Új Szó, 1974. január (27. évfolyam, 1-26. szám)
1974-01-06 / 1. szám, Vasárnapi Új Szó
SZÓBESZÉD — Mondd, tényleg igaz, amit rólad beszélnek? — Mit beszélnek? — Hát. hogy két szeretőt is tartasz. — Ez nem igaz. A másik a vőlegényem. ALKALMASSÁG Az igazgató új titkárnőt vesz fel, s megkérdezi: — Otthonos a sztenográfiá- ban? —* 'Hogyne. Percenként két- száz jelet írok. — Sajnos, kisasszony, akkor nem alkalmazhatom. Én olyan gyorsan nem tudok diktálni! TÁNCMULATSÁG Teljes gőzzel tombol a táncmulatság a lokálban. Olyan zsúfolt a táncterem, hogy mozdulni sem lehet benne. Amikor a zenekar befejezi a számot, a gavallér meghajol partnernője előtt, és gálánsán megköszöni a táncot. — Miféle táncot, uram? — kérdi a hölgy. — Én csupán a kijárat felé szerettem volna utat törni magamnak. BARÁTNŐK — Végre találtam egy fiatal, csinos, gazdag és jó férjet — újságolja egyik barátnő a másiknak. — Nagyszerű! És ki a felesége? TAPINTAT A skót autóbaleset áldozata lett, s egyik jó barátja vállalta, hogy az áldozat feleségét értesíti a tragikus esetről. Ajtónyitás után megkérdezte az asszonykától: — Mondd, kérlek, a férjed ma autóval ment el itthonról? — Igen — válaszolta a fiatalasszony. — És űj öltönyben veit? — Igen. A jó barát megpöccintette sapkája sildjét, és kedvetlenül így szólt: — Kár az új öltönyért... — Egy életen át a tenyeremen hordom! — Micsoda?! Magának nincs autója? (Pavliha) Egy nő meg egy férfi 1974. L B. 19 (Gabriel Levický rajza i — Ne bolondozz, asszony, még azt hiszik majd, hogy részegek vagyunk... (Smolmen rajza) A NÖ (csinos fiatalasszony, bronzvörös haját tupírozza, majd parfümöt hint szét a szobában 1 A FÉRFI (negyvenes férfi, be): Bözsi, egyetlenem! A NÖ (idegesen): Már mondtam, hogy ne használja ezeket a kifejezéseket. Még meghallhatják. És csak nekem lesz kellemetlenségem belőle. A FÉRFI: Kegyetlen! Mióta futok maga után! Hát tényleg semmit sem jelentek magának? A NÖ: Téved, Béla. Ha távol van még örülni is tudok önnek Elégedjen meg ennyivel. A FÉRFI: Négy éve a férje vagyok! Hát soha sem leszek ennél több? A NÖ: Nem, nem és nem. Miért áltassam magát? Én tisztességes nő vagyok Nekem udvarlóm van. Imre nagyon féltékeny A FÉRFI: Csak egyetlen csókot Soha senki sem tudja meg. A Nő: Arra nem gondol, kedves Béla, hogy önmagam előtt veszteném el a becsületemet? A FÉRFI: Ez igaz. De mit csináljak? Ha pont a saját feleségemet szeretem [0 FILM — Nos, hogy tetszett a film? — Szenzációs volt! Rég láttam ilyen érdekfeszítő detektivfilmet! Talán még a szerző sem tudta, hogy ki volt a gyilkos. A NÖ: Ez az ön baja. Higgye el, mindenkinek megvan a maga keresztje. A FÉRFI: (meghatottan): Köszönöm, hogy együttérez velem. A NÖ (kedvesen): Nézze, azért az élet szép. Minden nap kínál valami örömöt. Ajánlom, igyon egy liter szamorodnit. Akkor semmi sem fog annyira fájni. A FÉRFI (könnyesen): Milyen szép lelke van, Bözsi! A NÖ (ábrándosán): Ezt örököltem jó szüleimtől, semmi mást. De most menjen, mert Imre bármelyik pillanatban itt lehet. Nem tudom, mit szólna, ha itt találná magát. Soha nem bocsátaná meg, hogy a saját férjemmel csalom meg. A FÉRFI (lehajtott fővel