Új Szó, 1974. január (27. évfolyam, 1-26. szám)
1974-01-29 / 24. szám, kedd
Ű i FILMEK ROSSZ ÉJSZAKA Václav Matéjka rendezőt korunk erkölcsi-etikai kérdései izgatják, legalábbis erre következtethetünk a korábban látott filmjei (Meztelenség. Visszatérések) alapján. Legújabb alko(cseh) ni elemek s végül nehéz tisztázni, hogy bűnügyi filmet avagy lélektani drámát látunk- e. Ahhoz, hogy izgalmas, feszült légkört teremtő detektív- történet kerekedjék, több motiA KOROM IPARI FELHASZNÁLÁSA A Rossz éjszaka című cseh film egyik jelenete. tásában is — egy izgalmasnak ígérkező történet révén — a mai emberek gondjairól kívánt egyet-mást elmondani. A Jaroslav Andrejs regénye alapján forgatott Rossz éjszaka egy barnaszénmedencébe kalauzolja a nézőt. A környezet azonban csak háttér, különösebb funkció nélkül. A film elején úgy tűnik, izgalmas, bűnügyi történet szemtanúi leszünk (a vágányokon egy asz- szony holttestén bukkannak), ám lövidesen kiderül, hogy előérzetünk csal, mert a filmben felülkerekednek a lélektaváltságot, hitelességet feltételezne a cselekmény. A lélektani dráma pedig árnyaltabb, mélyebi) jellemzést kívánna. Emiatt aztán a film sem az egyik, sem a másik műfajhoz nem sorolható, pontosabban — a barkochba fejtörőjálék nyelvén szólva — is is, de egyik sem jellemző. Rokonszenves, hogy a rende ző munkáskörnyezetbe ágyazta a cselekményt, s mai témához nyúlt. Kétségtelen, szándéka tisztességes, ám ez nem elegendő ahhoz, hogy a várakozásnak eleget tegyen. Kedves, derűs történet ez a színes francia vígjáték. Jean Pierre Blanc munkája. Cselekménye ugyan nem sok fordulatot tartogat, a film mégis minden bizonnyal sikerre számíthat. Ez pedig a két főszereplő: Annié Girardot és Phi- lippe Noiret játékának köszönhető. A film cselekménye tulajdonképpen egyszerű; két magányos ember: egy sótlan, gátlásos vén- lány és egy tartózkodó, már szintén nem fiatal és nem is tetszetős férfi egymásra találása. A véletlen hozza őket össze nyaralás közben, ponto sabban a rendező úgy intézi a dolgot, hogy egymásra találjanak és szerelem bontakozzon ki köztük. A vígjáték kiváló alkalmat ad a sokoldalú Annié Girardot nak és a szintén tehetséges Philippe Noiret-nek, hogy apró részletekig kidolgozott játékuk kai szórakoztassák a nézőket. René Laloux rendezte a cseh —francia közös vállalkozásban készült animációs filmet, A vad bolygót. Meglehetősen ritka eset, hogy az alkotók egész estét betöltő rajzfilmet készítsenek. Az alkotás utópisztikus ötlete, a megvalósítás eredetisége, a mű mondanivalója s újszerű animációs filmtechnika alkalmazása azonban szinte páratlan alkotássá avatja A vad bolygót. René Laloux és Roland Topor képzőművész — a prágai Jifí Trnku stúdióban — a cseh animációs filmesekkel közösen készítették ezt a figyelmet ór- delő alkotást, mely ismét igazolja, milyen kiaknázhatatlan lehetőségek rejlenek a műfajban. Az animációs technika ugyanis lehetővé teszi, hogy a képzőművészet segítségével mély értelmű gondolatokat költsenek a film nyelvére. A FEKETE VÁROS — a tv képernyőjén A bratislavai televízió műsorra tűzi Mikszáth Kálmán híres regényének, A fekete városnak a tv-filmváltozatát. Mától kezdve a televíziónézők milliói előtt — minden hét keddjén — megelevenednek a felejthetetlen történelmi regény alakjai, az ellentmondásos Görgey alispán és a csavaros eszű Quen- del kereskedő, Fabricius Anti és a kis Rozáli tragikus-szép szerelme. A Magyar Televízió remek, hangulatos produkcióját, az