Új Szó, 1974. január (27. évfolyam, 1-26. szám)
1974-01-11 / 9. szám, péntek
A KGST-tagorszägok oiezogazdasaga A KGST-TAGORSZÄGOK gazdasági fejlődését mindig az ötéves népgazdaságfejlesztési tervek és az egyes ágazatokra lebontott ötéves tervek sikeres teljesítése határozta meg. Ez különösen arra az időszakra jellemző, amikor a mezőgazdasági termelés fejlesztésében elért sikerek alapján kialakultak a feltételek a lakosság életszínvonalának további gyors emeléséhez. E sikerek elérésében nagy jelentősége volt a tervezési és irányítási rendszer tökéletesítésének, a szocialista mezőgazdasági üzemek további megszilárdításának, a falusi dolgozók jobb anyagi érdekeltségének, az új termelési kapacitások beállításának, a mezőgazdasági munka nagyobb felszereltségének stb. A folyó ötéves tervek számos vonatkozásában figyelembe veszik a szocialista gazdasági integráció Komplex Programja által előirányzott alapvető intézkedéseket. Ez a Program az elért sikereken és a további fejlődés potenciális lehetőségein alapszik mind az egyes országok, mind pedig az egész együttműködés vonatkozásába n. A KGST-tagországok kommunista és munkáspártjainak, valamint kormányainak a mezőgazdasági termelés fejlesztéséről hozott határozataiban megszilárdul és fokozódik az az Irányzat, amely már az előző ötéves időszakban is megfigyelhető volt. Ez a tendencia mindenekelőtt abban fejeződik ki, hogy a mezőgazdasági fejlődés üteme a korábban gazdaságilag kevésbé fejlett országokban megelőzi a fejlettebb országok mezőgazdasági fejlődésének ütemét. Ily módon a folyó ötéves időszakban tovább közelednek és kiegyenlítődnek a mezőgazdasági termelési szintek a KGST-tagországok bán. Ez kétségkívül a gyümölcsöző gazdasági együttműködés következménye és elengedhetetlen feltétel a mezőgazdasági termelés növekedési ütemének és a nemzetközi szocialista munkamegosztás elmélyítésének meggyorsításához. A szakosítás elmélyítésének jellemző vonása az, hogy a mezőgazdasági termelés növekedését jelentős strukturális változások kísérik. Tökéletesítése úgy valósul meg, hogy nő a lakosság kereslete a jobb minőségű és értékesebb élelmiszerek iránt, különösen a hús és a hústermékek iránt. Egyre nagyobb a kereslet a friss és feldolgozott zöldségek és gyümölcsök iránt is. A FEJLŐDÉS jelenlegi szakaszában, amikor valamennyi KGST-ország sikereket ért el a kenyérgabona-termelés problémájának megoldásában, az országokban nagy figyelmet fordítanak a takarmánygabona termelésének növelésére és a gyorsan fejlődő állattenyésztés valamennyi szempontjából szilárd takarmánybázis megteremtésére. Ezért a gabonatermelés fejlesztésének kérdéseit a folyó ötéves tervben is kiemelten kell kezelni. Az 1971—1975. évi népgazdasági tervek előirányozzák a gabonafélék és a hüvelyesek bruttó termelésének mintegy 17—18 százalékos növelését. Ez 38—40 millió tonnával több gabonát jelent, ami egy főre számítva kb. 110 kg. Jelentős feladatok állnak más növénytermelési ágazatok előtt is. így az olajosmagvak bruttó termelését az ötéves terv átlagában az MNK-ban 27 százalékkal kívánják növelni, a cukorrépának a KGST-tagor- szágokban betakarított meny- nyisége 10 millió tonnával, az NDK-ban 23 százalékkal, az RSZK-ban pedig 28 százalékkal nő. A zöldségfélék és a, gyümölcsök bruttó hozama 