Új Szó, 1974. január (27. évfolyam, 1-26. szám)

1974-01-22 / 18. szám, kedd

V. L Lenin halálának 50. évfordulója alkalmából a brati­slavai Hviezda moziban bemutatták a Naqyezsda című szovjet filmet, mely N. K. Krupszkájáról, Lenin élettársáról, pontú sabban a két lángelme találkozásáról és egymásra találásá­ról szól. A filmet a világszerte ismert Mark Donszkoj ren dezte. Nagyezsda szerepét Natal ja Relohvosztyikova játssza, Lenin alakját pedig Andrej Mjagkoo kelti életre. Az alábbiak bán riportban számolunk be a filmről. KI KERESI ULJANOVOT? Diákösszejövetel. Megkésve érkező, hegyes szakállú fiatal­ember tör utat a terein köze­pébe. — Ki keresi Uljanovot? A diákok összesúgnak. — Nagyezsda. A terem közepére erőltetik a lányt. A fiatalok kezet fognak. Mindössze ennyi egy törté­nelmi pillanat: Krupszkaja és Lenin első találkozása — fil­men. A fiatal lány természetes­sége, féiszegsége az óhajtott Mark Donszkoj több mint egy esztendeig kereseti színész­nőt, akire rábízhatja Krupszka­ja összetett szerepét. Végül is Natalja Belohvosztyikovát vá­lasztotta. A mindössze huszon­három éves művésznő nevét Szergej Geraszimov „A tónál“ című filmje telte ismertté, mely­nek főszerepéért, 1970-ben a Karlovy Vary-i nemzetközi filmfesztiválon a legjobb női alakítás díját nyerte el. A film­ben nyújtott teljesítményéért később Lenin-díjjal tüntették Natalja Belohvusztyikova és Andrej Mjagkov a Nagyezsda című szovjet film egyik jelenetében. fiatalember előtt — megraga­dó. Mark Donszkoj mondja: — Melyik fiatal gondol arra, hogy egyszer talán Pitagorasz Is táncolt, Leonardo da Vinci is csúzlizott, Lenin is udvarolt? Sokat kell tennünk azért, hogy a mai fiatalokkal megértessük: azok, akik ma tankönyveikben szerepelnek, házi feladatot, vagy vizsgatételeket jelentenek, vagy akik szoborként, utcane­vekként sorakoznak eléjük, azok egykor éppen úgy éltek, mint ők, mint mi. Sajnos, az általánosan elismert tudósok, művészek, hadvezérek, történel­mi hősök, politikusok nagysá­ga mögül gyakran hiányzik az élet. Épp ezért, az irodalom és a film egyik legfontosabb fel­adata, hogy emberközelbe hoz­za a történelem, a forradalom, a szellemtörténet nagy alak­jait. A világhírű filmrendező azon­ban nemcsak megfogalmazza, hanem igyekszik meg is olda­ni a problémát. Ezért határozta el, hogy filmre viszi Lenin élettársa, Krupszkaja életének egy kor­szakát. „Nagyezsda“ című film­jében egy forradalmi hit és egy szerelem születését ábrázolja. A fiatal Krupszkaja útját a for- radalmárságig és Vlagyimir II- jics Uljanovig. De tovább is lép. Vizsgálja Krupszkaja hatását az ifjú Uljanovra. Bemutatja a forradalomért vívott közös har­cukat. ki. Ezt követően fontos szere­pet játszott Uruszevszkij Jesze- nyin-filmjében. Nagyezsda sze­repéről így nyilatkozik: — Krupszkaja arca nagyon izgatott. Fiatalkori képeit néze­getve láttam, külsőleg nem na­gyon hasonlítunk. Természete­sen a frizura, a ruha teremthet bizonyos hasonlóságot, de ez önmagában nem elegendő. Tud­tam, belülről kell azonosulnom Krupszkaja gondolataival, ah­hoz, hogy hitelesen kelthessem életre. Belemélyedtem írásaiba és a róla szóló írásokba. No­ha saját magát mindig csak egyszerű tanítónőként jellemez­te, korának egyik legműveltebb asszonya volt. A művészetek­ben, a tudományokban egyaránt jártas. Szellemiekben igyekez­tem követni... Mark Donszkoj erről azt mondja: — A „Nagyezsda“ sohasem születhetett volna meg a fősze repet alakító Natalja Relo­hvosztyikova nélkül. Ez a nagy­szerű tehetség olyan természe­tességgel tudja élni Krupszka­ja életét, hogy a felvételek so­rán sokszor magam is Nagyezs- dának szólítottam. Mintha az igazi Krupszkajával álltam vol­na szemközt... A bemutatót nagy várakozás előzi meg. A „Nagyezsda“ ugyanis nemcsak cselekményé­vel, de szellemi tartalmával is felel a hajdani kérdésre: — Ki keresi Uljanovot? /fenyves) A 22 ES CSAPDÁJA Joseph Heller nagy sikerű re­génye sem kerülhette el a si­kerkönyvek sorsát: Mike Ni­chols rendezésében film készült belőle. S nem is akármilyen film! Becsületes, bátor hangvé­telű, gyilkos erejű szatíra. A második világháború befe­jező szakaszában, Olaszország­ban, egy amerikai repülőtéren játszódik a regény s természe­tesen a belőle készült filmvál­tozat cselekménye is. Az igazi szín azonban a háttér, az a tár­sadalom, amelyben még a há­ború és a gátlástalan törtetés, a business-szellem, a mindent eltipró érvényesülési vágy sza­bad vadászterületévé vált. A hadsereg a filmben csak mo­dell, s a fejtetőre állított ab­szurd történetből levonható ta­nulság az amerikai társadalom egészére vonatkozik. A kiváló regény és a film is a szabad­ságnak és a manipulált demok­ráciának a groteszk és abszurd rajza, egy felismerés és egy lelkiismereti válság története. Joseph Heller svejki logiká­val morfondírozik az amerikai közgondolkodás felett. Az al­kotás nagyon keserű, elkesere­dett, humora is abszurd, mint ahogy abszurd a világ is, ame­lyet ábrázol. A film híven köve­ti a regény gondolatmenetét, bár sokkal sűrítettebb. A ren­dező a cselekményt víziószerű- en pergeti — az idősíkokkal játszva szuggesztív hatást ér el. A megdöbbentő, felkavaró gondolatokat nagyszerű színé­szek — Alán Arkin, Martin Balsam, Anthony Perkins, Orsón Welles és John Voight — tol­mácsolják és teszik művészileg is emlékezetessé. -ym­A TROPOSZFÉRÁTÓL A MAGNETOSZFÉRAIG Földünket óriási tömegű gáztömeg veszi kö­rül. Bolygónk légköre a tudományos becslések szerint nem kevesebb mint 50U0 billió tonna levegőt foglal magában. E légkör roppant bőségben szolgáltatja szá­munkra a lélegzéshez szükséges oxigént. Még­pedig már az egymagában is tekintélyes mennyi­ség, hiszen egy felnőtt ember a lélegzés során egy esztendő leforgása alatt átlagosan egy ton­na oxigént fogyaszt el. A légkörben azonban több mint ezerbillió tonna oxigén található. Ez olyan készlet, amelynek kifogyásától sohasem kell tartanunk. Ez a tudomány egyik további megállapítása. Táplálékainkat a növényvilág és az állatvilág szolgáltatja. De az állatok közvetlenül vagy közvetve végeredményben a növényi termékek­ből táplálkoznak, tehát a növényvilág az élet igazi eltartója. A növényvilág táplálkozásának két legfőbb anyaga pedig a víz és a széndioxid. Ez a két anyag is a légkörből származik. A víz esők alakjában érkezik hozzánk a légkörből. A széndioxid gázállapotú anyag, amelyet a növé­nyek a leveleiken keresztül közvetlenül vesznek fel. A légkört alkotó óriási gáztömegek mozgal­mas természeti jelenségnek a színhelyei: napsü­tés, szél, felhők, esők, havazások, felhőszakadá­sok, zivatarok játszódnak le beiuiiik, szeszé­lyes váltakozásban. Mindezt együttesen időjá­rásnak nevezzük. A troposzféra és a sztratoszféra A századforduló idején légkörünknek még csak a legelső részét ismerték, az úgynevezett troposzférát, amely kereken 11 kilométer ma­gasságig terjed. A légkör nagy felhőtömegei mind a troposzférán belül találhatók, az esők, a havazások pedig a troposzféra alsó felében ke­letkeznek. Földünk összes hegységei, még a legmagasabbak is, a troposzférán belül foglal­nak helyet, és az élőlények is csak a troposzfé­rát népesítik be. Mintegy 75 esztendővel ezelőtt Tedezték fel a sztratoszférát. Légkörünknek arról a részéről van szó, amely 11 és 15 kilométer közti magas­ságban foglal helyet. A sztratoszférában nincse­nek felhők, nincsen csapadék, zivatar köd. Ép­pen ezért a modern légi forgalom hosszabb tá­von forgalomban levő utasszállító repülőgépei nem a troposzférában, hanem a sztratoszférá­ban közlekednek. Évszázadunk második felében az emberiség megkezdte a sztratoszféra súlyos mértékű be­szennyezését. Nemcsak repülőgépek és rakéták emelkedtek mind gyakrabban a sztratoszférába — s ezek mind több égési terméket ontottak az egykor tiszta légtömegekbe —, hanem felrob­bantak az első hidrogénbombák is, és ezáltal új, radioaktív anyagok jutottak a légkörbe. Az egymást követő hidrogénbomba-robbantá­sok a sztratoszférát mind nagyobb mértékben beszennyezték. Ez az állapot csak az utóbbi évek folyamán kezdett javulni, amióta megkötötték az úgynevezett atomcsendegyezményt, amely­nek értelmében bombarobbantási kísérleteket csak a föld alatt szabad végezni. Mezoszféra, termoszféra A sztratoszféra felett kezdődik, 55 kilométer föld feletti magasságban, a légkörnek egy újabb része, az úgynevezett mezoszféra. Alsó rétegei­ben körülbelül ugyanolyan hőmérséklet ural­kodik, mint a Föld felszínén. Felső szakasza vi­szont rendkívül hideg: 80 kilométer körüli ma­gasságban található az egész légkörnek a leg­hidegebb része: mínusz 120—130 fokos hőmér­sékletek is előfordulnak. A mezoszféra felett, 80 kilométer körüli ma­gasságban kezdődik a termoszféra. Nevét azért kapta, mert a légkörnek ez a tartománya — ellentétben a mezoszférával — igen meleg le­vegőből áll. A termoszféra alsó részében a hőmérséklet néhány száz fok, feljebb hatolva pedig 1000—2000 fokos légtömegbe jutnak. A termoszférán belül játszódik le az egész légkörnek egyik legérdekesebb jelensége: az északi fény. A mi éghajlatunkon az igen ritka jelenség. Az északi fény évszázadokon keresz­tül titokzatos jelenségnek számított. Ma már jól tudjuk, hogy ez a szép fényjelenség a lég­körnek 100 és 200 kilométer közti magassági ré­szében szokott kialakulni, de néha 900—1000 kilométer magasságig is felhatol. Közelebbi oka az, hogy a Napról villamos töltésű részecskék zúdulnak a Földre és ezek a légköri gázok atomjaiba beleütközve, a levegő gázait úgyne­vezett gerjesztett állapotba hozzák, s ennek fénykibocsátás az eredménye. Rendkívül érdekes Ismeretekkel rendelkezünk dr. Aujeszky László szakcikke alapján a légkör villamos jelenségeire vonatkozólag. Idelent, a troposzférában és a sztratoszférában, a légköri gázok atomjainak legnagyobb része nincs villa­mos állapotban. (Ez a helyzet csak a nagy zi­vatarok Idején változik meg, mert a felhőknek van egy különleges fajtája, a zivatarfelhő, amelyben nagy mennyiségben képződnek pozi­tív és negatív villamos töltések. így jön létre a villám.) A légkör felső részeiben egészen más a hely­zet: a rétegek úgynevezett plazmaállapotban, vagyis erőteljesen villamos állapotban vannak. A légkörnek ez az erőteljes villamos állapota körülbellül 80 kilométer föld feletti magasságban, a mezoszféra alsó részében kezdődik meg és felfelé rohamosan fokozódik. A légkörnek azo­kat a rétegeit, amelyek jelentős mennyiségű villamos töltést tartalmaznak, együttvéve iono- szférának szokás nevezni. A légkör szélén: a magnetoszféra Az első mesterséges hold felbocsátása a Szov* jetunióban új korszakot nyitott a légkör megis­merésében. 1957-ig csak a légkör alsó rétegeit vizsgálhattuk, a mesterséges holdak azonban a légkör felső felébe is behatoltak. Rövidesen ki­derült, hogy a Föld légköre sokkal magasabb rétegekig terjed, mint azelőtt gondolták. Még 2000 —3000 kilométer magasságban Is található kevés levegő. A légkör legkülső részét az úgy- nezett sugárzási öv alkotja, amelynek alsó része hidrogénatommagokból, felső része pedig elekt­ronokból áll. Ezek a részecskék roppant sebes­séggel száguldanak, mozgásukat a Föld mágne­ses erőtere irányítja. Ezért hívják Földünk lég­körének ezt a legkülső részét magnetoszféra* nak. A légkör múltja Földünkön körülbelül hárommi 11 iárd év óta van élet. Ez alatt a roppant hosszú idő alatt a Föld éghajlata több alkalommal megváltozott, éspedig igen gyökeresen. Voltak időszakok, amelyekben az időjárás az egész Földön — inég a sarkvidékek közelében is — sokkal enyhébb volt, mint napjainkban. A jégkorszakokban a Föld jelentékeny részeit — bár korántsem az egész Földet — egész esztendőn át hó és jég borította. A legutóbbi jégkorszak folyamán az összefüggő jégtömeg határa majdnem hazánk területéig nyomult elő. A Föld éghajlatának története tehát meleg és hideg időszakok váltakozásából tevődik össze. De a kétféle időszak időbeli kiterjedése nem volt egyforma. A hárommilliárd évnek legalább 90 százalékát a kellemes, egyenletes, meleg ég­hajlat töltötte ki. Azt is tudjuk, hogy az élet megjelenése előtti időben, tehát több mint hárommilliárd esztendővel ezelőtt, a légkörnek más volt, az összetétele, mint jelenleg. Ma a légkör három legfontosabb alkotórésze az oxigén, a nitrogén és az argon nevű gáz. A Föld ősi légköre elsősorban abban különbözött a mai légkörtől, hogy alig volt benne oxigén, ellenben helyette egy másik gáz, a széndioxid fordult elő nagy mennyiségben. Az idők folya­mán a Föld növényvilága a széndioxid nagy részét elfogyasztotta, viszont életműködése so­rán egyre több és több oxigént juttatott a lég­körbe. Régebben azt hitték, hogy a Földnek már keletkezése idejében is volt légköre. Ma a tu­dományos világban előtérben van a felfogás, hogy a Föld felmelegedése során előtörő gá­zokból alakult ki az évmilliárdok folyamán Föl­dünk légköre. A VILÁGÍTÓ VÉR A vért gyakran nevezik a test tükrének Is. Nemcsak arra reagál roppant érzékenyen, ha a szervezet működése a normálistól eltér, hanelm a környezet változásaira is. A vér elemzése napjainkban is az egyik legfontosabb módszer, amelyből következtetni lehet a szervezet általá­nos állapotára. A vér hosszú idő óta stúdiumok, vizsgálatok tárgya. Körülbelül 350 éve jelent meg William Ilarvey angol természettudósnak a vérről írott alapvető könyve, amely mérföldkövet jelent a biológiai tudományok történekében. Az egyre fejlődő módszerek, vizsgálati módszerek révén mind többet tudunk meg a vérről, a legújabb, szuperérzékeny műszerek pedig ismét a vizs­gálati lethetőségek új távlatait tárják fel. Borisz Turusszov professzor, a moszkvai egye­tem tanára például 1961-ben érzékeny fotoelek- tronikus műszerekkel az állati sejtek és szer­vek gyenge fénylését fedezte fel. Ezen a módon tehát sikerült a sejt és az egész organizmus fiziológiai-vegyi folyamatairól egyedülálló in­formációkhoz jutni, anélkül, hogy meg kellett volna zavarni a szervezet működését. A felfedezés óta újabb részleteknek sikerült nyomára jutni. Kiderült például, hogy a rossz­indulatú daganatos megbetegedésben szenvedő állatok szervezetének fénylése gyengébb, mint az egészséges állatoké. Betegségfelismerési, gyógyítási szempontból nyilvánvalóan óriási jelentősége lenne, ha a vér rendkívül gyenge fénylésének mértékéből kö­vetkeztetni lehetne az esetleges daganatokra. Tarusszov professzor laboratóriumában sike­rült a vérplazma és a vérszérum gyenge fénylését is észlelni és regisztrálni. Kiderült, hogy mintegy 40 C-fokos hőmérsékleten rendkí­vül gyenge fénylés jelentkezik az elektromág­neses hullámok látható tartományában. Emellett az ellenőrző — egészséges — állatok vérszéruma jobban fénylik, mint a daganatos állatoké. A szovjet kutatóknak sikerült is követniük a szu­pergyenge fénylés változásait a rosszindulatú daganat növekedése alall. A kísérletek során különböző daganatsejteket juttattak kísérleti állatok szervezetébe, s 8—10 nappal a befecskendezés után, már észlelték a fénylés gyengesülését, vagyis a véráramban meg­jelent az az anyag, amely a zsírszerű anyagok oxidációját gátolja. A következő 10—15 napban tovább gyengült a betteg Öllat vérszérumának fénylése, majd a rosszindulatú daganat növeke­désének harmadik szakaszában stabilizálódott a vérszérum fénylésének szintje. A kísérletekkel — az eddigi információk sze­rint — még nem sikerült tisztázni a vér valósá­gos szerepét a rosszindulatú daganatok keletke­zése és fejlődése mechanizmusában. (djj 1974. I' 22. Ű J FILMEK

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents