Új Szó, 1974. január (27. évfolyam, 1-26. szám)

1974-01-31 / 26. szám, csütörtök

TERVSZERŰEN FOLYTATÓDIK A CSAPATSZÉTVÁLASZTÁS Kairó — Tel Aviv — Egyip­tom a tervek szerint pénteken kezdi meg a Szuezi-csatorna keleti partján lévő erőinek rész­leges létszámcsökkentését és a fegyverzet egy részének kivo­nását —, jelentette ki újságírók előtt Ahmed Badawi vezérőr­nagy, az egyiptomi 3. hadsereg parancsnoka. Izreelben nem fűztek kom­mentárt az egyiptomi elképze­lésekhez. Egy katonai szóvivő Tel Avivben annyit közölt, hogy az izraeli egységek szintén a tervek szerint folytatják a má­sodik szakasz megvalósítását — csapataiknak a csatornától nyu­gatra fekvő övezetekből való kivonását. Az izraeli egységek kivonulá­sa nem minden vonatkozásban zajlik le a megállapodás sze­rint. Mint az Al Ahram című kairói lap szerdai számában közli, a csatornaövezetben lévő Zeitija városból való kivonulá­sok során leszerelték egy mű­trágyagyártó petrokémiai üzem teljes berendezéséi és a visz- szavonuló csapatokkal együtt keletre szállították. A csapat­szétválasztási megállapodás ér­telmében azonban az izraeliek csak a kifejezetten katonai ob­jektumok felszerelését vihet­ték magukkal. Az átalakulóban lévő front keddi eseményeihez tartozik, hogy Ahmed Iszmail egyipto­mi hadügyminiszter látogatást tett az egyiptomi 3. hadsereg Sínai-f élszigeten állomásozó egységeinél. Kairó — Henry Kissinger amerikai külügyminiszter — az Al Ahram című kairói lap szer­dai száma szerint — sürgős üzenetet küldött Iszmail Fahmi egyiptomi külügyminiszternek, és ebben új javaslatokat vá­zolt fel a szíriai fronton szem­benálló csapatok szétválasztásá­val kapcsolatban. A lap szerint Fahmi az el­múlt két nap során két alka­lommal is tárgyalt Kairóban Hermann Eilts amerikai misz- szióvezetővel a javaslatról, amelyneik részletei egyelőre neon ismeretesek. Mint ismeretes, a hivatalos kairói álláspont szerint Egyip­tom csak a szíriai probléma megoldása után hajlandó vissza­térni a genfi tárgyalóasztalhoz. MyMuai az európai tökésországok kommunista pártjainak brüsszeli értekezletéről Kurt Waldheim nyilatkozata New York — Megkezdte mun­káját a gyarmati kérdés meg­oldására alakított különleges ENSZ-bizottság. Ebből az alka­lomból Kurt Waldheim ENSZ- főtitkár is felszólalt. Többek között kijelentette: Dél-Afriká- ban, ahol gyarmatosító, fajül­döző rezsimek vannak uralmon, a helyzet válságos. Komolyan fenyegeti egész Afrika békéjét és aláássa a nemzetközi stabi­litást. Az ENSZ főtitkára üdvözölte n független Bissau-Guinea Köz­társaság kikiáltását és hang­súlyozta, hogy a világkőzvéle- mény az ENSZ-közgyűlés 28. ülésszakának határozatában tel­jes támogatásáról biztosította az új államot. Waldheim nyugtalanságának adott hangot amiatt, hogy a üél-Afrikában uralkodó rezsi­mek fokozzák nyomásukat a politikai jogokat, szabadságot és valódi függetlenséget köve­telő népekre. Az ENSZ — mondotta — nem nézheti ezt közömbösen. A továbbiakban kijelentette: bízik benne, hogy 1974-ben a gyarmati kérdés megoldásával foglalkozó ENSZ-bizottság min­dent meg fog tenni annak ér­dekében, hogy megvalósíthassa a gyarmati országok és népek függetlenné válásáról szóló ENSZ deklarációt. Sikeres eredmények 1974. I. 31. Moszkva — A Szovjetunióban « múlt évben 23 milliárd ru­bellel, azaz csaknem 7 száza­lékkal növekedett a fogyasztás­ra és felhalmozásra felhasznált nemzeti jövedelem. Ez az ősz- szeg másfélszerese az előző, 1966—1970-es ötéves terv meg­felelő évi növekedési átlagának —, közölte a Szovjetunió Köz­ponti Statisztikai Hivatala. Az egy főre jutó nemzeti jö­vedelem 1973-ban 92 rubellel emelkedett. A nemzeti jövede­lem növekedésének 85 százalé­ka a munkatermelékenység fo­kozódásának eredménye. A Szovjetunió ipara terven felül 7,3 milliárd rubel értékű terméket állított elő. A mezőgaz­daság csak gabonafélékből 25 millió tonnát termelt terven fe­lül. A teljes mezőgazdasági termelés felülmúlta a 222 millió tonnát. Az országban egy év alatt csaknem 4 ezer új gép, beren­Sztrájkok Olaszországban Róma — Huszonnégy órás ál­talános sztrájk bénította meg kedden Szardínia életét. A há­rom legnagyobb olasz szak- szervezeti szövetség (CGIL, CISL UIL) felhívására több tízezer dolgozó tüntetett a szi­get gazdasági élekének fellen­dítéséért, a teljes foglalkozta­tottság megvalósításáért, mélyreható gazdasági-társadal­mi reformokért. ­Cagliariban, Szardínia „fővá­rosában“ 50 000 ember jelent meg azon a nagygyűlésen, amelynek fő szónoka Luciano Lama, az Olasz Általános Szak- szervezeti Szövetség (CGIL) fő­titkára volt. Általános sztrájk színhelye volt a szicíliai Siracusa is. A nagyváros dolgozói szakszer­vezeteik felhívására követelték a délvidék ipari fejlesztésének fellendítését. A munkabeszün­tetéshez és a tüntetéshez csat­lakozták az antifasiszta pártok és a demokratikus ifjúsági szervezeteik is. A siracusai nagygyűlésen Rinaldo Scheda, a CGIL, a CISL és az UIL fö­deratív titkárságának titkára szólalt fel. dezése, műszer és felszerelés mintapéldányát készítették ©1, s ennek több mint 90 százalé­kát bocsátották szériagyártás­ra. Az iparvállalatoknál több mint 11 000 automatizált és gé­pesített futószalagot állítattak fel, 5000 üzemben tértek át a termelés komplex gépesítésére és automatizálására. A műszaki haladás meggyor­sításához nagyban hozzájárult a KGST-országokkal való együtt­működés. Az 1973. óv sikeres tapaszta­latai lehetővé tették, hogy az idei évre még magasabb muta­tókat állítsanak a Szovjetunió népgazdaságának fejlődése elé. Közzétették az európai tőkés- országok kommunista pártjai Brüsszelben megtartott értekez­letének politikai nyilatkozatát. A terjedelmes dokumentum részletesen elemzi az európai tökésországok jelenlegi helyze­tét, meghatározza a legsürgő­sebb tennivalókat a dolgozók védelmében a békéért, a de­mokráciáért, a társadalmi hala­dásért, a szocializmusért vívott küzdelemben, a demokratikus erők egységéért folyó harcban. A nyilatkozat bevezető részé­ben megállapítja: Az európai tőkésországok életének minden területét súlyos válság hatja át. Ez a válság bizonyítja, hogy a kapitalizmus nem tud megbir­kózni a modern társadalom ége­tő kérdéseivel, sőt még inkább kiélezi őket. Az imperializmus általános válsága az állammo­nopolista kapitalizmus válsága mind nyilvánvalóbban mutatja meg a dolgozóknak a széles tö­megeknek, hogy társadalmi és politikai változásokra van szük­ség. Ma a lehető legkedvezőbb fel­tételek adódtak a világ e részé­ben a politikai változásokhoz hangoztatja a nyilatkozat. Európában új helyzet alakult ki s az egész világon fontos változások következtek be. „E változások a Szovjetunió és a többi szocialista ország nemzet­közi politikájának a nemzetközi kommunista és munkásmozgal­mi tevékenységének a nemzeti felszabadító erők, a demokrácia és a béke erői harcának ered­ményei“ — szögezi le a do­kumentum, hangoztatva: a vál­tozások a béke, a demokrácia, a nemzeti függetlenség, a szo­cializmus erőinek kedveznek, miközben az imperializmus kü­lönösen az amerikai imperializ­mus súlyos helyzetbe került. Európában fontos haladást ér­tek el a különböző társadalmi rendszerű országok békés egy­más mellett élése, az enyhülés útján. Földrészünkön ma reális lehetősége van annak, hogy döntő fordulatot hajtsunk végre az enyhülés és a béke Irányá­ban, megvalósítsuk a kollektív biztonsági rendszert és az együttműködést, — állapítják meg az európai tőkésországok kommunista pártjai. Hangoztatják egyúttal, hogy a népeknek továbbra is éberséget kell tanúsítaniuk, mert az im­perializmus természete nem vál­tozott, nem adta fel céljait. „Az imperializmus igyekszik az új körülményekhez idomítani a ki­zsákmányolásra, a népek leigá­zására irányuló terveit, a világ egész övezeteit akarja uralma alá vonni. Új próbálkozásokkal az eddigitől eltérő formában folytatja tömbpolitikáját, a fegy­ISIaSBTH •fiWl ALEKSZEJ KOSZIGIN, a Szovjetunió Minisztertanácsá­nak elnöke a Kremlben fo­gadta Milorad Pesicset, Jugo­s zlávia moszkvai nagykövetét és meleg, baráti hangulatú be­szélgetést folytatott vele. ERICH HONECKER, a Német Szocialista Egységpárt KB el­ső titkára fogadta az NDK- ban tartózkodó Volodia Teitel- boimot, a Chilei Kommunista Párt Politikai Bizottságának tagját. Teitelboim köszönetét mondott az NSZEP-nek és az NDK egész népének szolidari­tásáért. Honecker közölte, hogy az NDK egyrészt immár 500 chilei hazafi befogadásá­val, másrészt sokféle más mó­don igyekszik segíteni a chilei népen. A GÜROG KATONAI (UNTA letartóztatta, majd házi őrizet­be helyezte az államcsíny út­ján elmozdított Georgiusz Pa- padopulosz volt köztársasági el­nök kormányának három mi­niszterét, akik katonai forrá­sok szerint „veszélyesek az ál­lam biztonságára“ és elégedet­lenségüknek adtak hangot a jelenlegi rezsimmel szemben. ÜJABB SZTRÁJKRA és tünte­tő utcai felvonulásra került sor Nyugat-Berlinben kedden, amikor a postai alkalmazottak egy nagyobb csoportja — a szakszervezetek és a munkálta­tók tárgyalásai megszakadásá­nak hírére — abbahagyta a munkát. A SZOVJETUNIÓ és a Fid- zsi-szigetek kormánya megálla­podott abban, hogy a két or­szág nagyköveti szinten diplo­máciai kapcsolatot létesít egy­mással. A VENEZUELAI Maracaibo- ban nagyszabású utcai tünteté­seken tiltakoznak a fiatalok az egyetemi férőhelyek hiánya miatt. A karhatalmi erők és a tüntetők között incidensek tör­téntek. Erre a tanévre egész Venezuelában mintegy 60 000 fiatalt nem vettek fel az egye­temekre helyhiány miatt. Emiatt már számos tüntetés zajlott le. AZ ISZTAMBULI hadbíróság 2. számú bűntetőtanácsa négy év és két hónaptól nyolc évig terjedő börtönbüntetésre ítélt öt személyt. Azzal vádolta őket, hogy „Munkásunió“ né­ven titkos marxista—leninista szervezetet alakítottak a fenn­álló társadalmi relnd megdönté­sére. A FRANCIA pénzügyminisz­térium közlése szerint 1973. decemberében az országban 0,6 százalékkal emelkedtek a kis­kereskedelmi árak. Ezzel az egész évre átszámított inflá­ciós arány elérte a 8,5 százalé­kot. verkezést, a feszültség és az ag­resszió tűzfészkeit tartja fenn a világ különböző részeiben, köz­vetlen és közvetett beavatkozás­sal támad a népek független­ségére, szabadságára, arra a jo­gukra, hogy a szocializmus út­ján járjanak. A békés