indul az ajtó felé, majd visszafordul, szenvedélyesen): Nem bírom ki maga nélkül! Azt akarom, hogy hozzám tartozzon! Váljunk el! A NÖ (jóindulattal): És ez megoldás lesz? A FÉRFI: Igen! Menjen férjhez Imréhez, én akarok az udvarlója lenni! Nem akarok többé mellékutcákon osonni magához, hanem emelt fővel szeretnék kopogtatni az ajtaján! A NÖ (határozottan): Sajnálom, Béla, amikor feleségül mentem magához, már akkor megmondtam, hogy csupán mint a férjemet tudom elképzelni. A férfit nekem Imre jelenti... GALAMBOS SZILVESZTER HIPOCHONDER OLVASO — Nos, már megint milyen orvosi felvilágosító cikket olvasott, Szabó néni? ... (Balázs-Piri Balázs rajza) a kilincset A mi városunkban minden fejlődik. Például harminc-negyven évvel ezelőtt a bérházakban házmesterek gondoskodtak a rendről és a lakók nyilvántartásáról. Ilyen házmester volt a Stanclhuber bácsi, akinek legendásan szép bajusza volt és e férfias arcdísz gyökerét szorgalmasan öntözgette spriccerrel. Körülbelül húsz-huszonöt évvel ezelőtt Stanclhuber bácsi megkapta a házfelügyelői címet, de nem szállt fejébe a dicsőség, továbbra is példamutató szorgalommal gondoskodott a lakóház állagáról, csak a spriccerek számát növelte, mert úgy érezte, hogy ezzel tartozik az új címmel járó megnövekedett tekintélynek. Éppen ezért, amikor néhány nappal ezelőtt a kapuról a kilincs minden külön értesítés nélkül eltűnt, haladéktalanul meglátogattam Stanclhuber bácsit és felhívtam figyelmét a fenti hiányosságra. Meglepetésemre nem azzal válaszolt, hogy „a nyavalya törje ki, már megint —?“, hanem hűvösen közölte, hogy neki ehhez immár semmi köze sincs, ő már csak nyugdíjai házfelügyelő, a szakmai tevékenységből csak a spriccerek fogyasztását folytatja, minden másról a díszpancser gondoskodik. Bevallom, huzamosabb ideig tartott, amíg rájöttem, hogy a díszpancser tulajdonképpen diszpécser, vagyis munkairányító, de Stanclhuber bácsi valami elfogadható értelmet akart adni a számára teljesen gügyén hangzó kifejezésnek. Ugyanis a jelek szerint a házfelügyelő elnevezés is elavult, ezért importáltuk az angol dispatcher-t, és amikor nyelvünket ilyen módon gazdagítottuk, kialakítottuk a fogalomhoz kötődő új intézményt is: a diszpécsinget. Ma már tehát nincsenek házfelügyelők, hanem tízhúsz bérháznak van egy közös diszpécsing- je, a diszpécsingben fogadják a feleket a diszpécserek, akik természetesen nem isznak spriccert, hanem konyakot — sőt: cognacot — fogyasztanak és nem játszanak vasárnap délután rablóultlt a szomszédokkal — amint azt Stanclhuber bácsi csinálta —, mert nem is laknak a telepen. Odatüsténkedtem a diszpécsingre és jelentettem, hogy a kapuról eltűnt a kilincs. A bejelentést meghallgató fiatal férfitársam közölte velem, hogy ő diszpécser és nem lakatos és amennyiben nem vagyok írástudatlan, az ajtóra erősített tábláról is elolvashatom, hogy a helyiség diszpécsing és nem lakatosműhely, tehát legyek szíves lépést tartani a fejlődéssel.' Most majd meggebedek, úgy igyekszem lépést tartani a fejlődéssel, csak azt nem tudom, hogy ki csinálja meg a kilincset?! P. GY. Szöveg nélkül (Elek Tibor rajza) »zöveg nélkül {Eulenspiegel)
