Új Szó, 1974. január (27. évfolyam, 1-26. szám)

1974-01-10 / 8. szám, csütörtök

Az ideológiai tevékenység egybehangolásáért Vosil Bít'ak elvtárs interjúja a Béke és Szocializmus folyóirat munkájáról tárgyaló értekezlet befejezése alkalmából A kommunista és munkáspár­tok képviselőinek a Béke és Szocializmus című folyóirat te­vékenységéről megtartott érte­kezlet befejeztével Vasit Bil'ak, a CSKP KB Elnökségének tagja, a KB titkára, Csehszlovákia Kommunista Pártja küldöttsé­gének vezetője interjút adott a Csehszlovák Televíziónak, a Csehszlovák Sajtóirodának és a Csehszlovák Rádiónak. Arra a kérdésre válaszolva, hogy miért vett részt ily nagy számú küldöttség a prágai érte kezleten, és miben látja az ér­tekezlet jelentőségét Bil'ak elv­társ a következőket válaszolta: Mindenekelőtt látni kell, hogy mi kommunisták is, mégpedig nemcsak csehszlovákiai kommu­nisták, de az egész világ kom­munistái szükségesnek érezzük összehangolni és egységesíteni magatartásunkat ideológiai te­rületen is. A világon 89 testvé­ri kommunista és marxista—le- ninista munkáspárt van. Nem mindegyik dolgozik azonos fel­tételek között, de egy közös* mindegyiküknél: a haladásért, a szocializmusért, és a kommu­nizmusért, az ember boldogsá­gáért vívott harc, tekintet nél­kül arra, hogy az ember, melyik világrészen él és dolgozik. E téren megvan a maga jelentős szerepe Csehszlovákia Kommu­nista Pártjának és természete sen még sokkal nagyobb mér­tékben a Szovjetunió Kommu­nista Pártjának. Tucatszámban adunk ki saját elméleti, kultu­rális és egyéb folyóiratokat. Mégis szükségesnek érezzük, hogy támogassuk és minőségi­leg javítsuk a Béke és Szocializ­must, a kommunista és munkás­pártok közös folyóiratát, hogy á kölcsönös tájékozottság az ggész világ viszonyában a lehe­tő legtárgyilagosabb és a leg­helyesebb legyen. Ezen felül azt is látni kell, Jiogy egyes testvérpártok egy­általán nem adnak ki saját fo­lyóiratokat — nincsenek meg éhhez a feltételeik, mély Illega­litásban dolgoznak — s annál kevésbé adnak ki elméleti fo­lyóiratot. Számukra a Béke és Szocializmus létfontosságú, csaknem egyetlen forrása az Információknak. Ezeknek a pártoknak a tagjai nemcsuk hogy lebonthatják a marxizmus —leninizmus elméletét saját or­száguk feltételeire, de látják, mi történik a világban, hogyan fejlesztik más tesvérpártok a marxizmus—leninizmus elméle­tét. 1 Vasil Bil'ak elvtárs e jelentős tanácskozás néhány főbb gon­dolata részletezésére vonatkozó kérdésre így válaszolt: Az ülés jelentősége adott a nemzetkö­zi kommunista mozgalom helyé­vel és feladatával, adott a Szovjetunió Kommunista Pártjá­nak szerepével, tapasztalatával, a művelt, elméletileg felkészült káderek nagy számával. Igen megalapozott, elvi kérdéseket taglaló referátummal szerepelt az értekezleten Borisz Nyikola- jevics Ponomarjov elvtárs, az SZKP KB Politikai. Irodájának póttagja, a KB titkára, az SZKF küldöttségének vezetője. Beszé­dében rendkívüli szélességben és mélységl>en mutatott rá a problémák és gondolatok soka­ságára, s arra is, milyen fela­datok állnak ma a kommunista mozgalom előtt a világon a bé­kéért, a haladásért és a szo­cializmusért vívott kiterjedt és az új feltételek között bonyo­lult küzdelemben. Az értekezlet során ugyanazzal a kérdéssel kapcsolatban sok különböző vé­lemény és nézőpont merült fel. Rendkívül szuggesztív módon lépnek fel a latin-amerikai test­vérpártok képviselői; ugyanúgy, mint az emberek nálunk, ők is mélyen átélték és