25, illetve 32 százalékkal nő. Jelentős növekedést irányoznak elő e téren valamennyi együttműködő szocialista országban: BNK 20 és 16 százalék, MNK 19 és 45 százalék, SZU 27 és 60 százalék, CSSZSZK 13 és 17 százalék. A Mongol NK-ban a zöldségtermelést két és félszeresére kívánják növelni. A növénytermesztés volumenének növekedését a mezőgazdasági növények termésátlagainak jelentős növelése révén kívánják biztosítani. Az állattenyésztési termelés volumenének tervezett növekedése a növénytermesztés fejlesztésének eredményein és a nemzetközi kapcsolatok bővítésén alapszik. Ebben a2 ágazatban a fő figyelmet a hús- és a hústermékek növelésére összpontosítják. ezek termelése az 1970. évi 20 millió tonnáról 1975-ig mintegy 26 millió tonnára nő, azaz 1 főre számítva 16—17 kg-mal növekszik. Egyidejűleg előirányozzák a tejtermelés jelentős növelését, amelynek 1975-ös tervezett volumene az 1970. évi szintet 25 millió koronával múlja felül. A tojástenneiésben szintén jelentős növekedést várhatunk. (Az együttműködés egészére vonatkoztatva a növekedés kb. 25 százalékos, ezen belül az SZU- ban 30, az RSZK-ban pedig 40 —45 százalékos], A KGST-tagországok élelmi- szerszükséglete kielégítésének elért szintjéből kiindulva és a folyó ötéves tervre előirányzott célokat alapul véve a folyó ötéues mezőgazdaságfejlesztési tervek végrehajtása lehetővé teszi, hogy a KGST tagországok számos fontos élelmiszerből egyre önellátóbbak legyenek. JELENTŐS VÁLTOZÁSOK mennek végbe a mezőgazda- sági termelés irányítási rendszereiben. Az anyagi-technikai bázis tervezett növekedése biztosítja a mezőgazdasági termelés iparszerűvé válását a fon tosabb ágazatokban. Befejeződik a gabonatermelés gépesítésének folyamata. A KGST-tagországok tudományos és műszaki együttműködésének eredményeként a zöldségtermesztés, a kertészet és a szőlészet területén és a gépgyártás nemzetközi szakosítása útján gyakorlatilag megoldódnak a szabadföldi zöldségtermesztés gépesítésének kérdései. A meglevő állattartó telepek rekonstrukciója és új állattenyésztő telepek építése, az ágazat termelési folyamatainak gépesítése és automatizálása a koncentráció és a szakosítás tapasztalatain, a legújabb technológiákon és berendezéseken fog alapulni. A termelés koncentrációjának és szakosításának megvalósításában az ipari termelési módszerek bevezetésében döntő szerepet fognak játszani a vertikálisan integrált termelési-szervezeti egységek, az úgynevezett agráriparikomplexumok. A lecsapolt és öntözött földek területének jelentős növelése, a talajerózió és az árvíz elleni védekezésre tervezett intézkedések végrehajtása, a termelés kemizálásának fokozása, az egyes termékek belföldi termelésének ésszerű felépítése és a KGST-tagországok közötti munkamegosztás lehetővé teszi a legfontosabb mezőgazdasági növények hozamának és a legfontosabb gazdasági állatok termelőképességének növelését. Ebben a tekintetben fontos szerepet játszik az együttműködő szocialista országokban a tudományos dolgozók, kutalókollektívák együttes munkája, az új nagy hozamú fajták és hibridek, állatfajták előállítása. Az említett mezőgazdasági intézkedések megvalósításának eredményeképpen jelentősen növekszik a termelés hatékonysága és a munkatermelékenység szintje, csökken a termékek önköltsége. A