Új Szó, 1974. január (27. évfolyam, 1-26. szám)

1974-01-28 / 23. szám, hétfő

.Olaszország itwn siniaszthaijn el az afctínwť Ez a kép is bizonyítja, hogy nem irigylésreméltó sport a ciklo- cross, amelynek Svájcban sorra került, rendkívüli nehéz, 22 km-es távú versenyén színeinket a képen látható Vojtech Cervinek kép­viselte. T. Stevenson új szerepkörben Közeledik a labdarúgás leg­nagyobb seregszemléje, a jú­niusi világbajnokság. Közeledik a pillanat, amikor négy év után ismét megállapíthatjuk: hol is tart jelenleg a világ labdarú­gása. Nem egy csapatnak megvan az előfeltétele, hogy jó lab­darúgást játsszék. Itt van pél­dául Olaszország, amely a ta­valyi ankétok során úgy sze­repelt, mint Európa és nem egy esetben, mint a világ legjobb csapata. Pedig nem egészen tizenkét hónappal ezelőtt Fe- rucció Valcareggi szövetségi kapitány alatt nagyon is inga­dozott a talaj. Végül is az ang­liai VB-n való „leégés“ óta, amióta Valcareggi irányítja a csapatot, a csúcsra vezette az olasz válogatottat. A tavalyi si­kerek arra engednének követ­keztetni, hogy a csapat körül minden a legnagyobb rendben van. Valcareggi szavai azonban másról tanúskodnak: „Örülök, hogy a kupákban csak az AG Milan jutott tovább, mert így legalább rendszeres lehet a vá­logatott felkészülése és a klu­bok is könnyebben rendelkezé­semre bocsátják a játékosokat.“ Nagy problémát jelentenek Valcareggi számára a váloga­tott „öregjei“, hiszen a sző­kébb keretben hét 30 éven fe­lüli labdarúgó szerepel. Valca­reggi tehát fokozatosan fiata­lít, de az alapvető és végle­ges megoldás csak ezután kö­vetkezik. A 13 mérkőzés azon­Garrlncha neve fogalom volt nemcsak a brazil, hanem az egyetemes labdarúgásban is. Ez a név a portugál nyelvben könnyű, gyorsröptű madarat jelent. Eredetileg Menoel dós San- tosnak hívták és 1933-ban egy brazíliai kisvárosban született. A helység fehérneműgyáráról volt ismert, s e cég csapatában kezdte labdarúgó-szereplését a 16 éves ifjú tehetség, akinek születésétől fogva egyik lába rövidebb volt a másiknál, s a két végtag közötti szimmetriá­val is baj volt. Hihetetlen fa­natizmusa segítségével érte el, hogy e hátrányát előnyre vál­toztatta. Amikor 1953-ban, 20 évesen a Bolafogoba került, sokat vár­tak tőle. Öt évvel később a gyorsan és kiszámíthatatlanul cselező virtuóz bekerült a vá­logatott csapatba, amely Svéd­országba a világbajnokságra utazott. Káprázatos dolgokat müveit első nagy nemzetközi szereplésén, de kicsit túllépte az elképzelt mértéket, mert a csapat edzője egyénieskedés miatt a tartalékpadra ültette. Nagyon sok pártfogója akadt, sajtókampányt indítottak érde­kében, így jutott vissza a író­ban, melynek során veretlen maradt a csapat, azt jelzi, hogy az öregek és a fiatalok jól megértik egymást a pályán. Nem véletlen tehát, hogy az elmúlt nyolc év folyamán az olasz válogatott mindössze öt­ször szenvedett vereséget, meg­nyerte az 1968. évi Európa-baj- nokságot, második lett a négy évvel ezelőtti VB-n és az 1972. évi Európa-bajnokság elődöntő­jébe került, ahol a belgáktól kapott ki. A tavalyi világbaj­noki selejtezőket nagy fölény­nyel és 12:0-ás gólaránnyal nyerte meg. így egész Olasz­ország bizakodva és nyugodtan várta a januári VB-sorsolást. Eleinte teljesülni is kezdtek az olasz vágyak (Hollandia más csoportba került), de ami­kor Olaszország mellé sorsol­ták Lengyelországot, Argentí­nát és Haitit, nem éppen a leg­boldogabbak lettek Riváék. Erről tanúskodnak a sorsolás utáni első vélemények is. Gigi Riva: „Ügy gondolom, hogy Olaszország nagyon nehéz fel­adat előtt áll. Nem kell sokat töprengeni azon, hogy megál­lapítsuk: a mi csoportunk a legnehezebb. Lengyelországnak és Argentínának kitűnő váloga­tottja van.