Új Szó, 1974. február (27. évfolyam, 27-50. szám)
1974-02-10 / 6. szám, Vasárnapi Új Szó
A gilisztamamát: kérdezi a gilisztafiu: — Hoi van apa? Elment horgászni .... gľ'lľedľ^angof gyáros beleszeret egy b a I e rinába. De nagy on n ci k e d ve eík ö' I ten i a va Y- Már hogyne volna, drágám _ feleli a balerina. — Nagyon szívesen. De én úgy gondolom, hogy velem együtt elkölteni!- Hát persze, ho^y, y^led együtt drágám! — De én úgy gondolom, hogy velem együtt, égy életen át. . — Ö, egyetlen kincsem, én azt hiszem, hogy annyi időre azérí rtem lesz szükség. SZÖVEG nélkül MEGNYUGTATÓ VÁLASZ A lakás új bérlője aggodalmaskodva szemléli a nappali padlóján éktelenkedő pocsolyát. — Gyakran előfordul, hogy a tetőről becsorog a víz a szobába? — kérdi. A tulajdonos magabiztosan válaszolja: — Csak ha esik az eső, uram. HŰTLENSÉG — A feleségem hűtle-nné vált. — Hát ezt meg miből gondolod? — Levelet írt nekem. — Dehát, az még nem hűtlenség! — Igen ám, csakhogy ő a levelében arra az apróhirdetésemre válaszolt, amelyben előítéletektől mentes hölgypart- ner ismeretségét kerestem ... FELELET Vita közben így szól a férj a feleséghez: — Miért beszélsz úgy, mint egy idióta? — Azért, hogy megérthess! ÍElek Tibor rajza) I SZÖVEG NÉLKÜL (Smrke rajza) IRODÁBAN — Képzelje, tegnap este tíz óráig maradtam bent az irodában! — újságolja Kovács egy ismerősének. — Ugyan! Hát nem akadt senki, aki előbb felébresztette volna? ITALOS ÜGY A feleség türelmetlenül sürgeti telefonon az ügyeletes orvost: — Siessen, drága doktor úr! Születésnapot ünnepeltünk, s a férjem szörnyű állapotban van!... — Fehér egereket lát, nemde? — kérdi az orvos. — Már hogy a csudába ne! Hiszen hemzseg tőlük a lakás! női — Moncfck Jack, miért jársí ű ^leségeddel olyan gyakran az éjszakai klubba? — Mert ez az egyet? len szórakozóhely, amelyik még nyitva van, mire a feleségem befejezi az öltözködést, — Angéla, téged keresnek! (Daily Mirror) IRODALM* SZERKESZTŐ- Nem rossz, amit hozott, barátom, de nem tudna egy kicsit rövidebben írni? . . (Balázs - Pjri Balázs rajza) SZÖVEG NÉLKÜL (Gabriel Levický1 rajza f 1974 II. 10. 19 — Fújd ki teljesen a tüdődből a levegőt — szólt hozzám Prém Alfréd séta közben —, mialatt magadban körülbelül tízig számolsz. Aztán az orrodon keresztül szép lassan szívd tele megint jó friss ájerrell Tartsd bent mindaddig, amíg magadban újra tízig számolsz! Ezt követően a fogad közt szűrve, óvatosan kiengeded az elhasznált levegőt. Fő, hogy ütemesen csináld! A számolásban később felmehetsz 15 — 20 — 30 —- 50-ig. A határ itt csak a csillagos ég leheti Ez a légzési gyakorlat felfrissíti az izmaidat, megtisztítja a véredet, kicseréli az agysejtjeidet. A gyakorlatot aztán közösen is kipróbáltuk, együtt szívtuk, fújtuk, sziszegtük a környező gyárak füstjétől, kormától tisztának a legkevésbé sem mondható levegőt, miközben Prém kitartóan magyarázta a jógagyakorlatok áldásos következményeit. Vakon hittem neki, mert azt már egy látogatásom alkalmával, a saját otthonában Is volt szerencsém taapsztalni, hogy rendkívül jártas a jógi tudományokban. Szórakoztatásunkra kerek negyedóráig állt fejtetőn a zongora tükörsima fedelén — minden támaszték nélkül —, majd e szédületes produkció után lóíuszülésben fogyasztotta el petrezselyem zöldjéből és némi nyers káposztalevélből álló szerény, bicsérdista vacsoráját. S mindezt betetőzve, szokásos csészényi