MEZŐGAZDASÁG EREDMÉNYEINEK értékelésekor figyelembe kell venni azt a körülményt, hogy az előző két év folyamán a KGST-tagországok többségében nagy szárazság uralkodott, és néhány országban, pl. az RSZK-ban és az MNK-ban árvizek is voltak. Mindez jelentős kárt okozott a mezőgazdaságnak és az országok egész gazdasági életének. A kedvezőtlen időjárási viszonyok ellenére azonban az együttműködő országok 1971— 1972-beii is jelentős sikereket értek cl a mezőgazdasági termékek előállításában. Mint ezt a tapasztalatok is mutatják, az országok szocialista mezőgazdasági nagyüzemei sikeresen küzdenek meg a nehézségekkel és egyidejűleg az íparszerű termelés megszervezésének új problémáit is megoldják. Ismeretes, hogy valamennyi együttműködő országban a gabonafélék és a hüvelyesek foglalják el a vetésterület túlnyomó részét. Az együttműködő országok gabonagazdasága stabilizálódik és egyre inkább kielégíti a vele szemben támasztott követelményeket. A gabonafélék átlagos évi bruttó hozama valamennyi országban erősen felülmúlja az előző tervidőszak bruttó hozamait, néhány országban pedig (pl. MNK, LNK és CSSZSZK a növekedés üteme meghaladja a folyó tervekben előirányzott értékeket. A növénytermesztés fejlesztésében elért eredmények jó alapot teremtettek az állattenyésztés további fejlődéséhez. Néhány országban már el is érték azokat az eredményeket, amelyeket a folyó ötéves tervidőszak végére irányozlak elő. Pl. az MNK bán a sertéshústermelésben már 1972- ben elérték azt a szintet, amelyet a folyó ötéves tervidőszak végére tűztek ki. Ez azért vált lehetségessé, mert következetesen végrehajtották az 1960-as évek végén kidolgozott sertéshús-termelési programot. 1972-ben a sertésállomány a BNK-ban 10 százalékkal, az LNK-ban 37 százalékkal, az RSZK-ban pedig 38 százalékkal volt nagyobb, mint 1970-ben. E két év folyamán a szarvasmarha-állomány a KGST-tag- országokban 5 százalékkal növekedett. Jelentős növekedést figyelhettünk meg az NDK-ban, a Mongol NK-ban, a SZU-ban és a CSSZSZK-ban. Ennek eredményeképpen szemmel láthatóan nőtt a tejtermelés. A többi állati termék termelésében szintén nagy előrelépés figyelhető meg. A KGST’TAGORSZÁGOK mezőgazdasága elé 1971—1975-re kitűzött feladatok végrehajtását elősegíti a mezőgazdasági gépgyártás rekonstrukciója a Szovjetunióban és más KGST- tagországokban. Az új termelési kapacitások beállítása az MNK- ban, az RSZK-ban, a Szovjetunióban és a CSSZSZK-ban már 1972-ben lehetővé tette, hogy a műtrágyagyártás évi 2 millió 100 ezer tonnával növekedjék, ami kb. annyi, ameny- nyit a BNK és CSSZSZK mező- gazdasága együttvéve 1972-ben felhasznált. A hidromeliorációs, öntözőberendezések építése a BNK-ban, az MNK-ban, RSZK- ban, a Szovjetunióban és a Mongol NK-ban lehetővé'teszi a növénytermesztés hatékonyságának növelését az aszályos körzetekben és a túlságosan nedves területeken. Az ötéves terv első két évében új öntözött és lecsapolt földeket vettek művelésbe. így, például az öntözött terület a BNK-ban 1972- ben 30 000 hektárral nőtt; az NDK-ban 56 000 hektár öntözött és 106 000 hektár lecsapolt földet állítottak be; az RSZK- ban 190 000 hektár öntözött földet vettek művelésbe (azon tűzött földek összes területe az RSZK-ban elérte az 1 millió 144 ezer hektárt). Ezen a területen