócok, az Országúton feledhetetlen figurái minduntalan visszatérnek, fel-felbukkannak Fellini filmjeiben. Mit akar mondani a művész ezekkel az artistákkal, clownokkal, mutatványosokkal? Kétségtelen, hogy nosztalgiát érez gyertargiáján áttör a diadal, a re ménység, a bizalom a cirkusz újjászületésében. Persze, a film első látásra egyszerű cirkusztörténeti dokumentumalkotásnak tűnik. A mesélő Fellini tűnődővé válik, a filmesből riporter lesz, felkerekedik, hogy az elveszett Jelcaet FelH^ Bohueok című filmjéből mekkori szerelme, a cirkusz világa iránt, amint azt a Bohócok bevezető képsorai is sejtetik. (A kisfiú Fellini éjszaka az ablakon át figyeli a cirkusz érkézését, szorongva nézi a sátor felállítását, majd a játékot, a bohócok robusztus, nyers játékát.} A színes, eredetileg tévéfilmnek készült alkotás a vissza-visszatérő nosztalgia ki- csúcsosodása. Fellini mintha búcsúzna ettől a harsány világtól; a záró jelenet, a pompás, tragikus-groteszk gyászmenet, a bohóc temetése — gyász és diadal egyben. A régi nagy bohócok és tréfacsiná- jók gyászolása s a cirkusz, az élő és újjászülető cirkusz ünneplése, mert ebben a megrendezett temetésben — mely a pirkuszok végét sejteti — a mester érzelmes-fájdalmas lenevetés, a bohócok nyomába eredjen. Fellini elindul stábjával, felkeresi az elmúlt idők nagy artistacsaládjait, híres bohócait, jár Olaszországban, majd Párizsban. Megismerjük a különböző cirkusziskolákat, stílusokat. Tekinthetjük tehát a filmet dokumentumalkotásnak, valamint a mester gyógyíthatatlan nosztalgiájának is, a Bohócok azonban feltétlenül több egy szubjektív „önvallomásnál“: a humanista művész alkotásában a clown alakja ugyanis társadalmi jelkép; tiltakozás a nyugati világ elidegenedett formái ellen, amelybe az érzelmes ember nem tud beilleszkedni. Érdekes film: elemző, szubjektív, drasztikus; riport is, dokumentum is, jelkép is. Sajátos Fellini-film. —ym — Új televíziós játékok A következő hetekben, hónapokban jó néhány új tv-já- ték kerül a budapesti televízió képernyőjére. Illyés Gyula Ozorai példa című drámájából Kardos Ferencz készített filmet. Megöli-e Vitok Pál Cserepes Margitot? Az izgalmas kérdés kapcsán Fejes Endre drámája természetesen másról és többről is beszél. A bemutatók között szerepel Lövik Károly Feje fölött holló című tv-játéka. Ilf és Petrov ötlete nyomán készült az Aranyborjú című, háromrészes film. A KÖZLEKEDÉS ELLENSÉGE — A SÍKOS ÚT A közlekedési eszközök számának rohamos növekedése és várható fokozódása számos közlekedési problémát okoz. Közéjük tartozik — napjainkban is — az utak síkossága. Ez télen különösen sok veszéllyel jár, bár — s ezt fontos hangsúlyozni — az egész év folyamán megérdemli figyelmünket. A síkosság még akkor is, amikor nem jelent veszélyt, nagymértékben meglassítja és akadályozhatja a közlekedést. Okkal és joggal merül I fel tehát a kérdés: mitől lehet síkos az út, j mikor kell felkészülnünk erre a veszélyre. • Elsősorban az esőt kell megemlítenünk, hiszen a hőmérséklet még télen sincs mindig a fagypont alatt, s ezért a csapadék ekkor sem mindig hó alakjában hull le. Míg azonban nyáron - hála a melegnek, a napsütésnek és a szélnek — az eső áztatta út gyorsan felszárad, télen (olykor az eső után napokig is!) nyálkás, csúszós marad. Ilyenkor csodálkozva kérdezzük: „Hogyan lehetséges az, hogy már napok óta nem hullott semmiféle csapadék, és mégis nedves az úttest?“ Ennek a jelenségnek az a magyarázata, hogy télen alacsony a hőmérséklet, és ilyenkor a levegő jóval kevesebb vízpárát képes magában tartani, azaz igen hamar j eléri a telítettség állapotát, és emiatt a fölösleges vízpára kicsapódik. A telítettség másik hatása pedig az, hogy ilyenkor nincsen párolgás, vagy csak nagyon kevés van. Ezért marad oly sokáig nedves az úttest télen. Minél gyengébben áztatja az utat az eső, annál veszélyesebb, mert az út csúszósabb, nyálkásabb. A közlekedés szempontjából tehát a kevés eső veszélyesebb, rnint a sok! Az utóbbi ugyanis lemossa a sarat, és szinte megtisztítja az utat. Olykor előfordul, hogy bár az ég teljesen felhőtlen, derült, mégis — estefelé vagy hajnalban — egyszerre csak nedvessé válik az úr. Ez a