utóbbi évek egyik sikersorozatát Zsurzs Éva rendezte. Operatőr Czabarka György. A Mikszáth-regényt hűségesen és gazdagon tükröző tv-film hétrészes. A Magyarországon emlékezetes sikert aratott tv-produkció — melyből később kétrészes színes mozifilm is készült — bizonyára szép élményt nyújt majd a hazai nézőknek is. A tv-sorozat sok-sok kitűnő szereplője köziil említsük meg legalább Bessenyei Ferenc, Venczel Vera, Nagy Gábor nevét s az azóta elhunyt Kiss Manyiét és Pécsi Sándorét, akik egyik legutolsó nagy teljesítményüket nyújtották a produkcióban. —ym— Rendszerint kelletlenül emlegetjük, kivált ha az üzemek vagy a házak kéményeiből sűrűn go- molygó kormos füstöt lefelé hajtja a szél. A korom azonban nemcsak a városok fekete ellensége, nemcsak átka a kéményeknek, a kemence- és a füstjáratoknak. Néhol nagyon is hasznos! Annyira, hogy a kormot — termelik is, és a koromtermelés múltja egészen a korai ókorig nyúlik vissza. Az ősi Kínában és Japánban üveglapok alatt elégetett kámforból állították elő. A kerámiaalapra lerakódott korompelyhek- böl készüli az értékes kínai festék és tus. Ezek használata később Európában is elterjedt. A korom, amely sok évszázadon át a kínai írásjelekben és gyönyörű képekben tárta Európa elé a keleti kultúrát, Nyugatról nyomdafesték formájában tért vissza Keletre, nyomtatott könyvekben terjesztve a műveltséget világszerte. Korunkban azonban már sok minden egyébre is felhasználják a kormot: a műanyagiparban, a lakk- és festékiparban és még sok más iparágban. Termelnek Is belőle nagy mennyiséget: az egész világon több mint másfél millió tonnát egy esztendőben. Az igényeket azonban hovatovább már nem tudják kielégíteni. Fő fogyasztója a gumi- és abroncsipar, ahol a teljes koromtermelésnek mintegy 80 százalékát hasznosítják. Ez nem meglepő, hiszen egy tonna kaucsuk feldolgozásához átlagosan 400 kilogramm korom szükséges. Manapság pedig a világ évi kaucsuktermelése — a természetes és a mesterséges kaucsuké együtt — messze meghaladja az évi hárommillió tonnát. Növeli a szilárdságot Két gumidarab vizsgálati jegyzőkönyve fekszik előttünk — olvassuk a „Nauka i Zsizny“ egyik cikkében. Mindkettőt szintetikus kaucsukból készítették, de az egyiknek a szakítószilárdsága négyzetcentiméterenként mindössze 14 kilogramm, a másiké 220 kilogramm. Miért bizonyult az azonos nyersanyagból készült gumidarabok közül az egyik 16-szorta szilárdabbnak, mint a másik? Éppen a korom miatt: a szilárdabb gumiba 100 súlyrész kaucsukhoz csaknem ugyanannyi kormot tettek, a másikba semmit. A gumikeverékek húzószilárdsága, kopása, keménysége és tartóssága a beléjük kevert korom mennyiségétől függ. Ezért a kormot a gumigyártás technológiájában „vázanyag“-nak nevezik. Segítségével a gépkocsiköpenyek élettartama öt- szörösére-hatszorosára növekszik, és olyan gyártmányok — szállító szalagok, gumicsövek stb. — készítése is lehetővé vált általa, amelyek nagyfokú szilárdság nélkül hasznavehetetlenek volnának. Azóta, hogy fölfedezték a korom szilárdságot növelő hatását (1910-ben), rohamosan növekedett termelése is. Ekkor a legtöbb kormot már nem a nyomdaipar, sem a fekete lakkok és festékek gyártása, hanem a gépkocsiabroncs- és a gumiipar fogyasztotta. A mesterséges kaucsuk sikeres elterjedése jórészt éppen a gumi- és koromkeverékek bevezetésének köszönhető. Mit mutat az elektronmikroszkóp? A korom a széntartalmú anyagok tökéletlen elégésekor vagy termikus (hőhatásra történő) bomlásakor