Új Szó, 1974. február (27. évfolyam, 27-50. szám)

1974-02-11 / 35. szám, hétfő

EGY HIT A BELPOLITIKÁBAN A kommunistáik értékelik munkájukat A múlt hét nem bővelke­dett látványos eseményekben, inkább a tömeges jellegű bel­politikai események dominál­tak. Pártunk alapszervezetei­ben a múlt héten is teljes ütemben folytak az értékelő taggyűlések, amelyekről a párt sajtószervei rendszeresen tá­jékoztatják a széles körű nyil­vánosságot. Az üzemekben, a községekben és az utcai párt- szervezetekben egyaránt ala­pos előkészítés előzte meg az értékelő taggyűléseket. Ennek eredményeképpen a kommu­nisták tárgyalásait a nagyfo­kú konkrétság jellemzi a he­lyi viszonyok elemzésében, az elért eredmények felmérésé­ben és a munkatervekben a további feladatok meghatáro­zásában. Az értékelő taggyű­lések minden bizonnyal nagy­ban hozzájárulnak a pártszer- vek és -szervezetek tevékeny­ségének további fejlesztésé­hez, s a tavalyi munka jó tapasztalatai kétségkívül elő­segítik a bevált munkaformák és -módszerek terjesztését, a pártélet színvonalának és a munka hatékonyságának nö­velését. Az értékelő taggyűlések azt tanúsítják, hogy az elmúlt esz­tendőben jelentős fejlődést ért el a pártmunka, a párt­szervek és -szervezetek akti­vitása és akcióképessége, a politikai tömegmunka. Az ér­tékelő taggyűlések tárgyalásai azt is igazolják, hogy a párt- szervezetek tevékenysége a legtöbb helyen nagyon szoros kapcsolatban van az illető munkahely életével, feladatai­nak teljesítésével. A párttag­ság aktivitása az értékelő tag­gyűléseken való részvételben és a vitában is megmutatko­zik. A Bratislava-vidéki járás­ban például az eddigi átlagos megjelenés meghaladta a 93 százalékot és a vitában a jer lenlevők mintegy negyven szá­zaléka vett részt. A flileki Kovosmalt - lemezosztályán a többi között a tagság minősé­gi színvonala rendszeres eme­lésére vonatkozó határozat teljesítésének eredményeiről is szóltak. A tavalyi évzáró taggyűlés óta hét fiatalt vet­tek fel párttagjelöltnek, az idén pedig tizennégy fiatal felvételét készítik elő. A Tú­ród Gépgyárak bratislavai üzemének második alapszer­vezetében a tavalyi munka ér­tékelésénél a kommunisták bírálóan mutattak rá a terme­lésben előfordult hibákra és fogyatékosságokra, amelyek kedvezőtlenül befolyásolták a gazdasági eredményeket. A szakszervezeti tagok is tanácskoznak Ezekben a naponkban a te­tőfokukat érik az FSZM alap­szervezeteinek évzáró taggyű­lései és konferenciái is. Az elmúlt héten számos nagy­üzemünkben a felsőbb párt­ós szakszervezeti szervek kép­viselőinek jelenlétében tartot­ták meg a szakszervezeti ta­gok tanácskozását. A komáro­mi Steiner Gábor Szlovák Ha­jógyár szakszervezeti konfe­renciáján részt vett Herbert Ďurkovič, az SZLKP KB Elnök­ségének tagja, az SZNT alel­nöke is. A hajógyár szakszer­vezeti tagjai mélyrehatóan ér­tékelték múlt évi munkájuk eredményét és részletesen foglalkoztak az aktivitás ez évi tervével. Herbert Ďurko­vič elvtárs felszólalásában szélesebb összefüggéseiben is­mertette a komáromi szak- szervezeti tagokkal népgazda­ságunk alapvető kérdéseit. Az FSZM évzáró tárgyalásai azt is megmutatják, hogy a több milliós taglétszámú leg­nagyobb tömegszervezetünk aktivitása az elmúlt időszak­ban lényegesen növekedett. Az évzáró taggyűléseken és konferenciákon megvitatják, hogy az FSZM alapszervezeted szocialista társadalmunkban miképpen váltják valóra a szakszervezetek küldetése le­nini értelmezésének alapel­veit, hogyan teljesítik a CSKP XIV. kongresszusának és a szakszervezetek VIII. kong­resszusának határozatait. A gyűléseken a termelési és a politikai nevelési feladatokon kívül behatóan foglalkoznak a dolgozók szocialista igényei­nek kielégítésével kapcsolatos kérdésekkel is. Ezen a téren is egyre javul a szakszerveze­tek tevékenysége, azonban számos helyen bírálóan mu­tatnak rá a tapasztalható fo­gyatékosságokra. Az évzáró taggyűléseken nagy gondot fordítanak a dolgozók munka­kezdeményezésének fejleszté­sével összefüggő teendőkre is, és a dolgozók sok helyen új szocialista kötelezettségválla­lásokat jelentenek be a Szlo­vák Nemzeti Felkelés és ha­zánk felszabadítása 30. évfor­dulójának tiszteletére. Jelentős évforduló A Nemzetgyűlés huszonöt évvel ezelőtt fogadta el azt a fontos törvényt, amely hazánk népe kezébe adta a bírósági tevékenység gyakorlását. Ne­gyed évszázaddal ezelőtt kez­dődött meg a csehszlovákiai népi bíráskodás szervei kiépí­tésének Időszaka. A reakció felett 1948 februárjában ara­tott győzelem után feltétlenül biztosítania kellett szocialista építőmunkánk eredményeinek, a dolgozók szocialista vívmá­nyainak védelmét. Ezt a célt szolgálta a bíráskodás népivé tételéről szóló törvény, amely­nek eredményeképpen törté­nelmünkben először a dolgozó nép szolgálatába álltak a bí­róságok. A jelentős évforduló alkal­mából a CSKP KB és az SZLKP KB küldöttségének je­lenlétében ünnepi ülést tar­tott az SZSZK igazságügyi mi­niszterének kollégiuma. Dr. Pavol Király igazságügyi mi­niszter beszédében hangsú­lyozta, hogy a szocialista tör­vényekkel felfegyverzett népi bíráskodásunk fontos szerepet játszott társadalmunk szocia­lista átépítésében. Az ünnepi ülésen beszédet mondott Peter Colotka szlo­vák miniszterelnök, a pártkül­döttség vezetője is. Rámuta­tott, hogy a munkásosztály ál­dozatos küzdelmének egyik jelentős eredményeképpen alakulhatott ki az új szocia­lista jogrend. A lenini elvek­nek megfelelően bekapcsol­ták a dolgozók tömegeit az ál­lamigazgatásba, a törvények alkotásába és végrehajtásába, s a bíróságok munkájába. Hangoztatta, hogy a XIV. kongresszus határozatai fel­adatunkul adják a bírósági szervek tevékenységének to- v'bbl sokoldalú tökéletesíté­sét. Kiemelte a megelőző tevé­kenység javításának és kiszé­lesítésének jelentőségét. Parasztfiatalotk országos találkozója Hazánk minden részéből öt­százötven falusi fiatal gyűlt össze Prágában a parasztfiata­lok X. országos találkozójára. Az egy hétig tartó, immár ha­gyományos akció programja ezúttal is nagyon gazdag volt: gyárakban, kutatóintézetek­ben, szerkesztőségekben, kul­turális intézményekben tett látogatások, tapasztalatcserék és a központi szervek tiszt­ségviselői, valamint vezető dolgozóival tartott beszélgeté­sek szerepeltek a többi kö­zött a találkozó műsorán. Be­fejezésül országos aktívaérte­kezletet rendeztek, amelyen Jan Baryl elvtárs, a CSKP Köz­ponti Bizottságának titkára méltatta a paraszlfiataloknak szocialista mezőgazdasági ter­melésünk fejlesztésében vég­zett kezdeményező, érdemdús munkáját és szólott jövőbeni feladatairól is. Nagyra érté­kelte a fiatalok aktivitását a XIV. pártkongresszuson kitű­zött feladatok következetes megvalósításában. Kiemelte azt a tényt, hogy mezőgazda­ságunkban rohamosan növek­szik a szakképzett munka részaránya és további szük­séglete. Pártunk és kormá­nyunk ezért sokoldalúan gon­doskodik a fiatal mezőgazda- sági szakemberek neveléséről. (gál) A második világháború egy kevéssé ismert ténye Olajvezeték az ostromolt leningrádban „A Ladoga-tóban lerakott olajvezeték jelentős szerepet játszott a leningrádi csatában, mert bizonyos ponton áttörte a blokádot. A körülzárt Lenin- grádba ezen az olajvezetéken száz- és százezer tonna olaj ju­tott el“ — ezekkel a szavakkal értékelte az olajvezeték jelen­tőségét A. V. Hrulov tábornok, a Vörös Hadsereg hadtápfőnö­ke. Mi is volt a története ezen olajvezeték keletkezésének és építésének, amely oly nagy sze­repet játszott a körülzárt város