jelenség a harmatképződés. Oka az, hogy u lehűlés következtében a talajjal közvetlenül érintkező levegő túltelítetté válik. A kicsapódó fölösleges vízpára teszi nedvessé az úttestet. Van persze vízpára az út mellett is: a földeken, a mezőn, csakhogy ott nem vesszük észre. De ha jól megnézzük, látjuk, hogy csillog a füvön! Szerencsére, amilyen gyorsan jön, olyan hamar el is tűnik: elpárolog! Veszélyes lehet azonban olyankor, ha megjelenése előtt tartósan száraz idő volt, és sok por gyűlt össze az utakon. Ilyenkor csúszóssá teszi az úttestet. Tudni kell még róla, hogy napszakos jelenség — csak estétől hajnalig fordul elő. Bizonyos szempontból veszélyesebb a harmatnál „ikertestvére“, a dér. Ez ugyanis síkosabb, mert finom jégkristályok halmaza. Annyival mégis kevésbé veszélyes, hogy feltűnést keltő fehérségével, csillogásával felhívja magára a figyelmet, és óvatosságra int. Dér csak fagypont alatti hőmérsékleten keletkezik, és azonnal szilárd alakban csapódik ki. Derült, csendes időben szokott megjelenni, a hajnali vagy esti órákban. Akárcsak a harmat, ez is gyorsan eltűnik, elpárolog. Az azonban tévedés — pedig sokan hiszik —, hogy a dér „megfagyott harmat“ (ezért is nevezik hóharmatnak). Mint említettük, a dér a láthatatlan vízgőzből úgy keletkezik, bogy ez a cseppfolyós halmazállapotot kikerülve alakul át látható, szilárd halmazállapotú anyaggá. Kora ősztől késő tavaszig kell számolni vele! Veszélyes jelenség a ködszitál ás, más néven ködszemerkélés. Ez erősen — és főleg tartósan! — nedvessé és ezzel síkossá változtatja az utakat. A nap bármely szakában előfordulhat. A ködszitálás veszélyességét csak növeli az, hogy ilyenkor a látási viszonyok is jelentős mértékben romlanak. Akkor is fokozódik a síkosság, ha az eső áztatta nedves utat erősebb lehűlés éri — a hőmérséklet a fagypont alá süllyed —, és ettől a nedvesség megfagy, azaz jégbevonat képződik. Különös módon nem az erős, hanem az egészen gyenge fagy a legveszélyesebb. Ez ugyanis nem mindenütt egyformán mutatkozik, és már a legkisebb magasságkülönbség is más útviszonyokat teremt. De egyébként is megtévesztő a gyengébb fagy, mert csak közvetlenül a talaj közelében érvényesül, embermagassügban már nem. Mivel a talaj mentén és az embermagasságban uralkodó hőmérséklet között több foknyi különbség is lehet, ki gondolna ilyenkor arra, hogy az úton a víz megfagy?. Pedig gondolni kell rá! A meteorológia régen tudja, liogy olykor egy-egy kis területen belül is nagy hőmérsékleti különbségek adódhatnak. Különösen magasságkülönbségek esetében kell erre nagy figyelmet fordítani: a hőmérséklet már 50—100 méteres szintkülönbség esetében is észrevehetően változik. Jóval veszélyesebb a helyzet olyankor, ha erősen lehűlt, úgynevezett hideg eső, túlhűlt eső hull a fagypontig vagy az alá hűlt útszakaszra. Ebben az esetben a lehulló eső azonnal megfagy, és tükörsima jeges bevonatot, jégpáncélt alkot. Ez a jól Ismert őnos eső. Olykor ólmos esőnek is nevezik. Az őnos eső létrejöttének az a föltétele, hogy a magasban délnyugat, dél vagy délkelet felől érkező meleg levegő áramoljon az alul elhelyezkedő hidegebb levegőtömeg fölé. Ilyenkor a magasban megindul az esőképződés, az esőcseppek erősen lehűlt, jóval fagypont alatti lég. rétegen hullanak keresztül, de ott nem fagynak meg, hanem mint túlhűlt cseppek jutnak le a fagypont alá hűlt talajig, s ott rögtön jégpáncéllá fagynak. Az ónos eső alkotta jégbevonat legtöbbször tükörsima, és olykor vékony (2—3 millimétertől 5 cm-ig), hogy az úttest még jól látszik rajta keresztül, mintha üveg mögül néznénk. Ez fokozza a veszélyt, mert megtéveszt. Ha a tetejében véletlenül ilyenkor süt ki a Nap is, a Nap alacsony állása miatt a jeges felület erősen tükröz, vakít és kápráztat, s így is növeli a veszélyt. Ha túlhűlt esőcseppek közé hókristályok is keverednek, és a talajon együtt fagynak meg, a jégbevonat nem olyan áttetsző, hanem egy kissé homályos — a katedrálüveghez hasonlít —, és ami a legfontosabb: felülete nem tükörsima, hanem egy kissé recés. A közlekedés szempontjából a legveszélyesebb a mínusz 4 és a plusz 4 fok közötti hőmérséklet. Az ónos eső leggyakrabban 0 és mínusz 1 