Új Szó, 1974. január (27. évfolyam, 1-26. szám)
1974-01-08 / 6. szám, kedd
ÚJ FILMEK HÁROM FÉRFI ÜTŐN A népszerű tv-sorozatból ismert PotöCek-család tagjai: a nagyapa, az apa és a fia újra Útra keltek; tízévi szünet után Oldfich Lipský rendező ismét filmet forgatott az ouplavicei Származású család három tagjáról. Az eredeti humorú, jópofa emberek ezúttal a nyugatcsehországi kerületbe kirándulnak. A körút a szövetkezet rendezvénye, így hát sejthető, hogy a nézők által ismert három megszállott férfi mellett (cseh) zőket. A cseh komédiában hálás szereplehetőséget kapott Vlastimil Brodský Stella Zázvorková, Karolina Slu- ňéčková, Jan Libíöek és Josef Hlinomaz. Úgy tűnik, hogy a tízévi „pauza“, a korábbi sorozat bemutatása óta elitéit idő a film javára vált; talán ezzel magyarázható, hogy a sikersorozatot újabb eredményes alkotás, nem pedig félresikerült, sablonos, az előző részekben már beA cseh komédia egyik jelenete újabb figurák is szelrep-, illetne komédiázási lehetőséget kaptak. A kirándulás természetesen nem mentes a kisebb-na- &yobb zökkenőktől és bonyodalmaktól, így nem csoda, ha Ľubomír Lipský, Ján Skopeček és Ladislav Tróján komédiázó képességének széles fegyvertárából merítve mulattatja a névált klisék szerint készült film követi (rendszerint erre a sorsra jut valamennyi ígéretesen induló sorozat). Az újabb folytatás tehát nem marad a korábbi részek szintje alatt. Lipský filmje hosszabb idő után élénk színfoltot jelent a hazai filmgyártásban s kellelaies perceket szerez a nézőknek. Áldd meg az Állatokat és a gyermekeket (amerikai A Megbilincseltek, az Aki szelet vet, az Ítélet Nürnbergijén, a Találd ki, ki jön vacsorára filmek rendezőjét korunk hagy kérdései, az emberséget Ús az emberiséget fenyegető Veszélyeik foglalkoztatják. Stanley Kramer az Áldd meg az állatokat és a gyermekeket című filmjében is korunk legégetőbb emberi-lelkiismereti problémáit állítja vizsgálódásának fókuszába. A humanitás nevében emeli fel szavát, mélységes ítéletet mond a fogyasztói társadalom felett, melyben áz erős nem megvédi, hanem meggyilkolja a gyengét. , A film csellekménye egy jellegzetes amerikai ifjúsági iának: lelkileg sérült, érzékeny, lenézett és kicsúfolt fiatalok, akik nem alkalmasak a vadnyugati hősiességre. Éppúgy „haszontalanok“, mint a lemészárlásra szánt, a vadászkedv áldozatául eső bölények. A bölényvadászat kegyetlen és szánalmas látványa ad értelmet a fiúk tábori életének: szolidárisak lesznefk a gyengékkel, az életképtelenekkel és szembe mernek szállni értük az erősekkel is. A jelképekben gazdag film egy kegyetlen társadalom parabolája; mélyen humanista alkotás, mely azt sugallja, hogy az emberi életnek nemesebb, és értelmesebb céljai is lehetA HALRAJOK ÉS A HALÁSZAT félénél az Áldd meg az állatokat és a gyermekeket! című ameri kai filmből borban játszódik. A szünidei gyermektáborban, melynek jelmondata: „Küldd el hozzánk a fiadat, s mi egy cowboyt küldünk vissza“, lovagolni, célba lőni tanítják a fiúkat, de az intézmény legfontosabb tanítása: győzni kell mindig, mindenáron. A táborban a nyers erő, az erőszak kultusza uralkodik; a gyermektábor tehát nem csupán ügyes üzleti vállalkozás, hanem a mai amerikai társadalom modellje is, azé a társadalomé, amelyből kiveszett a szánalom, a megértés, amelybein az ügyesség, a durva erőszak az érdem. Ám a film hősei éppen azok a táborlakók, akik a legkevésbé felelnek meg ezeknek a normáknetk a vadnyugati hősiességnél. Stanley Kramer mesterségbeli tudással, fölényes biztonsággal