egymás mellett élés eredményei nem csökkentik a nagytőke és az imperializmus ellen vívott harcot, sőt ellenke­zőleg, jobb feltételeket biztosí­tanak a munkásoknak a néptö­megeknek ahhoz, hogy saját or­szágukban és nemzetközi terü­leten egyaránt még nagyobb ha­tározottsággal vívják az osztály­harcot. A kapitalista válság következ­tében a munkásosztály, a dol­gozók helyzete mind nehezebbé válik, a kizsákmányolás növek­szik. A nagytőke népellenes politi­kájának következménye a pénz­ügyi zűrzavar, az infláció, az energiaellátás nehézsége. Külö­nösen nagy súllyal nehezednek Nyugat-Európa országaira a nagy nemzetközi társaságok, amelyeknek 75 százalékát ame rikai pénzügyi csoportok tart­ják kézben. Ezek közvetlenül beavatkoznak az egyes országuk életébe. Terjedelmes rész elemzi a nyi­latkozatban az Európai Gazda­sági Közösség helyzetét han­goztatva: a nyugat-európai gaz­dasági integrációt a nagytőke irányítja a saját hasznára. A népek küzdenek az ellen, hogy politikai uniót hozzanak létre ilyen alapokon. Ezzel kapcsolatban a nyilat­kozat megállapítja: a közös pia­ci országok eltérő helyzetének megfelelően az egyes kommu­nista pártok nem mindenben azonosan ítélik meg az EGK-val kapcsolatos teendőket. Egyetér­tenek azonban abban, hogy a monopolista gazdasági integrá­ció politikájára lehetséges és szükséges közös választ adni. Utal a nyilatkozat az európai tőkésállamok és az Egyesült Ál­lamok ellentéteinek kiéleződé­sére, megállapítva, hogy Ame­rika még inkább igyekszik nö­velni nyomását. Az ún. Nixon— Kissinger tervvel meg akarja hódítani az európai piacokat új életre akarja kelteni az Atlan­ti Szerződést a nyugat-európai országokra kívánja áthárítani saját katonai kiadásait. Ez a törekvés nyilvánul meg a jelen­legi energiaválság során is. Az európai tőkésországokban gyö­keres demokratikus változások­ra van szükség, amelyek célja hogy véget vessenek a monopó­liumok hatalmának, demokrati­zálják a politikai, a gazdasági és társadalmi életet. Államosí­tani kell a gazdaság legfonto­sabb ágazatait, ki kell terjesz­teni az állami szektort a szak- szervezetek és a dolgozók ellen­őrzése alá kell helyezni az üze­meket. A pártok követelik, hogy a legrövidebb időn belül s a leg­magasabb szinten rendezzék meg az európai biztonsági és együttműködési értekezlet kö­vetkező szakaszát, amely meg­teremti a kollektív biztonsági rendszer és a normális euró­pai együttműködés alapjait. A nyilatkozat sürgeti, hogy a Földközi-tenger legyen a béke övezete. Kinyilvánítja a kommu­nista pártok szolidaritását az arab népek harcával, követeli a megszállt arab területek ki­ürítésére vonatkozó ENSZ-hatá. rozatok azonnali végrehajtását a palesztin arab nép jogainak elismerését s a térség minden népe törvényes jogainak tiszte­letben tartását. Állást foglal amellett, hogy minden nép sza­badon rendelkezhessen termé­szeti kincseivel. Támogatja a nemzeti felszabadító mozgalma­kat és a pártok szolidaritását nyilvánítja Vietnam, Laosz és Kambodzsa népével. A nyilatkozat harmadik fő ré­sze — abból kiindulva, hogy ma igen nagy lehetőségek van­nak a nyugat-európai tőkésor­szágok társadalmának demok­ratikus átalakítására — a mun­kásosztály összefogásának, a demokratikus egység megterem­tésének kérdésével foglalkozik. Rendkívül nagy jelentősége van a tőkésországok kommunista pártjai együttműködése kibőví­tésének. Ezt az együttműködést a harc jelenlegi