átélik a chi­lei események tragédiáját, ők közvetlenül érzik, milyen befo­lyással van és lesz ez az egész Latin-Amerikára, a forradalmi mozgalomra, de ugyanakkor látják hogy ez .buzdítólag és bá­torítóan is hat a szélsőséges re akcióra, hogy leszámoljon a forradalmi mozgalommal úgy, hogy azzal a véres kezű junta leszámolt Chilében. Ha mindezt egyetlen egység­be foglaljuk össze, látjuk, hogy az értekezleten felmerült gon­dolatok, ötletek és vélemények gazdagsága egyetlen cél felé irányul, hogyan lehet megszi­lárdítani egész mozgalmunkat, és mindenekelőtt az ideológiai területet. Az imperializmus ugyanis a jelen korban hajlan­dó együttműködni a szocialis­ta államok közösségével is bár­milyen területen; kénytelen el­ismerni és tiszteletben tartani a szocializmust. A szocializmus így olyannyira vonzóvá lett, hogy senki sem lép fel nyíltan ellene, a legostobább burzsoá propagandista kivételével. Sőt a szocializmus kezd példaképpé Közlemény az értekezletről (Folytatás az 1. oldalról) Görögország Kommunista Párt­{ a, San Marino Kommunista ’ártja, Szenegál Afrikai Függet­lenségi Pártja, Szovjetunió Kom­munista Pártja, Sri Lanka-i Kommunista Párt, Szíria Kom­munista Pártja, Szudán Kommu­nista Pártja, Spanyolország Kommunista Pártja, Svédország Kommunista Pártja, Törökor­szág Kommunista Pártja, Uru­guay Kommunista Pártja, Egye­sült Államok Kommunista Párt­ja! Nagy-Britannia Kommunista Pártja, Venezuela Kommunista Pártja, Nyugat-Boriin Német Szocialista Egységpártja, és még egy párt, amely nem kí­vánta nevének feltüntetését. A testvérpártok képviselői elvtársi vita folyamán kifejtet­ték a folyóirat tevékenységével kapcsolatos nézeteiket. Az érte­kezlet részvevői pozitívan érté­kelték tevékenységét. A folyó­irat lapjain kifejtette a jelen kor időszerű problémáit, hozzá­járult a marxista—leninista el­mélet kérdéseinek mélyebb megtárgyalásához a testvérpár­tok részéről, a szocializmus és a kommunizmus építése, a for­radalmi harc terén szerzett ta­pasztalatok cseréjéhez. Az értekezlet megállapította, hogy a folyóiratnak — mint a kommunista és munkáspártok kollektív, elméleti és tájékozta­tó kiadványának — jelentősége növekszik, és ajánlásokat tett tevékenységének megjavítására. Az értekezlet részvevőinek véle­ménye szerint minden lehetőség adva van ahhoz, hogy a folyó­irat növelje részvételét abban a harcban, amelyet a kommu­nisták folytatnak a népek fő ellensége, az imperializmus el­len, melynek fő támasza az amerikai imperializmus. Minden feltétele megvan annak, hogy a folyóirat az eddiginél fokozot­tabb mértékben vegyen részt a kommunistáknak a bókéért, a demokráciáért, a nemzeti és szo­ciális felszabadulásért, a szocia­lizmusért és a kommunizmusért, a nemzetközi kommunista moz­galomnak a marxizmus—leni­nizmus, a proletár internaciona­lizmus elveinek alapján a kom­munista pártok közötti kapcso­latok általánosan elismert nor­máival összhangban való össze- forrottságáért folytatott harcá­ban. Az értekezlet felszólította a testvérpártokat, hogy fordítsa­nak nagyobb gondot a Béke és Szocializmus tevékenységére és terjesztésére. Az értekezlet nyilatkozatot fogadott el, amelyben szolida­ritását fejezi ki a chilei de­mokratákkal és hazafiakkal, fel­szólított Luis Corvalán szenátor­nak, a Chilei Kommunista Párt főtitkárának azonnali szabadon bocsátására, a fasiszta junta vé­res terrorjának megszüntetésé­re, az összes chilei demokraták és hazafiak szabadon bocsátásá­ra, akiket börtönökbe