Új Szó, 1974. február (27. évfolyam, 27-50. szám)
1974-02-10 / 6. szám, Vasárnapi Új Szó
15 1974. II. 10. FialalnkHil A Dimitrov Vegyi Művek fiataljai a SZISZ üzemi konferenciáján értékelték múlt évi munkájukat. Az üzem fiataljainak munkakezdeményezése 1973-ban Is sikeres volt. 17 ifjúsági kollektíva 55 ezer brigádórát dolgozott le a munkaerőhiány pótlásánál, az üzem területének szépítésénél. Az üzem fennállásának 100. évfordulója tiszteletére 100 vagon ingyenes kirakását, az „Ifjúsági millió“ akció keretében pedig újítási javaslatokkal, a nyersanyaggal és hulladékokkal való takarékoskodással egymillió korona megtakarítását vállalták. Az utóbbi vállalásukat háromszorosan túlteljesítették. Idén nagyobb figyelmet szentelnek a pioníroknak is. A SZISZ-szervezetük védnöksége alatt álló iskolákban 75 SZISZ- tag tevékenykedik mint rajvezető. A konferenciát követő vitában a SZISZ-esek megtárgyalták a rájuk váró feladatokat. Az Idei év jelentős évfordulóit a tavalyinál is aktívább munkával köszöntik. REMÉNYEKRE JOGOSÍTÓ MŰVÉSZET ALMÄSI RÓBERT ÖSSZEKÖTI A SZÉPET A HASZNOSSAL Keresni a szépet, megtalálni, gyönyörködni benne és azután másokat gyönyörködtetni. Ez a művész feladata. De nemcsak ezl Mert ha a festőművész csak bíborvörös naplementében, kerti vagy mezei virágok bájában keresné ezt a szépet, szánalmas verklishez hasonlítana, aki mindig egyforma dallamot nyekerget rozzant hangszerén. A művésznek meg kell találnia a szépséget a hétköznapok látszólag monoton folytonosságában, az egyszerű emberek kis és nagy ürömének, bánatának mozaikjából az egykori aranymosók szorgalmával kell kiszűrnie azokat az értékeket, melyek egyúttal mondanak is valamit. Mert szükséges, hogy a művésznek legyen mondanivalója — és ami ettől elválaszthatatlan — társadalmi hasznossága. Mindez — és még sok más — megtalálható a 26 éves dunaszerdahelyi Alm(isi Róbert vásznain. Tehetsége, művészi elhivatottsága vitathatatlan. S ez óriási szorgalommal, hatalmas munkabírással párosul. Nemegyszer még éjfél után is világít műteremmé átalakított szobájában a lámpa és korán reggel ott folytatja, ahol az éjszaka abbahagyta. Szobájának falát — egy képtárhoz hasonlóan — festmények tömege ékesíti, rengeteg vászon, karton, rostlemez pedig a fal mellett a padlón, amolyan művészi rendetlenségben halmozódik kisebb- nagyobb kupacokban. Almási Róbert gyönyörű színeket használ. A kék, a piros, a narancssárga tengernyi variációban „muzsikál“ a képein. Műveivel rácáfol azoknak a minden újtól és merésztől viszolygő embereknek a megcsontosodott nézetére, akik üresnek tartják a mai fiatalokat, mondván: olyanok, mint egy kipakolt bőrönd s nincs érzékük a szép és nemes dolgok iránt. Almásiról természetesen ezzel nem akarjuk azt állítani, hogy szuper-ember s hogy mindent tud. Végzős hallgatója a bratisla- vai képzőművészeti főiskolának. Az év végéig sokat kell még tanulnia és azután Is. Ennek a tudatában él és dolgozik. Szerény, csendes ember, aki munkával akar bizonyítani. — Tanulók és dolgozom — mondotta. Hogy mit akarok és mit szeretnék, nem tudom szavakba foglalni. Rábízom ezt a műveimre, mondják el azok. Alkotásai már eddig is sokat mondanak. Tudatosan alkot, de felhasználja a véletlen adta szépségeket is, melyeket egy képzett festő tudásával formarendbe tömörít. Vásznain olykor zűrzavaros irányzatok vajúdnak, de mindig a művészet határain belül. Olykor kisebb, máskor nagyobb a tolerancia, de mindez nem az extremitás kedvéért, hanem a dolgok több oldalról való láttatá- sáért történik. A szürrealistáktól eltérően