“ Helenio Herrerának azonban, mint mindig, most is más a véleménye: „Nem lesz könnyű a fiúknak, de remélem: Olasz­ország sikerrel veszi az aka­dályokat. És még többet is legatottba, s ott Garrincha gó­lokkal bizonyított. Négy évvel később újra be­került a VB-n szereplő brazil csapatba. Ismét a világbajnok együttesének tagja lehetett. Ekkor már nemzeti hősként emlegették. Ugyancsak ott volt Angliá­ban, az 1966-ban megrendezett világbajnokságon, ahol érdekes dolog történt vele. A Magyar- ország elleni találkozón Pelé hiányzott a brazil együttesből, mert előzőleg az őt kíméletle­nül sakkban tartó védők harc- képtelenné tették. Garrinchá- nak kellett volna a brazil csa­társor szellemi vezérének len­nie. A számításba hiba csúszott. Az történt, hogy Baróti Lajos, a magyar labdarúgók szövetsé­gi kapitánya Szepesit, a Tata­bánya csapatának mindenes játékosát bízta meg Garrincha őrzésével. Lelkére kötötte, hogy mindig a labdát figyelje, s ne az ördöngősen mozgó szélsőcsatár cseleit. Szepesi olyan nagyszerűen oldotta meg feladatát, hogy Garrincha egyetlen épkézláb akciót sem tudott kezdeményezni... Még abban az évben kiújult Garrincha gyermekkori lábsérü­lése, akárhogy is akarta, nem mondhatok: Olaszország nem szalasztja el a nagy alkalmat, hogy megnyerje a világbajnok­ságot! Nagyszerű csapattal rendelkezünk, ezért mindent meg kell tennünk, hogy kihasz­náljuk a kínálkozó alkalmat. Négy év múlva Dél-Ameriká- ban rendezik a VB-t és ott nem lehetnek nagy ambícióink.“ Olaszország tehát nagy célt tűzött ki maga elé, s végered­ményben Valcaregginek annyi „tromfja“ van, hogy nyugodtan pályázhatja meg a világbajno­ki címet. A jugoszláv Vukacsevics nem gondolta, hogy olyan sokat fog­lalkoznak majd góljával, ame­lyet 1972. szeptember 20-án lőtt Dino Zoff hálójába, amikor csapata 3:l-re kikapott. Ugyan­is Dino Zoff azóta nem kapott gólt a válogatottban! Pedig tíz mérkőzésen védett, s 917 perce nem zörgött háta mögött a há­ló. Természetesen ezzel a so­rozatával minden eddigi rekor­dot megdöntött és az olasz szurkolók izgatottan számolgat­ják, meddig bírja még ki Zoff rekordja. Persze a be nem ka­pott góloknál a védelem is „segédkezett“ (Spinosi, Bellug- hi (Morinij, Burgnich, Facchet- ti). Vagy itt van a játék két nagy szervezője, Gianni Rivera és Sandro Mazzola. Nem is olyan régen még sok gondot okozott Valcaregginek a két „dudás“. Mazzola egyszerűen ki nem áll­hatta Riverát. Addig fajultak a dolgok, hogy Mazzola ultimá­tumot nyújtott be: „Vagy én, vagy ő. És tulajdonképpen ez a konfliktus döntött arról, hogy Valcareggi edző Riverát csak hét perccel az 1970. évi világbajnoki döntő befejezése előtt küldte pályára. Ma már állítólag a két futballista „el­ásta a csatabárdot“, abbahagy­ták az egyéni érdekek hajszo­lását és így mindkettőnek ál­landó helye van a csapatban. És még nem beszéltünk Szar­dínia bálványáról, Riváról. Az utóbbi években mintha egy ki­csit Cruyff, Netzer és a töb­biek árnyékába került volna, de annak az az oka, hogy 1971- ben lábtörést szenvedett, s hosszú hónapokig senki sem tudta, hogy egyáltalán vissza­térhet-e még a pályára. Tavaly aztán újra helyet kapott a vá­logatottban és a 12 gól közül Kiva egymaga hatot lőtt! Visz- szanyerte régi formáját és az orvosok azt állítják, hogy szer­vezete olyan erős, mint Eddy Merckxé. Nem szabad megfeledkez­nünk a többiekről sem. Az utolsó felfedezettek: Chinaglia, Benetti, Capello, Causio, Anas­tasi Végeredményben egy olyan olasz válogatott utazik az NSZK-ba, amely a legna­gyobb esélyesek közé tartozik. tt. v.) tudott parancsolni a labdarú­gásban olyan fontos végtagnak. Szinte tudta nélkül adták el a Corinthiansnak, innen a sors a Flamengóhoz vezetett, majd a Portugueseba került, itt fejezte be elsőosztályú szereplését. Ezután sötét időszak követ­kezett Garrincha életében. Ö ugyanis olyan ember volt, aki sohasem gyűjtött pénzt. Szinte egyik napról a másikra koldus botra jutott. Megalázó szerző­dést vállalt. A brazil kávét rek­lámozta Olaszországban, de az első kínálkozó alkalmat fel­használta, elmenekült az olasz cégtől. Hazatérte után egykori barátai és szurkolói karolták föl, rendezték meg számára de­cember 20-án, a híres Maracan- stadionban az emlékezetes bú­csúmérkőzést, amelyen 130 000 néző ünnepelte Garrinchát, a brazil labdarúgás egyik legra- gyogóbb csillagát, s a mérkő­zés teljes bevételét neki aján­lották föl, majd adták át. Az egykori sztár meghatódot- tan fogadta az