Új Szó, 1974. február (27. évfolyam, 27-50. szám)

1974-02-10 / 6. szám, Vasárnapi Új Szó

15 1974. II. 10. FialalnkHil A Dimitrov Vegyi Művek fia­taljai a SZISZ üzemi konferen­ciáján értékelték múlt évi mun­kájukat. Az üzem fiataljainak munkakezdeményezése 1973-ban Is sikeres volt. 17 ifjúsági kollek­tíva 55 ezer brigádórát dolgozott le a munkaerőhiány pótlásánál, az üzem területének szépítésé­nél. Az üzem fennállásának 100. évfordulója tiszteletére 100 va­gon ingyenes kirakását, az „If­júsági millió“ akció kereté­ben pedig újítási javaslatokkal, a nyersanyaggal és hulladékok­kal való takarékoskodással egy­millió korona megtakarítását vállalták. Az utóbbi vállalásukat háromszorosan túlteljesítették. Idén nagyobb figyelmet szen­telnek a pioníroknak is. A SZISZ-szervezetük védnöksége alatt álló iskolákban 75 SZISZ- tag tevékenykedik mint rajveze­tő. A konferenciát követő vitában a SZISZ-esek megtárgyalták a rájuk váró feladatokat. Az Idei év jelentős évfordulóit a tavalyi­nál is aktívább munkával kö­szöntik. REMÉNYEKRE JOGOSÍTÓ MŰVÉSZET ALMÄSI RÓBERT ÖSSZEKÖTI A SZÉPET A HASZNOSSAL Keresni a szépet, megtalálni, gyönyörköd­ni benne és azután másokat gyönyörködtet­ni. Ez a művész feladata. De nemcsak ezl Mert ha a festőművész csak bíborvörös naplementében, kerti vagy mezei virágok bájában keresné ezt a szépet, szánalmas verklishez hasonlítana, aki mindig egyforma dallamot nyekerget rozzant hangszerén. A művésznek meg kell találnia a szépséget a hétköznapok látszólag monoton folyto­nosságában, az egyszerű emberek kis és nagy ürömének, bánatának mozaikjából az egykori aranymosók szorgalmával kell ki­szűrnie azokat az értékeket, melyek egy­úttal mondanak is valamit. Mert szükséges, hogy a művésznek legyen mondanivalója — és ami ettől elválaszthatatlan — társadalmi hasznossága. Mindez — és még sok más — megta­lálható a 26 éves dunaszerdahelyi Alm(isi Róbert vásznain. Tehetsége, művészi elhiva­tottsága vitathatatlan. S ez óriási szorga­lommal, hatalmas munkabírással párosul. Nemegyszer még éjfél után is világít mű­teremmé átalakított szobájában a lámpa és korán reggel ott folytatja, ahol az éj­szaka abbahagyta. Szobájának falát — egy képtárhoz hasonlóan — festmények tömege ékesíti, rengeteg vászon, karton, rostlemez pedig a fal mellett a padlón, amolyan mű­vészi rendetlenségben halmozódik kisebb- nagyobb kupacokban. Almási Róbert gyönyörű színeket használ. A kék, a piros, a narancssárga tengernyi variációban „muzsikál“ a képein. Műveivel rácáfol azoknak a minden újtól és me­résztől viszolygő embereknek a megcson­tosodott nézetére, akik üresnek tartják a mai fiatalokat, mondván: olyanok, mint egy kipakolt bőrönd s nincs érzékük a szép és nemes dolgok iránt. Almásiról természetesen ezzel nem akar­juk azt állítani, hogy szuper-ember s hogy mindent tud. Végzős hallgatója a bratisla- vai képzőművészeti főiskolának. Az év vé­géig sokat kell még tanulnia és azután Is. Ennek a tudatában él és dolgozik. Szerény, csendes ember, aki munkával akar bizonyí­tani. — Tanulók és dolgozom — mondotta. Hogy mit akarok és mit szeretnék, nem tudom szavakba foglalni. Rábízom ezt a műveimre, mondják el azok. Alkotásai már eddig is sokat mondanak. Tudatosan alkot, de felhasználja a véletlen adta szépségeket is, melyeket egy képzett festő tudásával formarendbe tömörít. Vász­nain olykor zűrzavaros irányzatok vajúdnak, de mindig a művészet határain belül. Oly­kor kisebb, máskor nagyobb a tolerancia, de mindez nem az extremitás kedvéért, hanem a dolgok több oldalról való láttatá- sáért történik. A szürrealistáktól eltérően nem a