pergeti a cselekményt, az idősíkokkal játszva mutatja be hősei múltját, családi körülményeit, vagyis azt, miből ered lelki sérülésük, szorongásos félelmük. A forgatókönyv, amelyet Glendon Swarthout regénye alapján Mac Benoff írt, jó dialógusokkal, logikusan szerkesztett időjátékkal, sžuggesz- tív légkörteremtéssel és egymást erősítő epizódokkal az alapvető mondanivaló kibontá- -sát selgíti. Michel Hugó operatőr képei, a gyerek, és felnőttszínészek teljesítménye teszi teljessé a film művészi kvalitásait. — ym — Halász- és horgászberkekben régi megfigyelés, hogy a halak — bizonyos fajoktól, egye- dektől eltekintve — általában rajokban verődve élnek a vizekben. A horgászok ezt nap nap után maguk <is tapasztalhatják, hiszen sokszor hosszú várakozást követően hirtelen jön meg a kapás, és nemegyszer az is előfordul, hogy amilyen gyorsan jött, olyan gyorsan meg is szűnik a „haljárás“. A halak csoportja, amely még akváriumi méretekben is halrajnak nevezhető, meghatározott törvényszerűségek alapján alakul ki. A halrajok sajátosságainak a megismerése azonban sok nehézségbe ütközik, hiszen nem egyszerű dolog a halak életébe bepillantani. A víz, a nagy mélység az ember szeme elől többnyire mindent eltakar, így a halakat — általában megfelelő berendezések híján — nem figyelhetjük meg közvetlenül természetes élethelyukön. A halak életének kutatása ezért vagy műszerek segítségével történik, amelyekkel nagy vízmélységekbe „láthatunk le“ — ilyenek például a haugvisszaverődésen alapuló hidroakusztikai műszerek —, vagy mesterséges körülmények között. Ez utóbbi esetben azonban sohasem szabad elfelejtenünk, hogy megfigyeléseinket a természetestől többé-kevésbé eltérő körülmények között végezzük, és az új környezet a halak viselkedésében lényeges változásokat okozhat. Csoportos élés és a rajok Ahogy a csordákra, falkákra, csapatokra stb. az jellemző, hogy ugyanazon fajú állatokból tevődnek össze, a halrajok is azonos fajú halakból alakulnak ki. De a halraj még csak kezdetleges formáját képviseli a csoportos együttélésnek. A rajnak nincs semmiféle szerkezete, azaz a csoporton belül nincsen meghatározott és egymástól eltérő helye, feladata például a nőstényeknek meg a hímeknek, a fiataloknak meg az idősebbeknek stb. A tagokat teljesen laza kapcsolat tartja össze. Ez annak révén valósul meg, hogy a halraj tagjai látják egymást. Némely hal — pl. a hering és a szardínia — életének nagy részében csoportosan, rajban él. Más halak viszont csak a vándorlás, a szaporodás vagy az Intenzív táplálkozás idején alkotnak rajokat. Olyan halakról is tudunk, amelyek csak akkor tömörülnek rajba, ha valamilyen különleges hatás éri őket. Sok halfaj egyedei már közvetlenül az ikrából való kikelés után rajt alkotnak, ellenben más halaknál — fajonként változóan — ez csak a fejlődés későbbi szakaszában következik be. Ugyancsak faji, a testmérettől függő sajátosság a rajt alkotó halak száma is: a kis testű halak sűrűbb rajt alkotnak, mint a nagy halak. Védekezés, tájékozódás A csoportban, a rajban való együttélésnek talán a védekezésben mutatkozik meg leginkább az előnye. Ma már közismert, hogy a rajban élő halak nagyobb távolságból ismerik fel és kerülik el a veszélyt (pl. a ragadozókat, a halász- eszközöket), mint a magányos halak. A raj előnye a kedvezőtlen környezeti körülmények elviselésében is megmutatkozik. Kimutatták, hogy mérgező anyagok jelenlétében a raj halai szorosan összetömörülnek, és így kevésbé érzékenyek a méreghatásra. Ugyanilyen érzékenységcsökkenés