a legátfogóbb intézkedésekre a Szovjetunióban került sor. 1971—1972-bén a mezőgazdaság 2 millió 563 ezer hektár új öntözött és lecsapolt földdel és 1 millió 320 ezer hektár meliorált földdel gazdagodott. Ha a KGST-tagországok mezőgazdaságának anyagi-lechni kai bázisát fejlődésében elemezzük, az előzetes és nem tel jes adatokból azt a következtetést vonhatjuk le, hogy - ez a fejlődés megelőzi a termelés növekedését, ami teljességgel megfelel a folyó ötéves terv népgazdasági terveinek. NMSZ A szlovák táj festője 75 ÉVE SZÜLETETT MILOŠ BAZOVSKÝ Miloš Alexander Bazovský ma már Gustáv Mallýval és Martin fíenkával együtt a nemzeti szlovák festészet alapító tagjának számít. Festményeinek népszerűsége, Vincent Hložník, jeles grafikus szerint, abban rejlik, hogy eddig talán neki oldásokat keresett. Érdekes pl. az Űt című képének kompoz!-/ ciója. Az 1935—36-os évek fontos határállomást jelentenek művészi fejlődésében: hátat fordít minden addigi keresése eredményének, a rá jellemző barnás, szürkés színeket új 11 Mii os Bazovský: Arvai táj sikerült a szlovák népet leghívebben ábrázolnia. A hazai táj s a nép iránti bensőséges vonzalma végigkíséri egész életén. Miután elvégezte a prágai Képzőművészeti Főiskolát (1924-ben), egy ideig szülőfalujában — Turany- ban — dolgozott. Korai festményeinek többsége realisztikus, vagy lírai hangvételű tájkép, enyhe Mednyánszky-hatással. Később tájképeinek kompozíciói ritmikusabbakká, színei intenzívebbekké váltak. További fejlődésére kétségkívül hatott párizsi útja, valamint Janko Alexy festővel való együttműködése (Martinban). A 20—30 as években születnek meg a népművészetet kedvelő Bazovský gyetvai motívumú képei, a Gyetvai legény, Tanakodás stb. Követi tehát a Ben- ka által megkezdett monumen- talizáló útvonalat, melynek másik — kevésbé heroizáló — ágát Mallý virágoztatja fel. Bazovský érdeme, hogy a zsánerfes- tészetet sajátos érzelmi hanggal gazdagította. A Sírásók, a Terefere és a szlovák nép életét megörökítő többi olajfestményei — így váltak monumentális színballadákká. Alexyval való együttműködéséből egy tőle kissé szokatlan kísérlet származott: az eddigi plaszticitás elhagyása és a színskála néhány rokon tónusra redukálása. Nemsokára azonban visszatért a rá jellemző lírai stílushoz. Közben újabb térmeglás, zöldes, sárga árnyalatok váltják fel, elhagyja a monumentális formátumot és hatást, sőt, szembeszáll a festmény klasszikus felfogásával is: képeit vonalasán, rajzként oldja meg. Ezt a „lázadást“ 1938 körül addigi munkásságának szintézise követi, mely alkotásának legszínvonalasabb korszakát jelenti. Az élet szeretetét új, színes látásmód és egy bizonyos Fulla-féle dekorativizmus és szimbolizmus hirdeti /Narancssárga ló) A második világháború hatá sa képein részint a témaválasztásban, részint a formák fekete körvonalazásában nyilvánul meg. Tragikus hangvételűek pl, az Özvegy, a Veszedelem, a Tragédia, vagy a Fekete nap c. háborús képei. Számos szlovákiai kiállításon vett részt, három nagyobb kiállítást rendezett Prágában, 9 később — 1960-ban — a bra- lislavai SZNG kiállította életművét. A 30-as évektől kezdve minden jelentősebb külföldi kiállításon is képviseli hazánk művészetét. A háború utáni árvái, liptói és túróci tájképei a természethez fűződő, szoros