nem a természet rejtett formáit keresi, hanem a látható, kézzelfogható valóságot. Érdekesek a tájképei. Nem modellnek, inspirációnak használja a természetet, annak gyorsan múló szépségeit igyekszik átmenteni a maradandóságba. Soha nem szakítja meg az embernek a természethezkötöttségét. Erről szófukaron mondott is néhány gondolatot. — Leginkább a természet és a benne mozgó lények összefüggésl, egymásrautaltsága, még pontosabban szólva: szerves kapcsolatuk érdekel. Egymáshoz tartoznak, együtt kell ábrázolni őket. Almási Róbert fiatal ember létére végigjárta a formateremtés nehéz útját. „Szimfónia" című nonfiguratív képén vergődő, egymásba fonódó formákat látni, de a figyelmes szemlélő észreveszi azt is, hogy a formák külön-külön is „megélnek“, vagyis, mint a szimfóniában a vonós, a fúvós, a pengető és ütőhangszerek, de valójában a harmónia létrejövéséhez szükséges elemeket alkotják. Nem önmagukért, hanem a mű egészéért teremtődtek. Láttatási módja figyelemre méltó. Sokszor harsogó színek, káprázatos foltok közé rejti el a lényeget, hogy a megtalálás, a rájuk bukkanás öröme emelje ki azokat. Képeit nem lehet felületesen szemlélni, időzni kell előttük, mert aki elhamarkodva tovább lép, feltáratlan értékekkel szegé- nyíti meg magát. Mozgásábrázolása mesteri. A száguldó ló figurája több képen is visszatér, de nem untat, mert mindig más helyzetben, szín- és figurális környezetben tárja elénk. Több képét — úgy tűnik — nem zárja le a keret. Nemcsak azért, mert a kép képletes folytatásaként a színkompozícióval összhangban a rámát is befesti, hanem mert a vászonra vetett gondolat további gondolatokat ébreszt és munkálkodik bennünk. Művészet ez már a javából, mely viszont még koránt sem tetőzött. Alakul, forr, állandó mozgás és változás viszi előbbre. Almási festői tevékenysége már eddig is sokrétű, szerteágazó. A kezdeti realista, később modern elemekkel tarkított tájképeket tanulmányfejek, portrék, figurális kompozíciók követték. Akvareli, olaj, pasztell, kombinált technika, tempera és persze sok vázlat szénnel és ceruzával. — Első próbálkozás, rajzaim, festményeim megtekintése után a már elhunyt Mudroch professzor tanított meg arra, hogy modell alapján rajzoljak fejeket, alakokat — mondotta. Megfogadtam a tanácsát és a következő évben felvettek a főiskolára. Itt Cse- miczky László, és Matejka professzor tanított és végül František Gajdošhoz kerültem. Az idén az ő irányításával fejezem be a főiskolát. — Hol szándékozik dolgozni azután? — Mindenképpen ezen a környéken. Közel áll hozzám az ezerarcú Csallóköz, melyben megtalálható a múlt tájromantikája, a lüktető jelen, mely egy kicsit előrevetíti már a jövőt is. Festő számára kifogyhatatlan témát nyújtanak erdői, vizei, gyárai, emberei. — Mivel foglalkozik most? — Egy több képből álló sorozatot készítek a Szlovák Nemzeti Felkelés 30 évvel ezelőtti eseményeiről és ezzel az alkotással szeretnék részt venni az elkötelezett művészi alkotások idei tárlatán. Almásinak az utóbbi két évben festett képein már érezni, hogy művészi formanyelve lassan, de biztosan kialakul. Több alkotását „szignó“ nélkül is tévedhetetle- nül fel lehet ismerni más szerzők művei között. Lényegében még csak a pályája küszöbén áll, de valahová már is elérkezett. Ezt a helyet pedig bátran nevezhetjük művészetnek. Reményekre jogosító művészetnek. KOMLŰSI LAJOS Sikeres munkakezdeményezés A Košicei Magyar Tannyelvű Gimnáziumról köztudott, hogy a tanárok itt már évekkel ezelőtt is nagy gondot fordítottak a fiatalok ideológiai nevelésére. Ennek az