tapasztalható az ikracso mő esetében is. A rajban való együttéléskor gyorsabb a tájékozódás is. Aranyhalakkal végzett kísérletekben kimutatták, hogy a raj hamarább találja meg a kiutat a kísérletben használt labirintusból, mint ugyanezen raj bármelyik tagja egyedül. Ebből az következik, hogy a raj a magányosan keresgélő halaknál gyorsabban tájolja be és hamarabb találja meg a mindennapi táplálékot. A csoportos élet előnyösen változtatja meg az egyedek bizonyos életműködéseit is. Például a rajban élő halak jobban táplálkoznak és gyorsabban növekednek, mint a magányosak. Ez érthető: a halraj tagjai kevesebbet mozognak és kevesebb oxigént is fogyasztanak, mint ugyanezen fajok magányos egyedei. Rajba tömörüléskor tehát előnyösen csökkennek az egyedek anyagcserefolyamatai. Végül a csoportos élet visszatükröződik a feltételes reflexek kialakulási sebességében és a kialakult reflexek tartósságában is. Ma már tisztázódott, hogy egy raj halaiban gyorsabban alakulnak ki a feltételes reflexek, és tarlósab- bak, mint a magányos halakban. A látás, a szaglás és az ízérzés szerepe A halraj tagjai között a kapcsolatot az érzékszervek biztosítják. A látás, az ép szem nélkülözhetetlen feltétele a raj kialakulásának. A tudományos Irodalomban sok adat halmozódott fel a látásnak a raj magatartásában betöltött szerepéről. Az egyik legszembetűnőbb bizonyíték a látás alapvető jelentőségére e tekintetben az, hogy a halrajok este, a sötétedés beálltával felbomlanak, és hajnalban újraképződ- nek. Ez alól a jelenség alól csak azok a halak kivételek, amelyeknek saját fénykibocsátása (lumineszcenciája) van, és ez éjszaka is lehetővé teszi, hogy a halak bizonyos távolságból láthassák egymást. A látásnak a csoportos magatartásban betöltött fontos szerepére utal ez a kísérlet: ha egy halat átlátszó üvegfallal elválasztunk a rajtól, izgalmi állapotba kerül, és át akar jutni a falon. Ez történik akkor is, ha egy magányos hal akváriumának a falához tükröt helyezünk: a hal saját képmásához akar mindenáron csatlakozni; Átlátszatlan fal esetén mindez nem következik be, a halak teljesen nyugodtan viselkednek. Régóta ismeretes, hogy a látás után a kémiai érzékszervek — elsősorban a szaglás — a halak életének legfontosabb Irányítói. A szaglás, amely egyes halaknál kiválóan fejlett, elősegíti a táplálék felkutatását; segítségével a halak olyan táplálékot is könnyen megtalálnak, amelyet nem látnak. De a szag alapján a halak felismerik saját fajtársaikat, különbséget tudnak tenni a saját és más fajú halak vagy egyes vízinövények között is. Természetesen feltételezni lehet, hogy mindebben az ízérzékelésnek is fontos szerepe van. A kémiai információkat a víz közvetíti. Ha olyan vízbe helyezünk halakat, amelyben előzőleg halraj volt, belőlük is raj alakul ki. Ha egy megsérült halat helyezünk egy rajba, a raj tagjaiból erős menekülési reakció váltódik ki. E példák mutatják, hogy a halraj tagjaiból és a megsérült hal bőréből olyan anyagok választódnak ki a vízbe, amelyekre a többi hal —• szaglásának és ízérzésének a révén — magatartásának a megváltoztatásával reagál. Információközlés a halak között Mivel a halrajt sok egyedből állő, sok változást! rendszernek kell tekintenünk, amely ráadásul még az emberi szem elől rejtett életet is él, a halak magatartásának törvényszerűségeit nehéz meghatározni. Annyit azonban ma már biztosan tudunk, hogy egy raj magatartása a rajon belüli információközlés sajátosságaitól függ. Ilyen sajátosság például az, hogy egymástól milyen távolságról