élelmiszerellátását biztosító s u Ladoga-tó jegén lebonyolított szállítmányok mellett? Az olaj­vezeték megépítésének ötlete a körülzárt városban született meg, mivel a ladoga-tói flottilla és a város üzemanyagellátása elégtelen volt. Az előzetes ter­vek jóváhagyása után kidolgoz­ták a részletes tervet, s ezt jó­váhagyás végett az állami hon­védelmi bizottság elé terjesz­tették. Ez 1942. április 25-én jóváhagyta a tervet és határo­zatot hozott az olajvezeték gyors ütemű megépítéséről, amelynek tervdokumentációját az olajellátási főigazgatóság moszkvai szervező-intézetének kellett elkészítenie. Az építés­sel az építőipari népbiztosságot bízták meg. Egyszersmind úgy határoztak, hogy az építkezés­hez és az üzemeltetéshez szük­séges anyagot a helyszínen kell beszerezni... Az olajvezeték építéséhez késlekedés nélkül hozzákezd­tek, rendelkezésre állt a szük­séges anyag is — tíz centimé­ter átmérőjű csövek az izsori üzemben, szivattyúberendezések a Vaszilij-szigelen, tartályok az óla jf inom í t ó-tel epen. M oszk va i és leningrádi szakemberek ki­dolgozták az olajvezeték opti­mális útvonalát — ez a tó kele­ti partján álló Koredzsa világí­tótoronnyal szemben levő ho- mokpadon épült szivattyúállo­mástól a Ladoga-tavon keresz­tül a nyugati parton levő Kok- karevó falu körzetére vezetett. Ezt elhagyva a Boriszovu Griva szivattyúállomásig a vezetéket hagyományos módon a földbe kellett lerakni. Valamennyi szakaszon egy- időben indult meg a munka. A csöveket előbb 200, majd 1000 méter hosszúságú vezet éjiekké hegesztették össze, majd nyo­máspróba és forró aszfalttal való szigetelés után mozdony után kötött daruval húzták őket a tóhoz, innen pedig vontatóha- jóval a lesüllyesztés helyére. Az olajvezeték hossza 35 kilo­métert tett ki; 26 kilométer cső­vezeték húzódott a Ladoga-tó fenekén, egyes helyeken 12 mé­teres mélységben. A csővezeték építését rekordidő alatt végez­ték el. Az építők közül legin­kább kitüntették magukat a szerelővállalatok dolgozói és a hadsereg műszaki alakulatai­nak, főképp a 27. műszaki épí­tőcsoportnak a tagjai, ahol V. K. Karpov ezredes volt a főmér­nök. Az első üzemanyag 1942. jú­nius 18-án érkezett meg a kö­rülzárt városba. Az olajvezeték sebezhetetlen volt, nem okozha­tott kárt benne sem légi bom­bázás, sem tüzérségi tűz, s fo­kozatosan biztosította a harcoló csapatok és a város üzem­anyaggal, fűtőolajjal, benzinnel, kerozinnal stb. való ellátását Az üzemeltetést egy különleges munkacsoport gondjaira bízták, I. N. Votronyikov vezetésével. Ennek dolgozói kifogástalanul teljesítették feladataikat és fo­kozatosan sikerült növelniük az olajvezeték tervezett kapacitá­sát — a tervezett 300 tonna he­lyett 24 óránként 430—435 ton­nát szállítottak. Az olajvezeték csökkentette a város lakosainak ellátási ne­hézségeit és biztosította a har­coló alakulatok üzemanyag­szükségleteit. Ennek következ­tében sikerült nagyobb üzem­anyag-tartalékokat biztosítani a támadó hadműveletekhez, ame­lyek meghozták Leningrád, a hős város blokádjának felszá­molását. —amö— Lehet rá számítani Antal Lászlót az éjszakai mű­szak utáni alvásából keltettük fel. Kimosta szeméből az ál­mot, majd katonásan felöltö­zött, s csak annyit mondott: mehetünk. Azt gondolta, hogy a népi milícia parancsnoksága rendelt el riadót, vagy esetleg valamelyik munkatársát kell helyettesítenie. Huszonnyolc éve dolgozik a gyárban, 14 éve tagja a munkásőrségnek, így tehát megszokta, hogy pihené­sét megzavarják. — Édesapám is itt dolgozott a Gemerská Hőrka-i (gömör- horkai) Papír- és Cellulózgyár­ban — kezdi el a beszélgetést. A nyolc gyerek közül én vol­tam a legfiatalabb. Az iskola elvégzése után géplakatos­szakmát tanultam. A tényleges katonai szolgálat befejeztével