Új Szó, 1974. január (27. évfolyam, 1-26. szám)
1974-01-25 / 21. szám, péntek
A KGST-TAGORSZÁGOK EGYÜTTMŰKÖDÉSE A VEGYIPARBAN A KGST-tagországok többségében a vegyipar tartozik a leggyorsabban fejlődő ágazatok közé. A tagországok vegyiparának teljesítménye 20 év alatt 12-szeresére növekedett, ezzel szemben az összipari termelés növekedése 6,8-szoros volt. 1970-ben a KGST-tagországok 25 százalékkal részesedtek a világ vegyipar ..termelésében. Az elmúlt évtizedben a vegyipari termelés az NDK-ban 101 százalékkal, Mongóliában 98 százalékkal, Csehszlovákiában 166 százalékkal, a Szovjetunióban 226 százalékkal, Lengyel- országban 253 százalékkal, Magyarországon 289 százalékkal, Bulgáriában 480 százalékkal, Romániában 678 százalékkal emelkedett. A KGST Vegyipari Állandó Bizottságának 1965-ben történt megalapítása után a tagállamok együttműködése minőségileg magasabb szintre került. A termékek kölcsönös árucseréje után már a termelési terveket is összeegyeztették. A Vegyipari Állandó Bizottság különös figyelmet szentelt a nemzetközi munkamegosztás kérdéseinek. E törekvés kézzelfogható eredménye több mint 2000 termék gyártásának szakosítása volt. Az együttműködés új formái közé sorolható a vegyipari gyárak közös tervezése és építése, amelyeket a jelenlegi 5 éves tervidőszakban helyeznek üzembe. Ezek között megemlíthetjük a kaprolaktam, a klór, az ammóniák és a polisztirol gyártására épített űj kapacitásokat. A vegyipari termelés fejlesztésében a kétoldalú kooperációs szerződéseknek is nagy jelentőségük van. Ilyen megállapodások alapján fejlődőit ki az a sikeres együttműködés a Szovjetunió és Magyarország között, amely az olefinek termelését és feldolgozását célozza. Magyarország a szerződés értelmében poliolefineket gyártó üzemeket épít, amelyekben 1975-től kezdve évente 13 000 tonna etilént és 80 000 tonna propilént gyártanak a Szovjetunió részére. A Szovjetunió ezzel szemben polietilént, polisz- tirént és más termékeket szállít Magyarországra további feldolgozás céljából. Hasonló megállapodás az NDK és Csehszlovákia között is létezik. A petrolkémiai termelés fejlesztése mindkét országban széles körű együttműködést eredményezett. Tekintettel arra, hogy az optimális nagyságú vegyipari beruházások terjedelme meghaladja az egyes tagországok lehetőségeit, Csehszlovákia és az NDK kormányának képviselői egy 1985-ig érvényes petrolkémiai együttműködésről szóló egyezményt Írtak alá. Az első időszakban az NDK-ban az etilén és propilén gyártására nagy kapacitású üzemet építenek, melynek termékeivel Csehszlovákiát is ellátják. A nyersanyagot 220 km hosszú etilénvezetéken juttatják el a böhleni vegyipari kombinátból a Spolana Nerato- vice vállalatba. Egyidejűleg Csehszlovákiában is megkezdték a nyersanyagok feldolgozására szolgáló berendezések építését, amely ekben mindkét ország számára fogják gyártani a szintetikus szálak é« műanyagok gyártásához szükséges alapanyagokat. 1970-ben a Szovjetunió az NDK-val, Lengyelországgal és Csehszlovákiával szerződést kötött, melynek értelmében ezek az országok közösen vesznek részt a Szovjetunió területén található kőolaj feltárásában és a kitermelt kőolajból is részesednek. Az együttműködési egyezményeket tovább sorolva megemlíthetjük még a Magyarország és az NDK közötti kooperációs szerződést amely autógumi- abroncsok közös gyártására vonatkozik, továbbá Szovjetunió és Bulgária között a festékek, növényvédő-szerek gyártásáról szóló szerződést. A KGST-tagországok kedvező együttműködéséről tanúskodik például az a lengyel—szovjet egyezmény is, mely szerint a Szovjetunió segítségével Lengyelországban 10 nagy vegyi művet építenek. Ezzel szemben Lengyelország a Szovjetunióba jelentős mennyiségű festékanyagot, félkész terméket, gyógyszert és piperecikket szállít. Lengyelország részére az a kooperációs szerződés is nagy jelentőségű, amelyet az 1971—75-ös évekre kötöttek. E szerződés értelmében a lengyelországi Plocki Petrokémiai Kombinát már eddig is több millió tonna szovjet kőolajat dolgozott fel. A gazdasági együttműködéssel párhuzamosan a tudományos-műszaki együttműködés is erősödik. Az NDK és a Szovjetunió között fennálló szerződés értelmében közös kutatás folyik például a magas nyomású polietilén- és sztirolszá- lnk gyártásánál a műszaki paraméterek növelésére. A tagországok között megkötött egyezményeket és a megvalósított terveket tovább is sorolhatnánk. Ezek közül nem maradhat említés nélkül az eddigi legjelentősebb akció, az 1962-ben elkészült 120 000 km hosszú Barátság Kőolajvezeték, amely a Volga menti kőolajlelőhelyekkel összeköti Csehszlovákiát, Lengyelországot, Magyarországot és az NDK-t. Jelenleg a KGST-tagországok több mint 360 millió tonna kőolajat dolgoznak fel évente, ami meghaladja Nagy- Britannia, az NSZK, Franciaország és Hollandia együttes teljesítményét. A szocialista gazdasági integráció Komplex Programja jelentős figyelmet szentel a KGST-tagállamok szénnel, energiával, ércekkel, műtrágyával, polimer anyagokkal és különböző félkész termékekkel való ellátásának. A nyersanyagok gazdag forrásai, a tagországok népgazdasági terveinek összehangolása és a termelés szocialista módszerei a KGST-tag- országokban biztos alapot nyújtanak az anyagi termelés fokozásához, a lakosság életszínvonalának további emeléséhez. KELÉNYI KATALIN 1974. I. 25. A Králové Pole-i Gépgyár dolgozói szállították a karbamid gyártására szol gáló, nagy teljesítményű berendezést az NDK-beli pies- terlitzi vegyipari kombinát építéséhez. A kombinát a Csehszlovákiát átszelő távolsági gázvezetéken keresztül kapja a nyersanyagot. A nagy vegyipari üzem építésében a Német Demokratikus Köztársaság dolgozóin kívül szovjet, csehszlovák, lengyel, magyar és jugoszláv szekemberek is részt vesznek. (ČSTK felvétel) A szlovák nép és táj festője 80 ÉVE SZÜLETETT JANKO ALEXY Az a festőgeneráció, melyhez Janko Alexy nemzeti művész is tartozik, az I. világháború után kezdte el működését. Célja — a néhány évvel idősebb Martin tíenka nyomán — a sajátos, szlovák nemzeti művészet megteremtése volt. Alexy főként Miloš Bazovskýval, Karol Ondrejéíkkal és Zolo Palugyai- vál működött együtt. A liptói származású Jankó Alexy egyike volt azon keveseknek, akik egyszerre több művészeti ágasaiban tevékenykedtek. A képzőművészet terén a pasztellel való festés állt hozzá legközelebb, de gyakran festett olajjal, rajzolt szénnel, tussal, valamint az üvegfestés és a falikárpit technikájával is foglalkozott. Festői munkásságát csaknem egyenértékű írói aktivitás kísérte. Főleg elbeszélő készségét tartják nagyra. Behatóan tanulmányozta a szlovák történelmet és sokat tett a történelmi és a kulturális emlékek megmentése érdekében. Közben idejéből futotta még arra is, hogy betöltse a művészeti kritikus szerepét: a saját maga és a Gejzu Vámos alapította Svojei folyóiratban kollégái és az ifjabb nemzedék művészi törekvéseit támogatta. Festeni elég későn kezdett. A háború után beiratkozott a prágai Képzőművészeti Akadémiára, s közben {1919-ben J bejárta egész Szlovákiát. A várak és kastélyok megörökítése lassan szenvedélyévé vált. Ekkor készítette „Képek Szlovákiából" című rajztanulmányait. 1924-ben a bratislavai leány- gimnáziumba került rajztanárként. önálló képzőművészeti alkotásának első fázisát a 20- as évek jelentik. Már ekkor a nemzeti művészet üres, folklo- rizáló felfogása ellen küzdött. A valóban szlovák festészet — nézete szerint — magába kell, hogy foglalja a jellegzetes hazai táj ritmusát és színeit. Ezért kutatta szüntelenül a történelmet, ezért hozta felszínre annak rég feledésbe merült alakjait, ezért vált a táj és népe érzékeny megörökítőjévé. Mindezeket a motívumokat képein többnyire balladikus hangnemben szólaltatta meg, szinte a népi költészet színes illusztrációjaként. Párizsi tanulmányúján megismerkedett a nyugati avant- gardista törekvésekkel. Későbbi városképeire és több pasztell- jére főleg az impresszionizmus hatott. A 30-as évek folyamán elhagyta Bratislavát, s Bazovskýval Martinban dolgozott, miközben újra bejárták Szlovákiát. Vidéki zsánerképein újra a szlovák nép életének sokrétű ábrázolásán fáradozott. Saját hangulatai akaratán kívül vetültek bele ezekbe az érzékeny színélményekbe. Örökös szervezőkészségéről és a szlovák művészet fellendítésére irányuló kísérleteiről tanúskodik az a — sajnos — megvalósulatlan terve, hogy Piešťany mellett művésztelepet létesítsen. Némi kárpótlást nyújtott számára a rajziskola, melyet később, 1961-ben saját kertjében nyitott a bratislavai gyerekek számára. A felesége segítségével néhány évig irányított kb. 500 tanítvány tevékenysége oly eredményesnek bizonyult, hogy híre külföldre Is eljutott. 1937-ben Alexy visszatért Bratislavába és a város festője lett. A felszabadulás után újra a nemzeti jellegű művészetnek szentelte magát. Legkedvesebb témái — főleg a monumentális műfajokban — Jánošík és a hegyi legények éleiéből vett epizódok. (A feleségével együtt készített illusztrált mesés- könyv: „Zapískal Jánošík", világsiker volt.) Ekkor készültek pl. a PKO nagy pavilonjának a Hviezdoslav Színháznak színes üvegablakai is. Kivitelezésüknél sokat segített felesége — Sára asszony (szintén tehetséges író és festő), s aki egész életében a művész múzsája és támasza volt. L. GÄLY TAMARA A sorsdöntő lépés előtt A 15 ÉVESEK PÁLYAVÁLASZTÁSA A párt júliusi plenáris ülésének határozatából jelentős feladatok hárulnak az SZSZK Munkaügyi és Népjóléti Minisztériumainak dolgozóira, akik a nemzeti bizottságokkal és más szakágazatokkal a határozatok megvalósításán fáradoznak — kiváltképp a fiatalok munkaaktivitásának fokozását és életre való felkészítését szorgalmazzák. Bár a plenáris ülés óta csak néhány hónap telt el, máris elmondható, hogy rövid idő alatt is kedvező eredményeket értünk el. Ez elsősorban a tizenöt évesek elhelyezésében nyilvánul meg; a múlt évben Szlovákiában 89 ezer 800 tizenöt éves fiatalt helyeztünk el. A nemzeti bizottságok irányító munkájának javításával, jobb toborzással, illetve hatékonyabb pályairányítással a korábbi évekhez képest több fiatalt sikerült megnyerni ipari tanulónak. Míg 1969-ben a tervet csak 86,2 százalékra teljesítettük, 1973-ban már 97,9 százalékra. A múlt évben a tizenöt éveseknek 51,8 százaléka jelentkezett ipari tanulónak. Egyes járásokban a tervezettnél többen kérték felvételüket szakmunkásképző intézetbe, mint ameny- nyit a terv feltételezett. Kedvező eredménynek tekinthetjük, hogy többen jelentkeztek a kevésbé vonzó szakokra is, így például a mezőgazdaságba; a vasúti közlekedésbe, a tüzelőanyagtermelésbe. Javult a helyzet a gépipari szakmák esetében is, az építőiparban pedig a tervezettnél is többen tanulnak szakmát. A kedvező eredmények ellenére meglehetősen egyenlőtlen a fiatalok szakmák szerinti megoszlása. A tervezettnél többen jelentkeztek olyan szakmákra, ahol különösen női munkaerő szükséges, viszont kevesebben jelentkeztek a gyári termeléshez szükséges szakmákra; nem elégedhetünk meg azzal sem, hogy kevés a pályázó a gazdasági és műszaki fejlődés szempontjából fontos szakágazatokban, mint például a kohó-, a gép- és az energia iparba. Az 1973—74-es tanévet tekintve a terv szerint 84 800 tizenöt éves fiatalt kell elhelyeznünk; ebből 35,4 százalék középiskolában tanulhat, 53,2 százalék iparitanuló-viszonyba kerülhet, hét százalék pedig munkát vállalhat. A népgazdaság szükségleteinek megfelelően az ipari tanulókat elsősorban az ipari szakágazatok felé irányítjuk, ami azt jelenti, hogy 21 ezer 100 fiatalnak kell szakmát tanulnia; ebből a gép- és kohóiparban 10 000-nek, egyéb ipari ágban 7500-nak. A nemzeti bizottságok által irányított vállalatok keretében 6600 fiatal, a mezőgazdaságban 6100, az építőiparban 4500 tizenöt éves tanulhat szakmát. Ebben az évben — az 1972-es évhez képest — 8 ezerrel kevesebb a tizenöt éves fiatal; ebből következik, hogy a nemzeti bizottságoknak nagyobb figyelmet kell fordítaniuk a tizenöt évesek arányos elhelyezésére. Az 1974-es évben tehát 6400-zal kevesebben tanulhatnak szakmát, mint amennyi a vállalatok igénye. Ez a tény veszélyeztetheti a tervek teljesítését különösen a kevésbé vonzó szakok esetében, például a bányaiparban, a mezőgazdaságban és a gépiparban. Ezért kellő figyelmet kell fordítani a fiatalok pályaválasztására, az ipari tanulók toborzására. Még hatékonyabbá kell tenni a járási és kerületi pályaválasztási tanácsadók munkáját, a tanulók számára tanulmányi kirándulásokat és üzemlátogatásokat kell szervezni, hogy közelebbről megismerkedhessenek az egyes szakmákkal, a munkakörülményekkel, a szakemberek érvényesülésével. Természetesen nem szabad megengedni, hogy a tervezett irányszámokat bármely szakmában is túllépjék. Évről évre gondot okoz a lányok elhelyezése; szeretnénk elérni, hogy a lányok ne csak kimondottan női szakmákat válasszanak. Legtöbb vállalat, s a közszolgáltatási üzemek is általában több fiút kértek. A tervek azonban előirányozzák, hogy 900-zal több leányt vegyenek fel ipari tanulónak, mint amennyit igényeltek. Nos, ilyenek a népgazdasági szükségletek, melyeket össze kell hangolni a társadalom érdekeivel. Az utóbbi évben ugyanis az ifjúság és a szülők egy részénél ellentmondás feszül az egyéni és a társad; mi érdek között. Szocialista társadalmunknak is érdeke, hogy a fiatal olyan szakmát válasz- szon, amelyhez kellő adottságai és képességei vannak. Emellett azonban az egyén érdekeit nem helyezhetjük ellentétbe a társadalom érdekeivel, mindig is ezek összehangolására törekedtünk s a jövőben még inkább ezt tesszük. A pályaválasztásnál nemegyszer érvekre szorítkozunk, melyeket rendszerint nem is a fiatalok, hanem a felnőttek sorakoztatják fel (a bérezés, az anyagi körülmények kérdése). Egy tizenöt éves fiatal számára a sorsdöntő lépésnél sokkal fontosabb a választott hivatás iránti vonzalom, mint az anyagi érdekeltség. Nem egy esetben döntő szerepe van annak is, hogy a szakmában, hivatásban önmagát, személyiségét bontakoztathatja ki. Valaineny- nyiünk, de legfőképpen az iskola, a nemzeti bizottságok, a vállalatok, a SZISZ-szervezetek és a szülők kötelessége, hogy a fiatalokat alkotó munkára ösztönözzék és neveljék. Ing. JOZEF URMÍNSKY Janko Alexy: Hegyoldalban