keletkezik. Ez a finom fekete por főként parányi szénrészecskékből áll. De van benne még egy kevés hidrogén, oxigén s elenyésző mennyiségben ásványi részecskék, valamint gázok és vízgőz is. Nyilvánvaló, hogy ösz- szetételének módosításával megváltozik a korom minősége, következésképpen a gumikeverékekben érvényesülő hatása is. A korom tulajdonságai azonban elsősorban szerkezetétől, a szénrészecskék méreteitől és alakjától függnek. Minthogy ezek széles határok között ingadoznak, a. korom minősége is rendkívül változó, sokféle. Az úgynevezett kemény kormok például a gumi húzószilárdságát és kopásállóságát növelik. A lágy kormokkal a gumi rugalmasságát javítják. Van olyan korom is, amely grafithoz hasonló szerkezetével jő villamos vezetővé teszi a gumit. A koromrészecskék közepes átmérője mintegy 5—500 millimikron (a milliméter milliomod része), ezt pedig csak századunk harmincas éveiben sikerült Láthatóvá tennünk az elektronmikroszkóp segítségével. Ma már azt is tudjuk, hogy a parányi koromrészek kis elemi kristályokból állanak, amelyeknek mindegyike 100—200 szénatomot tartalmaz. Egy-egy típust 5—10 ezer ilyen kristály alkot. Vannak azonban olyan koromrészecskék is, amelyek néhány milliónyi kis kristályból képződtek. Hogyan „termelik"? Már említettük, hogy széntartalmú anyagól (szénhidrogének) tökéletlen égése során keletkezhet korom. Csakhogy ipari célokra ez korántsem alkalmas minden esetben. A gyártásban használt, különleges tulajdonságokat mutató kormot csak meghatározott eljárással állíthatják elő. Ha mellőzzük az elméleti részleteket, megállapíthatjuk, hogy jóllehet a koromképződés mechanizmusa bizonyára egyféle, a koromtermelésnek mégis számos technológiai módszere van.. Egyiknek vagy másiknak a kiválasztását a nyersanyag és a korom felhasználásának célja határozza meg. Az úgynevezett csatorna-, kemence- és a termikus kormot például a földgázból nyerik. A porlasztó kormot (a gumiipar számára) és a lámpa- kormot (a sokszorosító-, lakkfesték- és műbőripar számára) folyékony szénhidrogének tökéletlen elégetésével állítják elő. A porlasztó korom készítése nagyjából a következőképpen történik: A folyékony szénhidrogént különleges fúvókákon keresztül egy kemencébe juttatják, ahol a teljes elégéshez szükségesnél kevesebb oxigénnel égetik el. A folyékony tüzelőanyag a korom kiválása közben elbomlik. A kormot ezután nagyfeszültségű egyenárammal működő elektromos szűrők, majd ciklonok rendszerével kiszűrik .... A kemencés eljárás jelenleg a legelterjedtebb. Hibája, hogy a keresett apró szemű, 25Ô mikronnál kisebb koromból kevés keletkezik. A legfinomabb kormot a csatornás eljárással kapják. Itt földgázt égetnek tölcsér alakú kislánggal és kevés levegővel. Az eljárás elvét magunk is kipróbálhatjuk: gyertya vagy petróleum lángjában tartsunk valamely hideg felületet, példáuí porcelántányért, és nemsokára elég sok „csatornakormot“ gyűjthetünk össze. A legdurvább a termikus korom; szemcséi mintegy 400—500 millimikron átmérőjűek. Až eljárást tűzálPó téglákból épített rácsokkal megtöltött kemencékben végzik. Üj módszerek keresése Vannak olyan ipari eljárások, amelyek korom képződésével is járnak. A kőolaj- és a gázkémiai iparban például óriási mennyiségű szén- tartalmú anyagot használnak fel, és a folyamatok egy részében korom képződik. önként adódik az a gondolat, hogy a korom előállítását más vegyi termékek, elsősorban až acetilén, a hidrogén és a szénmonoxid gyártásának technológiájával