fok között keletkezik. Ha nagyon sokáig tart, és az úttestet borító jeges bevonat gyorsan növekedve nagy vastagságot ér el, jégviharnak is ne. vezik, s ez a név valóban jól kifejezi az így előálló súlyos helyzetet. A statisztika szerint a közlekedési baleseteknek tekintélyes hányada a jeges utak következménye. Ennek létrejöttére leggyakrabban éppen most — februárban — márciusban — kell számítanunk. Előfordul, hogy a lehulló vízcseppek a legalsó fagyos légrétegben megfagynak, és nedves, puha, átlátszó kis gömböcskék alakjában hullanak le az útestre. Ez már nem ónos eső, hanem jeges eső. Ha minden csepp teljesen jéggé fagy, és így ér le a földre, fagyott eső a neve. Ezek is síkossá tehetik az úttestet, de mivel a jégszemek többnyire legurulnak a mélyebben fekvő oldalárkokba, és ott gyűlnek össze, ez a jelenség közel sem olyan veszélyes, mint az ónos 0Ut). A síkosság okai között meg kell emlékeznünk a zúzmaráról is. Ez azoknak a finom jégkristályoknak a milliárdjaiból áll, amelyek a melegebb levegőből a légáramlás útjában álló erősen lehűlt tárgyakra rakódnak le. Ezért a zúzmara inkább a fákra, bokrokra, vezetékekre és épületekre telepszik, de előfordulhat, hogy az áramlással szembekerülő útszakaszt lep el. Ez a jelenség különösen hegyvidéken fordul elő. Sokkal nagyobb veszélyt okozha! azonban akkor, ha az útszéli fákról vagy az út fölött áthaladó vezetékekről hullnak az úttestre a finom jégkristályok, mert erre nem számíthatunk. Leggyakrabban persze a havazás miatt válik síkossá az út. Különösen veszélyes akkor, ha jeges útszakaszra friss hó hull vékony rétegben: ez ugyanis megtéveszti az embert, eltakarja a hó alatt a csúszós jeget, és így sok súlyos balesetet okoz. Mint látható, sokféle ok előidézheti a síkosságot. Mindebből a közlekedő, elsősorban a járművet vezető ember számára az a legfontosabb következtetés, hogy — főként ezekben a hetekben — még óvatosabbnak kell lennie. 4000 ÉVES „LELTÁRKÖNYVEK” Mariban, a négyezer éves mezopotámiai város palotájának egyik szobájában negyven évvel ezelőtt a feltárási munkálatok alkalmával tömegesen kerültek elő feliratos agyagtáblák. Az azóta eltelt idő alatt a mintegy 22 000 ékírásos agyagtábla szövegéből kb. 1400-et sikerült megfejteni. Kiderült, hogy túlnyomó részben kereskedelmi levelek és feljegyzések. Azonkívül feljegyezték rájuk a mindennapi élet gazdasági vonatkozású eseményeit: a raktár készleteit, a beérkező és a kiszállított árukat. Egyesek átvételi elismervényként szolgáltak. A lapokat eredetileg fonatos kosarakban helyezték el, tartalom szerint csoportosítva. A kosár már rég elporladt, de a lapok majdnem eredeti csoportosításban kerültek elő, Mari városa a mai Tell-Harirl nevű település közelében terült el. Az ékírásos agyaglapok azért jelentősek, mert így egy négyezer évvel ezelőtti város mindennapi életébe sikerült bepillantanunk. A táblácskák nem egyazon korból származnak. 84 abból a korból való, amikor a mari királyság az asszírok fennhatósága alá került. Ezek egy maribeli „illatszertár“ feljegyzéseit tartalmazzák. Megtudjuk belőlük, hogy hányféle kenetet, olajat tartottak raktáron a mari „drogériában“. Akadt közöttük cédrus-, mirtuszéi ciprusolaj. Ezeket részben kozmetikai, részben gyógyító hatásuk miatt vásárolták. A feliratos kövek egy másik csoportja a királyi háztartás adatait tartalmazza. Ezek kb. 20 évvel későbbi korból származnak, amikor az ország politikai helyzete megváltozott: felszabadult, önállóvá lett. A királyi háztartás konyhájának feljegyzéseit aprólékos gondossággal vezették. A „király asztalára“ naponta (I) 79—976 liternek megfelelő mennyiséget szállítottak, aszerint, hogy hányán étkeztek aznap az udvarban. Egy főre napi 1 liter zöldség-, illetve gabonaadag jutott. Más táblákon a királyi palota tisztségviselőinek felsorolása olvasható, címükkel, rangjukkal, kötelességeik megjelölésével. A feliratok női írnókokról, titkárnőkről is beszámolnak. Mariban listát vezettek a palota hölgyeiről: a táncosnőkről, a „kis énekesnőkről“ stb. A felsorolás élén a királynő áll, utána sorrendben a király leánya, majd három ágyasa. (dj) BOHÓCOK _______________________________________(olasz)