és kon­centrációs táborokba zártak. Az értekezlet résztvevői ugyancsak tiltakoztak a többi latin-ameri­kai, ázsiai és afrikai országban a haladásért és a szociális igaz­ságosságért harcoló kommunis­ták üldözése ellen és megfelelő nyilatkozatot fogadtak el. Az értekezlet befejeztével ün­nepi ülést tartottak a Béke és Szocializmus című folyóirat fennállása 15. évfordulójának alkalmából. lenni a burzsoá országokban is, de egy kissé elferdített formá­ban. Az imperialista propagan­da ugyan hajlandó a szocializ­musról beszélni, de valami más- -féléről, demokratikus, keresz­tény, ilyen vagy olyan szocia­lizmusról, de nem arról a szo­cializmusról, ahol a proletár­diktatúra van hatalmon, a szo­cializmusról, amely a marxiz­mus—leninizmus elvein épül. Ezt a burzsoázia és az imperia­lista propaganda, amennyire csak lehetséges, szívesen félre- állítaná és „fertőtlenítené“ az embereket. A mi feladatunk, hogy he­lyesen képviseljük a szocializ­must. Az emberüknek meg kell mutatni a szocializmus elő­nyeit és igazságát. S ehhez kell hozzájárulnia, gondolom, a mi értekezletünknek is. A prágai értekezletnek a szerkesztőség vonalvezetéséhez és a folyóirat tartalmi részé­hez való hozzájárulásával kap­csolatos kérdésre válaszolva Biľak elvtárs hangoztatta, hogy törekvésünk a folyóirat egész elméleti és tájékoztató tevé­kenységének az elmélyítésére irányul. Azon igyekszünk, hogy a folyóirat ne térjeln ki egyes igen bonyolult kérdések elől, amelyek felmerülnek és fel­merülhetnek. Ilyen például a maoizmus kritikája. Egyesek fennhangon és suttogva taná­csolják nekünk: ne kritizáljá­tok, ez a más ügyeibe való beavatkozás stb. Ámde a mar­xizmus—leninizmus tisztaságát védelmezni kötelességük a kom­munistáknak. A kommu­nisták sohasem tértek ki ez elől, s nemcsak a kommunisták, de más em­berek is képesek védelmezni nézeteiket. Miért ne védelmez­nénk hát akkor mi a nézetein­ket? Ezért nem beavatkozás ez a mások ügyeibe, hanem meg­állapítása a ténynek, hogy ez a helyzet létezik. Senkinek sem lefnne szabad ezt sértésnek vennie. Minél inkább nyíltan meg­mondjuk magunk között az igazat, annál inkább szilárdít­juk egységünket. S erről az egységről van szó. A CSKP XIV. kongresszusán hangsúlyoztunk, hogy szilárd láncszeme akarunk lenni a szocialista közösségnek, olyan párt, amely védelmezi és ér­vényesíteni fogja az ország né­pének érdekeit és ugyanakkor szilárdan fog állni a proletár internacionalizmus elveinek alapján. Olyan politika ez, amely a nép, a haladás és a nép boldogsága érdekében van. És ezt a politikát megérti az egész világ, mindenki aki meg akarja érteni. Egyedül az Ellen­ség nem akarja és nem tudja megérteni. (Folytatás az 1. oldalról) Európa és Amerika gazdasági nehézségekkel küzd, sőt, nagy válságokat él át, a szocialista országok, különösen pedig a Szovjetunió nagy sikereiket ér el a szocialista építés és vé­delmi képességének erősítése terén hangsúlyozza a lap. Asszuán — Anvar Szadat egyiptomi államfő Asszuánban megbeszélést folytatott Abdel Rifaival, Husszein jordániai uralkodó személyi tanácsadó­jával, aki a genfi értekezleten hazája küldöttségét vezeti. Mint a jordániai politikus a találkozó után újságíróknak el­mondotta, a megbeszélés során ismertette Jordánia álláspontját a közel keleti rendezéssel kap­csolatban, cselrébe pedig Sza­dat tájékoztatta őt az egyipto­mi elképzelésekről. W ashington — Lehetséges, hogy Henry Kissinger amerikai külügyminiszter néhány nap múlva Egyiptomba