ismét itt folytattam a munkát. Az üzem a szívemhez nőtt. Munkahelyén szorgalmasan dolgozott. Teltek a hetek, az évek. Aztán következett a szá­mára eseménydűs 1957-es év. Felvették a pártba, tagja lett a népi milíciának és megnő­sült. Felesége is az üzemben dolgozik, sőt ma már a fia is, aki a villamosszakmát igyek­szik elsajátítani. — A februári események részleteit az idősebb elvtársak­tól hallottam, habár mint 16 éves fiú egy-két körülöttem történt dologra magam is fel­figyeltem — mondja. Az üze­münkben akkor fegyvert fogó munkások nagy része ma már nyugdíjas. Most rajtunk, fiata­lokon a sor, hogy bebizonyít­suk: a februári szellem ben­nünk is él, hogy a munkásha­talom védelmezői vagyunk. Több éven keresztül az üzemi egység parancsnokhelyettesi tisztségét töltötte be, ma raj- parancsnok. A rendszeres gya­korlatokon kívül a járási mé­retű parancsnoki továbbképző gyakorlaton is részt kell ven­nie. Tagja az egység lövész- versenyrajának, amely a járási és a kerületi versenyeken is jó helyezést ért el. Szorgal­máért, kitartó munkájáért megkapta a „Haza szolgála­táért“ érmet. — Életem legjelentősebb ese­ményei közé tartozik az a pil­lanat, amikor tavaly az egyik munkásőr társammal Bratisla­vában egységünk nevében át­vettük a „Győzelmes Február Érdemrendet“ emlékszik vissza. — Ekkor láttam, meggyőződ­hettem arról, hogy a népi mi­lícia munkáját országszerte megbecsülik. Ez igazán jólesett. Antal László 1970-től moz­donyvezető az üzemben. Négy műszakban dolgozik. Gyakran előfordul, hogy 16 órát tölt el a gépen, mert amikor valaki A víz alatt partot ért a harckocsi megbetegszik, vagy szabadság­ra megy, ő szó nélkül helyette­síti. A munkaszüneti napokon is bármikor az üzem rendelke­zésére áll. Pedfg odahaza is akad munkája a ház körül, a gyümölcsösben. Mindezek mel­lett szenvedélyes vadász. Mint munkásőr, a részleg pártcso- portjánnk az elnöke, igyekszik példát mutatni munkatársai­nak. — Amíg egészségem engedi és szükség lesz rám, nem ve­tem le az egyenruhát — mond­ja. — A gyárból sincs szándé­kom elmenni. Amint látom, a fiam is itt ereszt gyökeret. Bí­zom abban, hogy egykor majd apja példáját követi, s lesz ki­nek átadni a stafétabotot. Ez a 42 éves barna fiatal ember a falu fejlesztéséből, csinosításából is kiveszi a ré­szét. Ez évben 40 órai brigád­munka ledolgozására tett ígé­retet. Egy részét a Polgári Honvédelmi Szövetség helyi szervezetének az önsegélyes autójavító műhely építésénél dolgozza le, mint a szövetség tagja, jóllehet nincs autója. — Az embernek a magán­életében is terveznie kell, más­képpen egyoldalúvá válik az élet — mondja. — Nemrég fe­jeztem be családi házam építé­sét, a közeljövőben már a gye­rekek részére kezdjük meg a lakásépítést. Hadd legyen köny- nyebb, jobb és szebb az ő éle­tük, mint az enyém volt. N. J. Példát mutat Prágához közel fekvő város­ban tölti tényleges katonai szol­gálatát Zolczer János Balog nad Ipľom-i (ipolybalogi) lakos. Idehaza a buzitkai mezőgazda- sági gépjavító szakiskola tanu­lójaként benevezett a „legjobb mezőgazdasági gépjavító“ or­szágos versenybe. Eljutott a verseny szlovákiai fordulójába. A negyedik helyen végzett, amiért kéthetes szovjetunióbeli utazáson vett részt. A segéd­levél megszerzése után a helyi Új Élet Efsz-ben dolgozott, aho­vá a jövő év tavaszán, a le­szerelés után visszatér. — Az otthontól való búcsú, az újoncélet első napjai nehe­zen teltek el — mondja. — Ma már megszoktam a kato­naéletet. A „Példás egység“ és a „Pél­dás katona“, valamint a „Fesz­tiváljelvény“ tulajdonosa. Az alakulatnál a SZISZ gazdasági és kultúrfelelőse. Szereti a sportot, arait az is bizonyít, hogy az egység úszóversenyón a harmadik helyen végzett. Z. B.

Next

/
Thumbnails
Contents