eredménye, az 1968-as kritikus időszakban megmutatkozott. A kelet-szlovákiai kerületben ezen iskola diákjai voltak az elsők, akik baráti kapcsolatot teremtettek a rend helyreállítása érdekében hazánkba érkezett szovjet katonákkal, s az akkor alakuló „Lenini Ifjúsági Szövetségbe“ tömörültek. A Szocialista Ifjúsági Szövetség helyi szervezetét iskolájukban 1970- ben alapították meg. Azóta aktív tevékenységet fejtenek ki az ifjúsági szövetségben. Az iskolai pártalapszervezet javaslatára az 1973/74-es tanévben a tanárok SZISZ-szervezetét is megalapították. melynek azon fiatalabb pe>- dagógusok lettek a tagjai, akik fáradságot, szabad időt nem sajnálva vállalták, hogy aktív mozgatói, irányítói lesznek iskolájuk SZISZ-életének. Amint azt Diószeghi Árpád pedagógus, a SZISZ-szervezet ideológiai felelőse elmondotta, az eszmei-politikai nevelőmunkára napjainkban is nagy gondot fordítanak. Munkájuk céltudatos. Arra törekszenek, hogy a SZISZ Központi Bizottsága által kiadott témákat minél tökéletesebben, érthetőbben tolmácsolják a tanulóknak. Munkájuk precízebbé tételének érdekében több követésre méltó ötletet is megvalósítottak. Egy példa. — Filmotékát alakítottak. Hogy mit jelent ez? — az előadott témákkal eszmei kapcsolatban levő filmek vetítését. Egy téma megismerése több ciklusból áll. Az előadások, a filmvetítések után szemináriumot tartanak, melyre a tanulók jól megszerkesztett, tartalmas beszámolókat készítenek; forrásmunkául a megfelelő irodalmat, a napisajtót használják. A gimnázium harmadik, negyedik osztályos tanulói az ideológiai nevelés magasabb formájában, a Le- nin-körben fejlesztik tovább politikai tudásukat. A Košicei Magyar Tannyelvű Gimnáziumban ebben a tanévben fellendült az érdekköri tevékenység is. Logoredményesebben működik az irodalmi kör, melynek Tóth Anna. fiatal magyar szakos tanárnő a vezetője. Nagy lelkesedéssel kapcsolódtak be a SZISZ Központi Bizottsága által meghirdetett: „Az olvasó-jelvény első fokozata“ elnevezésű versenybe. A kijelölt tíz könyvet áprilisig elolvassák és megvitatják. A kör tagjainak eddig Július Fučík: Üzenet az élőkhöz című könyve tetszett a legjobban, melyről sokat beszélgettek és vitatkoztak egymással. Az irodalmi kör érdemének tekinthető, hogy ebben az iskolai évben „Lendület“ címen iskolai lapot indítottak. A technikai szempontból is kifogástalan diákújság érdekes és tartalmas írásaival méltán nyerte el a diákok és tanárok tetszését. Halmi Jutka, a gimnázium SZISZ-alapszervezetének elnöke elmondotta, az Idén megoldódott a hosszú évek óta nagy problémát jelentő tornateremhiányuk. Ebben az iskolai évben már sportversenyeket is rendezhetnek. Azt is megtudtam az elnöktől, hogy az iskolai hangosbemondón keresztül rövid műsorral — melyet előre kidolgozott terv alapján egy-egy osztály készít — minden jelentős évfordulót megünnepelnek. — A tanuláson, a komoly munkán kívül a szórakozásra, a kikapcsolódásra is szakítunk időt — jegyezte meg Géczi Győző. SZISZ-alapszervezetünknek van egy jó zenekara. Éventé 2—3 táncmulatságot is rendezünk. A Košicei Magyar Tannyelvű Gimnáziumban a tanárok a pedagógiai nevelőmunkán kívül oda- adóan foglalkoznak a diákok iskolán kívüli tevékenységének, a SZISZ-életének az irányításával is. A gimnázium diákjainak tenniakarásában nincs hiány. Kívánjuk, hogy ez a mostani lendület tovább fokozódjék! (szaszák) Az irodalmi kör néhány tagja, Tóth Anna (középen) pedagógus társaságában. (Trosko Bertalan felvétele) TENNIAKARÁSBAN NINCS HIÁNY Fjaragnfcflajt Almási Róbert: LÁNY A TÜKÖR ELŐTT — olaj.