és milyen érzékszerv közreműködésével (látással, hallással, szaglással slb.) kapják az információkat. Lényeges az átadott jel ereje és minősége is. Gyenge és jellegtelen ingerek nem váltanak ki reakciót. Ellenben például a kritikus sebességet meghaladó hirtelen helyváltoztatás vagy egy jellemző póz: a raj azonnali válaszreakcióját eredményezi. A kutatás u halászat szolgálatában Felmerül a kérdés: van-e értelme annak, hogy a halrajok magatartását, szokásait vizsgáljuk? Megtérül-e valahol az az összeg, amelyet e célból a világon kutatásokra fordítanak? E kérdésekre egyértelműen igennel válaszolhatunk. A kutatásoknak van értelme. Például á nagy tengeri halászattal rendelkező országok (Szovjetunió, japán, Egyesült Államok, skandináv országok stb.) nem nélkülözhetik e kutatásokat. Ahhoz, hogy a halászflolták a legnagyobb hatásfokkal dolgozhassanak, ismerni kell a halrajok magatartását, a halak vízbeit való eloszlási, vándorlási, szaporodási, növekedési, táplálékellátottsági viszonyait. A világ halkincse kb. 200—250 millió tonnára becsülhető. A világon évente halászott több mint 45 millió tonna hal jelentős részét azok a halak teszik ki, amelyek rajban élnek, amelyekre csoportos magatartás a jellemző. E magatartás kutatásának az általános biológiai érdekességen túlmenően az a célja, hogy a rablógazdálkodás veszélye nélkül lehessen tovább fokozni az évente kifogott halmennyiséget. Mert a halnak a jövőben is be kell töltenie nélkülözhetetlen szerepét az emberiség táplálkozásában. FÉMMŰVESSÉG KOLUMBUS ELŐTT A dél-amerikai kontinens fémművességének régészeti emlékeit mindössze néhány évtizedé kezdték rendszerezni. Ezek közül a legrégebbiek a chavin kultúra (i. e. 800 körül) idején készültek a mai Peru területén. Az Andok fennsíkjain virágzó kultúrák hatása azonban csaknem az egész kontinensre kiterjedt. így a Ko- lumbus előtti időkben a mai Argentína észak- nyugati része is ezeknek a kultúráknak a befolyása alatt állott. Ezen a vidéken a fémművesség első emlékeit az argentin régészek tafi kultúra néven említik. (Tafi Tucuman tartomány egyik völgyének a neve.) A carbon 14 analízisek azt bizonyítják, hogy a tafi kultúra már időszámításunk kezdete körül létezett. Argentína északnyugati területén. Emlékeit csak néhány réztárgy töredék képezi, de ez már bizonyíték arra, hogy az itt lakók értettek a réz megmunkálásához. Argentínából a második jelentős: (Kolumbus előtti) fémművész kultúra — a La Aguada — kezdet i. sz. 700 körül lehetett. Ez a kultúra, akárcsak elődje, a Titicaca-tó környékéről indult ki, de helyi kultúrákkal keveredett. A fémtárgyak díszítésénél gyakorta tűnnek fel a mitikus alakok, macska- és sárkányfejek, tetovált emberi fejek stb. Ebből a korszakból az argentin régészeknek több bronz és réz dísztárgyat sikerült meghatározni, elsősorban melldí- szeket, amelyeket gazdagabb személyek viselhettek. Találtak sárkányfej díszítésű baltákat is, amelyeket szertartások során használtak. A La Aguada civilizációnak a keleti irányból, a trópusi övezetekből beszivárgó népék vetettek véget. Az inka uralom évszázadaira tehető az egykori argentin fémművesség fénykora. A La Aguada korszak utáni időkben egyre nagyobb szerepet kapnak a bronz tárgyak: harangok, nagy alakú kerek pajzsok. Ebben az Időben művészi gonddal munkálják és díszítik a ma- noplasokat (ijfeszítő), amelyek használatáról a korabeli krónikák is megemlékeznek. Ennek a korszaknak finoman stilizáló ötvösművészei már fejlett esztétikai érzékről tesznek tanúságot; (d|J 1974. L «■