indiai teáját pedig göngyölt ruszlira emlékeztető testtartásban itta meg. —i Tíz éve űzöm a jógát — mélázott el s bár ma ötvenhárom éves vagyok, de frisseségben nem cserélnék egy huszonöt éves tacskóval sem, barátoml Az idegeim pedig olyan erősek, mint az új dunai híd merevítő kábelei. A lélegzési gyakorlattól enyhén zihált, s finom, apró verejtékcsöppek lepték el homlokát kalapja karimája latt. — Ez azonban még semmi — kiáltott fel hirtelen élénkséggel, majd kotorászni kezdett a zsebében. Sztaniolpapírba csomagolt tablettát kínált felém a tenyerén: — Ezt kóstold meg! Bizalmatlanul méregettem őt is, meg a tablettát is, amely olyan volt, mint egy darabka, ezüstpapírba burkolt csokoládékocka. — Ne félj tőle! — unszolt. — Ez korunk egyik csodálatos vívmánya: űrhajós eledel. Már nálunk is folyik kísérleti gyártása az egyik élelmiszerkutató intézetben, ahol a sógorom minőségi ellenőr. Tőle kapom rendszeresen. Ez a kis kocka % 1400—1500 kalóriát tartalmaz, s benne van mindama zsír, fehérje, szénhidrát és vitamin, amire a normális emberi szervezetnek szüksége van. Egy kiadós ebéd vagy vacsora — egyetlen tablettában! S amellett egyenletes kondícióban tartja az embert, fogyasztása egyaránt kiküszöböli az alultápláltságot és az elhízást. Nem óriási? Mit megtakarítunk munkában és anyagban! Azonfelül, hogy tömeges forgalomba hozatalával egyszer s mindenkorra megszűnik az éhínség a föld legelmaradottabb vidékein is, a felszabadult szántóföldeket teleépíthetik nyaralókkal, üdülőtelepekkel, sportlétesítményekkel, és hatalmas vadászrületeket hozhatnak létre rajtuk, mert a jövő élelmiszergyártása már laboratóriumokban megy végbe. És persze a rét er át okát is lerombolják. Hiszen érted, nem? Nem akartam kiábrándítani Prémet azzal a közléssel, hogy már az amerikai űrkutatási központ is abbahagyta az ilyen tápszerek alkalmazását az űrhajósok élelmezésében, mert egy idő óta már vígan sült csirkét és ham and eggs-et fogyasztanak — hadd maradjon meg csak ábránd- világában! Megkóstoltam a tablettát, amely fűrészpor ízű volt, s azt az érzetet keltette bennem, hogy elfogyasztva, majd nagy, zöld lárvák kelnek ki tőle a hasamban. — Én mindenesetre a magam részéről már rátértem a tudományos életmódra! — jelentette ki túláradó önbizalommal, majd kezet nyújtva, búcsúzóul megígérte, hogy legközelebb folytatjuk további tudományos együttműködésünket, azaz hát az én átnevelésemet az egészséges életmódra. Sokáig nem találkoztam vele. Egy verőfényes napon azonban, amint a város erdejében sétáltam, kibe nem botiok a Vadorzóhoz címzett hegyi vendéglőben, mint Prém Alfrédba, aki éppen egy háromfogásos ebéd utolsó falatjait gyűrte magába. — Prém, én meg vagyok döbbenve! — álltam meg asztalánál, amelynek tarka abroszán már csak a sertésjava elárvult maradványait szemlélhettem. A lefojtott szégyentől karminvörös lett a feje, s a szemét nem merte felemelni a tányérról. — Nézd — nyöszörögte —, vedd úgy, hogy ez egy fordított fogyókúra! Olykor ilyen szaftos falatokkal kell enyhítenem az űrhajós eledel egyoldalúságát ... Zavarában gyorsan fizetett, s kisompolygott a Vadorzóból. Szánakozva tekintettem a kezdődő köszvénytől kínosan meg-megrándulva távolodó alakja után, s nagyon reméltem, hogy egy ideig talán még összetartja a jóga és az űrhajós eledel. Sőt, közben esetleg feltalálhatják még az élet- elixírt iS. MIKUS SÁNDOR