természet rejtett formáit keresi, ha­nem a látható, kézzelfogható valóságot. Érdekesek a tájképei. Nem modellnek, ins­pirációnak használja a természetet, annak gyorsan múló szépségeit igyekszik átmen­teni a maradandóságba. Soha nem szakítja meg az embernek a természethezkötöttségét. Erről szófukaron mondott is néhány gon­dolatot. — Leginkább a természet és a benne moz­gó lények összefüggésl, egymásrautaltsága, még pontosabban szólva: szerves kapcsola­tuk érdekel. Egymáshoz tartoznak, együtt kell ábrázolni őket. Almási Róbert fiatal ember létére végig­járta a formateremtés nehéz útját. „Szim­fónia" című nonfiguratív képén vergődő, egymásba fonódó formákat látni, de a fi­gyelmes szemlélő észreveszi azt is, hogy a formák külön-külön is „megélnek“, vagy­is, mint a szimfóniában a vonós, a fúvós, a pengető és ütőhangszerek, de valójában a harmónia létrejövéséhez szükséges ele­meket alkotják. Nem önmagukért, hanem a mű egészéért teremtődtek. Láttatási módja figyelemre méltó. Sok­szor harsogó színek, káprázatos foltok közé rejti el a lényeget, hogy a megtalálás, a rájuk bukkanás öröme emelje ki azokat. Képeit nem lehet felületesen szemlélni, időzni kell előttük, mert aki elhamarkodva tovább lép, feltáratlan értékekkel szegé- nyíti meg magát. Mozgásábrázolása mes­teri. A száguldó ló figurája több képen is visszatér, de nem untat, mert mindig más helyzetben, szín- és figurális környezetben tárja elénk. Több képét — úgy tűnik — nem zárja le a keret. Nemcsak azért, mert a kép képletes folytatásaként a színkom­pozícióval összhangban a rámát is befesti, hanem mert a vászonra vetett gondolat további gondolatokat ébreszt és munkálko­dik bennünk. Művészet ez már a javából, mely viszont még koránt sem tetőzött. Ala­kul, forr, állandó mozgás és változás viszi előbbre. Almási festői tevékenysége már eddig is sokrétű, szerteágazó. A kezdeti realista, ké­sőbb modern elemekkel tarkított tájképe­ket tanulmányfejek, portrék, figurális kom­pozíciók követték. Akvareli, olaj, pasztell, kombinált technika, tempera és persze sok vázlat szénnel és ceruzával. — Első próbálkozás, rajzaim, festményeim megtekintése után a már elhunyt Mudroch professzor tanított meg arra, hogy modell alapján rajzoljak fejeket, alakokat — mon­dotta. Megfogadtam a tanácsát és a követ­kező évben felvettek a főiskolára. Itt Cse- miczky László, és Matejka professzor taní­tott és végül František Gajdošhoz kerültem. Az idén az ő irányításával fejezem be a főiskolát. — Hol szándékozik dolgozni azután? — Mindenképpen ezen a környéken. Kö­zel áll hozzám az ezerarcú Csallóköz, mely­ben megtalálható a múlt tájromantikája, a lüktető jelen, mely egy kicsit előrevetíti már a jövőt is. Festő számára kifogyhatat­lan témát nyújtanak erdői, vizei, gyárai, emberei. — Mivel foglalkozik most? — Egy több képből álló sorozatot készí­tek a Szlovák Nemzeti Felkelés 30 évvel ezelőtti eseményeiről és ezzel az alkotással szeretnék részt venni az elkötelezett mű­vészi alkotások idei tárlatán. Almásinak az utóbbi két évben festett képein már érezni, hogy művészi forma­nyelve lassan, de biztosan kialakul. Több alkotását „szignó“ nélkül is tévedhetetle- nül fel lehet ismerni más szerzők művei között. Lényegében még csak a pályája küszöbén áll, de valahová már is elérke­zett. Ezt a helyet pedig bátran nevezhetjük művészetnek. Reményekre jogosító művé­szetnek. KOMLŰSI LAJOS Sikeres munkakezdeményezés A Košicei Magyar Tannyelvű Gimnáziumról köztudott, hogy a tanárok itt már évekkel ezelőtt is nagy gondot fordítottak a fia­talok ideológiai nevelésére. En­nek az eredménye, az 1968-as kritikus