körülményei ál­tal megkövetelt színvonalra kell emelni. Az együttműködés bővítése egyúttal hozzájárul a nemzetközi kommunista és munkásmozgalom egységének, szolidaritásának, együttműködé­sének megszilárdításához, Marx, Engels, Lenin nagy eszméi alap­ján a proletár internacionaliz­mus szellmében tiszteletben tartva minden párt függetlensé­gét és jogegyenlőségét. A pártok állást foglalnak a demokratikus haladó és béke­szerető erők széles körű t egy­ségének megteremtése mellett hangoztatva, hogy ez a kommu­nista pártok tartós politikája s azt minden országban a helyi feltételeknek megfelelően kell megvalósítani. Ma a cél a de­mokrácia kifejlesztése, a társa­dalom átalakítása, holnap a szo­cializmus építése. Élesen elítélik a pártok az antikommunista szovjetellenes előítéleteket, amelyekkel meg akarják bontani a demokrati­kus erők egységét. A nyilatkozat befejező része a következőképpen hangzik: „Az európai tőkésországok kommunista pártjai konferen­ciájuk befejeztével felhívással fordulnak a munkásmozgalom minden politikai alakulatához, minden demokratikus erőhöz. A jelenlegi válságra való te­kintettel azt javasolják, hogy indítsanak közös akciókat a néptömegek életfeltételei és munkája védelmében, a nemzet­közi monopóliumok végzetes te­vékenysége ellen és támadóan fellépve nyissák meg azoknak az új megoldásoknak az útját, amelyek Európa e része népei­nek, munkásainak érdekeit szolgálják. Az európai tőkésországok kommunista pártjai készek ar­ra, hogy ebben a szellemben vi­tassák meg a kérdéseket azok­kal a más munkás és demokra­tikus erőkkel, amelyek ugyan­csak készek arra, hogy kialakít­sák Nyugat-Európa új arcula­tát. A monopóliumok Európájával állítsuk szembe a munkások Eu­rópáját, indítsuk el Nyugat-Eu- rópát a biztonság és az együtt­működés útján, védjük meg né­peink jogát arra, hogy szaba­don dönthessenek jövőjükről, járuljunk hozzá a megfelelő eszközökkel a társadalmi és em­beri haladásért a szocializmu­sért vívott általános harchoz. ÁLLASFOGLALÁS AZ ENERGIAPROBLÉMÁKRÚL Brüsszelben közzétették an­nak a nyilatkozatnak szövegét is, amelyet az európai tőkésor­szágok kommunista pártjai fo­gadtak el az energiaproblémák­ról. „Válságba jutott az az ener­getikai politika, amelyet a nagy főként amerikai olajtársaságok és a nyugat-európai kormányok éveken át folytattak. Az euró­pai tökésországok kormányai az o'ajtrösztökkel egyetértésben be akarják csapni a népeket. Azt állítják, hogy energiaválság van, holott a valóságban nincs hiány az energiaforrásokban. A nyugat-európai monopóliu­mok és kormányok el akarják titkolni a népek elől, hogy a dolgozókra háruló súlyos ne­hézségekért az ő politikájukat terheli a felelősség. Teljes mértékben támogatjuk — folytatódik a nyilatkozat — azokat a nagy fontosságú intéz­kedéseket, amelyeket -a fejlődő országok népei hoztak, hogy biztosítsák természeti kincseik szuverén felhasználásának jogát és olyan gazdasági kapcsolato­kat teremtsenek a különböző or­szágokkal, amelyek kedveznek saját ipari fejlődésüknek. Támogatjuk a munkások, a dolgozó tömegek harcát az olaj­trösztök árdrágítási politikája ellen, támogatjuk harcukat azért, hogy csökkentsék a nagy- vállalatok profitját, enyhítsék azokat a súlyos adókat, ame­lyek az olajipari termékeket terhelik. Követeljük, hogy Nyu- gat-Európában helyezzék ellen­őrzés alá, vagy államosítsák az olajmonopóliumokat.

Next

/
Thumbnails
Contents