kapcsolatának felújításáról tanúskodnak. Betegsége 1957-től véget vetett festői munkálkodásának. Üemicébe, majd Trenčínbe költözött, ahol 1968-ban meghalt. Életművéért az „érdemes“, és „nemzeti művész“ kitüntetésben részesült. LEVICKÝ TAMARA A NÉPI ALKOTÓ KEDV MEGNYILVÁNULÁSAI SZLOVÁK FAFARAGÁSOK Gépesített korunk emberei, a modern, már-már laboratóriumszerű konyhák tulajdonosai s főképp a fiatal nemzedék jószerivel nem is ismeri az egykori falusi háztartások berendezését. A múltnak tűnőiéiben levő, a nép anyagi kultúráját, ízlését és kézügyességét jelző tárgyakat becses emlékekként gyűjtik és őrzik a néprajzi és történeti múzeumok. A brali- slavai vár egyik kiállítási termében kedves, meghitt elrendezésben találkozhatunk az ország különböző vidékein fekvő falvaknak 18—19. valamint a 20. század eleji parasztbútorai - va), munka- és egyéb eszközeivel. Az erdőkben gazdag Szlovákia legfontosabb és legköny- nyebben megmunkálható nyersanyaga a fa volt. Az ember szinte együtt élt vele. A tárlati helyiségben mintha a múlt éledne újra. S mi szíves-örömest nézünk körül benne. Szép rendijén sorjáznak a mindennapi kenyér elkészítéséhez szükséges teknők, szakajtók, lapátok, az ünnepi kalács- formák, az ügyes, kézhez álló kanalak és szűrők. Nemcsak célszerűek, de tetszetősek is az ötletesen faragott, vésett, és festett ornamensekkel ékes darabok. Valahol azt olvastam, hogy az ornamentika a népművészet sok területén a „szókincsére utal, melynek táji és egyéni változatai lényegesen alakítják a néoművészet „tái- szólásuit“. S valóban szembetűnik a különbség a nyugat-szlovákiai, a liptói, zvoleni és gö- möri díszítő elemek között. Mennyi mosolygó báj és melegség árad a mángorló fák orna- menseiből! A leggyakoribb motívumok a rózsa, nyíló virágok, levelek, indák, csillagok és a sugárzó napkorong lényegre egy-, szerűsített formája. A jól elrendezett motívumok sűrűn borítják az ajándéknak szánt mángorlófákat. A szövőfonó asszonyok használják a gerebent. Fürge kezük alatt pörögnek, forognak a díszes guzsalyok, rok- kák. A hegyvidéki pásztorok jeles faragómesterek voltak. Merítő edényeik formája, arányai oly tökéletesek, hogy használat közben egyetlen csöpp sem vész kárba ízes tartalmukból. Az edény fülét olykor plasztikus ember-, és állatfigura díszíti. Botjaik, havasi kürtjeik, sajt-, és vajformáik remekek a maguk nemében. A mézeskalács-iparban nélkülözhetetlenek voltak a szép mintájú formák. A liptói, vászonra nyomott mustrák közül az apró virágmintás és mértani rajzúak a legkedveltebbek. A bútorok között feltűnnek a gazdag fara- gású tálasok, és a jó érzékkel formált és festett tulipános karszékek. Az üde színek s díszek derűivel, jó, otthonos érzéssel töltötték be a „tiszta szobát“, ahol a hasznos tárgyakon kívül olyanok is előfordultak, melyek az ember kéozelet-éről, érzésvilágáról, mesélő kedvéről vallanak. A mindennapok józan és vidám valósága is kifejezőre talált P. Kontúra Táncoló fiatalok iaiban, T. Bavlna a Vág lu- tajösaiban, valamint Jánošík és társailsan. Itt szerepel a bőséges gyermekáldásra büszke, sokszoknyás Anya három csemetéiével. Sőt a kicsi székek, a iátékbölcsők, meg a hintaló sem hiányzik a gondosan, szeretett teljesen válogatott, sze- met-szívet megörvendeztető anyagból. BÁRKÁNY JENONÉ