utazik, hogy Szadat elnökkel áttekintse a szuezi fronton állomásozó egyiptomi és izraeli csapató;^ szétválasztására az elmúlt hé­ten Mose Dajan izraeli had­ügyminiszterrel kidolgozott ter­vet — közölték az amerikai külügyminisztériumhoz közelál ló források. Iszmail Fahmi egyiptomi kül­ügyminiszter — jelentette a MENA — megbeszélést folyta­tott Hermann Eilts-szel, az Egyesült Államok kairói érdek képviseletének vezetőjével. Fah­mi később fogadta az amerikai kongresszus háromtagú kül­döttségét is. Ugyancsak Kairóban közöl­ték, hogy Fahmi eszmecserét folytatott Pogosz Akopovval, u Szovjetunió egyiptomi ügyvivő jével a genfi konferenciával összefüggő kérdésekről. Az amerikai külügyminiszter esetleges újabb közel-keleti Iá togatásának hírét erősíti meg az az Izraelből származó érte1 sülés is, amely szerint az ame­rikai diplomácia feje egy vagy két héten belül felkeresi Kar rót és Jeruzsálemet. AZ OLAJVÁLSÁG HÍREI Befagyasztják az olajárakat Genf — Genfben szerdán dél­után befejeződött a kőolajex­portáló országok szervezetének (OPEC) rendkívüli értekezlete. Amuzgar iráni pénzügyminisz­ter, a konferencia elnöke kö­zölte: a szervezet tagjai meg­állapodtak, hogy három hónap­ra befagyasztják a nyersolaj­árakat. Április 1-ig sem növel­ni, sem csökkenteni nem fogják az exportáló országok az olaj árát, hogy időt adjanak a nyu­gati kormányoknak az infláció megfékezésére és az olajtársa­ságok profitjának korlátozásá­ra. Ha a nyugati kormányok erre nem lesznek képesek, a három hónap elteltével az OPEC tagjai ismét kénytelenek lesznek emelni áraikat. Washington — Az Egyesült Államok kormánya az olajvál­ság megoldása érdekében fon­tolóra vette egy nemzetközi konferencia összehívását New Yorkba — jelentette ki tegnap Gerald Warren, a Fehér Ház sajtótitkára. Hozzáfűzte, hogy az értekezlet összehívása Nixon terveinek csupán egyike, ame­lyekkel a kőolajellátás válságát igyekszik elhárítani. Beirut — fobert francia kül­ügyminiszter beirűti forrásuk szerint még január folyamán Riadba utazik, hogy aláírja azt az egyezményt, amelynek ér­telmében Szaúd-Arábia a követ­kező három év során a már ér­vényes megállapodásokon felül 30 millió tonna kőolajat szállít Franciaországnak. Látogatását felhasználja arra is, hogy tető alá hozzon egy hasonló hosszú- lejáratú megállapodást. Caracas — A venezuelai kor­mány hivatalosan felszólította az országban levő amerikai és egyéb külföldi olajtársaságokat, hogy napi 100 barrel (kb. 159 ezer hektoliter) olajat adjanak el a latin-amerikai és karib- tengeri országoknak az ener­giaválság ellensúlyozására. Guajaquil — A Pueblo, a?: Ecuadori Kommunista Párt K6 lapja felszólította a kormányt, védje meg az ország természeti kincseit és államosítsa a kőolaj­termelést. A lap továbbá köve­teli, hogy a kormány sorolja idei legfontosabb feladatai közé a dolgozók életszínvonalának emelését, az agrár-reform vég- rejhalását, a demokratikus és szakszervezeti jogok érvényesí­tését, valamint diplomáciai kapcsolat létesítését Kubával. Kairó — Nyugat-Európa és Japán lenne az első számú ál­dozat, amennyiben az Egye­sült Államok katonai beavatko­zást hajtana végre a Közel-Ke­leten — figyelmeztetett az A1 Gumhurija című lap tegnapi számában. Ha a végzetes lépés bekövetkezik, az arab országok inkább felrobbantják olajveze­tékeiket, mintsem engedjenek az erőszaknak. Bonn — Egyelőre nem lesz újabb gépkocsiforgalmi tilalom az NSZK-ban — határozta el szerdai ülésén a nyugatnémet