időszakban megmutatko­zott. A kelet-szlovákiai kerület­ben ezen iskola diákjai voltak az elsők, akik baráti kapcsola­tot teremtettek a rend helyreál­lítása érdekében hazánkba érke­zett szovjet katonákkal, s az ak­kor alakuló „Lenini Ifjúsági Szö­vetségbe“ tömörültek. A Szocia­lista Ifjúsági Szövetség helyi szervezetét iskolájukban 1970- ben alapították meg. Azóta aktív tevékenységet fejtenek ki az if­júsági szövetségben. Az iskolai pártalapszervezet javaslatára az 1973/74-es tanévben a tanárok SZISZ-szervezetét is megalapítot­ták. melynek azon fiatalabb pe>- dagógusok lettek a tagjai, akik fáradságot, szabad időt nem saj­nálva vállalták, hogy aktív moz­gatói, irányítói lesznek iskolájuk SZISZ-életének. Amint azt Diószeghi Árpád pe­dagógus, a SZISZ-szervezet ideo­lógiai felelőse elmondotta, az eszmei-politikai nevelőmunkára napjainkban is nagy gondot for­dítanak. Munkájuk céltudatos. Arra törekszenek, hogy a SZISZ Központi Bizottsága által kiadott témákat minél tökéletesebben, érthetőbben tolmácsolják a tanu­lóknak. Munkájuk precízebbé té­telének érdekében több követés­re méltó ötletet is megvalósítot­tak. Egy példa. — Filmotékát alakítottak. Hogy mit jelent ez? — az előadott témákkal eszmei kapcsolatban levő filmek vetíté­sét. Egy téma megismerése több ciklusból áll. Az előadások, a filmvetítések után szemináriumot tartanak, melyre a tanulók jól megszerkesztett, tartalmas beszá­molókat készítenek; forrásmun­kául a megfelelő irodalmat, a napisajtót használják. A gimná­zium harmadik, negyedik osztá­lyos tanulói az ideológiai neve­lés magasabb formájában, a Le- nin-körben fejlesztik tovább po­litikai tudásukat. A Košicei Magyar Tannyelvű Gimnáziumban ebben a tanévben fellendült az érdekköri tevé­kenység is. Logoredményesebben működik az irodalmi kör, mely­nek Tóth Anna. fiatal magyar szakos tanárnő a vezetője. Nagy lelkesedéssel kapcsolódtak be a SZISZ Központi Bizottsága által meghirdetett: „Az olvasó-jelvény első fokozata“ elnevezésű ver­senybe. A kijelölt tíz könyvet áprilisig elolvassák és megvitat­ják. A kör tagjainak eddig Jú­lius Fučík: Üzenet az élőkhöz című könyve tetszett a legjob­ban, melyről sokat beszélgettek és vitatkoztak egymással. Az irodalmi kör érdemének tekint­hető, hogy ebben az iskolai év­ben „Lendület“ címen iskolai la­pot indítottak. A technikai szem­pontból is kifogástalan diákújság érdekes és tartalmas írásaival méltán nyerte el a diákok és tanárok tetszését. Halmi Jutka, a gimnázium SZISZ-alapszervezetének elnöke elmondotta, az Idén megoldódott a hosszú évek óta nagy problé­mát jelentő tornateremhiányuk. Ebben az iskolai évben már sportversenyeket is rendezhet­nek. Azt is megtudtam az elnök­től, hogy az iskolai hangosbemon­dón keresztül rövid műsorral — melyet előre kidolgozott terv alapján egy-egy osztály készít — minden jelentős évfordulót meg­ünnepelnek. — A tanuláson, a komoly mun­kán kívül a szórakozásra, a ki­kapcsolódásra is szakítunk időt — jegyezte meg Géczi Győző. SZISZ-alapszervezetünknek van egy jó zenekara. Éventé 2—3 táncmulatságot is rendezünk. A Košicei Magyar Tannyelvű Gimnáziumban a tanárok a peda­gógiai nevelőmunkán kívül oda- adóan foglalkoznak a diákok iskolán kívüli tevékenységének, a SZISZ-életének az irányításá­val is. A gimnázium diákjainak tenniakarásában nincs hiány. Kí­vánjuk, hogy ez a mostani len­dület tovább fokozódjék! (szaszák) Az irodalmi kör néhány tagja, Tóth Anna (középen) pedagógus társaságában. (Trosko Bertalan felvétele) TENNIAKARÁSBAN NINCS HIÁNY Fjaragnfcflajt Almási Róbert: LÁNY A TÜKÖR ELŐTT — olaj.

Next

/
Thumbnails
Contents