ünneplést, el­árulta, hogy alacsonyabb osz­tályban egy ideig még folytatni szeretné a labdarúgást, majd valamelyik ifjúsági csapat edző­jeként szeretne kapcsolatban maradni mindenével, a labda­rúgással. A Slávia Nesvady (Naszvad) megtartotta évzáró taggyűlését s a szervezet elnökének, Bódis Gyulának beszámolója közben többször csattant fel a taps. Az egyesület éppen a 15—20 éves fiatalok számára biztosítja a sportolási lehetőséget. A leg­aktívabban működő szakosztály a kézilabdázóké. A fiúk a ke­rületi bajnokság, a lányok pe­dig a divízió második helyén állnak az őszi idény után. Ta­vasszal mindkét csapat egy hellyel előbbre akar lépni. Jelentős tevékenységet mu­tathat fel az asztalitenisz és az atlétikai szakosztály is. Az at­létikában főleg a lányok hív­ták fel magukra a figyelmet jó eredményekkel, hiszen a járási versenyeken sorozatban szere­peltek az első helyen. A 73-as év legkiemelkedőbb eredménye a falusi testnevelési egyesüle­tek részére rendezett mezei futás volt, amelyben öt lány az országos bajnokságra kerülve képviselte az egyesületet. A Kláštor pod Znievomban meg­rendezett döntőben Ledniczky Éva a második, Szabó Valéria a harmadik helyen végzett a serdülők csoportjában, de a fiatalabbak sem okoztak csaló­dást, a 6., 7., 8. helyezés sor­rendben Tóth Gyöngyi, Pinke Erzsébet és Bódis Lívia nevéhez fűződik. Nagy volt az öröm, amikor Hudec Viliam elvtárs, a ko­márnói járási sportszövetség elnöke ünnepélyesen átadta a sem az alsóbb súlycsoportok­ban. Az elmúlt évben sok új tehetség tűnt fel, ezek megszo­ríthatják az európaiakat. Arra a kérdésre, hogy kiket tart a kubaiak legveszélyesebb ellenfelének, Stevenson így válaszolt: — Papp László fiai egyene­sen félelmetesek. A hozzánk eljutott hírek szerint a decem­beri angliai túrán bámulatba ejtették az ökölvívó szakértő­ket magas tudásukkal, kemény­ségükkel ... Az augusztus 24-én kezdődő első amatőr világbajnokságra Kubában már javában folynak az előkészületek. Slávia vezetőinek a „Példáa szakosztály“ kitüntetést. Mél­tatta a szervezet munkáját, fő­leg az önsegéllyel létesített salakos kézilabdapályát, az eredményes politikai nevelő munkát és a rátermettségi ver­seny megrendezésében mutatott szorgalmat. Az 1974-es év terveiből csak a legfontosabbakat említjük: szociális létesítmények készül­nek a sporttelepen, esti világí­tást kap a pálya, s mind a fiú, mind a leány csapatok az SZNF 30. évfordulója tiszteletére erős mezőnyű tornát rendez. A hnb és a járási sportszö­vetség is minden segítséget megad ahhoz, hogy a Slávia terveit megvalósíthassa. VLAHY JENŐ Egyedüli megoldás? Alán Hardaker, az Angol Labdarúgó Szövetség elnöke sopánkodik a gólokban szegény eredmények miatt. Az egyedüli megoldást abban látja, hogy a kapuk méreteit kell megvál­toztatni. Javaslatát azzal indo­kolja, hogy eddig minden olyan rendszer csődöt mondott, amely az ellenfél kapujának megkö­zelítését könnyebbé kívánta tenni. A labdarúgókapuk méretei száz év óta ugyanazok, a játék minősége pedig óriásit fejlő­dött. Valóban csak a kapufa méretei segíthetnek? Jirí Holík, aki hagyományosan a 20-as számú mezt viseli, nemcsak a Dukla Jihlava, hanem az országos válogatott egyik legjobb já­tékosa. Különösen emberhátrány során nyújt eléggé fel nem be­csülhető szolgálatot csapatának, do képünk tanúsága szerint fel­találja magát az ellenfél kapujának közvetlen előterében is­Nehoda fejese válogatottunk egyik utolsó mozzanata volt a VB selejtezőjében... AK I HÁTRÁNYÁT ELŐNYRE VÁLTOZTATTA RÁSZOLGÁLTAK Teofilo Stevenson, a mün­cheni olimpia nehézsúlyú baj­noka adta át Kuba 1973. évi legjobb sportolóinak a díjakat, közöttük Emilio Correának, Kajdi müncheni legyőzőjének. Stevenson az ünnepségen nyilatkozott az augusztusban Havannában sorra kerülő első amatőr világbajnokságról: — Véleményem szerint há­rom ország, a Szovjetunió, Ma­gyarország és Kuba számíthat a legtöbb sikerre — mondotta Stevenson. — Mi szeretnénk megismételni olimpiai bravúr­jainkat. Meglepetést szerezhet­nek a latin-amerikaiak, különö-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents