Új Szó, 1974. január (27. évfolyam, 1-26. szám)
1974-01-23 / 19. szám, szerda
Kor- és irodalomtörténeti hagyaték SAS ANDOR MEGTALÁLT KÉZIRATAI A fejezetek sokaságából a nyilvánosság elé eddig nem került, hézagpótló dokumentumokat tartalmazó, figyelemreméltó újszerűségeket is bőven nyújtó kéziratból néhány idézetet és összegező gondolatot ismertetünk. Tesszük ezt azzal a szándékkal, hogy a tömegek emlékezetében, tanulságul megőrződjön az az atrocitás, ami 1939 3945 között az ártatlan emberek millióit érte. A kézirat a memoár-irodalom körébe tartozik. Mondanivalója: a szlovákiai zsidóság háború alatti tragédiája. Sas Andor a bevezető előtt két szemelvényt közöl, három nyelven: Peter filemnický Krónikájának egy részletét szlovák nyelven, majd Petőfi Sándor Szörnyű idő című költeményének két versszakát magyar és német nyelven. Sas Andor halála után az illetékesek az elhunyt könyvtárának értékesebb darabjait ugyan kiválogatták és megvették a magyar tanszék számára, de irodalmi hagyatéka csaknem teljes egészében eltűnt. Sas Andor özvegyének 1964- beo bekövetkezett halála után Münzék, a család régi barátai éveken át gondozták a rájuk bízott kéziratokat, de 1967-ben átadták levéltári megőrzésre, ahol aztán — a néhány bőröndnyi — kézirathalmaznnk nyoma veszett. Az átvevő „nem tudja'“, hogy hova került az intézet átköltözésekor a Sas-hagyaték! Miután az átadáskor az átvételt elismerő hivatalos okiratot sem kapták meg a jószándékú átadók, minimálisra csökkent annak a valószínűsége, hogy valaha is előkerül a még kallódó hagyaték. Csanda Sándor, Sas egykori munkatársa sz&- rint, aki a még megmaradt kéziratok nyomára vezetett, a hagyaték között kellene lennie Lóránt ffy Zsuzsanna naplójáról készített fotókópiának is. A munkácsi levéltárban őrzött lapló eredetije •— állítólag — a második világháború idején megsemmisült. „Szinte pótolhatatlan veszteséget jelentene — mondja Csanda Sándor — ha a Sas-hagyatékkal együtt Lo- rántffy Zsuzsanna naplójának a fényképmásolata is elveszett volna. A történeti értékű naplónak kártyanagyságú, megsárgult fotókópiáit láttam, s el is akartam olvasni, de ő nem adta kölcsön, csupán jelenlétében olvastunk egyes részleteket. Hasonlóképpen tudok arról, hogy a Magyar Hírmondónak nálunk nem található évfolyamát Budapestről meghozatta mikrofilmen.“ Valószínű, hogy az eltűnt kéziratok között még más fel- dologzásra váró anyaggyűjte- mény is volt, amelyet Sas Andor meg szeretett volna írni! A Münz család azonban egy nagy irutcsomót, közötte Sas kézzel írt feljegyzéseit, vázlatait, egy vers fotókópiáját, egy legépelt rövid tanulmányt, s egy terjedelmes, csaknem nyomdakész kéziratot szerencsére nem adott át a levéltárnak, így jóvoltukból a nyilvánosság elé kerülhet. Az egyik egy német című fedőlapba helyezett, de magyar nyelven írt jog- és gazdaság- történeti tanulmány, amelyet a szerző valószínűleg magyar és német nyelven akart közzétenni. A magyar nyelvű tanulmány fedőlapja és eredeti címe, valamint a német kézirat azonban a még utólag megmentett irat- kötegekből is hiányzik. Sas Andor másik, könyvszerű- en összeállított, 390 oldalas kéziratának nincsen címe. Elképzelhető, hogy megírásakor a címadás kérdésében még véglegesen nem is döntött. Ez a csaknem nyomdakész kézirata a korábbi kíváncsi beavatkozás jegyeit viselte magán, mert nemcsak a másod- példányok lapjaival, hanem más, már publikált kéziratokkal is össze volt keverve. Elrendezését az is megnehezítette, hogy az utolsó 184 lapot, miután nem volt lapszámozva, a szöveg folyamatosságát figyelve kellett összeállítani. * Ezt az írást Sas Andor születésének 87. évfordulója alkalmából közüljük. Sas Andor címtelen kéziratának „cédulái“. A kézirat a zsidóság életével összefüggő eseményeket tárgyalja. „Az európai zsidóság pusztulása a második világháború folyamán a nyersanyugterületek és piacok hódításában telhetetlen, imperializmusban bódult és önző céljainak szolgálatában minden embertelenségre kapható kapitalizmus műve s a fajirtás, a genocidia szörnyű munkájáért a felelősség őt terheli. A fasiszta Németországgal egyezkedő nyugati államfők ... a nácizmus ... falánkságának csillapítására . .. prédául dobták a kontinentális népeket és országokat ... A fajirló bűnök megörökítése végett az új Jo- sephus Flavius tollára lenne szükség. Sőt egy