kormány. Mint Ármin Grünewald kor­mányszóvivő elmondotta, a forgalmi korlátozások enyhíté­sét az tette lehetővé, hogy a benzinpiacon nem kell a hely­zet kiélesedésére számítani. Grünewald tájékoztatása sze­rint február végéig bezárólag a benzin és a fűtőolajellátás ked­vező. A hiány inkább a nehéz fűtőolajban mutatkozik. Tevékenyen mindjárt az év elejétől (Folytatás az 1. oldalról) lesztési súlyponti programok­ban döntő feladat lesz biztosí­tani a termelés tervezett növe­kedését, amelynek csaknem há­romszor gyorsabb üteműnek kell lennie, mint az ipari ter­melés általános növekedési üte­me. * ^ Harmadszor, tudatosíta­nunk kell, hogy a jelenlegi források felhasználásával nem lehet mechanikusan tovább fej­leszteni az üzemgazdaságot, hogy már magának az üzemgaz­daság elért szintjének és az életszínvonalnak egyszerű re­produkciója is évről évre igé­nyesebb, hogy újabb energiahor­dozók és nyersanyagforrások beszerzése egyre nehezebb lesz, hogy a termelés növeléséhez szükséges új munkaerők száma aránylag kisebb lesz stb. S így már ebben az évben is igényesebb lesz a fejlesztési fel­adatok megvalósítása, számos új probléma merül fel, amelyek a gondolkodás új, nem hagyo­mányos módjait, a feladatok megoldásához való hozzáállást és a munka új, nem hagyomá­nyos módjait kívánják meg Szlovákiában is. Elég itt elmondani, hogy az idén a társadalmi össztermék növekedését 87,3 százalékban a munkatermelékenység növelésé­vel kell elérnünk, ami 9,5 pont­tal több, mint a múlt évben; hogy a nyers- és az alapanya­gok hatékonyabb felhasználásá­val az anyagi költségek 0,8 százalékos csökkentését kell elérni stb. Ez megkívánja, hogy egyre több és több progresszív elemet vigyünk bele a fejlődésbe, az eddiginél fokozottabb mérték­ben összpontosítsunk a növeke­dés intenzív tényezőire, keres­sük a megoldások lehető legha­tékonyabb útjait. Jóllehet a múlt évben számos ágazat nagyobb hatékonysággal használta fel az állóeszközöket, jelentős tartalékok mutatkoz­nak még e téren, hiszen a meg­szakított termelési ciklusban dolgozó munkahelyeknek csak 65 százaléka dolgozott két mű­szakban. Az idén növelnünk kell az állóeszközök hatékony­ságát különösen a gép-, a vegy- és a kohóiparban. Nagyobb gon­dot kell fordítanunk a terme­lési-műszaki bázis korszerűsí­tésére, rekonstrukciójára, éspe­dig Szlovákiában is, ha az első pillantásra úgy tűnik is, hogy új állóeszközökkel rendelke­zünk. Szükséges azonban, hogy az erőforrások korlátozottságá­ra való tekintettel a döntő helyekre összpontosítsunk, ne forgácsoljuk szét az eszközöket, hogy nagyobb hatékonyságot tudjunk elérni. A komplex szocialista racio­nalizálási programok megvaló­sítása terén szerzett első pozitív tapasztalatok mutatják, milyen kiterjedt tartalékokkal és le­hetőségekkel rendelkezünk még. Sokoldalúan kell növelnünk munkánk hatékonyságát és ré­szesedését a társadalmi összter­mék növekedésében. Ez az alap­vető feltétele az ötéves terv fő célja — a lakosság anyagi és kulturális szükségleteinek jobb kielégítése és létbiztonságának további megszilárdítása — meg­valósításának is. A múlt évben végzett sikere­sen tevékeny munka gazdag eredményeivel megerősödve léptük át az új év küszöbét. Most csak tűlünk függ, hogy még nagyobb felelősségérzettel, még nagyobb elkötelezettséggel — az idei feladatok maradék­talan teljesítésével — megte­remtsük a feltételeket az ed­digi sikerek további növelésé­hez. 1974. I. 10. OjaHi tanácskozás tata

Next

/
Thumbnails
Contents