kellene összekapcsolni. Elekor a koromtermelés a bonyolult vegyi folyamiatoknak egyik alkotórészévé válna, s ez a szén- hidrogént tartalmazó nyersanyag nagyfokú kihasználását biztosítva a korom árának jelentők csökkenését s a munka termelékenységének növekedését eredményezné. Ez az egyik kilátási eljárás a korom korszerű előállításának útján. A nehéz vegyiparnak sok más ága is bő lehetőséget nyújthat a koromtermelés hasonló megszervezésére. Ezek műszaki megvalósítása sürgető feladat, hiszen a gumival, a műanyagokkal, az acetilénnel, az etilénnel és más fontos vegyi termékekkel együtt a korom is rendkívül fontossá vált a korszerű technika számára. A KÉTÉLTŰEK ÉS A HÜLLŐK TAVASZI ÉBREDÉSE Jelenet A fekete város című tv-filmből. A háttérben: Pécsi Sándor. Rövidesen tanúi leszünk annak, hogy a tavaszi meleg napsugarak nemcsak a levegőt, hanem a tél folyamán megfagyott talajt is felmelegítik. A tartós felmelegedés hatására felébrednek dermedt, téli álmukból a kétéltűek és a hüllők is, amelyek tóparti iszapban, földalatti üregekben, sziklák repedéseiben töltötték a téli időszakot. Mielőtt tovább mennénk, tisztázzuk, hogy mi is a különbség a kétéltűek és a hüllők között? Kétéltűeknek nevezzük azokat a gerinces, hidegvérű állatokat, amelyek életük első részében — tehát kikelésük illetve megszületésük után — kopoltyúkkal lélegeznek, és csak fejlődésük során alakul ki bennük végleges légzőszervük — a tüdő. A hüllők is gerinces, hidegvérű állatok, de világrajövetelük pillanatától kezdve tüdővel lélegeznek. Kétéltűek a békák, gőték és szalamandrák; hüllők a gyíkok és a teknősök. Miért alusznak ezek az állatok téli álmot? Azért, mert a kétéltűek és hüllők testmelege — meglassúdott vérkeringésük következtében — csak alig emelkedik környezetük hőmérséklete fölé. Érthető tehát, hogy a nulla C fok vagy az ez alatt levő hőmérséklet meggátolja az életműködésüket, tehát a hideg idő beálltával szükségszerű számukra a téli nyugalmi állapot. A magasabb környezeti hőmérséklet életműködésüket fokozza. Minél melegebb éghajlatú a vidék, annál gazdagabb kétéltűekben és hüllőkben. A hazánkban is élő kétéltűek (varangyok, leveli-, kecske-, mocsári, tavi-békák, továbbá gőték és szalamandrák) hasznosak, mert pusztítják a legyeket, szúnyogokat, vízi lárvákat, férgeket és rovarokat. Ugyancsak hasznos a nálunk élő gyakorlatilag összes hüllő (valamennyi gyík, sikló, vipera és teknős). A viperák — bár gazdaságilag hasznosak, — hiszen tömegesen pusztítják a réteken levő rovarokat, erdőn mezőn élő apró, káros rágcsálókat — mérges kígyók, és már nem egy ember halálát okozták. Azonban ha betartjuk viperás helyeken az elővigyázatosságot (magas szárú cipő, csizma, bot], úgy nem kell félnünk ezektől a veszedelmes, de félénk állatoktól. Óvatosságra van szükség persze a viperás helyeken akkor is, ha virágot, szamócát, gombát stb. szedünk, mert a közelben levő állat a hirtelen mozdulatot esetleg támadásnak veszi és ez. kiválthatja marási reflexét. A hazánkban élő viperát a hátán végigfutó cikk-cakkos csíkról ismerhetjük fel. Mind a kétéltűek, mind a hüllők április végén, május elején párosodnak. A békák, a gőték petéiket, a szalamandrák pedig kopoltyús lárváikat vízbe helyezik. A hüllők a földbe helyezik te jásaikat, amelyekből a nap melegére augusztus végére, szeptember elejére kikelnek a fiatal gyíkok, siklók és teknősök. (dj) A VÉNLÁNY ___________________________________(francia) A VAD BOLYGO (cseh—francia)