nálánál bátrabb ... a társadalmi történésnek gyökeréig látó történetíróra, aki az... embertelenség Et- nájának ezt a kitörését örök tanulságul elkövetkezendő nemzedékek emlékezetébe vési. Nemcsak a zsidóság, hanem minden népnek, az egész embervilág emlékezetébe“ — írja a zsidóságot ért szörnyűségeket alaposan ismerő és a geocidiumot átélő Sas Andor, akinek a kézirata az elfogultságtól mentes valóságot állítja tanulságul az emberek elé. Érdemes megjegyezni, hogy Picasso, mikor meghallotta a spanyol polgárháborúban a fasiszták által lebombázott kis baszk város pusztulásának hírét, elkeseredett fájdalmában alkotta meg a GuerniCa című festményét, amefy ezt a megrendítő eseményt szemlélteti. A nagy mester nem szívlelte a Guernica magyarázó értelmezését. Ennek kapcsán mondta, hogy „az emberi szenvedést nem magyarázni kell, hanem megszüntetni“. Sas Andor 390 oldalas kéziratának a végigolvasása után olyan érzésünk támad, hogy a zsidóság szörnyű pusztulása talán ő is az említett gondolatot igyekezett kifejezésre juttatni. Kéziratának — a helyenként kiegészítésére, lektorálásra szoruló anyagát — nagy tömegű ós sokrétű forrásanyagból, s nem utolsósorban személyes tapasztalataiból merítette. Megállapításaira, oknyomozó elemzéseire a lehiggadt tárgyilagosság és a a történelmi hűségre való törekvés jellemző. Az 1939—1945 közötti időszakot érlékelve nem csupán az üldözöttek helyzetét tárgyalja, hanem a korabeli társadalom struktúrájáról is képet alkot, mert tisztában volt azzal is, hogy a társadalmi, tudati tényezők feltárása nélkül sok korabeli kérdésre nem adhatott volna választ. Kéziratának a legbehatóbban és eszmeileg is a legjobban elemzett részei azok, amelyek az antiszemitizmus eredetét, okiat, európai s ennek keretében szlovákiai jellegzetességeit, a fasiszta szervek ténykedéseit, és a hatalom üldöző intézkedéseivel szembehelyezkedő szimpatizánsok, a nemzsidó néptömegeknek az üldözöttek irányában tanúsított magatartását tárgyalják. Kitekintése során reális értékelést közöl a Szovjetunió politikájáról, mely szerint a zsidók, akik a szovjet katonai erők által felszabadított területeken elkerülték a deportálást, nem csupán az elpusztulástól menekültek meg, hanem a jogaikba visszaállított emberként térhettek vissza a társadalomba. Sas, bár foglalkozik az illegalitásban levő kommunista párt által irányított ellenhatással, majd a hazai fegyveres harc megindításával, a legkövetkezetesebb antifasiszta erőszervezőnek, a kommunista pártnak ebben a küzdelemben betöltött vezető szerepét azonban, sajnos, nem ábrázolja , mélyrehatóan. Kézirata e részének körülha- tározotabbnak, pontosabban és alaposabban feltártnak kellene lennie. A kibővítéshez, a sokoldalúbb és elmélyültebb elemzéshez szükséges újabb marxista irodalom és kritika, a memoár- irodalom, a levéltári anyag — a kézirat megírása óta eltelhetett másfél, két évtized alatt — tovább gyarapodott, s hozzáférhetőbb is lett. Ennek a hiánynak, és még néhány további adatnak a pontatlansága miatt a kézirat a mostani formájában nem tekinthető lezártnak, de elmarasztalnndónak sem, mert a hiányok pótlására, s a hibák helyesbítésére van lehetőség és mód. Éppen az említettek kapcsán kifogásolható az is, hogy a szerző többször feleslegesen nagy energiát fordít a kevésbé fontos események részletező leírására. Ilyen többek között a fasiszta vezetőkkel a zsidók kicserélési lehetőségeiről eleve sikertelenségre ítélt tárgyalások eshetőségeinek a latolgatása, és a vádirat kevésbé fontos pontjainak a szemelvényszerű bemutatása. A túlméretezetten sok jegyzetre és címre osztott kézirat elolvasása után úgy tűnik, hogy — noha az írások szin: te minden része új megállapításokat tartogat — a kiterjedt anyag mögött olykor megszakad a folyamatosság, s felaprózódik a lényeg, aminek véleményünk szerint a hatalmas anyagfelhalmozás a legfőbb oka. Sas Andor olyan történelmi eseménysorozatnak a megírására vállalkozott, amely ideológiailag szerves részét képezi az antifasiszta harcnak. Ezt, az ilyen értelemben kellőképpen fel nem tárt korszakot, levéltári és más források tárgyilagos felhasználásával, objektivitásra törekvő elemzéssel sok vonatkozásban ismertebbé tette. Amikor ezt a figyelemre méltó forrásértékű, adatfeltáró és hézagpótló művét befejezte, minden bizonnyal tudatában volt annak is, hogy munkája számos olyan problémát hagy nyitva, melyeknek teljes tisztázása az elkövetkezendő időszak hazai kutatóinak további feladata lesz. írása ezért is figyelmet érdemel. Dr. PÁRKÁNY ANTAL NAGYJAINK ÜNNEPLÉSE 1974: a nemzeti zene éve Január elsejével Csehszlovákiában megkezdődött a cseh és szlovák zene éve. Ebben az esztendőben emlékezünk meg ugyanis az európai zeneművészet élvonalába tartozó cseh és szlovák muzsika számos világhírű képviselőjének jubileumáról, s ezért az UNESCO, az ENSZ nevelésügyi, tudományos és kulturális szervezete 1974-et a cseh és szlovák zene évének nyilvánította. A fontos dátumok közül kiemelkedik Bedrich Smetana születésének 150., Antonin Dvoiák halálának 70., Leoš Janáöek és Josef Suk születésének 120., illetve 100. évfordulója. Száz évvel ezelőtt született Oskar Nedbal, és 25, illetve 15 évvel ezelőtt hunyt el a mai cseh zene két kimagasló alakja, Vitézslav Novák és Bohuslav Martinu. Megemlékezünk a cseh zene első úttörőiről, a 270 évvel ezelőtt született F. X. Tumá- ról, a 124 éve elhunyt Václav Tomasekről, valamint a kortárs zeneszerzőkről is. A cseh zene évének jegyében kerül sor az idei Prágai tavasz nemzetközi zenefeszti- válra, s a Csehszlovák Rádió és Televízió egész éven át a cseh zene reprezentánsainak szenteli közvetítései egy részét. Műsorra tűzték például Dvorák valamennyi kamaraművét és Smetana összes operáit, s megszólaltatják a XX. századi cseh zene minden értékes darabját. Az alkalmat felhasználják arra is, hogy a cseh és szlovák hallgatóság lehető legszélesebb rétegeit megismertessék a nemzeti zeneszerzők életútjával és alkotói pályájával. A jubileumi év hangversenyein részt vesz az ország minden jelentősebb zenekara, karmestere és előadóművésze. A koncertek iránt már most rendkívüli nemzetközi érdeklődés nyilvánul meg: körülbelül hatvan külföldi rádióállomás készült fel a tervezett 35 koncert átvételére. A cseh zene hazai és nemzetközi népszerűsítését szolgálja, hogy a hangversenyekről lemezalbumot hoznak forgalomba. l-g) Huszonöt éves a Szlovák Filharmónia Az idei évad első hangversenye Az 3974-es zenei évad első bérleti estje egybeesett a Szlovák Filharmónia jubileumi évének megnyitó hangversenyével. Hazánk egyik legismertebb zenei testületé, a Szlovák Filharmónia huszonötödik életévébe lépett. Huszonöt esztendő nem nagy idő egy zenekar életében. De a Szlovák Filharmónia a felejthetetlen talichi indítás évei óta már régen „felnőtt“, sőt mi több az élenjáró, neves zenekarok sorába lépett. A jubileumi év megnyitó estjének műsorát azokból a művekből állították össze, amelyek 1949 októberiben elhangzott első hangversenyük programját alkotta. Akkor is dr. Rajter Lajos állt a zenekar élén, és huszonöt munkás esztendő után az ünnepi esten ugyancsak Rajter karmesteri pálcája irányította a jubiláló zenekart. A folytonosság szép példája. Az est Alexander Moyzes „Le a Vágón“ című op. 26-os jelzésű szimfonikus szvitjével indult, amelyben a komponista a Vág folyó vadregényes útját követve Szlovákia természeti szépségeit és jellegzetességeit énekli meg őszinte hazafias érzelemmel. Majd Eugen Suchoň „Nox et solitudo“ (Az éjszaka és, a magány) címet viselő dalciklusa került előadásra. Suchoň mester az öt dalból álló sorozatot Ivan Krasko hangulatos költemé- nyeire komponálta a szó és a zene összeforrottságában. A poó- tikus dalokat Viktória Stracen- ská tolmácsolta, akit ezúttal másodszor hallottunk a Szlovák filharmónia hangversemydobo- góján. A fiatal művésznő kiváló muzsikus erényekkel rendelkezik. Könnyedén, természetesen énekel, mintha nem is ismerné az éneklés természetes nehézségeit, ami nem éppen gyakori jelenség. Lényétől és előadásmódjától minden póz idegen, az előadott dalok hangulati világában feloldódva csak a művet szolgálja egyszerűen és őszintén. Előadásmódjában van valami, ami megkapja és leköti a hallgatót. Ezt valószínűleg intenzív átélési készségének köszönheti, ami hozzásegíti a megfelelő légkör megteremtéséhez. És utoljára, de nem utolsósorban, mindehhez megvannak a legfontosabb kellékei: a ritka szép hangmatéria és a megbízható énektudás. A hangversenyt Dvűrák Vili. szimfóniája zárta be. (G-dúr, cp. 83). A Dvofák-muzsika üdítő forrásból merítve az ünnepi est elnyerte méltó befejezését. HAVAS MÁRTA 1974. I. 23. Nagy László felvétele
